Déli Hírlap, 1976. november (8. évfolyam, 258-283. szám)
1976-11-22 / 276. szám
a miskolciaké a szó aameHBBBeawwBMMDHmMEsawKs® A mindenki karácsonyfája álljon egész évben! mindegyikében fájó szívvel tapasztaltam, hogy egy-egy Köszönet az üdülésért Mint a Volán 3. sz. Válla, lat régi nyugdíjasa, a feleségemmel együtt nemrég kéthetes beutalót kaptam Balatonvilágosra, a vállalat üdülőjébe. A kifogástalan ellátásról, a rólunk való gondoskodásról csak a köszönet és az elismerés hangján szólhatunk. Az üdülő dolgozói — Kiss Kálmán vezetésével — szocialista brigádban dolgoznak, .s mindent megtesznek azért, hogy a beutaltak kipihenten, sok-sok kedves élménnyel térjenek haza. Hiába ért véget a főszezon, a fürdésen kívül mindenfajta szórakozási lehetőséget megtaláltunk, s nagyon kellemesen töltöttük napjainkat. Rózsahegyi Kálmán Miskolc A Közeleg a karácsony, s ez a következőket juttatta nagy, egészséges fenyőfának el kellett pusztulnia, amely- lyel — a város több pontján felállított és kivilágított fenyőfával — az ünnep hagyományát ápolják. Kérdezem: nem lehetne megvalósítani, hogy ezeket a fenyőket földlabdával együtt ültessék el a szokásos tereken? Ott tovább növekedhetnének, s egész évben gyönyörködtethetnék a város lakóit. Ezáltal elérnénk azt is, hogy nem kellene az erdeinkben ki- pusztitani egy-egy fát, s gondolom, a városkép is szépülne. Lengyel B—né * Az idén csaknem 400 millió forint értékben készítenek garázsipari és autóápolási cikkeket, szerszámgépeket, vákuumtechnikai és híradástechnikai célgépeket a Csepel Művek Híradástechnikai Gépgyárában. Az idén a gyár termékeinek mintegy 70 százalékát' exportálja. A KGST-n belül a vállalat a legnagyobb garázsipari berendezésszállító. Képünk kocsimosók kipróbálását mutatja (Fehér József felvétele) H tíüiÉia vasárnapon 10 vason szenet termeltek Kommunista vasárnapot tartottak tegnap a Borsodi Szénbányák üzemeiben: önként vállalt műszakba fogtak többek között a szuhavölgyi szénbányák feketevölgyi „szén- gyárában" a teljesen automatizált frontfejtésen és a szállításnál csakúgy, mint az ormosi bányaüzem valameny- nyi aknájában. Valamennyi bányász munkába indult a szuhavölgyi bányaüzem Szeles-aknáján is. A kommunista vasárnapon mintegy 1800 vagon szenet szállítottak a felszínre. Se tűzhely, se kályha t Az lí)74-es árvíz idején minket is kiköltöztettek otthonunkból, mert a lakásunk víz alá került. Csaknem egy év utáii kerültünk oda vissza. Bútorainkat, más értékeinket az árvíz idején kimentettük, a üziiely és a kályha azonban ottmaradt, s tönkrement. Már az elmúlt évben is szinte használhatatlanok voltak, ezért ez évben egész nyáron át jártam a boltokat, hogy egy kisméretű „Lepke” tűzhelyet és egy kétaknás szc- neskályliát vásároljak. Azért ragaszkodom ezekhez, mert aránylag olcsók, s a nyugdíjamból annyit tudtam félretenni, amen.y- nyiből mindkettőt megvehetnem. Az üzletekben azonban még csak nem is biztatnak semmivel. Bátorkodtam levelemmel közvetlenül a Zománcipari Művek Salgótarjáni Gyárához fordulni, hátha segítenek, bár tudom, hogy a gyár közvetlen eladással nem foglalkozik. Nagyon nagy szükségem lenne még a tél beállta előtt e két fűtőtestre, ezért kérem a segítségüket. PálJiovács