Déli Hírlap, 1976. október (8. évfolyam, 232-257. szám)
1976-10-11 / 240. szám
Szerződés egymásért A Miskolci Építőipari Vállalat és a Zalka Máté Gépipari Szakközépiskola szerződést kötött. Ennek értelmében az iskola diákjai délutánonként segédmunkával segítik a MIÉP Templom utcai munkálatait; cserébe az építők soron kívül felhúzták a központi fűtés kéményét a szakközépiskolában, s egyéb éoítőipari munkálatokat is elvégeztek. A szakközépiskola pinceklubja ugyancsak az építők segítségével készül. Prizma helyeit Az Agrokonzum Szövetkezeti Közös Vállalat Sajó-par- ti központi telephelyén a napokban 400 vagonos, úgynevezett halmos burgonyatárolót adtak át, amelyben minden mpnkát gépesítettek. Ezután már nem kell a szabadban, prizmákban tárolni a burgonyát. + Szerencsevadászok az Ady-hídnál. Tessék megfigyelni, hogy bár karnyújtásnyi közelségben van hozzájuk a szemétgyűjtőedény, a sors jegyeket mégis a földre dobálják. Kevesen hagyják el nyertesként a színhelyet, a Miskolci Köztisztasági Vállalat viszont mindig veszít. Vele együtt veszítünk mindannyian, akik szeretnénk tisztábbnak látni városunkat. A hagyma drágábban köszönt vissza Vasárnap a piacon Kint voltam szombaton is a Búza téri piacon, fél óra alatt ropogós húsú zöldpaprikát, simányira duzzadt paradicsomot, kisebb sárgadinnyének beillő vöröshagymát sikerítettem az AGROKONZUM különböző pavilonjaiban. A paprika kilójáért 6,50-et, a paradicsomért 5,20-at, a hagymáért 5.60-at fizettem. Másutt mindenütt drágább volt. Vasárnap már csak a kíváncsiság vitt ki. Vajon milyen a kínálat munkaszüneti napon, most, amikor az egész terep a magánkiskereskedőké, néhány tsz-é, őstermelőé, kiskertesé? — „HA SOKALLJA, NE VIGYE!” A csarnok kongott, az állami elárusítóhelyek pultjait ponyva fedte. Néhány kiskereskedő unatkozott reggel 7 és 8 között. — Hogy a zöldség ... ? — Hat forint csomója. Meg sem kell tapintani a portékát, kevéssé gyakorlott háziasszony is észreveszi: nem éppen tegnap emelték ki a földből. A hagyma viszont gyönyörű, pontosan abból a fajtából, amit az AGROKONZUM pavilonjában 5,60-ért' mértek szombaton. A kiskereskedő pultjáról 10 forintért köszön vissza. — Ha sokallja, ne vigye! — mér végig méltatlankodásomért az eladó. Alku nincs. Legfeljebb az őstermelőknél, a kiskertesek- nél, kint, a köasztalok mellett. VISZONTELADÓTÓL — DUPLA ÁRON Idősebb asszony foglal négyzetméternyi helyet a kőasztalon, zöldséget, virágot kínál. Pompás az áruja. A tisztára mosott gyökér mellől élénken virít a sárga-' répa. — Mennyi csomója? — Négy forint... — Hogyhogy ilyen olcsó?! — Olcsó? — mulat a kérdésen, aztán elmagyarázza. — Ezt én termelem. Hejő- csabán, egy 230 négyszögöles kertben. Az özvegyi nyugdíjam egészítgetem ki belőle. — A csarnokban hatért ki- nálják a zöldséget.. 1 — ök tehetik. Tőlük any- nyiért is megveszik. Ha ma nem, akkor holnap vagy holnapután. Pedig az enyém frissebb. Tegnap délután ástam ki. Mindig csak annyit szedek fel, amennyit el tudok adni. Sajnálom fony- nyasztani... A kiskertesek között volt aki 3,50-re tartotta a leves- bevalót. — De egy tételben háromért is odaadom. Én nem érek rá itt ácsorogni... Fél óra múlva már nincs is sehol. A mellette pia - colók mondták el: 2,50-ért vitte el a halom zöldséget tőle egy viszonteladó. — Amott már árulja is. De dupla áron ám! Tulajdonképpen semmiben sincs hiány a vasárnapi piacon. Ám nem egy portéka árából lehangolóan kiált, hogy most nincs állami kereskedelmi konkurrencia. Hét forintos krumpli, 60 forintos fokhagyma, 10—12 forintos zöldpaprika (de kínálnak 16 —18-ért is!), 8—10 forintos paradicsom kerül a szatyrokba. De hát akinek nem volt ideje péntek-szombaton vásárolni, az kénytelen most a másfél-kétszeres pénzt is megadni... VÍKEND-PIACOLÓK A vásárlókedv a baromfipiacon élénkül. Meglepően gazdag a felhozatal. Pulykától a gyöngytyúkig, hízott kacsától a házinyúlig válogathatunk. Fél tucatnyi személygépkocsi csomagtartójából rántanivaló csirkék százait kínálják. Párja 60—65 forint, kilója 30—32. A