Déli Hírlap, 1976. október (8. évfolyam, 232-257. szám)

1976-10-07 / 237. szám

a miskolciaké a szó Ha az a!ma Kétféle orvosi magatartás A nulla-napok és a baleseti krónika védöétel Búza tér, AGROKONZUM, vagy valamelyik tsz elárusítóhe­lye. — Kérek fél kiló almát! — Tessék! Parancsol még va­lamit? — Köszönöm, nem kérek! A zacskó árát beleszámította? — Ugyan kérem! A zacskó jár a gyümölcshöz. Ugyanaz az elárusítóhely. — Kérek harmincszor fél kiló almát! — Annyit nem mérek ki. — Miért nem? — Sok időbe telik a ménes­it élés, nem érek rá. Különben is, ennyi zacskót nem adok. Minden zacskó 20 fillért ér. — De kérem, nem magamnak viszem a harminc adag gyü­mölcsöt, hanem üzemünk dol­gozóinak. — Akkor sem! — hangzik az elutasító válasz. Mindehhez tudni kell, hogy egyes üzemekben — egészség­telen munkahelyeken dolgozók­nak — védőételként naponta fél, vagy egyes esetekben ne­gyed kiló gyümölcs is jár. En­nek beszerzése kora nyártól, a gyümölcsszezon kezdetétől, való­ságos kálváriát jelent az tizem piacra küldött bevásárlójának. Egyik bodegától a másikig kell vándorolnia, s valósággal kö­nyörögnie azért, hogy végül valamelyik eladó megsajnálja, és kimérje neki a harminc-egy- nehány adagot. Arra nincs mód, hogy az üzem egy tételben vegye meg a gyümölcsöt, és ott mérjék ki félkilónként. Erre egyébként nincs is szükség, hiszen nincs olyan utasítás, amely előírná a boltok eladóinak, hogy csak egy félkilós tételben lehet almát ki­mérni, több tételben viszont nem. Legutóbb szeptember 30-án, az AGROKONZUM 108. sz. boltjá­ban tagadták meg a gyümölcs félkilónként! kimérését. Csak miután az üzem beszerzője vál­lalta, hogy segít a kimérésben, nagy nehezen beleegyeztek az üzlet lebonyolításába. Üdvös lenne, ha a szóban le­vő vállalatok, tsz-ek illetékes vezetői utasítanák boltjaik dol­gozóit, hogy ne sértsék meg az üzleti etika szabályait, és kivé­tel nélkül szolgáljanak ki min­denkit — bármilyen mennyisé­get kér —. még akkor is, ha nehezükre esik, mivel abban a néhány percben valamivel töb­bet kell dolgozniuk. A zacskó pedig nem lehet vi­tatéma, az árát nem lehet kü­lön felszámolni. Ugyanúgy jár a gyümölcshöz — ha kéri a ve­vő —, mint a liszthez, sóhoz, vagy bármely más ömlesztett áruhoz. P. I. Miskolc „Másfél éves gyermekünk kétoldali tüdőgyulladással augusztus 4-től 18-ig a Sem­melweis Kórház II. számú fertőzőosztályán feküdt. Hála az orvosok és az ápolók gon­dos gyógykezelésének — ami­ért ezúton is köszönetét mon­dok —, gyermekünk egészsé­gesen távozott a kórházból. Sajnos, leromlott szervezete ismét nem tudott ellenállni a betegségnek, s augusztus 20 éjszakáján 40 fok körüli ,láza lett. Telefonon felhívtam a Gyermekkórház ügyeletét, s Több mint negyedszázada toló­kocsiban töltöm napjaimat. Ti­zenhárom éve kaptam egv ma­gyar gyártmányú, nikkelezett tolókocsit, ehhez azonban alkat­részt nagyon nehéz beszerezni. Kocsimnak eltört a tengelye, ezért hosszú idő óta nem le­hetett összecsukni. így mozgá­som nagyon korlátozottá vált, mert a szállításomat nem lehe­tett megoldani. Ezúton mondok hálás köszö­netét Kovács László hengerész­nek és Angyal József lakatos­nak — mindketten a Lenin Ko­hászati Müvek dolgozói —, akik­nek csak egyszer panaszkodtam azt a választ kaptam: nem áll módjukban kijönni gyerme­künkhöz, ha aggódunk érte, vigyük be a kórházba. Nem értem, miként lehet