Jánosné, Miskolc, Sajó u. 10. sz. eszembe: az előző évek Felejthetetle A 111.13-as, 113 tagot számláló területi pártalap- szervezetünkben november 15-én délután volt a tag- könyvkiosztó taggyűlés. Ünnepélyes külsőségek között, feldíszített teremben, ünnepi hangulatban vártuk ezt a napot, amikor majd átvesz- szük új tagsági könyvünket, a párthoz való tartozásunk jelképét. Olyanok is részt vettek a taggyűlésen, akik idős koruk vagy ágyhoz kötő betegségük miatt máskor ritkán jelentek meg közöttünk. Összejövetelünk ünnepélyességét a 35. számú Általános Iskola úttörői kultúr- csopórtjának műsora is növelte. A vidám, mosolygós arcú lányok és fiúk — úttörő-egyenruhában — sorfalat állva fogadták az érkezőket. Majd ajkukról forradalmi dalok szárnyaltak, s verset , is mondtak a pártról. Mindez, s a néhány szavas, de annál megkapóbb köszöntő, amit egy kislány mondott el — sok emléket ébresztett bennünk, akik ott voltunk szocialista rendszerünk bölcsőjénél. s részt vehetünk annak építésében is. A városi pártbizottságot képviselő Balogh Dániel Miskolc, Gyula u. 52. sz. n taggyűlés elvtárs üdvözlő szavaiban csodálatát fejezte ki alapszervezetünk veteránjainak és tagjainak a fiatalokon túl- tevő lelkesedésükért. —Amit láttam, tanítani kellene a fiatal pártmunkás nemzedéknek — mondotta. A mi kedves öregjeink. Frank Miklós és Nyíró Ferenc elvtársak, akik már ötven esztendeje hordják szívük felett piros tagsági könyvüket, azt a megtisztelő feladatot kapták, hogy 46 elvtársnak átnyújthattak új tagsági könyvüket. Az Internacionálé elének- 1 ésével ért véget a felejthetetlen taggyűlés. Aztán, kiürült. a terem, s már új feladatokra készülünk, mert minket is —. a párt egyszerű katonáit — vár a közösségi munka, pártunk politikájának hirdetése és megvalósítása. Köszönetét mondunk mindenkinek. aki hozzájárult ünnepi taggyűlésünk sikeréhez. Oláh László titkár ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SANDORNÉ TELEFON: 18-221 Igazgatók értekezlete A megyei tanács ipari osztálya a felügyelete alá tartozó ipari vállalatok igazgatói számára szerda délelőtt fél 10-től, a megyei tanács épületében, értekezletet tart. Értékelik a tanácsi iparvállalatok 1976. I—III. negyedévi gazdálkodását, majd azokról a feladatokról hallanak a vállalatvezetők, amelyeket a munkaidő jobb kihasználása és a táppénzes fegyelem szilárdítása érdekében tenniük kell. Bányászmártírokra J emlékeztek Harminckét esztendeje, hogy 3U0 karancslejtösi bányász — megtagadva a bevonulási és kitelepítési parancsot — szem- befordult a fasisztákkal, felfegyverkezve a bánya mélyére vonult és partizánharept szervezett. Az évforduló alkalmából tegnap a salgótarjáni városi és járási KISZ- fiatalok ünnepséget rendeztek a Gusztáv-akna egykori lejáratánál, koszorúikkal tisztelegve az antifasiszta bányászfelkelés mártírjainak emlékműve előtt. Jubileumok között Örök vitapartnerem, Mindig Alajos azért füslölgött, meri olvasta az újságban a Felhöfényesítö Vállalat 25 éves jubileumáról szóló beszámolót. Ebben azt is olvasta, kik voltak ott az ünnepségen, mennyi elismerés és dicséret hangzott el az ünnepi szónoklatokban, neki meg egészen mások a tapasztalatai, hiszen alapításától kezdve kapcsolatban áll a