Déli Hírlap, 1976. június (8. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-16 / 141. szám

Felmérés a megye iiiszmeiálláiril Az új KRESZ végrehajtási utasítása alapján a közel­múltban nagyszabású vizs­gálat fejeződött bé megyénk­ben: a Borsod megyei Ta­nács, a Borsod megyei Rend­őr-főkapitányság, a Volán 3. számú Vállalata és a KPM Miskolci Közúti Igazgatósá­gának illetékesei felmérést készítettek megyénk autó- buszmegállóiról és végállo. másairól. Észrevételeiket jegyzőkönyvben rögzítették, s ennek alapján kell majd a közúti igazgatóság, dolgozói­nak a szükséges intézkedé­seket megtenni ahhoz, hogy megyénk valamennyi autó- buszmegállója — különösen az igen forgalmas első- és másodrendű útvonalakon — megfeleljen a KRESZ, a balesetmentes közlekedés kö­vetelményeinek. A modern városképhez ma már elengedhetetlenek a színes reklámok, feliratok, a sokszínű esti utca. Képünk a GELKA neonfényreklám-üzemében készült. A gázláng felett enge­delmessé szelídülve hajlik az üveg, formálódik a nagyváros esti képének parányi része: a betű. (Kerényi László felvétele) — A kővetkező fél évben az ország építészei Miskolcot tervezik — mondta félig tréfásan, félig komolyan Cseh István, az ÉVM területrendezési főosztályának területi fő­mérnöke. Ha van is túlzás ebben a kijelentésben, bi­zonyosra vehető, hogy sok rangos tervczőkollektiva fog ösz- sze, hiszen a július 19-én kiadandó pályázat nagy és szép fel­adatra szólít: Miskolc új központját kell megtervezni. Még nem döbbentünk rá de szükségképpen hamarosan elkövetkezik ennek az ideje is! —, hogy május 26-tól mi­lyen sok múlik a házi tele­fonközpontok kezelőin. Ez majd akkor derül ki igazán, amikor első ízben kézbesíti a posta a vállalatoknak, in­tézményeknek az idődíjas telefonszámlákat. Nem lep­ne meg, ha a korábbi ösz- szegek kétszerese-többszörö­se szerepelne a fizetendő ro­vatokban. Mert higgyék el kérem, hiába igyekszik az ember betartani azt a bi­zonyos 3 percet — mint I forintos beszélgetési időt —, ha a házi központon keresz­tül keresünk valakit... Hogy miért? Tessék a példa rá. Nem veszik fel... Tárcsázom fáz I. kerületi nácsi hivatal központját, ké­rem az Illetékest. — Kapcsolom — hangzik készséggel, és zümmög a mellék. A központos csön­geti, csöngeti — fél perc. — Nem veszik fel... — Akkor kérem a másik Illetékest — mondom, mert az ügy nem túr halasztást. Csöngetés, újabb fél perc, és megint semmi. Aztán a harmadik, a negyedik, az ötödik mellékre kerül a sor, már a központosnak is együttérző a hangja, ám mi­re sikerül a kapcsolás, a má­sodik forintért beszélek. Más: Megyei Kórház központja. Kérem az osztályt. Kapcso­lás. húsz másodperc, aztán a központos: „Foglalt, ké­rem! Meg tetszik várni...?'’ És itt jön a dilemma: ha megvárom, biztos, hogy ki­futok a 3 . percből, és me­gint csak 2 forintért beszé­lek. Ha nem várok, lehet, hogy 3 forintért érem el ugyanezt, mivelhogy semmi biztosítékom nincs rá: az újabb híváskor szabad lesz a mellék. Várok tehát, hát­ha ilyenformán spórolok a vállalatomnak 1 forintot. És sorolhatnám a példá­kat, hiszen a variációs lehe­tőségek gazdag tárháza még koránt sincs kimerítve... Tanfolyam a kezelőknek Panaszlom a Posta távköz­lési és műszaki osztálya ve­zetőjének, Sztahura László­nak: ha megfeszülök a jó­szándéktól, akkor sem va­gyok képes 1 forintért