Déli Hírlap, 1976. október (8. évfolyam, 232-257. szám)
1976-10-20 / 248. szám
Eí sem tudnám felejteni •• A gereben a padlásról került elő, de a kendert lendítő mozdulatot nem kellett leporolni. (Kerényi felv.) Az első és a legnagyobb magyarországi kolerajárványt (negyedmillió áldozatot követelt!) s az azzal összefüggésben kirobbant parasztfelkelést eleveníti meg Gábor Pál új nagyszabású alkotása, A járvány című történelmi film arról szól, hogy voltaképpen nincs értelmes halál: az élet felől nézve minden halál értelmetlen, s egyetlen lehetséges választás adódik az ember számára: nem a halált, hanem, a halál előtti életet igyekezzék értelmessé tenni. SZERDA Az aznapi ebéd látta kárát, hogy beállítottunk, de Leskó János felmentést adott a feleségének j dolgozik úgyis éppen eleget. Legalább pihen egy kicsit — mondta, és beszédes mozdulattal mutatott körbe a kis ház, a nyári konyha, az istálló által behatárolt nagy portán, a távoli kert felé. — El kell végezni, mielőtt jön a tél. — Még nem vagyunk túl az őszi nagy- takarításon — bólint rá Ida néni azzal az összhanggal, aminek az együtt töltött délelőtt már megadta a magyarázatát. — Hatvannyolc éves vagyok, február 22-én volt az ötvenedik házassági évfordulónk. öt gyerekem, 11 unokám, 7 dédunokám van; a családom volt a násznép. Azt kérdezi, hogy lehet ilyen hosszú időt együtt megélni, a gyerekek után unokákat nevelni ? Megértettük egymást. Nehéz idők voltak pedig: két forradalom, két háború, és hogy milyen szegénység, azt még úgy sem tudja elképzelni, ha azt mondom, hogy kétszáz év alatt nem épült annyi új ház a faluban, mint az utóbbi időben. Bár mi nem voltunk nagyon elakadva, mert 1913- ban kimentek Amerikába a niagynénémék, és amíg éltek, segítettek bennünket. Kézimunkát küldtünk érte, örültek neki... ■ ■ Elhaladhatta a delet a ferde sugarú, langyos őszi nap, míg bent a hűvös szobában hallgattuk a mesét. Persze, „nem mese ez gyermek”, javítottam ki magam, míg hálásan gondoltam a múzeumi hónap megnyitójára. Ott láttam' először Leskó Jánosnét, aki az Istvánffy Gyula honismereti és néprajzi gyűjtőpályázaton második díjat kapott. Hálásan, mert ritkán ülünk le az öregek, elmúlt idők tudói mellé. —- Belegrádon születtem volna, ha a bábaasszony azt nem mondja: télen ő át nem megy a Hernádon. Így jött édesanyám Hernádkakra. Két uraságé volt a környék, cselédek, summások éltek a falvakban. De a gyerekkorom nagyon szép volt. Tavaly mondtam magnóra a múzeumban azokat a mon dókákat, amiket azóta is tudok. Az ilyen idős emberek nemigen emlékeznek, én pedig el sem tudnám felejteni, milyen részei voltak a szövőszéknek. Pedig mióta nem szövünk, nem fonunk.., ■ ■ Oklevelek tanúsítják a szoba falán, hogy Ida néni nem kezdő a „népi élet értékeinek” megőrzésében. Az idei, a rostnövények termesztése és hagyományos feldolgozása című dolgozata már a harmadik volt, és máris állítja össze a következőt. Hogy azt ne mondjam, egzakt precízseggel fogalmazza meg. hogy azért ír, mert például a rostnövények feldolgozása ma már történelem, és ha hagyná elveszni amit