vállalattal. Mondtam neki, hogy ne saját tapasztalatai határozzák meg ery vállalat negyedszázados munkáidnak megítélését, hiszen mindenki, akinek valamit elrontanak, eleve rossz véleményt formál a szolgáltató vállalat vagy intézmény munkáidról, jelen esetben a felhőfénye- sítőkről, s mit sem törődik azzal, hogy az őt ért sérelem statisztikailag elha- nyagolható kisebbség. Igazam van, mondja erre barátom, Mindig Alajos, de a jubileumon, mint minden jubileumon, csupa jóról voll szó. Amikor felszabadulásunkat jubiláltuk. számba vettük a buktatókat is. csak a Felhőfcnyesitönél meg más jubiláns vállalatoknál volt a 25 év puszta diadalmenet, hibák nélkül? Hiszen az eredményekkel a hibák is jelentkezni szoktak, és általában a köztudatban eléggé ismeretesek. Sőt, ugyanabban az újságban, ameh■ óivldozó örömmel számolt be a jubileumról, egv héttel később azt olvasta ugyanerről a Felhöfényesítö Vállalatról, hogy nem tudta teljesíteni éves tervét, ilyen meg olyan lemaradások mutatkoztak, baj van a munkafegyelemmel, a különböző kihelyezett részlegeinél meg súlyos fegyelmi vétségek estek. Ünnep rontó természetű ez a Mindig Alajos. Ezt meg is mondtam neki. mire azt mondta, hogy esze ága ban sincs az ünneprontás, de részben igen sok a személyes tapasztalata, másrészt meg annyira szériában folynak most a különböző vállalati és intézményi jubileumi ünnepségek, hogy az egyik dicséretének a szuperlatívusza beleér a másiknak a bankettjébe, s a sok hozsannától alig látszik a vállalati realitás. Mondtam neki, hogy 20—25 éves jubileumot ül most természetszerűen sok intézmény, és ne várja, hogy ezek a jubileumi ünnepségek valamiféle hamu- szórással egybekötött öngyalázó vagy bűnbánat-valló összejövetelek legyenek Szó sincs róla. mondta erre, csak valami differenciálás lenne jó. Igaz. hogy 25 év az 25 év. Az elmegy, ha jól, ha '■osszul dolgoznak. A bői az. hogy mindenütt egyformán jubilálnak, ünnepelnélo, örülnek, akármilyen volt is az adott vállalat vagy intézmény 25 esztendeje. Mindenüvé magasrangú vendégeket hívnak, emelkedett szónoklatot; hangzanak, sokfelé díszes emlékkönyveket nyomatnak. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve, akár Ferenc Jóska. Kezdtem -már dühös lenni. Megkérdeztem, mi lenne az ö javaslata? hegyen ünneplés — mondotta —, de kevesebb, mérsékeltebb, differenciáltabb. Az adott vállalat realitásaihoz jobban illő. Akkor nem lesz olyan nagy ellentmondás az ünneplés meg a másnapi tapasztalatok közölt. Ne csak a jubileumi ünnepség legyen ilyen szépen tervezett, megszervezett, megrendezett, jól olajozottan gördülő, hanem a sok-sok egyszerű munkás hétköznap is. Mit mondhattam erre, hiszen igaza van. De hát a 25 éves „vállalat- és intézmény-gyerekek" a mieink akkor is. ha olykor rosszalkodtak vagy rosszalkodnak. ha nem csinálják meg rendesen a leckéjüket, ho olykor intőt vagy megrovást érdemelnek. S az ember szereti a gyerekét, megünnepli annak születése napját akkor is, ha a cukros zacskó mellé olykor a virgács is oda illenék. Gyorsan elbúcsúztunk egymástól, meri Mindig Alajos a Ködfényesítő Vállalat jubileumára volt hivatalos. Ahol én voltam az asztal szomszédja. De ott már másról beszélgettünk. BENEDEK MIKLÖS • • Üres kézzel