Déli Hírlap, 1976. november (8. évfolyam, 258-283. szám)

1976-11-23 / 277. szám

Téglagyári rekonstrukció Rövidesen befejeződik az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat Mát- raderecskei Téglagyárának rekonstrukciója és a vázke- rámiagyár építése. Az éven­te több mint 35 millió kis­méretű téglának megfelelő Alfa II. típusú falazóblokkot előállító gyárhoz új, 600 négyzetméteres alapterületű üzemcsarnokot és 1900 négy­zetméter alapterületű anyag- tárolót építettek. Növényvédelem Az Ady Endre Művelődési Házban november 35-én, csütörtökön este 6 órai Kez­dettel előadást tartanak kert­barátoknak. A nyugalmi idő­szak növényvédelme címmel. Előadó: Koncz István nö­vényvédelmi főfelügyelő.-X- Egy szippantás. (Kerényi felv.) I\em kockáztatunk... Könnyebb nemet mondani? — Szia, Öcsi! — A kiál­tásban öröm volt, s jóma­gam a két gyermekkori ját­szótárs, későbbi iskolatárs találkozásának tanúja, kicsit unatkozva próbáltam eliga­zodni a nekik egész monda­tokat jelentő félszavak, uta­lások rengetegében. Aztán váratlan izgalmassá lett a beszélgetés: — Én egy kis műszerész vagyok, csak ... — Én sajnos üzemvezető egy nagyvállalaton belül. Már harmadszor kérem, hogy tegyenek vissza technikus­nak, engedjék azt az örö­met, ha megoldok valamit... — Nálunk . .. — Nálunk viszont... Versenyt (útnak a sietős fejlődéssel Közös szakmájuk az elekt­ronika; közös szerelem. Ek­kor már túl voltak az újsá- golós izgalmakon, ekkor már megbeszélték, hogy melyi­kük milyen szakmai gonddal birkózik, ekkor már én is értettem, hogy okkal mond­ják: az üzemvezetőnek és a műszerésznek egyformán ke­vés lenne az, amit valami­kor a technikumban megta­nult. Negyvenhez közel mind a ketten, szakkönyveket búj­nak a szabad szombatokon, versenyképesek akarnak ma­radni a sietős fejlődéssel. A műszerész és az üzemvezető. Műszaki emberek között voltam. Felírtam első állí­tásként: „Ha ez így van. ak­kor nagyon jó ez a világ!” Ha 20 éves múlttal is izgal­mas marad a mesterség, ha ezt újításaik sora bizonyítja, akkor a tétel igaz, A beszélgetés viszont elér­kezett a személyes gondokig. A műszerész panaszolta: hó­napokig kellett vitatkoznia, hogy megérdemelt prémiu­mát kifizessék. S indulato­san mondta: — Néhánv Daoírember mi­att, akik azt se tudják, mi a yrn’mkám . . . Az üzemvezető mondta: — Háromszor kértem, hogy lehessek csak technikus, hogy ne száz ember között tegyek igazságot, hanem feleljek csak magamért... Két. a szakmáját őszintén szerető, a mi világunkért bármikor áldozni tudó, ma­gát . képező, munkájára igé­nyes ember panaszkodott. „Félsz ijicnt mondaniy Ez baj!...’’ Hallgattam az egyre szen­vedélyesebb vitát. S felírtam a második tételt is: „Viszont a bennük bujkáló rossz ér­zés is igaz.” • Éleseden a vita. Ök is fel­írták a tételeiket. A műsze­rész azt. hogy a „főnökök” nem figyelnek eléggé oda. amit az embereik csinálnak. Hogy fontosabb a papír, mint a teljesítmény. Az üzemve­zető azt. hogy igazságosnak lenni lehetetlen. — Tőlem senki se kérdezi meg. hány órát gondolko­zom. mennyit olvasok ahhoz, hogy rendbehozzak egy gé­pet. Csak azt látják, hogy hány percig van a kezemben a csavarhúzó ... — Én kijövök az üzemből. Nem egyszer sétálok, mielőtt hazamegyek. És magamtól kérdezem, hogy nem vol­tam-e túl „langyos”, túl gyá­va aznap. Most például ju­talmat