tud, fogalmunk sem lenne róla, menynyi munka volt régen, a szegényember mennyi önfeláldozással készítette a saját gúnyáját, mert a helybeli kis boltban csak falvédőt, meg frankkávét kaphatott, és ennél is nagyobb baj volt, hogy pénzt ünnepnap sem láttak. — Ha hamarabb tudok erről a pályázatról, amíg fiatalabb voltam, jóval többet írhattam volna. így eddig a legutolsó mellett csak arra futotta, hogy megírjam az itteni szokásokat, babonákat, és azt, hogy mire volt jó a régi embereknek a Hernád, hogy használtuk kenderáztatásra, mosásra, halászatra, mindenre a folyó vizét. — Mikor van idő az írásra? — Mindig csak este. De sosem voltam fáradt, egy csepp szeszes italt, egy csésze kávét én nem iszom. Az pihentet, ha a helyi Röpülj páva csoportban énekelünk. Többnyire mi, öregek. A fiatalokat nehéz összeszedni. A hajdani, magaszőtte vásznakból Ádám J ánosné (maga is nagymama), a lánya hozott el néhányat mutatóba. Kelengyéjének féltve őrzött darabjai. Mert Ida néni mindenét odaadta, mint később az „unokavőnek” a régi petróleumlámpát és nekem a zabszalmából font szakajtót. A szobában látott Üj Magyar Lexikonra gondoltam, míg búcsúzóul egy történetet is adott. — A fészket nézi? Későn jöttek a fecskék az idén, későn költöttek. Az egyik fióka nem tudott szárnyra kelni. A többi már régen elment, de ezt végig itt őrizte az anyja, el nem hagyta volna. Szeptemberben együtt repültek el. Hosszú lesz az ősz. Az ország egyetlen belkereskedelmi és vcndeglátóipari főiskolájának (beszélnek róla, hogy vidéken is létesítenek egyet — talán éppen Miskolcon*.’) a fővárosi anyaintézetben működőn kívül hat Kihelyezett konzultációs központja van. Ezekben a konzultációs központokban készítik fel a főiskola kereskedelmi vagy vendéglátóipari karára jelentkezőket. A kereskedelmi kar elsősorban a kereskedelmi vállalatok és fogyasztási szövetkezetek áruforgalmi, valamint az áruforgalomhoz szorosan kapcsolódó szervezési, gazdálkodási munkaköreire, továbbá a kereskedelmi vállalatok legnagyobb hálózati egységeinek vezetésére ad szakembereket. A vendéglátóipari kar a vendéglátóipari és idegenforgalmi vállalatok központi áruforgalmi, termelési, üzemeltetési, gazdálkodási és szervezési munkaköreire, valamint a nagyobb hálózati egységek vezető munkaköreinek betöltésére képez felsőfokú végzettségű szakembereket. Megfelelő tanulmányi eredmény elérése esetén lehetőség van idegenforgalmi tárgyak felvételével, és az idegenforgalom komplex témaköréből teendő külön államvizsga letételével az idegenforgalmi képesítés megszerzésére is. A tanulmányok befejezését követően sikeresen államvizsgázó hallgatók kereskedelmi üzemgazdász, vendéglátóipari üzemgazdász, illetve vendéglátóipari és idegenforgalmi üzemgazdász oklevelet kapnak. * Miskolcon a Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola ad otthont az előkészítő tanfolyamnak. A fél évig tartó képzés (heti két alkalommal, az esti órákban lesz foglalkozás) után a főiskola mindhárom — nappali, esti és levelező — tagozatára jelentkezhetnek a hallgatók. Két-két tantárgyból — matematika és történelem a kereskedelmi karra jelentkezők számára, illetve matematika és kémia a vendéglátóipari karon továbbtanulni szándékozóknak — lesznek előadások. Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.20: KI nyer ma? — 12.35: Tánczenei koktél — 13.20: Brigádnapló. — 13.40: Déki Lakatos Sándor népi zenekara játszik. — 14.00: Lzeregy délután..,. — 14.30: Régi híres eneKesek műsorából. — 15.00: Hírek. — 15.10: Iskolarádió. — 15.50: Tornyos György kórusmüveiből. — 10.00: A világgazdaság hírei. — IO.üj: A Közönségszolgálat tájékoztatója. — 16.10: Egy hajdúsági nótafa: Balázs Janosné. — — 16.21: Hándei-müvek. — 17.00: Hírek. — 17.05: Köztünk maradjon! — 17.31: Beethoven összes zongoraszonátái világhírű előadóművészek tolmácsolásában. — 13.15: Fenyő István könyvszemléje. — 18.25: Uj könyvek. — 18.30: Esti magazin. — 19.15: Könyvpárbaj. — 20.30: Népzenei magazin. — 21.10: Hírek. — 21.15: Kis magyar néprajz. — 21.20: Katedra. Pedagógusok műsora. — 21.40: Rimszkij-Korszakov kórusmüveiből. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30: Operettrészletek. —• 22.45: Gondolatok útvesztői. Viták a kultúra szerepéről. — 23.21: Zenekari muzsika. — 24.00: Hírek. — 0.10: Virágénekek. Petőfi rádió: 12.00: Az élő népdal. — 12.10: Dzsesszfelvételeink- ből — 12.30: Hírek. — 12.33: Hegyek alján. Részletek D’Albert operájából. — 13.30: Hírek. — 13.33: őszi hangulat. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Kettőtől ötig... — 17.00: Az Ifjúsági Rádió órája. — 18.00: Közvetítés a Dinamo Tbiliszi—MTK-VM KEK labdarúgó-mérkőzés II. félidejéről. — 18.50: A Rádió Dalszínháza-, sup- pé: Pajkos diákok. — Egyfelvo- násos daljáték. — 19.59: Jó estét gyerekek! — 20.04: Harminc perc rock. Len Barry felvételeiből. — 20.34: Hírek. — 20.37: Közvetítés a SW Innsbruck—Videoton UEFA-kupa labdarúgó-mérkőzés n félidejéről — 21.20: őszi sanzon. — 21.43: Slágermúzeum. — 22.30: Hírek — 22.33: Couperin: Csembalódarabok. — 23.21: Nóták. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.00: Műsorismertetés, hírek. — 17.05: Nagyüzemi mezőgazdaságunk: (Időszerű teendők a határban . . .). — 17.15: A „Mezőkeresztesi Aranykalász Termelőszövetkezet nepaalköre1’ énekei). 17.25: Női dolgok, női gondok: (Vendégek es vendéglátók.; — 17.35: Sanzonok és hangszerszólók. — 17.55; A megye sportéletéből. — 18.0ü: Borsodi Tükör — a stúdió krónikaműsora. — 18.15: Előadó: a szerző! — 18.25: Hírösszefoglaló. Televízió 1. műsor: 15.53: Műsorismertetés. — 15.55: Tbiliszi Dinamó—MTK-VM Kupagyőztesek Európa Kupája laoaarúgó- mérkozés közvetítése. — 17.50: Hírek. — 17.55: Szigetek a szaraz- földön. — 18.15: Szépén, jól magyarul. — 18.25: Szövetkezet a város peremén. — 19.10: Esti mese. — 19.20: idősebbek is elkezdhetik ... — 19.30: Tv-hirado. — 20.00: Kék fény ... — 21.00: Gondolatok a munkáról. — 21.20: Telesport. Nemzetközi kupanap. — Közben: Tv-híradch 3. Televízió 2. műsor: 20.00: Műsorismertetés. — 20.01: Holtvágány. Tévéfilm. — 21.00: Tv-hír- adó 2. — 21.20: Egymillió fontos hangjegy. A Televízió könnyűzenei sorozata. Szlovák televízió: 