Déli Hírlap, 1976. június (8. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-28 / 151. szám

Kedvezmények kismamáknak Mostantól törvény Még benne volt a katonás fe­gyelem, a katonás tartás a hat fiatalemberben, amikor a vál­lalati Igazgatónál Jelentkeztek. Majdhogynem vigyázzba vágták magukat, s kevés híján tiszte­legtek. Egyszerre vonultak be, egyszerre szereltek le, s jöt­tek vissza a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalathoz. Papírok kerültek elő katonás­kodásuk kiváló eredményeiről, okmányok az „Élen járó” cím­ről. s mellettük egy aláírásra váró másik okmány: a válla­lat személyzeti osztályától: a honvédelmi szolgálatuk idején elért eredményeik elismerése­képpen. Igazgatói Jutalomban részesülnek. Ötszáz forint az Klen járó, és hatszáz a Kiváló címért... Tulajdonképpen emlékezte, tőül idézte fel a jelenetet Pa­taki László igazgató. Mintegy magyarázatként az új kollek- ;ív szerződésnek arra a pont­jára, amely előírja: ezentúl minden esetben hasonló mó­lon jutalmazzák a vállalattól bevonult, a honvédségnél eredményes szolgálatot telje­sítő, leszerelt dolgozókat. Ez- rel„törvényerőre” emelték' a Borsodi Iparcikk Kiskereske- ielmi Vállalatnál a jól be­vált módszert. A tanácsi kereskedelmi vál- alatok között az első volt a megyében a BIK, a kollektív szerződés aláírásában. A szó szoros értelmében ünnepélyes volt a hangulat az aktusnál. í/irág Józscfné, a vállalat szakszervezeti bizottságának sitkára szinte dédelgette a vö_ •ös műbőrbe kötött „alkot­mányt”, amíg aláírta. — Nagy munkánk fekszik aenne — simított végig az irány betűkön. Három munkabizottság jyujtötte össze a vállalat 1100 lolgozójának képviseletében a szakszervezeti bizalmiak út­ján érkező javaslatokat, s dol- ;ozta ki a szerződés terveze­tt. 158 boltban vitatták meg fontonként s hagyták jóvá — zekre szedve — az öt évre szóló vállalati „törvényköny. vet”... — Persze, szert nem szcntirós tz sem! — hökkentette meg az Innepélves aláíráson részt vevő­det Gelb Miklós, a KPVDSZ mé­lyéi titkára. Aztán megmagyarázta: bár­mennyire igényes is az új szcr- •ődés tartalma, az élet változik, i ha szükségessé válik, hozzá kell igazítani a szabályzatokat. Dog­maként nem kezelhető egyetlen kollektív szerződés sem. A fej­lődés kívánalma szerint olykor módosítani kell... Nem véletlen, hogy az új szerződés legfőbb erényeként Gelb Miklós az emberkon- centrikusságát említette. Növelték a törzsgárdatag- sággal járó részesedési ará. nyokat, s kiemelt hangsúlyt kapott a gyermekgondozási szabadságon levő kismamák­ról való gondoskodás. — A szerződésben rögzítet­tük, hogy évről évre száz fo­rinttal növelni kell a GYES-en levők alapbérét is. hogy el ne maradjanak a többiek bér­szintjétől. És megfogalmaz­tuk azt is. függetlenül attól, hogy év közben hány hónapot dolgozott a kismama, hogy az esetleges táppénze és a gyer­mekgondozási segély összege után is fizetjük az évi nyere­séget. Célunk egyébként az, hogy a gyermekgondozási sza­badság mindhárom esztende­jében részesüljenek a válla­lati nyereségből — részletez, te a szerződésben foglaltakat Pataki László igazgató. Munkáltató és munkavállaló érdekét egyként szolgálja a dol­gozók továbbképzésére ösztönző, ugyancsak új szakasz a szerző­désben, Eszerint, aki magasabb képesítést szerez, az erről szóló okmány bemutatásával egyidőben száz forint rendkívüli fizetéseme­lést kap, s ezenfelül 300 forint Julalomban Is részesül. S ráadá­sul a kismamák Is pályázhatnak erre. A továbbtanulás lehetőségét a vállalat megteremti számukra a gyermekgondozási szabadság ide­jén is. A kereskedelmi és vendég­látó szakiskola állal indított tan­folyamokról a személyzeti osz­tály értesíti a GYES-en levőket. S a heti egy délutánra szóló