Déli Hírlap, 1976. november (8. évfolyam, 258-283. szám)

1976-11-25 / 279. szám

a miskolciaké a szó Meddig kell még a füstöt nyelnünk? Ügy foglalhatnánk össze panaszunkat, hogy a szén- gází'üstöt már nem- bírjuk. Az összekötő városrész 17. tömbjében lakunk, közvetle­nül a szervizállomás mögött. A városrész bontása során meghagyták a Győri kapu 26—28. és a 30. szám alatti két házat. Érdeklődésünkre az ott lakók elmondották, hogy több évvel ezelőtt kije­lölték számukra az új laká­sokat, a kisajátítás azonban valamilyen oknál fogva nem történt meg, így a bontást visszavonták, és maradtak a házak is, a lakók is. Ez volna a kisebbik ba.i, a nagyobbik az, hogy mind­két épületben jelenleg is széntüzeléses fűtés van. A 30. szám alatti épület hét kémé­nye, valamint a 26—28. sz. ház két dupla kéménye min­dennap ontja a füstöt és a széngázt. elárasztva a kör­nyéket. Ügy éhezzük itt ma­gunkat, mintha a gőzmozdo­nyok korában a Tiszai pá­lyaudvar közepén élnénk. Évről évre reménykedünk, hogy sor kerül a bontásra, reményeink azonban a mai napig hiábavalók voltak. Meddig kell még — modern bérházban — ilyen körülmé­nyek között élnünk? — kér­dezi levelében Tömöl And- rásné. Kőporos u. 26. szám alatti lakos és még négy alá­író. A tűz óta még nem intézkedtek A Vörösmarty u. 60. szá­mú lépcsőház az ismert la­kástűz óta változatlan álla­potban van. A bejárati ajtó ablakai ki vannak törve, nem szól a kaputelefon, nem működik a lift. a szellőztető­berendezés, több szinten hiányzik az ablakkeretekből az üveg. Korom, szemét és üvegcserepek hevernek sza­naszét. Szabadon jár a szel, beesik az eső. Az erózió nyo­mai már mutatkoznak a korlátokon, a liftajtókon, vaslemezeken. Sürgős intézkedésre volna szükség, ám úgy látszik, a szövetkezet igazgatósága te­hetetlen. Mint mondják, nem találnak a javítások elvég­zésére vállalkozót. A lakok ezúton kérik az állami és a szövetkezeti szervek segítségét, hogy mi­nél hamarabb eltűnjenek a lépcsőházból a tűz külső és beiső nyomai. Dcmcsik Tamás és még öt névaláírás Megbízhatatlan járat Vitathatatlanul népszerű a 21- es autóbuszjárat, főként akkor, ha a buszok menetrend szerint közlekednek. Sok bosszúságot okoznak azonban, ha fel óráig sem jönnek, majd sűrű egymás­utánban érkeznek. Ez történt november 16-án is, amikor az Iván utcából induló buszt 15 órától 15.45-ig vártuk. Ekkor jött az első kocsi, majd tíz perc múl­va négy autóbusz követte egy­mást. Ha „egyedi” esetről lenne szó, még mosolyognánk is rajta, hogy a sokat emlegetett vasúti sorompó milyen érdekes szituá­ciókat teremt. Ezek az esetek azonban az utóbbi időben oly gyakoriak, hogy a rendszerte­lenséget nem lehet csak a so­rompó számlájára írni. Mindeb­ben talán nagy szerepe van an­nak is, hogy a 21-es járat vég­állomásain nincs menetirányí­tó, mert ha lenne, nem for­dulna elő négy-öt kocsi „lánc­ban” történő közlekedtetése. Kérjük az illetékeseket, figyel­jenek jobban erre a járatra, s szüntessék meg a kocsik közle­kedésének rendszertelenségét, a torlódásokat, véleményünk sze­rint jó megoldás lenne, ha a já­rat kikerülné a vasúti sorompot, s mint régen, a Baross Gábor utcában és a Bajcsy-Zsilinszky úton át fordulna a Kun Béla utcába. Ez a megoldás csökken­tené a menetidőt, biztonságosab­bá tenné a menetrend betartá­sát, s a já at visszanyerné meg­bízhatóságát. Kriston Béláné, Miskolc, Wesselényi u. 42. sz. és még három aláírás A 21-es autóbusz Lorántffy ut­cai végállomása