Déli Hírlap, 1976. október (8. évfolyam, 232-257. szám)
1976-10-05 / 235. szám
-X- Most még hideg a kemence. Egv nap haszon Jöhet (Herényi László felvételei) a buga Szeptember 20-án kezdték meg az LKM durvahenger- művében az éves nagyjavítást. Tizenkét napra tervezték, de a gondos és összehangolt munka eredményeként a munkálatokat egy nappal hamarabb befejezték. (Ez mintegy 2500 tonna hen- gereltáru-többletet, és soksok munkamegtakarítást jelentett.) A tizenegy nap alatt cseréltek, javítottak hengereket, motorokat, generátorokat, kapcsolókat. Űjjávarázsolták a kemencéket. Modernizálták a hengersorok vezérlését: tirisztorokat építettek be. Az 1500 szakember 160 ezer órát dolgozott azért, hogy egy évig ismét zavartalanul nyújtsák az óriás hengerek a tüzes acéltömböket. Ember a kormánypadon, kéz a kapcsolókaron. * A vakító acéltömböt daru viszi a hengersorra 70 éves az ózdi feiaskerekö Szerte Európában elterjedt személyszállító eszköz a dombos, hegyes vidékeken a fogaskerekű vasút. Ipari felhasználású fogaskerekű azonban csak kettő van egész Európában, közölök az egyik 70 éve az Ózdi Kohászati Üzemekben működik és a kohósalakot szállítják vele. A völgybe épült üzem tervezésekor gondot jelentett a kohósálak elhelyezése. A tervezők természet adta lehetőséget használtak ki. amikor az egyik sziklás völgykatlanban helyezték el a salakhulladékot. 1904—1906 között csaknem egy kilométer hosz- szú fogaspályát építettek, ezen három — Svájcból importált — fogaskerekű gőzmozdony vontatta a szerelvényeket. A fogaskerekű pályáját 20 esztendővel ezelőtt kettősvágányúvá építették át, korszerűsítették, új mozdonyokkal látták el a szerelvényeket. Ma a fogaskerekű pálya a sokszorosát bonyolítja le a 70 évvel ezelőtti forgalomnak: naponta 2500— 3000 tonna salakot, hulladékot szállítanak fel a szerelvények a meredek salakhá- nyókra. Perlekedés a fürdő körül Mikor lesz komplett a komplex-telep? Csaknem két éve, pontosabban 1974. december 3-án kezdődött meg a Miskolci Közlekedési Vállalat átköltöztetése az új komplex-telephelyre. Nagy volt az öröm akkor a közlekedésiek körében, hiszen a csaknem háromnegyedszáz éves remiz már összedőléssel fenyegetett. Az MKV szakemberei tudták, hogy tulajdonképpen félig kész állapotba kerülnek az új telephelyen, ám hogy két év múlva is ilyen huzavona legyen az átadás körül, arra senki sem számított. AZ A BIZONYOS TÁVIRAT Kolozsvári István, a vállalat főmérnöke mondja: — Azt hiszem, példa nélkül álló eset, hogy egy kivitelező — jelen esetben az Eszak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat — csaknem két év elmúltával még mindig ilyen gondokat okozzon. A 450 dolgozónk számára készült fürdő jórészt használhatatlan. Elsősorban azért, mert a szigetelést nem megfelelően készítették el, másrészt njert elkezdődtek ugyan az ezzel kapcsolatos garanciális munkálatok, ám jobbára csak ígérgetést, mint munkát kapunk. Szavai szinte felforrósítják a levegőt a főmérnöki szobában. Szilágyi István, az üzemfenntartási és műszaki fejlesztési osztály vezetője tényekkel bizonyítja, hogy a szociális épületet már régen át kellett volna adni. Jóllehet bírósági határozat is kötelezi az ÉÁÉV-t e munkálatok elvégzésére, egyelőre nem sok minden történt. Amiért éppen ide hívták e sorok íróját, az egy távirat. Szeptember 9-én erkezett a közlekedésiekhez, s ez áll benne: „A BÁÉV és az EÁÉV a női mosdó szavatossági munkálatéin nem tudja folytatni a közlekedő folyosón (bontás, csőszerelés), amennyiben további munkaterületet nem biztosítanak. Kérjük további sürgős intézkedésüket. ÉÁÉV, Sasvári Gábor főépítésvezető.” Hogy miért érdekes ez a