az, hogy amikor az egyik helyen lelki- ismeretes orvosok éjt nappal­lá téve fáradoznak azért, hogy helyreállítsák egy kisgyermek egészségét, ugyanakkor az említett lelkjismeretlenséggel is lehet találkozni — különö­sen gyermekorvosnál” — írja levelében Pocsai Sándor, Mis­kolc. Kőporos u. 20. sz. alatti lakács. az eltört kocsi miatt, és megle­petésemre, nagyon rövid idő múlva megjelentek az új alkat­résszel, s munkaidőn túl meg is javították a számomra oly nél­külözhetetlen kocsimat. Velock István a Miskolci Szociális Otthon lakója ROVATVEZETŐ : MOLNÁR SÁNDORNÉ A Budapesti Közlekedési Vállalatnál a bioritmuselmé- let beható elemzését a vál­lalat forgalombiztonsági osz­tályának kutató csoportja kapta feladatul. A vizsgáló­dásokat követően kezdték meg a kísérletet: a Fürst, a Récsei autóbusz-, valamint a trolibusz-üzemegység 1564 járművezetőiének kiszámítot­ták a bioritmusát, amelyet azután visszamenőleg egyez­tettek az idei esztendő első fél évében történt busz-, il­letve trolibalesetek időpont­jával. Lassabban reagál O I Megállapították, hogy az ál­taluk okozott úgynevezett sa­játhibás balesetek 56,2 szá­zaléka, míg az összbalese- tek (amelyeket más jármű­vezetők, gyalogosok, utasok idéztek elő) 71,6 százaléka mutatott összefüggést a bio­ritmusok kritikus napjaival. Az 1564 autóbusz- és troli­vezető fél év alatt összessé­gében csaknem negyedmillió munkanapot töltött a volán mögött: 249 456,84 napon át vezettek. A kiválasztott gép­kocsivezetőknek hat hónap alatt összesen 6303 kétszeres kritikus napja volt: egy-egy sofőrre átlagosan 3,8 nap ju­tott. A háromszoros kritikus napok száma 357 volt. A fővárosban a legtöbb köz­lekedési balesetet — szám szerint tizennégyet — febru­ár 2-án, hétfőn jegyezték fel. Tizenkét-tizenkét baleset történt február 4-én, szerdán és május 4-én, kedden. (Az említett naookra egyébként az orvosmeteorológia köze­pesnél erősebb, illetve erős baleseti veszélyt jelzett.) Rendkívül érdekes képet mutat az egyszeres kritikus napokon dolgozott járműve­zetők baleseteinek megoszlá­sa. A főváros útjain egysze­res kritikus napon összesen 161 baleset (ebből a BKV hi­bájából 56) történt. Közülük a legtöbb — szám szerint 70 — a fizikai ciklus „nulla" napján. A bioritmus-elmélet kutatói szerint azért a fizi­kai ciklusban fordul elő a legtöbb baleset, mert a gép­kocsivezetők munkáját, tel­jesítőképességét a három cik­lus közül elsődlegesen a fizi­kai befolyásolja. Közvetlen baleseti veszélyforrás, hogy a „nulla" napon a gépkocsive­zető fizikailag fáradt, a vál­tozó forgalmi viszonyokra lassabban reagál, helyzetfel­ismerése sem teljesen kielé­gítő, az észlelési és a cselek­vési idő közötti időtartam meghosszabbodik. A 161 balesetből 37 az ér­zelmi, 54 pedig az értelmi ciklus „nulla" na^ián történt. Kétszeres kritikus napja a balesetekben részes járműve­zetők közül 13-nak (ebből BKV-s 5) volt. Két jármű­vezető (ebből egy közlekedési dolgozó) háromszoros kritikus napján karambolozott.. A kutatócsoport megvizs­gálta a bioritmus kritikus napja körüli balesetek alaku­lását is. E tapasztalatok is figyelmeztetők. A bioritmus kritikus napját megelőző el­ső napon 89 baleset (ebből BKV-s 28), az előttes máso­dik napon 58 baleset (ebből BKV-s 20) fordult elő. A bioritmus kritikus napját kö­vető első napon 131 baleset (ebből BKV-s 44), a biorit­mus kritikus