távoztak... Már nem versenyeznek a vevőé Csöndes péntejc délelőtt a 361-es számú, Marx téri iparcikkboltban. Az ajtón belépve nem fogad senki. Nem kérdezik, mit szeretnék vásárolni. Senki sem méltat a figyelmére. Még csak köszönni sem tudok kinek. • KÖPENYÜKÖN RAJTSZÁMMAL Csöndes, péntek délelőtti hangulat, szokásos hétköznap — bevallom, nekem mégis szokatlan ez a közöny. Október 27-én, a KPVDSZ kulturális hónapjának egyik rendezvényeként ebben a boltban „versenyt tartottak a vevőért”. Tizenegy. kékköpenyes, másod- harmadéves kozmetika-ve- gyikereskedelmet tanuló versenyző állt starthoz az üzlet nyitásakor. Köpenyükön rajtszámmal várták a vevőket, akik kérdőíveken válaszoltak a kérdésekre: ellátták-e őket szakmái tanáccsal, ajánlottak-e árut, milyennek találják a bolt árukészletét? A többi vásárlóhoz hasonlóan, tanácstalanul téblábo- lok a pultok között. Egy kékköpenyes kislány kávéskészletet mutat barátnőjének, aki szintén diákeladó, mint arról a köpenyére hímzett felirat tanúskodik: — Ilyet kaptam én is szünnapomra, csak a cukortartó ... A bejárattól jobbra, a sarokban három tanulólányka a nippeket nézegeti. Hátuk mögött két vásárló a legfelső polcra helyezett fonott kosárkákra tekintget sóvárogva. ^le kit szólítsanak meg? Oda fölmászni... • KöRBE-KöRBE, ÜRES KOSÁRRAL A feldíszített karácsonyfa körül mosolygó tanulólánykák rakosgatják a babákat. Nem mondom, aranyosak, ahogy így eljátszanak, de... Üres kosarammal körbe- körbejárok, meresztgetem a szememet, várom, hátha megszánnak és megkérdezik már végre, mit is akarok. Ha mondjuk ajánlanának egy fogkefét, mint a verseny, napján az egyik vásárlónak. De hát mit tegyek, ha belőlem kinézik, hogy otthon legalább egy tucat fogkefém van. Így aztán a kozmetikai pult elé allva várok, előadhatom-e végre óhajomat: „Szeretnék egy fogkefét”. És lám, perceken belül meg is szólítanak: — Maga erős fiatalember! .Csavarja már le ennek az üvegnek a kupakját! — nyújt felém egy lakkosüvegcsét az eladóno. Sandán körbepillantok. Már céklaszínű a fejem az erőiké, déstól, de a kupak nem enged. Erőművész mutatványomba belebukva, megszé- gyeniilten kullogok tovább. Kapásból kiemelek egy fogkefét és a kosaramba dobom. • HOGY GONDOLKOZZÉK AZ ELADÓ? A pénztár mögül jól belátni az egész boltot. Ha jól számolom — a tanulókat is beleértve —, kilenc eladó szolgálja ki a vevőket. Illetve, önkiszolgáló boltról lévén szó, a vevők szolgálják magukat =— ha tudják. Egy középkorú hölgy jobb híján a pénztárostól érdeklődik mákdaráló után. — Mákdarálónk van? — szól át a pénztárosnő a vevő feje fölött. — Mákdarálónk? ... Nincs! —- jön a válasz az ismeretlen hangforrásból. Az ezeraprócikk-pultnál már öt perce ácsot'og egy feketeruhás nénike. Látszik, a parányi számokkal írt árcédulát nem tudja kiböngészni. A boltból két tanulólány édességért szalad a Marx tér túloldalán levő boltba. Sárga kompótostálat visz ki az ajtón egy vásárló. Egy szépséghibája van csupán, hogy becsomagolatlanul. * Félórás ácsorgásom alatt megfigyeltem: legalább tizenöten távoztak üres kézzel a boltból. „Az eladóknak úgy kell gondolkozniuk, mintha ők lennének a vevők” — mondta az egyik eladójányka a verseny napján. Ha tudja, miért nem csinálja? V. R-