el­foglaltságot — a felmérés szerint — a gyermek második-harmadik évében már szívesen vállalják az asszonyok. A pár példa alapján bát­ran írhatjuk le: a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál is kölcsönös meg­elégedéssel írta alá az szb- titkár és az igazgató az ötödik ötéves terv időszakára szóló kollektív szerződést. S hadd tegyük hozzá: bizonnyal a fogyasztók megelégedésére is. Hiszen a szerződésben rögzí­tettek a kereskedelmi kultúra fejlesztését is garantál iák. R. e. ir Térzenét ad a MÁV fúvószenekar... (Kerényi felv.) OyásziinnepsÉö 9 mártírok emiélmivéiiél Harminckét évvel ezelőtt, a győri pályaudvarról győri és Győr környéki deportál­takkal megrakott tehervona­tok indultak a mauthauseni, a buchenwaldi, a dachaui és auschwitzi táborokba. Az el­hurcoltak közül több mint ötezren haltak mártírhalált a koncentrációs táborokban, a gázkamrákban. Róluk emlé­keztek meg tegnap azon a gyászünnepsógen, amelyet a győr-szigeti temetőben, a mártírok emlékművénél tar­tottak. Fogjál nekem kutyát! Nem lcengurut( Fehér Klá- ■a nyomán) és nem colobus- najmot (a nemrégiben bemu, atott tévésorozat nyomán), lanem kutyát. Mégpedig Mis­kolc ptcáin. Bárkinek címezném a fel­szólítást, alighanem zavarba önné egy pillanatra. Először salán azt kérdezné: minek? Aztán meg azt: mivel? Az úőbbire ezt kaphatná vála­szul: mert veszedelmesen sok i kóbor eb. Az utóbbira: ter- nészetesen puszta kézzel. Nem első ízben esik szó a lyilvánossóg előtt arról, hogy i miskolci éjszakában éhes íutyafalkák vonítanak. A szerencsétlen jószágok úgy terültek az ebek harmincad­éra, hogy a szanált magán- lázak tulajdonosai — költő- lés előtt — rövid úton meg- izabadultak tőlük. Szapori- otta a kóbor falkákat fazon­úi, hogy „ők” sincsenek fá­ról) az ebadó felemelése, lontosabban az is, hogy sokan nkább elkergették a hűséges óezágot, mintsem hogy kifi­zessék érte. ami jár. Ha egy lyen embertől csendesen meg" térdeznénk: nem szánja ku­tyáját? — még neki állna fel­ébb. Azzal magyarázná tét­ét, hogy sajnálta „szegény- tét” az állategészségügyi te- epre szállítani. mivel olt fáj­dalommentes módszerrel bár. de elpusztítják. Sajnálta? Megható. De ak. sor nem sajnálja, amikor jsontig soványodva vánszorog az utcán, és hef«kl«. hóna­pokig tengődik a hulladéko­kon ? Különben nemcsak a szív­re, hanem a józan észre is hi­vatkozni kell. A sűrűn lakott nagyvárosban járványt okoz­hatnak a gazdátlanul csatan­goló állatok. (Elképzelni is félelmetes, mi lenne, ha elha. rapózna közöttük a veszett­ség!) A városi tanács mezőgazda­sági es élelmezésügyi osztá­lya megteszi, ami tőle telik. Tavaly 581, az Idén pedig 710 kutyát adtak le a tulajdono­sok és fogtak el az állategész­ségügyi dolgozók. Talán inon. dánom sem kell. hogy az el­fogott kutyák száma elenyé­szően kevés volt. Manapság ugyanis — a lelkes állatvé­dőknek köszönhetően — sem mérget, sem hurkot nem lehet használni a kóbor ebekkel szemben. A külterületeken rendezett hajtóvadászatok vi­szonylag szerény eredmény- nyel zárultak. A város belte­rületén pedig még az arra hí. vatottak (például: vadászok) sem lövöldözhetnek. Marad tehát a kézzel való vadászat. Könnyű'elképzelni, mennyi veszödségsel jár. A kutya megérzi, milyen szán­dékkal közelednek hozzá és a legszebb hivó szónak, sőt a/ ízletes falatoknak is fittyet hány, amikor hivatásos ebfo­gó csalogatja. Az sem ritka, hogy — félelmében — a fo­gát használia. Nem tudom, menrunt fizetnek ezért a munkáért, de aligha tolonga­nak a jelentkezők. A mezőgazdasági osztály illetékesei megpróbáltak ta­pasztalatokat szerezni Buda­pesten és Győrben. Kevés si­kerrel. Más városokban ugyanis szinte ismeretlen probléma a kóbor ebek sor­sa. Vagy kevesebb a szaná­lás. vagy több