napját követő második napon 72 baleset (ebből BKV-s 19) történt. A közlekedési balesetek és a járművezetők bioritmusa közötti összefüggést elemző statisztikából az is kiolvas­ható, hogy az. egymáshoz kö­zeli, tehát egy-, két-, három­napos eltéréssel jelentkező halmozott kritikus napok ha­tása is majdnem olyan ked­vezőtlen, mint a háromszo­ros kritikus napoké. Sok sú­lyos baleset például ilyenkor fordul elő. Szabadnapol Kapnak A kísérletbe bevont jár­művezetőket kétszeres, illet­ve háromszoros kritikus nap­jaikon egyáltalán nem enge­dik volánhoz ülni, szabad na­pot kapnak. A Fürst és a Ré­csei üzemegység buszvezetői az idén augusztus 1-től. a trolibusz-üzemegység jármű, vezetői pedig szeptember 1- től járnak „bioritmus-menet­rend” szerint dolgozni. Egy hónap tapasztalatából — mint a BKV kutatói mondták — korai volna még végleges következtetéseket levonni. De annyi máris meg­állapítható, hogy a Fürst- és a Récsei-buszvezetők ez év augusztusában lényegesen ke­vesebb közlekedési baleset­ben voltak részesek, mint a vállalat más autóbusz-üzem­egységében dolgozó járműve­zetők. A bioritmus-elméletet a BKV-nál egyelőre kísérlet­képpen alkalmazzák. Mert azt vallják, hogy ha egy em­ber élete is megmenthető ve­le. már sikeres a próbálko­zás. érdemes folytatni az el­mélet leghatékonyabb gya­korlati alkalmazásának vizs­gálatát. Sártenger az A városból Diósgyőr felé haladva szemet gyönyörköd­tet a Tizeshonvéd utca jobb oldalán felépült új lakóházak sokasága. Sárga, zöld és kék színű erkélyek csillognak már messziről. A házak előtti hatalmas, szellős terület azonban rendezetlen és csú­nya. Egy erőgéo úgy-ahogy elegyengette a földet, a te­rületet azonban jóindulattal sem lehet rendezettnek ne­vezni. A lakók által kitaposott földutak is csak száraz idő­Busz Hivatkozással a Déli Hírlap szeptember 29-i számában meg­jelent „Büfé az autóbuszon” cí­mű cikkre, értesítjük, hogy az abban foglaltakat megvizsgál­tuk, s erről a t. Szerkesztőséget a következőkben tájékoztatjuk. Vállalatunk a távolsági autó­buszvonalakon az utazóközön­ség igényeinek figyelembevételé­vel büfészolgáltatást vezetett be Az utasok általában kedvezően ítélték meg intézkedésünket, és e szolgáltatást a jövőben is biztosítani kívánjuk, mert igény­ként jelentkezik. Kétségtelen, hogy problémák jelentkeztek az Utasellátó Vál­lalat részéről az ellátmánynak az autóbusz-pályaudvarra időben történő kiszállítása miatt és bi­zonyos fokig a megfelelő sze­mélyzet biztosításánál. Ez új lakótelepen ben használhatók, eső után sártenger borítja ezeket, s ha felszáradnak, a legkisebb szél is porfelhőt kavar. Az itt lakók többsége sem a villamoshoz, sem az autó­buszhoz nem tud másfelé kö­zeledni. Bár tudjuk, hogy az új la­kótelepek útjainak átépítése időt vesz igénybe, a már be­költözött sok száz család ér­dekében azonban már igen időszerű a terület rendezése — írja levelében S. P.