16.25: Slovan Bratislava—Queens Park Rangers labdarúgó-mérkőzés. — 18.20: Dalok. — 19.00: Híradó. — 20.00: Dokumentumfilm. — 21.35: Ragyogj, ragyogj csillagom! (Szovjet film). — 23.05: Sajtószemle. Miskolci Nemzeti Színház: (7): Struccok estélye. Kiállítások: Herman Ottó Múzeum (10—18): Ember és munka. Görög kereskedők Miskolcon. — Herman Ottó-emlékház (10—18): Herman Ottó élete és munkássága. — Herman Ottó Múzeum Képtára (10—18): A XX. század magyar festészete. — Kondor Béla-emlékkiállítás. — Koszta József festményei. — Diósgyőri Vár (9—19) : A diósgyőri vár története. — Déryné- báz (9—19) : Déryné Széppataki Róza- és Lévay József-emlék- szobák. — Kossuth Művelődési Ház kiállítóterme (10—18): Miskolci ötvösművészeti és fémműves quadriennále. — Kossuth Művelődési Ház Mini Galériája (10—18): Szanyi Péter szobrai. József Attila Klubkönyvtár (12 —20): Művészet a Művészetben. FILMSZÍNHÁZAK BÉKE: Johannes Kepler Mb. szí NDK film Kezdés: f4, hn6 órakor Vannak még csodák Szí. olasz film Kezdés: 8 órakor KOSSUTH: Az utolsó szolgálat 16 éven felülieknek Mb. szí. amerikai film Kezdés: f3, hn5, 7 órakor SAG VARI: A fekete farkasok üvöltése Mb. SZÍ. NSZK film Kezdés: 7 órakor SZIRMA Derszu Uzala I—II. DudIr helvár! Szovjet film Kezdés: f7 órakor CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — — 8.05: Műsorismertetés. — 8.20: A mai nap kulturális programjából. — 8.27: Harsan a kürtszó! — 8.57: Zenekari muzsika. — 10.00: Hírek. — 10.05: Iskolarádió. — 10.30: Jean-Pierre Rámpái fúvói ázik. — 11.00: Két otthon között. Beláró tanulók. — i 2.15: Helge Roswaenge operafel véieleiből. — 11.40: Miközben a Jóre- ménység-fok felé haladunk Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Néptáncok Vavrinecz Béla feldolgozásában. — 8.20: Tíz perc külpolitika. — 8.30: Hírek. — 8.33: Székely Endre: Komárom megyei bányászdalok. — 8.40: Slágermúzeum. — 9.30: Hűek. — 9.33: Furcsa históriák. — 10.00: A zene hullámhosszán. — 11.55: Gyermekek könyvespolca. (makai) Sz— Fiúk és fűzfák A nyár késő délutánjain gyakran elnéztem őket első emeleti bérházi lakásom ablakából. Ügyszólván itt nőttek fel a szemem előtt: a fiúk és a fűzfák is. Hét éve, amikor ide költöztünk, a fiúk kilenc-tizéves lurkók, a fűzfák még csemeték voltak. S minő sudarassá fejlődött mindegykük! Gyönyörködtem bennük. Mert gyönyörű volt a kép, ahogy a fiúk hatan- heten ücsörögve társalogtak a fák üde zöld leveleket dajkáló ágai alatt. Főképp, hogy ahányan vannak, annyifélék, Akad közöttük szakmunkástanuló és gimnazista, erősebb testalkatú és nyápicabb, munkáscsaládból származó és értelmiségiek gyermeke. És sorolhatnám a közöttük levő különbségeket, amelyekre észrevehetően fittyet hánytak. Néha futotta nekik három-négy üveg colara, s úgy itták kézről kézre adva az üdítő italt, ahogy a múltban az illegális ifjúmunkás-mozgalom tagjai a hegyekben fogyasztották egymás ételét- italát, a „kolkaját”, azaz a kollektiv enni-innivalót. Hogy miről beszélgettek, nem tudom. Hallgatózni nem tartottam illendőnek, s különben is a távolság miatt csak a kacajuk