Déli Hírlap, 1976. november (8. évfolyam, 258-283. szám)
1976-11-03 / 260. szám
fnnep nélküli ünnep Hejőc?abán Az egymilliomod Cementgyári tonnák története A HCM TÖRTÉNETE ÜNNEPEKHEZ KÖTŐDIK. ÁPRILIS 4-ÉN AVATTÁK A GYÁRAT, S NOVEMBER 7-IG AZ ÚJ HEJŐCSABAI ÜZEM DOLGOZÓI ELKÉSZÍTETTÉK AZ EGYMILLIOMODIK TONNA CEMENTET. A gyáriak szerény emberek. Nem lesz csinnadratta, s az ünneplésre csábító egy- milliomodik tonna zöldesszürke por nem kprül sem vitrinbe, sem pedig felcico- mázott zsákba... A csabaiaknak a millió, a ’ termelés a fontos. Vállalták, teljesítették. A háromnegyed éve avatott óriás látványa lenyűgöző, méretei és termelési adatai imponálóak. Vegyük számba a HCM-re jellemző számokat. A „leg'-ek »vára A 4,7 milliárd forintos beruházás három esztendő alatt készült1 el. A gyár termelő- kapacitása: évente 1,5 millió tonna cement. A teljes felfutás időszaka három esztendő. Építésén, szerelésén több mint hatvan hazai, 22 tőkés és 13 szocialista ország vállalata dolgozott. Volt olyan időszak, amikor 25U0-an dolgoztak itt. A gyár az avatásig 430 ezer tonna cemen. tét állított ,elő, s a héten elkészül az egymilliomodik tonna is. Az üzem 28 hold területen fekszik, s — ezt talán mondani sem kell — az ország legnagyobb. legkorszerűbb cementgyára ... És ha már a „leg”-eknél tartunk: az üzemet kiszolgáló kőbánya a legnagyobb az országban, s itt működik az ország leghosszabb szállítószalagja is. Egy beruházás sohasem kész... Az egymilliomodik tonnát váró, ünnep nélküli ünnep előestéjén Váradi István főmérnökkel beszélgettünk. Jobb-e a közérzete, mintegy évvel ezelőtt? — Ne háborgassuk a múltat, egy beruházás sohasem diadalmenet... A gyár áll, és megfelelően működik. Mintegy tízezer tonnával túlteljesítjük a tervet... És azt nemcsak mi mondjuk, hogy jó ez a cement... Gondok, problémák természetesen adódnak. Egy ilyen összetett, bonyolult termelési rendszer próbájához hosszabb idő kell. Vannak olyan berendezések, amelyek csak tartós működés után „árulják el” magukról, hogy valójában Gépkocsi viszi a cementet, s a HCM jó hírét... (Herényi László felvételei) Sztrichnin helyett puska Félhetnek a dúvadak Borsod vadásztársaságai az elmúlt évben 31 ezer kártevőtől szabadították meg cr- deinkct, mezeinket. A Természettudományi Enciklopédia szerint „Dúvad- nak minősítjük mindazokat az emlős állatokat (szőrmés vad) és madarakat (szárnyas vad), amelyek vadgazdasági szempontból értékes vadállományunkat közvetve vagy közvetlenül károsítják, vagy pedig az egyéb szempontból hasznos állatokat pusztítják”. A megye vadászterületein elpusztított kártevők 33 százaléka szőrmés, 65,9 százaléka pedig szárnyas vad volt Mindössze 1,1 százalék azoknak a védetté nyilvánított, vadon élő állatoknak az aránya, amelyek a dúvadak számára kirakott mérgező anyagtól elpusztultak. A szőrmés kártevők viszonylag nagy része (65 százaléka) kóbor kutya és macska volt. Jelentős arányt (35 százalékot) kéovi'eltek a rókák. A iú- vadapasztás „fegyverei” n mérgezett vagy injektált tojás, a sztrichnin, a ködgyer tya, és természetesen a pus • ka. Az elmúlt vadászati év • ben negyvenezer darab in • jektált tojást és 3,5 kilo. gramm sztrichnint adtak ki a vadásztársaságoknak. Ebben az évben, augusztus