kapott a részleg. El kellett osztani. Szabály sze­rint jártam el. Elosztottam a pénzt, az előírásoknak meg­felelően a műszakiak és a fizikaiak között, ötven fo­rintot tévedtem. Ezért meg­rónak. A fizikai dolgozóknak jutó pénzt viszont nem osz­tottam tovább. Én nagyon jól tudom ugyan, hogy ki mennyit ér, de ha én osztok, akkor enyém a felelősség. Ha ők, akkor lehet belőle egyenlősdi. de én nem koc­káztatok. nem kell vállal­nom. hogy esetleg mégis té­vedek. A mondat már támadott: — Félsz igent mondani? Hát ez a baj ... A rosszérzés oka: a rossz bcide«zettség Ök ezt így mondták: „lan­gyosak” vagyunk. Nem koc­káztatunk. Csak azt vállal­juk, amiben biztosak va­gyunk, mert ha hiszünk is a másikban, nem mondunk rá igent. Nemet mondani köny- nyebb. Ám a telepvezető vissza­, kérdezett: — Te talán kimondod-e az igent egy termelési tanács­kozáson? Ugyanígy, ahogyan itt... — Nem ... — Akkor honnan tudjon a rosszérzéseidről, vagy az el­képzeléseidről az, akinek 100—200—1000 embert kell ismernie? Te éppenúgy félsz igent mondani, neked is könnyebb nem szólni ... írhatnám a következő té­telt: „A rosszérzés oka nem több, mint egy rossz beideg- zettség. egy káros szokás: a nem szólok, nem foglalok ál­lást megtörése”. Nemet mon. dani könnyebb? Félek, igen. Még a legtisztességesebbek­nek is. A két barát találkozását példának írtam, s ha rajtuk kívül más is magára ismer­ne, akkor már érdemes volt írni róluk. B. G. FM-MF Ünnepségek, klubok, vetélkedő A „Fiatalok Miskolcért — Miskolc a fiatalokért” moz­galom koordinációs tanácsa holnap délután fél 3-tól a KISZ Miskolc városi Bizott- .ságán tartja soron következő ülését. A testület tagjai je­lentést hallgatnak meg a vá­ros felszabadulásának évfor­dulóján rendezendő ünnep­ségek előkészítéséről, majd a városi klubmozgalom fej­lesztésére fogadnak.el irány­elveket. Ezt- követően érté­kelik az FM—MF mozgalom 1976. évi munkáját, s előké­szítik az 1977. évi munka­tervüket. Végül az 1976. de­cember 3-án kezdődő és 1977. április 4-ig tartó FM— MF vetélkedő előkészítéséről tanácskoznak. A téma, amelyről most ki tudja hányadszor írunk, bi­zonyára közismert. A Majláth lakótelepről, pontosabban az ott elvégzett útkorrekcióról van szó. Arról a 350 méte­res útszakaszról, amelyet — a régi rendkívül balesetve­szélyes volta miatt — im­máron több mint egy eszten­deje építenek. A miértre először a Miskolci Beruházási Vállalatnál keres­tünk választ. Andrássy Ká­roly, a vállalat műszaki osztá­lyának illetékes előadója: — Már 1974-ben, a Maj­láth lakótelepi építkezés kapcsán felvetődött az igény: a becsatlakozás, valamint a régi nyomvonal balesetve­szélyes volta miatt az út­szakasz korrekciójára van szükség. Meg is rendeltük a terveket az ÉSZAKTERV- től, s 1975 őszén megkezdőd­tek a munkálatok. Bizonyos tervmódosítások miatt kis késéssel bár, de 1976 júniu­sára átadásra elkészíttettük az útszakaszt a kivitelező Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat 4. számú főépítésvezetőségével. Ekkor derült csak ki, hogy nem épült meg az autóbusz­megálló. Mint kiderült: az eredeti tervek még valóban nem tartalmazták az autó- buszmegállót, ám erre érke­zett egy korrekció. Valljuk meg őszintén: felületesen néztük meg a terveket, s ki­maradt az autóbuszmegálló felülvizsgálata. Természete­sen a hibát korrigáltatnunk