hullámzott fel időnként hozzám. Az azonban biztos, hogy mindegyiküket érdekelte, amit a másikuk mondott. Ahogy gyönyörködtem bennük, a közéjük tartozás nosztalgiája mellett szinte felsírt bennem ez az óhaj is: jaj, csak ilyenek maradjatok! Évek, évtizedek múlva is! Akkor is, amikor egyikötök kohász lesz, a másikótok egyetemi tanár, a harmadikótok katonatiszt, vagy akármi — csak üljetek össze mindig, amikor időtök engedi! Ne engedjétek magatok közé épülődni azt a bizonyos korlátot, amely, sajna, a felnőttek jó néhanya között még ott éktelenkedik! Csakhogy, ugye fiúk, megfelelő hely is kellene összejöveteleiteknek! A nyáron ez nem gond, ott vannak a veletek együtt növő fűzfák. De ősszel, mint már most is! És télen! Amire a nyári nappalok melegét őrző-sugárzó alkonyotokon magam sem gondoltam, íme már be is következett. A fűzfák alatt már nem lehet ücsörögni — beszélgetni azonban kell. Igen, a fiúk mostanában a kapualjakban cserélik ki gondolataikat, mondják el egymásnak élményeiket iskoláról, keserves és mégis vidám szüretről, s arról is — mert egyszer hazamentemben a fülem elcsípte társalgásuk foszlányát —, hogy ki milyennek képzeli, hogyan tervezgeti a jövőjét. Néha csak tíz percre futnak össze, s jóllehet maradnának még, nem lehet, mert hideg van a huzatos lépcsöházak bejáratában. Hogy hol tarthatnák meg egy-egy bérház vagy háztömb fiataljai az any- nyira óhajtott összejöveteleiket? Erről néhány éve írtunk már. Minden ház alagsorában van egy helyiség, amelyet mosókonyha céljára létesítettek, ám senki sem abban, hanem a fürdőszobában végzi el a mosást-szárítást. Így e helyiségeket egy-egy élelmes lakó „kisajátítja”, s bennük tárolja a lim-lom- ját, tartja néha a faluról hozott baromfijait. Megírtuk annak idején, hogy ezeket a helyiségeket odaadhatnák a fiataloknak, akiknek nem mindig van kedvük és idejük, hogy elmenjenek valamelyik távolabbi klubhelyiségbe. És akik a maguk ízlése szerint nyilván berendeznék a házi pinceklubjukat. Javaslatunk foganatlan maradt. Néhány hónapja valakitől hallottam, hogy ha a fiatalokra bíznák e helyiségeket, ebből többféle baj származnék. Nem értek egyet az efféle aggályoskodással. A mi tizenhat-tizenhét éves fiataljaink ugyanis vannak már olyan öntudatosak (jó néhányon tagjai a KISZ-nek is), hogy vigyázzanak arra, ami az övék. Ezt, ha mással nem, bérházunk udvarának a fűzfáival is tanú- sithatom. Nem nőttek volna fel, ha a gyerekeink már lurkókorukban nem vigyáznak rájuk. Persze, kényelmesebb elutasítani, mint- megadni valamit. Csakhogy nem arról van szó, hogy egy lehetőség kiaknázat- lanságával valaki, vagy valakik kényelmesebben élhessenek, hanem arról, hogy a jövő nemzedéke tagjaiban az együvé tartozás érzésének a kifejlődését nem meggátolnunk, hanem minden lehető módon elősegítenünk kell. Különben nem sok idő múlva nyaranta is elkerülik a fákat a fiúk, mint ahogy mi, az egymás mellett-alatt-fe- lett lakó, s egymást évek múltán is idegenként „kezelő” felnőttek sem gondoltunk még soha arra, hogy összejöhetnénk egy kis eszmecserére a fűzfák alatt. TARJÁN ISTVÁN