elsejétől rendelet tiltja a sztrichnin használatát, így sokkal több tennivaló hárul á biztos kezű, az állományt védő és gondozó hivatásos vadászokra. S. L, Az ember eltörpül az óriás gépek mellett. mennyit is érnek ... Egy beruházás sohasem kész. Az építők még az év végéig dolgoznak az üzemben: utat építenek, csinosítanak. Folyik a parkosítás, és a faültetés is előttünk van még. A HCM-ben és környékén — éppen környezetvédelmi okok miatt — 130 ezer fát ültetnek el. ,— Sokan kérdezték, s néha még ma is megkérdik, hogy a cementgyár mennyire szennyezi a környéket... Nézzen ki az ablakon! Zöld a fű, s a fákon nem szürke a falevél. Ha minden miskolci üzem csak annyira szennyezné a tájat, mint a HCM, akkor Miskolc lenne a legtisztább város az országban ... Személyes emlékké válik Az óriás kinőtte gyermek- betegségeit. S a gyár ma már nemcsak cementet termel. hanem hírt, büszkeségre okot adó dicsőséget is ad. Bizonyság erre, hogy az üzemet nem szorítják a munkaerőgondok, mert a régi — azóta már eltűnt, felrobbantott — öreg gyár munkásai nem mozdulnak, s az új helyen is a hagyományos ragaszkodással dolgoznak. Hazánkban az egy főre jutó cementtermelés 3,5 mázsa körül van. A fogyasztás négy mázsára rúg. Cementből behozatalra szorulunk .. Egyelőre. Ha majd — két. három év múlva — a HCM teljes kapacitással dolgozik, akkor a hazai .termelés 5,2. millió tonna lesz. Két-három év múlva a mostani egymilliomodik tonna: ipartörténeti, gyártörténeti emlékké válik. Sokaknak azonban, akik az óriás születésénél bábáskodtak, s ott voltak az első lépések próbálgatásakor is: személyes élménnyé, kedves emlékké lesz az első millió. BRACKÖ ISTVÁN Maradjon köztünk Sokfelé jártam az elmúlt napokban, s • valahogy úgy alakult, hogy szinte minden beszélgetés közben volt egy-egy pillanat amikor elkedvetlenedtem. A beszélgetésekből . volt amit már megírtam, van amit ezután fogok, de volt és sajnos van. amit nem írtam meg, és nem is fogok. Kérhetném, hogy amit írok, az maradjon köztünk. Ezt a jegyzetet ugyanis csak úgy írom, íráson kívül .. . Beszélgető partnereim között volt igazgató és diák, brigádvezető és hivatalnok, üzemvezető és segédmunkás. Nos, az izgalmasabb mondandóhoz érve egyszer-másszor így kezdték: „Ezt csak úgy, beszélgetésen kívül mondom el...” Ilyenkor az ember, mit is tehetne mást, leteszi a tollát, nem jegyzetel, hiszen az újságírók minden okossága másoktól, a riportalanyoktól való. Én azt írhatom, amit ő elmond, vagy a saját véleményemet arról, amit nekem elmondtak. Nem szeretném az olvasót szakmai részletekkel untatni, de ezek a csak magánembernek és nem az újságírónak szánt mondatok — félek — egyfajta káros társadalmi jelenségét takarnak. A „csak úgy ’, az „íráson kívül” elmondottak ugyanis nem titkok, nem olyan dolgok, amikről nem szabadna tudnunk. A brigádvezető, aki barátai között okosan kritizálja munkahelye vissszásságait. a riporton „belül” elmondja, hogy korábban talán voltak bajok a szervezéssel, de most minden jobb. Riporton „kívül” elmeséli, hogy ez nem minden, hogy ... És riporton kívül tudom meg. hogy a diák — bár lelkesen csinálja — utálja az almaszedést. Ha lelkesen csinálja, akkor még értékesebb, amit csinál. Az igazgatónak sem lehet bizalmas