nem felel meg a le- és felszállás legelemibb kö­vetelményeinek sem. A betonla­pok összevissza vannak borogat­va, sár, tócsa vagy por minden­felé. Szinte artistának kell az utasnak lennie, ha kéz- és láb­törés nélkül akar a járműről le­szabni, vagy arra felszállni. A másik probléma: az utcának ezen az oldalán nincs gyalogjárda — így gyalogátkelőhely sincs —, pedig ez a buszmegálló — külö­nösen műszakváltáskor — igen forgalmas. A járatot a tatár­dombi villamos helyett közle­kedtetik, s a DIGÉP, valamint az LKM dolgozói ezt veszik igény­be, de a városból ide utazók is gyakran közlekednek rajta, teh.' kihasznált és gazdaságos járat. Kérésünk az lenne, hogy a busz­apróhirdetéé iragiafBcBm Fiatal házaspár egyszobás la­kást bérelne belterületen, liosz- szabb időre. „összkomfortos 13 958” jeligére a hirdetőbe. megállót tegyék használhatóvá, és fessenek fel evalo^átk^őh*»- lyet. Reméljük, kérésünk teljesí­tésének nincs akadálya. Siklósi Sándor Miskolc, Benedek u. 1. IV 4. Sártenger és sötétség A magaméval együtt a József Attila utca páratlan oldalán la­kó 43 család panaszát tolmácso­lom. A felüljáró építése óta tarthatatlan körülmények között élünk. Az építőanyagot szállító hatalmas teherautók teljesen tönkretették a még kissé járha­tó utunkat is. így bokáig érő sárban kell közlekednünk. A 43 családból több mint 25 gyermek jár iskolába, csetlik- botlik a sártengerben és a sü­lét ben, mivel — s ez a másik problémánk — semmilyen vilá­gítás nincs ezen az útszakaszon. Gyermekeink pedig „váltó mű­szakban” járnak iskolába, ilyen körülmények között azonban es­ténként — még a nagyobbak is — csak szülői felügyelettel jö­hetnek haza. Az itteni dolgozó édesanyák is ebben az időben, érkeznek pedig haza a munka­helyükről, s hozzá kellene látni­uk a vacsora készítéséhez, a csa­lád ellátásához. Ehelyett min­dennap jókora utat kell megten­niük az iskoláig és vissza. Talán néhány autó zúzalékkal az utat kissé járhatóvá lehetne tenni, s a világításról minden­képpen gondoskodni kellene — ha ideiglenesen is — addig, amíg véglegesen rendezik ezt a terü­letet. Szombati Istvánné, Miskolc, József Attila u. 11. Csak korrekció lesz a Hegyalja utcában A Déli Hírlap október 27-i számában „Mikor lesz járda a Hegy alja utcában?” cím­mel cikk jelent meg, amelyre a KPM Közúti Igazgatósá­gától Hevesi János ig. h., fő­könyvelőtől a következő vá­laszt kaptuk: „A Rádiótól kérdezték — a DH válaszol című cikkel kapcsolatban közlöm, hogy az id. Bazsá- nyi Sándorné kérdésére adott válasz téves információn alapul, mert a KPM az eget" —hollóstető—miskolci út Hegyalja utcai szakaszának új nyomvonalon való meg­építését nem tervezte, és a jövőben sem tervezi. Igaz viszont az, hogy városfej­lesztési érdekből a városi ta­nács kérésére sor kerül az említett közút rövid szaka­szának korrekciójára a Hegy­alja utcában, az úgynevezett majláthi lakóterületet érint­ve. melyet a tanács terve­zett, bonyolít és finanszí­roz.” ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SÁNDORNÉ TELEFON: 18-22J jgt Bontanai: — építenek (Kerényi felv.) Rekonstrukció eGőít Megy marad a ostya, tSgura A hajdani vasgyári üzemi konyhai kombinát épületé­ben az idén tizennegyedik éve üzemel a Szerencsi Cso­koládégyár Diósgyőri Gyár­egysége. A 230 dolgozóra mé­retezett épületben jelenleg 840-en. készítik világszerte ismeri terméküket, az üreges csokoládéfigurát. Termelésük a kezdeti évi 20 tonnáról 2200 tonnára emelkedett. Termékeik között szerepel az ostya is. amiből háromezer tonnát sütnek-töltenek éven­te. A gyáregység évi terme­lési értéke eléri a 300 millió forintot, ami háromszorosa az indulás évében gyártott termékek árának. Megrendelőkben nincs liiánv A termelési adatok impo­nálóak. Kovács György, gyár- egységvezető : — Termelésünk évente 15 —20 százalékkal emelkedett. A diósgyőri csokifigurák bél­és külföldön egyre kereset­Rózsaújdonságok, magas tör­zsű kaktuszdália, ezüstfenyő, fenyőfélék, tuja. Kérjen díjmen­tes árjegyzéket. György erity Leont. 2011 Budakalász. Szent­endrei út 4. Kalapács a kalapács alatt Árverés a bíróságon Kést, vasvillát, lapátot, nyerskulcsot, ólomcsövet, ol­lót, fejszét vásároltam teg­nap. Árverésen voltam — a bíróságon. A kés jó lesz gyomlálga- táshoz, a fejsze lekerül a pin­cébe, a vasvillára talán nincs is szükségem. Ezek az eszközök a szerző saját kis bűnügyi múzeumát gazdagít­ják majd. Nem akármilyen szerszámokról van szó; hasz­nálatukért a tulajdonosok súlyos éveket vagy kötelet kaptak. Rendhagyó árverés volt a tegnapi: a bíróság olyan elkobzott bűnjeleket bocsátott áruba, amelyeket — csekély értékük miatt — a Bizományi Áruház már nem vásárolt meg. Kezemben a bicska, amely- lyel egy miskolci fiatalem­ber életét oltották ki. Sok­szor forgattam már kést; ki­rándulásokon szalonnázás- hoz, nyárskészítéshez. S a balta: a favágók hagyomá­nyos szerszáma. Lapátot utoljára akkor fogtam a ke­zemben, amikor a hótól kel­lett megkönnyíteni a ház előtti járdát. Most irtózom ezektől a szerszámoktól, me­lyeket valamikor nagyon ré­gen a dolgozó emberek sok­sok fejtöréssel ötlöttek ki, hogy megkönnyíthessék mun­kájukat. Az olló, amellyel kisgyer­mek állatfigurát szab a ke­mény papírból; az ólomcső, amelyet csőrepedéskor cserél ki a vizesmester, most na­gyon idegennek tűnik. Mind­egyiken ott a kis cetli: bűn­jelszám, lefoglalva ekkor és ekkor; itt és itt; a hatósági tanuk megnevezése és záró­jelben a bűncselekmény ne­me: emberölés, súlyos testi sértés. Milyenek a kések? Az egyik hegyes és két éle van, fametszéshez, oltáshoz, szem­zéshez használhatták. A má­sik alumíniumból készült, valamikor az egyik vendég­látó vállalaté volt. Újdonsült tulajdonosa azután a tompa oldalát is megélezte, végét kihegyesitette. Talán már e művelet elvégzése közben is eszébe jutott, hogy nemcsak evéshez használja majd? Ki tudja ... A bicskát két ujjal, nagyon óvatosan fogom meg. Irtóztató, sötét nyomok jelzik még azt a tényt, ami­ért a bíróság elkobozni ren­delte. Kést, vasvillát, lapátot, nyerskulcsot, .ólomcsövet, ol­lót, fejszét vásároltam teg­nap. Árverésen voltam. Egy­két forintért kínálták darab­ját. Én valahogy mégis úgy éreztem, hogy nagyon drága vásár ez. A késről az a fiú jutott eszeipbe, aki testvért ölt, a vasvilláról a paraszt, aki valami lóügyben kevere­dett vitába szomszédjával. Nem, mégsem fogom hasz­nálni a kést gyomlálgatás- hoz, és a fejsze sem kerül le a pincébe. Még a cédulá­kat is a helyükön hagyom, amelyek jelzik, hogy* ki, hol és mit követett el velük. A szerszámoknak becsületük van. s a szennyet, ami hoz­zájuk tapadt, nehéz lemosni. A szerszám mindig tisztes­séges, csak az lehet tisztes­ségtelen, aki használja. (erdős) tebbek. Spanyolország és Portugália kivételével vala­mennyi nyugat-európai or­szágba szállítunk. Az évente Kölnben rendezett nemzet­zik. hogy évekre előre leköt- mi hozzuk el. Ilyenkor any- nyi új megrendelő ielentke- zik