-né ol­vasónk. büfé probléma azonban megoldást nyert. Vállalatunk az Utasellá­tó Vállalattal egyetértésben ke­resi annak lehetőségét, hogy miképp lehet a szolgáltatás mi­nőségén javítani. Mi a dolgozóinkat arra ne­veljük. hogy a kalauzi teendők mellett a büfészolgálalot is el kell látniuk. Az a véleményünk, hogy a cikkben foglalt' szolgá­lati rendelkezésünk leközlése semmiképn sem segítette elő vállalatunk szolgáltatással kap­csolatos intézkedésének a végre­hajtását. NAGY ISTVÁN főosztályvezető KÜBLIK FERENC osztályvezető VOLÁN 3. sz. Vállalat Miért lett drágább a halászlé? Havonta egy-két alkalom­mal a Széchenyi utcai Ex- I pressz étteremben étkezem. Szeretem a halászlét, s ott többnyire kapok is. Szeptem­ber 30-án 13 órakor, majd október 1-én 16 órakor is be­tértem az étterembe, és ha­lászlét kértem, amely mind­két esetben ízletes, jó volt. Hanem az áruk! A kifüggesz­tett űrlapon mind a két na­pon 11 forint 30 fillér szere­pelt. A pénztárnál 30-án annyit is kértek érte, 1-én azonban már 13,90-et szá­moltak. Megkérdeztem a pénztárost, miért fizettetett többet, mint egy nappal előbb, mire egy gépírásos pa­píron megmutatta az új árat. Azóta sem hagy nyugton: egyik napról a másikra mi­ért emelték fel 2 forint 60 fil­lérrel a halászlé árát? Az étterem vezetőjének vá­laszát szívesen olvasnám a Déli Hírlapban. Zentai István Miskolc, Marx K. u. 59. TELEFON: 18-221 G. J. KÉNYELMESEN, GYORSAN, JÓ ÁRON ADHATJA EL HASZNÁLT AUTÓJÁT A MERKÚRNÁL! MISKOLC, LORÁNTFFY ZS. U. 49. NYITVA: 8-TÓL 15 ÓRÁIG, SZOMBATON: 6-TÓL 13 ÓRÁIG Bún y ászszakemberek Cseh szlo v A Magyar Szénbányászati Tröszt és a Szlovák Szén- és Lignitbányák (ULB) közötti tapasztalatcsere-egyezmény keretében háromtagú kül­döttség érkezett Ps-ievidzá- ból Miskolcra. Az ULB Csehszlovákia öt szénbánya-vállalata között nagyságban a negyedik he­lyen áll. Az öt termelő vál­lalat inellett egy kutató-ter­vező intézet is irányításuk alá tartozik. Az általuk ki­termelt évi nyolcmillió ton­na — átlagosan 3500 kalória fűtőártékű — szénből 5,5 millió tonnát közvetlenül há­rom hőerőműbe szállítanak, a fennmaradó mennyiséget osz­tályozzák, lakossági és egyéb célokra hasznosítják. Bánya­üzemeik a jól gépesítettek közé tartoznak. A vállalatnál összesen 14 ezer bányász dol­gozik, zömében szovjet, cseh­szlovák, magyar és nyugat német gépekkel. A Borsodi Szénbányák Köz­pontjában Nagy Gábor terü­leti főmérnök tájékoztatta a vendégeket a borsodi bányák termelési eredményeiről, a munkaszervezés hatékonysá­gáról. a vágatbiztosításról, a kutatási, fejlesztési tervek­ről, eredményekről. A küldöttség vezetője, Adolf Hucko, a műszaki tu­dományok kandidátusa, az ULB műszaki főosztályveze­tője röviddel Miskolcra érke­zésük után a következőket mondotta: — Több munkatársunk járt már a borsodi szénbányák­ban, mi is sok magyar szak­embert vezettünk végig mun­kahelyeinken. Munkamódsze­reink nagyjából azonosak. A magyar szénbányák frontfej­tése fejlettebb technológiájú, mint a miénk, de a vágathaj­tást Csehszlovákiában job­ban gépesítettük. Adolf Hucko. Augusztin Machata és Michal Tokár tegnap délelőtt a Miskolci Bányaüzem lyukói aknájá­ba látogattak, majd elutaz­tak Tatabánvára, ma pedig Oroszlányban ismerkednek az ottani bányászati módszerek­kel. Terven felüli méz Az Országos Méhészeti Szövetkezeti Vállalattal az idei esztendőre 470 ezer ki­logramm akácméz szállító sára kötöttek szerződést t Borsod megyei méhészek. A méhek számára kedvező idő­járás miatt a terveket je­lentős mértékben sikerült túlteljesíteni. A mintegy 800 ezer kilogrammos termés 20 százalékkal haladja meg a várt eredményt, s egyben a méhcsaládok átlagtermését is javítja. Az idén egy-egy család átlagosan 25—3Ö ki­logramm mézet gyűjtött. Két munkás segítsége Beszéljiink a bioritmusról

Next

/
Thumbnails
Contents