titka az, hogy neki gondolnia kell a munkások borítékjára is, hiszen természetes az, hogy gondolnia kell. És nem titok a hivatalnok titka, ha kritizál néhány egymást keresztező intézkedést. A téma közhelyek leírására csábít. Ki ne tudná, hogy nincs itt másról szó, mint arról, hogy ezek az emberek szeretnének valamit úgy elmondani, hogy ne ők mondják el azt. Tudják, hogy igaz. hogy hasznos lenne szólni, de azért csak „riporton kívül” informálnak. Persze, ez az információ is érték. Helyet és formát, lehet találni a szükséges elmondásához, de az igazság hatása így már kisebb. Íráson kívül jegyzem meg: amit írtam, az a saját véleményem volt. De nem kérem, hogy ezt ne olvassák el. Elvégre egymás közt vagyunk ... B. G. A lift sem működik... Egy hónappal a tűz nlán A lakások helyreállítását nem kezdtek meg, a lift még mindig nem működik a Vörösmarty utca 60. szám alatti házban — több mint egy hónappal az emlékezetes lakástűz után. Tegnapi lapszámunkban közöltük Szakái Ferenc tűzoltó őrnagy írását „Egy lakástűz tanulságai” címmel. A témát ma folytatjuk, hiszen nem kevésbé izgalmas dolgokról számolt be lapunknak Garadnai János, a Belvárosf Lakásszövetkezet elnöke: — Szeptember 26-án. ami. kor a tűzoltók megfékezték a lángokat — felsóhajtottunk, és örültünk, hogy senki sem sérült meg a tűzesetnél, a lakóknak sikerült idejében elmenekülniük. A tanács páratlan gyorsasággal azonnal lakást bocsátott a három károsult család rendelkezésére. Mi a tűzeset másnapján már hozzáláttunk a káVbk felméréséhez és a helyreállítás megszervezéséhez. Kedvező volt a statikus szakértő véleménye is. amelyben megállapította. hogy a szerkezeti elemek megjavíthatok. Megkerestük a Miskolci Beruhá.- ,, zási Vállalatot — hiszen af.1« épület még garanciális — és,-, kértük, hogy állíttassák hely-' < re a BÁÉV-vel a lakásokat)1 " Kiderült, hogy a BÁÉV nem vállalja ezt a munkát — gon- . doiom azárt nem. mert egv ilyen félmillió forintos hely. Nemcsak technikai kérdés... Jövőbelátók klubja Valóban nincs izgalmasabb kérdés: milyen lesz a jövő, mi vár ránk 2000-ben? (már ti V»í\ YY* — -v A - -: \ i\/Tq r külön tudomány (a futuroló. giai is iűgiai,,oziiv ezzex. Az okot nem kell különösebben magyarázni: századunkban (mennyiségében és minőségében is!) sokkal nagyobb előrehaladás történt a tudományban és a technikában, mint a megelőző két évezredben. Olyannyira, hogy a ro-. hamos változás ma már nem csupán jogos büszkeséggel, érthető kíváncsisággal, de erősbödő aggodalommal is eltölti az embereket. Ma már ugyanis nem annyira a fejlődés üteme, mint inkább az iránya a nyugtalanító. Az a kérdés, hogy gz ember meg tudja-e őrizni az uralmát a tudomány és a technika fölött (gondoljunk csak pl. az olaszországi mérgesgázgyárak robbanásaira), ki tudja-e küszöbölni azokat a káros ember kapta azt a feladatot, hogy tervezze meg Budapest közlekedését az ezredfordulóra. Nos, a feladat megoldása (következésképp maga a műsor is), csaknem unalmas volt (csak a számítógéppel végzett konkrét feladat volt izgalmas, tanulságos), mert a játékosok alig tudtak valami újat mondani. Lényegében azt „ígérték”, ami ma van (metró, gyorsvonat^ sűrűbb buszjárat stb. — a változást egyedül a villamos meghajtás jelenti), csak