tele­fonálni házi központokon keresztül. Önhibámon kívül nem úszom meg 3 perccel, vagy egyetlen hívással. S hogy ezzel így vannak min­denütt? Tudja az ördög, va­lahogy nem vigasztal. Sajná­lom a többi vállalat forint­jait is. f Elsőként az osztályvezető is a házi központok kezelőit említi, mint akik a legtöb­bet tehetnek azért, hogy spó­roljanak a vállalatok. Is­merjék a mellékeket, kit hol lehet megtalálni, ne a hí­váskor • silabizáiják a név­sorból. Tudják, hogyan kell gy orsan kapcsolni. A Posta ezért tanfolyamokat rendez — az idén is volt Ilyen — a telefonalközpontok kezelői­nek... Aztán kiderül az is: hatásosabb receptje is van az egésznek. — A vállalatok és intéz­mények vizsgálják felül, hol szükséges és hol nem a házi telefonnak a városi forga­lomba való bekapcsolása. S ennek alapján kérjék a pos­tától a korlátozást Lehető­ség van ugyanis arra. hogy egyes mellékállomásokat is csak házi forgalomra ..jogo­sítsanak”, de arra is. hogy a központon keresztül a város­ból hívható legyen, áir. on­nan v árosi vonalat ne lehes­sen kapni. Ezt nevezik — szakmai zsargonnal — városi forgalomra féljogos mellék­nek. Miért lenne ez jo? Hol ta­karékoskodhatnak ezen a hí­vók? Sztahura László szerint így nem lennének annyira leter­helve az alközpontok városi vonalai, s könnyebb lenne a kapcsolás. \ így ázzunk egymás forintjaira! Az osztályvezető nem győ­zött meg egészen. Hiszen ha kevesebb mellékről lehet hív­ni városi számot, az a keve­sebb mellék — szerintőm — örökké foglalt lenne. És per­sze a központ ezeket azért nem tudná kapcsolni... Furdal a kíváncsiság: ugyan vajon hány vállalat, intézmény fordult tanácsért a postához? Hányán kérdezték, mit tehetnek, hogy ne esse­nek hanyatt az idődijas tele­fonszámlától ? Sztahura Lász­ló nem tud ilyenről, de ta­lán Horváth Dezső, a távbe­szélő forgalmi osztály veze­tője ... (Epizód: a telefonkönyv­ben szereplő szám alapján hívtam Horváth Dezsőt. Kö­zölték: más számon van, hív­jam azt =<= 2 Ft.) ... De Horváth Dezső sem tud róla, hogy bárki bárhon­nan érdeklődött volna. Egyéb­ként szerinte sokat javíthat­na a helyzeten, ha a vállala­tok ügyintézői és a házi köz­pontok kezelői között jó együttműködés alakulna ki. Ha az ügyintéző beszólna a központba, ha elmegy, s je­lezné, ha visszaérkezik. Igen ám, csakhogy — mondjuk — az LKM eseté­ben maximalizmus lenne el­várni a telefonkezelőtől, hogy jegyezgessék és észben tart­sák a bejelentéseket. Mit le­het mégis tenni hát? Igazán jó „recept” nincsen. Szívem szerint újítási pályá­zatot írnék ki a házi tele­fonközpontosoknak: találja­nak ki valamit, miként spó­rolhatnának az őket hívó vál­lalatoknak. Mert végül is mindenki jól járna, ha vi­gyáznánk egymás — 3 per­cen túli — forintjaira! RADVÁNTI ÉVA A városi tanács vezetőivel folytatott megbeszélés után találkoztunk Cseh Istvánnal és kolléganőjével, Köves Saroltával, az ÉVM műszaki­tervezési főosztályának mun­katársával. E megbeszélésen állapodtak meg a tervpályá­zat pontos időpontjában. Ugyanakkor megbeszélték, hogy az avasi lakótelep in­tézményközpontjára is orszá­gos pályázatot hirdetnek. 