ba- romfi-kiskerskedők nem nagy rokonszenvvel nézik az autók körül tülekedőket. — Víkend-piacolók! Legközelebb már ingyen osztogatják — rejti „megvetése” mögé a mérgét az egyik. A vásárlók most hátat fordítanak nekik ... Nekik tetszenek ezek a „víkend-piacolók”! R. É. 3fc Lillafüredi tölgyrönkök az alapanyag-tárolótéren. Bükki A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ládi fűrészüzemében 180—250 köbméter faanyag érkezik naponta. Az erdészetek vezetői úgy szervezték a szállítást, hogy a feldolgozó üzem alapanyag-ellátása folyamatos legyen. Jelenleg a lillafüredi erdészet területéről tölgyrönköt kapnak. A bükkrönköt és az export-minőségű papírfa- alapanyagot a parasznyai, a répáshutai és a lillafüredi erdészet dolgozói a kerekhegyi, illetve a garadnai rakodóra juttatják; innét a fűrészüzem feldolgozási kapacitásának és a megrendeléseknek megfelelően küldik a feldolgozócsarnokba. A ládi fűrészüzem naponta 8—10 vagon tűzi- és export-papírfát küld a megrendelőknek. (Solymos felv.) Nagyjavítás a Borsodi Sörgyárban A nyári csúcs után egyre- másra állnak le a gépegységek — nagyjavításra — Bő- csött, a Borsodi Sörgyárban. A közelmúltban fejeződött be a pasztőröző gépsorok felújítása — ezért is volt hiány a közkedvelt Kinizsiből és Rákócziból —, a napokban pedig megkezdik a főzőház, a malátacsiráztató, majd a fejtőgépsorok nagyjavítását. A termeléskiesést importsörrel igyekeznek pótolni: a IV. negyedévben mintegy 30 ezer hektoliter sört hoznak be határainkon túlról. Az új, a jobb sohasem születik könnyen: az idő méhé- ben érik, majd meg kell verekednie az ósdibbal, a régivel, s e verekedésben nyer. vagy elbukik. Az ismeiiős névre figyeltem fel. Írtam én korábban Virág Imréről, az ezüstjelvényes újítóró’ ‘ ''smerem, s mi több: barátnak is hiszem azóta. Tudom örök nyugtalanságát, kísérletező kedv°* Mondom: Virág Imre r figyeltem fel. — Nem félek. Érted? Tudod. hogy mit jelent ez nekem? Nem félek, pedig én se gondoltam, amikor felszerelték . .. Szabó II. László gépkocsi- vezető. Pótkocsis Skodával jár. műhelye: a vezetőfülke és az országút. Egyetlen tanult mestersége a gépkocsivezetés. — Felséges érzés. Tudom, hogy mi van mögöttem ... Átültem az asztalukhoz: — Mi az, aminek ennyire örül? — Sora van annak.-. — Mesélje akkor ... — Gépkocsit vezetek. Volt egy balesetem. Forgalmi ok miatt fékeztem, nem égett a féklámpám. Belém szaladt a másik. Esküszöm, hogy nem tehettem róla, reggel mindig ellenőrizzük a kocsit, de ha egy égő elromlik ... Elromlott. Azt az érzést, amikor én a sérültet láttam, sohase felejtem el. Majdhogynem embert ölt a kocsim. Nem én, hanem a kocsi, a forgalom, ami egyre kegyetlenebb. Azóta féltem a fékre lépni. De most harmadik hete ... Aminek Szabó II. László ennyire örült, az ma még csak kísérlet. A Volán 3. sz. telepén az ő kocsijára szerelték fel először azt a készüléket, amely minden hátsó világítást, a féklámpától a szé- lességjelzőiff ellenőriz. Egyetlen hátsó égő meghibásodása elég ahhoz, hogy a gépkocsi- vezető tudja: valami nem ég. — Mit jelent az. hogy valaki nem fél? — Nyugodtabb vezetést. . . — Ha elromlik ez a jelzőkészülék? — A világítás akkor is jó, de én tudom, ott elöl, hogy valami baj van. Harmadik hete a hatodik égőt cserélem. Ez a masina jelezte mind ... Megvallom, hog/ most még nem tudom. Lehet, hogy a témám nem több, mint Szabó II. László gépkocsivezető öröme. de lehet, hogy a nagy gépkocsigyáiakat is érintő szabadalomról írok. Az. új még most próbálgatja az ere. jét. vállalati szabadalomként most folynak a kísérletek. Azt, hogy Virág Imre műszerész megoldotta-e a gépkocsik hátsó világításának teljes visszajelzését, tranzisztoros elvvel, elvileg majd’ száz- százalékos biztonsággal, majd a kísérletek döntik el. Szabó II. László öröme viszont igaz: — Írja meg, hogy az én kocsim volt az első ... Az Állami Biztosító adataiból tudom, hogy a közúti balesetek öt—tíz százaléka a hátsó világítás hibájából ered. Ha azt számolom, hogy 1975- ben majd ezer személyi sérüléssel