kellett, s október közepére elkészült az immár autó- buszmegállóval kiegészített útszakasz. A műszaki átadá­son azonban a KPM Miskolci Közúti Igazgatósága megta­gadta az átvételt... (Az őszinteség szép vonás, de elképesztő, hogy a beru­házó vállalat, amelynek kö­telessége egyebek között a tervek felülvizsgálata is, Van egv Hűnk is... — mondják a hűséges brigádban Orom, csomagban Nem éreztem, hogy örültek nekem. Ott, Szerencsen, a cu­korgyár titkárságán, szezon­ban ritka az olyan vendég, aki nem a cukorfeldolgozási kampány állásáról, a répa minőségéről, a szállítás üte­méről érdeklődik. Nos, mind­ezt megteszi az országos saj­tó, a rádió, a televízió. Tud­juk: a cukorgyáriak helyt­állnak ... Hogy ez a helytállás mi­lyen? — Ez? Ez olyan, mint min­dig. Igaz: rólunk akkor szok­tak írni, amikor a kampány van, de minden évben Tél­apó is van, karácsony, hús­vét, gyermeknap is van. És amit mi gyártunk, az már­ka. Egy része külföldön is az... Meszlényi Istvánná, a gyár kétszeres aranykoszorús Bé­ke brigádjának vezetője va­lamikor betanított munkás­ként kezdte: — Egy jó háziasszony az ünnepi ebédhez szép asztali csinál. A csokoládé, a desz- szert is ünnep. Mi valami­kor díszdobozokat csináltunk, ma a csomagoláshoz gyár­tunk anyagokat. — Terítenek? — Most hajtogatva kapjuk a díszdobozokat. így szebb és olcsóbb, de ha egy vá­sárló kibont egy dobozt... — Akkor magukkal talál­kozik? — Elhiheti, hogy nem mind­egy: hogyan '. .. — Évek? — Ne kérdezze! Van kö­zöttünk olyan, aki a nyug­díjhoz áll közel. Lehoczkyné, Feketéné ... — Búcsúhangulat? — Miért lenne az? Ök se­gítenek ezután is, csak ép­pen a kilenc éve alakult bri­gád most meglevő tizenegy tagja velük teljes. Itt. mind­nyájan alapító tagok va­gyunk. Nos, a nyugdíjazások után a brigád csonka marad. — Van nekünk tisztelet­beli brigádtagunk is ... — Ö ki? — Balogh Miklós. Bekecsi. Tudja, az úgy volt, hogy ök nehezen éltek. Miklóst mi se­gítjük. Vagy 250-en járunk ide onnan. Mindenki azt mondta, hogy patronáljunk egy szerencsi iskolát, de hát az a kétszázötven fizetés Be­kecsre megy haza. Azt mond­tuk. hogy nekünk nem kell más iskola, csak ez. Innen a Miklós. Hatórás még, de úgy számolunk vele. mjnt jővén dő brigádtaggal... Miklós. mintha erezne hogy róla van szó. felénk néz a géptől, de hát ez a riport nem az ő riportja: — Megbeszéltük mi itt ma­gunk között. Az ember oda menjen, ott segítsen, ahol legjobban örülnek neki Most csapatzászlót varrunk szabad időben az iskolának.. — És itt bent? Számok helyett sztori: — Nem nagy sztori. Vál­laltunk itt a gyárban kom­munista szombatokat. Tudja, a gyár a rekonstrukció óta úgy megy, hogy hiába dol­gozna egy rész, ha nem dol­gozik a többi. Na, nekünk lejárt a szabad szombatok­ból felajánlott kommunista műszakunk, de a többieknek nem ... — Mi történt? — Annyi gépre, amennyi aznap kellett, volt ember . . Cukorról írok és édesség­ről. Körülöttem fólia, vágó­gépek és papírtekercsek. Az országban még tart a feldol­gozási kampány, ők már hús- vétra dolgoznak: — Ha elgondolom, hogy mennyi örömet csomago­lunk ... Hűség —• írtam címnek. í Tizenegy ember kilenc éve : dolgozik együtt: ez az egy- ) máshoz való hűség. Ha egy gyárnak — velük — egy megbízható jó brigádja van. akkor ez a gyárhoz való hű­ség. És Miklós? — Nézze, nekünk az éle- . "ünk változott