az emberség! Bar sokat törtem rajta a fe­jem. a kóbor kutyák befogá­sára én sem tudok jó mód­szert ajánlani. Ha ugyanis azt javaslom, hogy pórázra kötött macskákkal csalják maguk után a kutyákat az állat­egészségügyi telepig, akkor a cicusokért rajongó állatbará­tok emelik fel tiltó szavukat. (A cicus egyébként is csak kétlábú kóborló esetén igazán hatásos csali.) Azt viszont bizton állíthatom, hogy a tavaly foganatosított 74 sza­bálysértési feljelentés (a bír­ságok átlaga 300—400 forint Volt) igen kevés a kóbor ebek számához viszonyítva'. A 373 figyelmeztetés (ejnve-ejnye?) pedig körülbelül annyit ér, mint... Szóval nem sokat. Ha a bírság összege mesz- sze túlnőne az ebadóén, és szigorú következetességgel megbüntetnék mindazokat, akik szélnek eresztik kutyá­jukat. akkor nem kellene azon törni a fejünket, hogyan lehet puszta kézzel ebet fog­ni. (békés) Országjáró diákok Elbúcsúztak JS\írco\házától (Tudósítónktól) Szombat este ünnepélyes külsőségek között, levonták Nyíregyházán az országjáró diákok tizenegyedik találko­zójának zászlaját. Szombaton kora reggel a résztvevő 2000 fiatal autó­buszokkal megyei kirán­dulásokra indult, hogy köze­lebbről is megismerkedjék Szabolcs-Szátmar megye történelmi és irodalmi ha­gyományaival, emlékeivel, értékeivel, s szemtanúja le­gyen a megye hatalmas gaz­dasági fejlődésének. A borsodi tábor lakóit szombaton Mátészalka város ifjúsága látta vendégül. A pénteki nap egyébként a társadalmi munka jegyé­be telt el. A borsodi fiata­lok Nyíregyházán a városi stadionban tereprendezési vé­geztek, parkosítottak, sétá­nyokat képeztek ki. Délután pedig sor került a kispá­lyás labdarugó-döntőkre, amelyekben százszázaléko­san szerepellek a borsodi fiatalok. A fiúk döntőjében 11 -es rúgásokkal győztek a házigazda szabolcsiak ellen, míg a lányok végig nagy fö­lényben játszottak, s 2:0-ra győzték le a somogyi válo­gatottat. Lakásokról szólva A június derekán közreadott minisztériumi gyorsjelentés­ből kitűnik: az iiVM vállalatai az 197ö-ra előirányzott 44 400 lakásból május végéig mindössze 0438 új otthont adtak át. Ráadásul jelenleg csaknem ötezerrel kevesebb lakás épül, mint egy esztendővel ezelőtt. Jóllehet, az ötödik ötéves terv­időszaknak még csupán a kezdetén vagyunk, az alig fél év eredményeiből nem lehet messzemenő következteléseket le­vonni, az ÉVM gyorsjelentése mégis módot ad némi tűnő­désre. Ha másért nem, hát azért, mert tavaly december tá­ján szinte minden fórumon hangot kapott: a középtávú nép- gazdasági terv egésze szempontjából létfontosságú, miként rajtolunk. Lakásról szólva az utóbbi évtizedben megannyi örvendetes hírről, de változatlanul sok gondról — szervezetlenségről, kapkodásról, minőségi kifogásokról — is hailhattunk-tudó- síthattunk. Ami az eredményoldal élére kívánkozik: a har­madik és a negyedik ötéves terv időszakában kiépült az or­szágos házgyári hálózat. A főváros négy kombinátján kívül nagy kapacitású házgyárral rendelkezik Győr, Szeged, Deb­recen, Miskolc, Veszprém és — néhány hónapja —, Kecske­mét. E tíz nagyüzem hatósugara voltaképpen a megyehatá­rokon is túlér: jószerével nincs az országnak olyan jelentő­sebb városa, ahová ne jutna a házgyári panelekből. Magyar- országon évente csaknem 30 ezer házgyári lakás épülhet; Európának — a Szovjetunió kivételével —, nincs még egy olyan országa, amely hasonlóan iparosított lakásépítő bázis­sal rendelkezne. Az iparosított építést nemcsak e tíz gyár teszi lehetővé; országos hírnévre tett szert a pécsiek panelüzeme (ők ké­szítik a paksi „atomváros” lakóépületeit is), a dunaújvárosi poligonüzem elemeiből Százhalombattának is jut, a kapos­vári panelekből Barcsnak, Nagyatádnak, Marcalinak is telik. Több megyei építőipari vállalat