4 minisztérium is rajta tartja a szemet Hogy milyen nagy hord­erejű munka a városközpont rekontsrukciója, ezt jelzi az is, hogy Szilágyi János, az ÉVM miniszterhelyettese vállalta a zsűri társelnöki tisztét. Cseh István hangsú­lyozta: a minisztérium foko­zott figyelemmel kiséri az egész pályázatot. Nem szívesen használunk nagy szavakat, de annyit a tévedés veszélye nélkül is megkockáztathatunk, hogy ilyen nagy, összefüggő vá­rosrész rekonstrukciójára ke­vés terv készült az utóbbi évtizedekben, — Hacsak nem a miskolci — jegyezheti meg most csendesen a városfejlesztési kérdésekben jól informált olvasó. És nem is alaptala­nul. A közelmúltban a mis­kolci építészek eszmecseréjén érdekes előadást hallhattunk arról, hogy hány terv ké­szült az elmúlt 20 évben Miskolc központjának újjá­születésére. Ám e tervek mind papíroh maradtak. A legutóbbira még emlékszünk A legutóbbi talán még el olvasóink emlékezetében, hi­szen az 1969-ben rendezett városfejlesztési kiállításon nagy érdeklődést keltettek azok a kör alaprajzú torony- épületek, melyektől sokan azt remélték, hogy világvá­rosi külsőt kölcsönöznek vá­rosunknál?. Akkoriban sokat cikkeztünk a függőkertes to­ronyházakról is. Visszate­kintve a nyilatkozatokra és cikkeinkre, (kissé szomorúan kell megállapítanunk, hogy bár sok figyelemreméltó öt­let fogalmazódott meg az új belvárosról kialakított elkép­zelésekben, a reális lehető­ségeinkkel nem vetettünk számot. Utólag könnyű okos­nak lenni, de ma már azt is kimondhatjuk, hogy hiba lett volna teljesen új arcot adni Miskolc központjának, akkor is, ha nálunk keve­sebb megőrzésre méltó építé­szeti emlék van, mint pél­dául Pécsett, Szegeden vagy Debrecenben Miután megjelent az em­lített vitáról szuiu oesza- moló, több olvasónk fejezte ki aggodalmát amiatt, hogy lebontanak majd a Széchenyi úton és másutt sok olyan régi épületet, mely hozzánőtt a miskolciak szívéhez, mert idézi a régi város hangula­tát. Reméljük, hogy a terv- pályázaton részt vevő kollek­tívák is figyelembe veszik ezt a jogos kívánságot! Sok évre szóló program Még az idén elbírálják a munkákat, és 1977-ben elké­szülhet a részletes rendezési terv. Azt persze ne várja senki, hogy ezek után hala­déktalanul elkezdik építeni az új belvárost. Sok évre szóló programot ad majd a pályázat legjobb gondolatait tömörítő terv. S évről évre annyit valósit meg belőle a városi tanács, amennyire a pénzből futja. Az új belváros csontvázá­nak, azaz úthálózatának tu­lajdonképpen már kialakult a terve, sőt, az új utak, cso­mópontok építéséhez is hoz­záláttak már itt-ott. Ez nem kis kötöttséget jelent a ter­vezőknek, de reméljük, nem akkorát, hogy meggátolná őket a hagyományokat tisz­teletben- tartó, mégis modern, ötletgazdag tervek elkészíté­sében. Azt várjuk, hogy egy olyan belváros képe rajzo­lódjon elénk, melyben uno­káink is otthon érezhetik ma­gukat. (békés) 25 Új praÉSÉÜ! Az elmúlt években Borsod megyében mintegy negyed­száz gyermekorvosi körzeti rendelőt adtak át, így 64-re növekedett a gyermekeket ellátó rendelők száma. Hia Háza Az MTESZ Borsod megyei szervezete -hosszú évek óta helyiséggondokkal küzd. A Szemere utcai helyett korszerű, kényelmes, az ország legnagyobb MTESZ-szervezetéhez méltó székház kellene — írtuk többször is. Kisebb városok e téren már megelőztek bennünket... Most már azonban szinte tel­jesen bizonyos, hogy a létesítmény meg ebben az ötéves tervidőszakban felépül. A miskolci Technika Háza szükségessége mellett foglalt állást az országos MTESZ, a megyei és a városi pártbizott­ság, a városi tanács. Városunk