a gyárral. En­nék az életnek ugyanúgy kell változni otthon ... — Bekecsen? — Miklósban, aki nehéz körülmények között nőtt. most tanul, s majd tagja lesz... A mondatot én fejezem be: a szerencsi cukor- és csoko­ládégyár Béke szocialista brigádjának. (bartha) I egyszerűen megfeledkezik egy tervmódosításról. Csala Kázmértól, az ÉSZAKTERV illetékes osztályvezetőjétől tudjuk, hogy a tervmódosí­tás — amely az autóbusz­megálló építésére vonatkozó dokumentációt is tartalmazta — mintegy másfél éve el­készült, s átkerült a beruházó és kivitelező vállalathoz. Ügy gondoljuk, e mulasztást nem lehet csak az őszinteséggel „leírni”, hiszen itt százezres nagyságrendű többletmunkát eredményezett a hanyagság. De menjünk tovább.) A KPM Miskolci Közúti Igazgatóságának szakemberei tehát ismét megtagadták az át­vételt. Szabó Tamás, az igaz­gatóság hatósági csoportjának előadója: — Minőségi bizonylat nél­kül — amelyet a beruházási vállalatnak kellett volna je­len esetben a Miskolci Köz­úti Építő Vállalattal megcsi­náltatnia — nem vehetünk át egyetlen olyan utat. út­szakaszt sem, amely az or­szágos úthálózathoz kapcso­lódik, vagy annak része. A Hegyalja utcában az ominó­zus szakasz az országos fő­útvonal-hálózat Eger—Lilla­füred—Miskolc közötti sza­kaszának része. Emellett azonban még más hibákat is észleltünk. így a csapadék­lefolyó rácsok, az aknafed- lapok több helyütt vagy há­rom centiméterrel magasab­ban, vagy mélyebben vannak, mint az út szintje. Ugyanak­kor az aszfaltút felületén is találtunk olyan hiányosságo­kat, amelyek eredményeként a csapadékos időben nagy te­rületen állt a víz. Ha e hibá­kat korrigálják a kivitelezők, akkor — legnagyobb örö­münkre — azonnal átvesz- szük az említett útszakaszt. (Ügy gondoljuk, a fentiek­hez nem kell különösebb kommentár. Jogos az igaz­gatóság szigorúsága, hiszen ha most engednek, s elné­zik a néhány centiméteres egyenetlenséget, úgy ki tud­ja, a jövőben hová vezetne ez. S az is köztudott, hogy az építőiparban a szigorú minőségi előírások betartása elengedhetetlen feltétel ...) De végül is mikor lesz új út? Utolsóként, de nem utolsó­sorban az ÉÁÉV főépítésveze­tőjét, Tóth Jánost kerestük fel: — Vállalatunkra sok és je­lentős munka hárul. Ezen belül építésvezetőségünkre kiemelten érvényes ez. Ter­mészetesen igyekszünk meg­felelni az elvárásoknak, de ilyen hibák sajnos becsúsz­nak. Ez minket érint a leg­kedvezőtlenebbül. hiszen amíg meg nem indul a for­galom az új útszakaszon, nem tudjuk befejezni a jár­daépítést, a postai telefonká­belek lefektetését, valamint a Lillafüred felé vezető útsza­kaszon az autóbuszmegálló kialakítását. Bízunk benne, hogy az itt dolgozók rövid időn belül korrigálják a hiá­nyosságokat. s mielőbb át­adhatjuk az útszakaszt a forgalomnak. (Amire már csak azért is nagy szükség van. mert az említett szakaszon az utóbbi időben egy halálos és több. súlyos sérüléssel járó baleset történt. Ez a köz érdeke. De van egy másik oldal is. és­pedig a vállalaté, amely ugyan kisebb, de bizonyára ennyi idő alatt több kilomé­ter hosszúságú utat építhet­tek volna meg más helyütt... S ezért szükséges az itt szer­zett tanulságokat, tapasztala­tokat levonni, s a jövőben alkalmazni is ...) TÓTH ZOLTÁN Lehet egy buszmegállóval hevesebb f Epy Építés esztendős kálváriája

Next

/
Thumbnails
Contents