hogy évekre előre leköt­hetnénk termékeinket. Egy régi kanadai üzletfelünk a közelmúltban ellátogatott Diósgyőrbe. Évi négyezer tonna csokoládéfigura szállí­tására akart szerződést köt­ni! Az igények napról napra nőnek. Jelenlegi műszaki be­rendezéseinkkel, munkakö­rülményeinkkel a kívánt szintet nem tarthatjuk. El­következett egy nagyarányú rekonstrukció szükségessége. Korszerű alapanyaggyártó, feldolgozó és csomagoló gép­sorainkkal, jobb munkafelté­teleket is teremtve, 1980-ra elérhetjük az „álomhatárt”, a hétezer tonnás mennyisé­get. Kaktar lesz az irodákból A diósgyőri gyáregységi rekonstrukció főbb feladatai: 2100 kilogramm éra teljesít­ményű, NDK gyártmányú alapanyag-gyártósor beépíté­se, kétszintes feldolgozócsar­nok szerelése, nyolcszáz sze­mélyes fekete-fehér öltöző- fürdő létesítése, orvosi ren­delő és kultúrterem kiala­kítása. (Az épület három- szintes lesz, emeletenként 800 négyzetméter hasznos terü­lettel.) Építenek még —rész­ben bővítéssel — egy három­száz négyzetméteres készáru- raktárat, és átalakítják a jelenlegi irodaépületet is. összesen kétezer négyzetmé­ter alapterületű raktár lesz belőle. A szezonjellegű ter­mékeket mezőgazdasági üze­mek hűtőházaiban tárolják majd, míg sor kerül az ün­nepek előtti szállításra. A rekonstrukció alapvető tech­nológiai terveit a gyáregység műszaki kollektívája készítet­te. Az építési tervek a Bor­sod megyei Tanácsi Tervező Vállalat rajzasztalain szület­nek. A részletes technológiái dokumentációt az NDK-beii Heidenauban székelő élelmi­szeripari gépgyár dolgozói szállították. A ikivitelező a BÁÉV. A fő építőanyag: elő­re gyártott elem. Ls a szakemberek? A tervek szerint 1978.’ijä- nuár 1-én indítják a csoko- ládémassza-gyártó gépeket, és a következő évben átadják a feldolgozó csarnokot, a rak­tárakat és a szociális épüle­tet. A technológiai szerelést 1980-ra fejezik be, ez egyben a végleges üzembe helyezés éve is. Változik a gyáregység termékprofilja. Várhatóan a Balmazújvároson épülő Édes­ipari Gyár veszi át az ostyát, és Diósgyőrben állítják majd elő a diabetikus és dietikus csokoládét (a cukorbetegek és a fogyni kívánók részére). A két új termékből évente 500 tonna gyártása a cél. Ugyancsak ötszáz tonnát ké­szítenek tömör csokoládéfüg­gelékből és figurából. A ha­gyományos üreges áruból há­romezer tonnát szállítanak majd ki, most már saját rak­tárukból. A VI.. ötéves terv­időszak éveiben a kézi cso­magolást felváltja az auto­matizált gépi csomagolósor. Távlati elképzelésük a kré­mekkel töltött karácsonyfa- függelék. és a kis húsvéti to­jások előállítása. Az új berendezésekhez az új technológiát ismerő szak­emberekre is szükség van. Erre is gondoltak: — Különféle céltanfolya­mokat j szervezünk. Nemrég fejeződött be kilenchónapos intenzív szakmunkásképző kurzusunk, amin harminc régi betanított munkásunk vett részt, és vizsgázott ered­ményesen. SOLYMOS LÁSZLÓ Tanácsot ad a borászbrliád A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát sá­toraljaújhelyi borászati labo­ratóriumának szakemberei szocialista brigádot alakítot­tak és vállalták, hogy Tokaj- Hegyalja szőlőtermesztéssel foglalkozó tsz-einek, szakszö­vetkezeteinek és az egyéni termelőknek is rendszeresen adnak szaktanácsokat a bo­rok érlelésére, kezelésére. Ez­zel elősegítik a borok értéké­nek növelését, s ilyen módon is hozzájárulnak a tokaji aszú, száraz és édes szamo­rodni jó hitének öregbítésé­hez. '

Next

/
Thumbnails
Contents