valamivel jobban, jobbat. Szóvá is tette ezt a zsűri, amikor éppen a humán szférát hiányolta a versenyzők szemléletéből, észjárásából. A probléma ugyanis technikai jellegű ugyan, de a technikai megoldás messze nem elegendő. A közlekedés problémájánál maradva izgalmasabbnak tűnik maga a közlekedés ténye és kényszere, mint a közlekedés módja. Az ideális nőtt fel gombamódra, valóban praktikus-é, egészsé- ges-é? Jó-e az, hogy közben vidékek öregednek, majd nép- telenednek el, s ma' már vissza kell áramlani (pl. betakarítások idején) a falvakba, ha nem akarjuk veszni hagyni a termést? (Lásd erről Gulyás Mihály tanulmányát az októberi Valóságban.) De ha már elkerülhetetlen (márpedig előreláthatóan az lesz az ezredfordulón is), akkor azon is kellene törnünk a fejünket, hogyan tegyük a közlekedésre fordított időt kényelmessé és főleg tartalmassá! Igen, a „fekete vonatokra” gondolunk itt, amelyeken sokszor cudar, emberhez méltatlan körülmények között utaznak ma még tömegek. Nos, ez nemcsak technika kérdése, de — egyre inkább — a közművelődésé is. Ahhoz, hogy az ember elégedett, kiegyensúlyozott (boldog) lehessen, nem minmellékjelenságeket, amelyeket époen önmaga idézett elő? (Elég legyen itt csupán az autóbalesetek statisztikáira utalni.) nem esett szó a szombat, délután indult új tv-sorozatban: a Jövőbelátók klubjában. Négy természettudományos képzettségű fiatalugyanis az lenne, ha nem kellene közlekednünk, nem kellene a nap jelentős hányadát (ma ez óriási tömegeknek napi 4—6 órát jelent!) a munkahely és a lakóhely közölt tölteni. El kellene tűnődni azon, hoav ez a településstruktúra (nagyváros), amely éppen a mi századunkban szaporodott el és dig a technika teheti a legtöbbet. Az, hogy milyen lesz az emberek közérzete az ezredfordulón, azon múlik majd, hogy mennyire lesz tartalmas az élet. Ám erre is fel kell készíteni magát az embert. (horpácsi) reallítás nem ál] arányban a, lekötött kapacitással. De más kivitelezőt nem találunk. A‘ házgyári lakások építésével egyedül a BÁÉV foglalkozik, és ezt a speciális munkát semmilyen más cég nem vái- lalja el. Érdemes .megemlíteni. hogy amikor a vizsgálat részeredményei alapján arra gyanakodtunk, hogy elektromos zárlat okozta a tüzet, akkor megvizsgáltattuk a ház valamennyi elektromos berendezését. és megállapították, hogy azok nem felelnek meg ,a különböző szabványoknak. A BÁÉV egyébként még az elektromos hálózat tervrajzát sem hajlandó rendelkezésünkre bocsátani... — Az Állami Biztosító a kártérítési kérdésben még nem foglalt állást, várjuk a belügyi szervek vizsgálatának eredményét. A lakók idegesek. hiszen mindenki szeretne mielőbb visszaköltözni a saját otthonába, a fenti lakások tulajdonosai oedig a lift hiányát sérelmezik — joggal. Jelenleg az a helyzet, hogy a saját karbantartó brigádunk, kezdte meg azoknak az üve- gezési munkáknak az elvégzését. amelyek a lift üzembe helyezéséhez szükségesek. Tanácstalanok és elkeseredettek vagyunk, mert egy hónap alatt semmilyen előrehaladást nem sikerült elérni a helyreállítás ügyében." Jó lenne, ha az illetékesek fell’s-' mernék, hogv a jeleni“v Ja- kásínséges időkben az a három lakás is nagyon hiányzik mar valakiknek, amelyben je'en- leg a kiköltözöttek laknak .. E. A.