távirat? Mert egyidejűleg, szeptember 9-én ismét felvonultak a munkások, s mint azt a helyszíni szemlénk alkalmával láthattuk, folytatták a már megkezdett vizes blokk felbontását, előkészítését a szigetelésre. Ám eny- *hén szólva, nem tapasztaltunk valami nagy munka- kédvet... HOGYAN IS KEZDŐDÖTT? Dr. Dombóvári Istvánná, a közlekedésiek jogi előadója tekintélyes paksamétát helyez elénk. Benne az ÉÁÉV-nek írt, a komplextelep különböző munkálataival, a garanciális befejező munkákkal kapcsolatos levelek. Szinte egyikre sem kapott választ a Miskolci Közlekedési Vállalat. Aztán itt van még a Miskolci Megyei Bíróság határozata, amelynek értelmében gazdasági bírsággal sújtják a kivitelezőt, ugyanakkor megállapítják azt is, hogy az UVA- TERV helytelen szigetelést tervezett, amely nem alkalmas arra. hogy a létesítményt a használati víz szivárgása ellen megvédje. Kötelezte a tervezőt e tervek kijavítására. Elmarasztalták a generálkivitelező ÉÁÉV-t is, mert szabálytalanul kétrétegű szigetelést végzett háromrétegű helyett. Kötelezték az UVATERV-et, hogy 1976. március 30-ig szolgáltasson új tervet: az ÉÁÉV-t pedig arra, hogy 1976. október 15-ig végezze el a még hátralevő munkálatokat. Emellett a vétkeseket gazdasági bírsággal sújtották. Az ÉÁÉV június 29-én vonult fel először a hiba elhárítására, ám azon túl, hogy néhány bontási munkát elvégeztek, nem sok mindent csináltak. Augusztus 24-én minden bejelentés nélkül ez a néhány dolgozó is elhagyta e munkaterületet. Azóta „csak" annyi történt, hogy a női öltözőben egyáltalán nem lehet tisztálkodni, ezért a tanulók öltözőjébe kényszerültek a nődolgozók. Az MKV kérte a kivitelezőt: augusztus 26-ig teremtsenek rendet. Sajnos mind ez idáig nem történt semmi; illetve most egy szekrényre három tanuló jut A 450 vállalati dolgozó közül mintegy 240- en az öltözőn kívül kénytelenek mosakodni. A laikus olvasóban akaratlanul is felmerül a kérdés: ha ilyen sok gond van a komplexteleppel, akkor hát miért vették át annak idején? Kolozsvári István így fogalmaz: „a szükség kényszerített rá minket. Közismert, milyen gondjaink voltak a régi garázsban ...” Jártunk az Észak:magyar- országi Állami Építőipari Vállalatnál is. Juhász László igazgató nem kertel: — Nem vitás, mi is hibásak vagyunk, hiszen a szigetelést a mi dolgozóink végezték — szabálytalanul. Tudni kell azonban, hogy mi generálkivitelezők voltunk, az épületgépészeti munkákat a BÁÉV végezte. így — mint a szakértői vélemény is megállapítja — ők is felelősek azért, hogy idáig jutottunk; s azért, hogy még csak itt tartunk, elsősorban őket hibáztathatjuk. „A BÁÉV A FÜLE BOTJÁT SEM MOZGATJA .. “ Ez utóbbi mondat miértjére már Tóth Janos főépítésvezetőtől kaptunk választ: — A bírósági határozat kimondja: az UVATERVnek új tervet kell szolgáltatnia, s ennek alapján kell a munkát elvégezni. A tervező több mint két hetet késett, s amikor megkezdtük a vizes blokk felbontását, mar újabb késedelmek hátráltattak munkánkat. Előírás ugyanis, hogy amikor felbontjuk a vizes blokkot, .jelen kell lennie a tervezőknek. a kivitelezőknek, a beruházóknak és nekünk. Hetekig tart. mire össze tudjuk hozni e négyest. Amikor pedig már minden bontással elkészültünk, a BÁÉV a füle botját sem mozgatja, hogy lefektesse a mintegy 20—25 méteres csővezetéket. Pedig — nem a levegőbe beszélek — két-három hét alatt megszüntethetnék valamennyi hiányosságot, ha minden klappolna... ' Eddig az érdekeltek véleménye. S engedtessék meg, hogy az újságíró is hozzátegye a magáét. Egy építkezés csak akkor lehet zökkenőmentes, ha az utolsó csavarig minden rendelkezésre áll. Itt a testvérvállalat megértő