végződő, 400 halálos baleset történt a magyar országutakon, akkor a tíz százalék óriási értéke szinte elmondhatatlan. Megkerestem különben a kísérletező embert, az ismerőst. — Mi az, amit csináltál? —Nézd. ha igaz. amit Szabó II. mondott, akkor nagyon örülök. Ez különben a Volán Vállalat kísérlete, nem az első újítás, ami innen indu' el. Én megpróbáltam valamit, s ha sikerül, akkor ... — Van ilyen valahol? Hasonló valahol? — Tudomásom szerint nincs, pótkocsira semmi sincs, de nem ez a fontos, hanem az. hogy nekünk legyen. — Lesz? — Ha valóban jó, akkor én hiszem, hogy igen. B. G. őszi örömök Az elmúlt hét végén őszi terméseket — gesztenyét, makkot, egyebet — gyűjtögettünk a kislányommal. Ezt kapta feladatul az iskolában. Hálás vagyok érte a tanító néninek, mert különben aligha néztem volna szét a csodálatos színekben pompázó Bükkben. Szóval szép foglalatosságot találtunk magunknak, de az igazat megvallva, én már hetek óta gyűjtögetem az ősz „ajándékait”, ha nem is az erdő avarján, hanem a miskolci utca flaszterén gázolva. Itt van mindjárt a távfűtés. Leginkább egy vadgesztenyéhez, pontosabban a gesztenye tüskés héjához hasonlíthatom, hiszen évről évre megszurkál, bosszant bennünket. Jómagam is a panaszok sokaságát továbbítottam az illetékesekhez, és két tüsszentés között azon elmélkedtem a hideg radiátor mellett, miért kell minden őszön sajtóüggyé duzzasztani a fűtési idényt. A rádióban hallhattuk, hogy az NDK-ban egyszerűen bekapcsolják a fűtést, ha hideg van, és kikapcsolják amikor visszatér a jó idő Olyan egyszerű ez, mint egy pofon. Nálunk viszont töbh napi hőmérséklet-átlagértéket vesznek alapul,, akár bekapcsolnak,, akár kikapcsolnak, noha az időjárás nem átlagosan, hanem szinte óráról órára változik mostanában. A következmény unásig ismert: egy darabig azt harsogja a rádió, televízió, arról írnak az újságok, hogy fáznak a lakók, később pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy a túlfűtött lakásokból az utcára engedik a meleget. Nem hazudnak, ez is, az is előfordul a fűtési idény kezdetén. És nem a lakókban van a hiba, hanem azokban, akik mereven tartják magukat a szabályokhoz, náthába kergetnek ezreket, majd kifűtik őket a saját lakásukból. És teszik mindezt az energiatakarékosság jelszavával. Takarékosság? A TIGÁZ miskolci üzletigazgatóságán megtudtam, hogy a hűvös napokon ugrásszerűen megnövekszik a gázfogyasztás, mert amíg hideg a radiátor, a gáztűzhellyel fűtenek a házgyári lakásokban. E tűzhelyek azonban erre a célra nem alkalmasak, rosszul hasznosítják az energiát, és nem is bírják a megszakítás nélküli üzemelést, azaz gyorsan tönkremennek. Hogy mennyi veszélyt rejt magában az éjszakára is égve hagyott gáz vagy egy meghibásodott fűtőalkalmatosság, arról jobb nem beszélni. És még minden őszi össznépi ügyünknél, a távfűtésnél maradva... A távfűtőmű, mely a Lenin Kohászati Művekben üzemel, bővítésre szorul. Az idei őszön már meleget kellene szolgáltatnia az 50 Gcal h teljesítményű új kazánnak. A beruházás azonban késik, és az új kazánt csak decemberben tudják befűteni. E sajnálatos tényt ilyen finoman fogalmazták meg egy jelentésben: „A lakásépítés ütemezése és az LKM-ben meglevő tartalékok biztosítják a fűtés zavartalanságát.” Nem azért, mintha a pontos fogalmazással növelni lehetne a fűtőkapacitást, de én szívesen olvastam volna ezt: a lakásépítéssel le vagyunk maradva, s mivel kevesebb új otthont kell rákapcsolni a távfűtőhálózat-. ra az idei őszön, mint terveztük, decemberig valahogy elboldogulunk a meglévő kazánokkal is. Mert ha a távfűtés oldaláról nézve kedvező is, hogy késnek az . átadások, azért jobb lett volna úgy „ütemezni” (oly szép ez a szó, hogy már én is rákaptam), ahogy eredetileg terveztük, mind a lakásépítést, mind a távfűtőmű bővítését. Az új otthonokat ugyanis nagyon várják, és több havi bizonytalanság után, télvíz idején költözni' olyan öröm, mint mondjuk gesztenyebundát tenni az ingderékba. (bekes) Az új nem születik könnyen [eltel, hogy szenzáció? Színe és