tanácsa máris ígéretet telt: ingyen ad közművesített telket, az ÉSZAKTERV-nél pedig már elkészültek — társadalmi munkában — a helyszín­tervek is. Ügy tűnik, kibontakozóban az a széles körű társa­dalmi összefogás, amely nélkül elképzelhetetlen ennek a léte­sítménynek a létrejötte. Nehéz lenne forintban kifejezni azt a tevékenységet, ame­lyet megyénk és városunk műszaki szakembérei az MTESZ egyesületeiben társadalmi munkában végeznek. Gondoljunk csak a most véget ért borsodi műszaki hetekre, ahol a másfél hónap alatt előadók százai elemezték, hogyan, milyen módon lehetne segíteni, támogatni, gyorsítani az V. ötéves terv helyi célkitűzéseinek megvalósítását! Vagy azokra a tanulmá­nyokra, felmérésekre, előadásokra, amelyek a város, a megye, az ország műszaki-tudományos problémáira, azok megoldás sara keresték és keresik a választ. E munkát is segítené a jelenleginél korszerűbb, tágasabb otthon. örüljünk, hogy hamarosan elkezdhetjük a miskolci Tech­nika Háza építését. Ám, ha arról lesz szó. hogy ezért tenni, netán adni is kell, ne keressünk kibúvót. Mert ez a beruhá­zás mindannyiunknak épül. Ny. I. Vigyáznak a higiéniára Egy kis brigád nagy tervei A Szerencsi Csokoládégyár diósgyőri gyáregységének Ga­garin szocialista brigádja hi­giéniai őrjáratot szervezett a gyáregységben. A csomagoló, üzem héttagú kollektívájá­nak minden tagja egy-egy hétig járja az üzemeket. A higiéniai szempontból kifo­gásolható rendellenességeket feljegyzik az ügyeletes nap­lóba, amit hetente egyszer átadnak a gyáregység veze­tőinek és az orvosi rendelő­nél?, hogy az észrevételeket megfelelő intézkedések is kö­vessék. Máris felhívták a fi­gyelmet például arra. hogy néhány fiatalember hosszú hajjal dolgozik olyan helyen. ahol a sapka kötelező lenne, vagy hogy egyesek nem cse­rélik olyan sűrűn a fehér kö­penyt, amilyen mértékben az indokolt lenne. Az idei esztendő elején alakult brigád a napokban levélben (a kollektíva egyik tagja szovjet állampolgár) kérte fel Jurij Gagarin Iá- uyát (15 évvel ezelőtt az ak­kor hároméves kislány már járt Magyarországon), legyen a diósgyőri Gagarin brigád tiszteletbeli tagja. A közel­múltban lett brigádtag Pécsi Ildikó színművésznő is. aki már fel is kereste a csoko­ládégyáriakat. Szómulvai cseresznye Megyénk jellegzetes gyü­mölcse, a dél-bükki széltől védett völgyben települt Szo- molya község határában ter­mő „szomolyai cseresznye”. A rövidszárú, szív alakú, rendkívül édes, ízletes, csak­nem fekete gyümölcsöt ko­rábban az ország határain túlra is szállították. A ke- ményhúsú cseresznye nem férgese (Jik. nem törődik és kiválóan alkalmas tartósítás­ra is. Az idén a kedvezőtlen tavaszi időjárás miatt a szo- I kásosnól mintegy 10 nappal később érett be, szedését szombaton kezdték meg. Mintegy másfél vagonnal szállítottak belőle többek Kö­zött a Miskolci Hűtőházba, tartósításra. A szomolyai cseresznyét nagyobbrészt házi kertekben termesztik, szinte nincs olyan család, amelynek kiskertjé­ben vagy a környező bükki domboldalakon levő „háztáji­jában” 5—10 fa ne teremne. Szaporítását a törzskönyvi - zett 100—120 éves, és még ma is termő fákról vett olt­vánnyal végzik — ez bizto­sítja a fajtaazonosságot. Sok lesz a telefonszámla Mikor esik le a tantusz ? 1 Tervpályázat Miskolc központjának rekonstrukciójára

Next

/
Thumbnails
Contents