támogatása hiányzik. S ennek nemcsak 450 közlekedési dolgozó látja kárát. .. TÓTH ZOLTÁN Elosziiret Hegyaljáii A tokaj-hegyaljai szőlőkben megkezdődött az előszüret. Szedik a vidék egyik jellegzetes fajtáját, a sárga muskotályt. A furmint és hárslevelű szedését a napokban kezdik. • • Üzletközpontok Borsod megye 1976. évi fejlesztési tervében 4459 négyzetméter alapterületű kereskedelmi létesítmény átadását irányozták elő. Ebből Miskolcon, a bulgárföldi lakótelepen már elkészült egy korszerű üzletközpont —, amelynek alapterülete 1045 négyzetméter —, valamint Leninvárosban megnyitottak egy új virágboltot (60 négyzetméter). Várhatóan még az idén átadják a megyeszékhelyen, a diósgyőri város- központban az 1850 négyzet- méter alapterületű szolgálta- tóházat, ám a szerencsi és sátoraljaújhelyi létesítmények befejezésének időpontja — kapacitásgondok miatt — egyelőre bizonytalan Ügy tűnik, e két létesítményt csak a jövő év első felében vehetik birtokukba a fogyasztók. A VOLÁN 3. sz. Vállalat (Miskolc, József A. u. 70., bejárat a Szondi utcai személykapunál) az Autóközlekedési Tanintézetnél hivatásos gépjárművezetőket képez ki A költségeket a vállalat téríti Jelentkezési feltétel: • legalább 8 ált. iskolai végzettség, # büntetlen előélet, 9 nőknél 18, férfiaknál 20 éves életkor, letöltött katonai szolgálat Jelentkezés 1976. október 12-én 7 órakoi az ebédlőhelyiségben Pattog zik a zománc ' Tegnap a városban bóklászva láttam, hogy a Centrum- hétfőn, egyebek mellett a zománcozott edényeket kínálják húsz százalékkal olcsóbban. Szíven ütött a hír; de nem vásárlásra, hanem meditációra ösztönzött. A Hét című televíziós műsorban láttam egy filmriportot, amelyet a bonyhádi zpmáncgyárban forgattak. Egy kilencmillió forintért vett nyugatnémet zománcozógép történetét elevenítették fel az alkotók: kettő elment vadászni, azaz vásárolni, egy megvette, egy hazavitte, s az összes többi, otthon, nem tudott vele mit kezdeni. A gép húsz-hatvan százalékos kapacitással dolgozik. (A kihasználtság pontos arányát megállapítani nem sikerült, mert az egymásnak ellentmondó jelentések és nyilatkozatok nemcsak a nézőt hozták zavarba, hanem a történetet kommentáló miniszterhelyettest is.) A látottakhoz, hallottakhoz a néző — saját bosszúságán túl —- legfeljebb még egy-két hasonló példát tehet hozzá. Én például elmondhatom, hogy az utóbbi időben két olyan cégnél jártam, ahol egy televíziós forgatócsoport ugyanezt a filmet elkészíthette volna, azzal a korántsem elhanyagolható különbséggel, hogy a „kemény pénzért’’ vett gépeket még ki sem csomagolták. Az egyik helyen az üzembe állításhoz föltétien szükséges „honosítási” okirat hiányzott, a másik helyen pár darab, filléres, illetve centes alkatrész. A bonyhádi géppróbá- nál a szakértelem hiányzott, az általam említett két, veszteglő import-gépnél egv papír, illetve néhánv alkatrész... Szakértelem, papír, alkatrész. Valami hiányzik! Egyre megy. Ám bosszúságunk füstje ne takarja el a íényeget. A felelősség hiányzik! Most már csak a mulasztásért felelősök nevének kimondása lenne hátra... Ha valaki melléüt a kalapáccsal, selejtet gyárt, az fizet. Nincs mese. Az ő kezében volt a szerszám. Ha valaki csak a kapunál „veszi észre”, hogy nála maradt néhány vídia- fúrófej, akkor büntetést érdemel — nincs vit'a —, hiszen a gyári szerszámok az ő táskájából kerültek elő. De mi van akkor, ha ketten (valutában mért napidíjjal) elmennek vadászni, illetve vásárolni, egy megveszi, egy hazaviszi, s otthon a többi nem tud mit kezdeni a kilencmilliós masinával? Ne várják tőlem a választ! Az illetékes miniszterhelyette* sem tudott válaszolni. (brackö)