sík- és alagútzsalozatokat vásárolt; a szövetkezeti építőiparnak kohósalak-blokkgyártó és téglablokk-készítő üzemei vannak, a korszerűsödés tehát végbement. Mindez lehetővé tette, hogy az 1960-ban meghir­detett 15 éves lakásfejlesztési program túlteljesüljön: a célul tűzött egymilliónál csaknem 50 ezerrel több új otthont emel­tek 1975 végéig (az egymilliomodik lakást tavaly december­ben adták át Győrött). E tetszetős eredménylista olvastán mi indokolja hát, hogy — immár az ötödik ötéves terv feladatait felemlítve —, elöljáróban a gondokra utaltunk? Mindenekelőtt az, hogy — kiváltképp a városokban — nehezebb körülmények köze­pette dolgoznak majd az építők, mint a hatvanas évek vége- felé, vagy a hetvenes évek elején. Az építésre alkalmas, könnyen közmüvesíthetö területek fogytán vannak; Miskol­con, Szegeden, Veszprémben is előadódott már, hogy ideig- óráig raktárra termeltek a házgyárak, kapacitásfölöslegre panaszkodtak a korábban kapacitáshiánnyal bajlódó szövet­kezeti építők... A magyar népgazdaság ötödik ötéves terve kimondja: a tervidőszakban 430—440 ezer új lakást kell építeni; több mint 60 százalékot a városokban, legnagyobbrészt több szin­tes lakóházakban. Állami eszközökből lakásépítésre 105—110 milliárd forintot lehet fordítani, ebből — takarékos költség- gazdálkodással — 150—160 ezer- új állami lakást kell felépí­teni. Hozzávetőleges számokról van szó tehát, de ötmillárd forint is rendkívül nagy összeg, a tízezerrel több lakás pe­dig kisvárosnyi népességnek adhat otthont. A forintmilliár- dokat régiókra — megyékre, városokra, kisebb településekre — bontották le: e „mikro-normák” határozzák meg, hogy végül is hol, mennyi lakás épüljön. Ha tehát valahol — meg­szegve az előírásokat, figyelmen kívül hagyva a műszaki­gazdasági normatívákat — az átlagosnál drágább, vagy az országos 53 négyzetméteresnél nagyobb alapterületű lakáso­kat emelnek; kevesebb új otthon készülhet ei. A számokból az is kitűnik; az 1980 végéig épülő otthonok mintegy kétharmada önerőből készül ei. Ám kizárólag ön­erőből igen kevesen vállalkozhatnának a több százezer fo­rintos beruházásokra. Tekintettel a lakásépítések növekvő költségeire, az év elején új rendeletek láttak napvilágot. A korábbiaknál nagyobb összegű kölcsön kérhető az OTP- től, egyszersmind kedvezőbbé váltak a kamatfeltételek, hosz- szabb idő jut a részletek törlesztésére. Fokozódnak a válla­lati lakásépítkezések is, mind több kis keresetű munkáscsa­lád költözhet majd — munkahelyének támogatásával — új, saját otthonba. S ami ugyancsak létfontosságú: az ötödik öt­éves terv időszakában javulás ígérkezik az építőanyag-ellá­tásban. A tervtörvény szerint a cementtermelést 5.4—5.6 millió tonnára, a falazóanyagoi termelését 10—12 százalék­kal, a tetőfedőanyagokét 28—30. a síküvegét pedig 24—25 százalékkal kell növelni. A feltételek tehát kedvezőbbek, mint korábban voltak; a nagyszabású lakásépítési program folytatódik. Ám, hogy ke­vesebb legyen a zökkenő, azért még — miként az első őt hónap tapasztalata tanúsítja — országszerte akad tennivaló. FÖLDES TAMAS Lcninvúrosban Virágbolt, fiBC-árubaz nyílik (Tudósítónktól) A leninvárosi parl-vegre- hajfőbizottság Leninváros ke­reskedelméről és áruellátásá­ról tárgyalt. A testület meg­állapította, hogy az elmúlt tervidőszakban a város ellá­tása tovább javult. Öt év alalt a kereskedelmi egységek szá­ma 18-ról 27-re. alapterüle tűk 2o66 négyzetméterről 559? négyzetméterre nőtt. A forga­lom ugyanebben az időszak ban 112 millióról 275,4 mii Hóra emelkedett. Megállapította a párt-vb hogy javult u fogyasztók ér­dekvédelme is. A különböző szervek és a társadalmi ellen­őrök tavaly 110 ellenőrzést végeztek, s minden esrftben büntetést is kiszab­tak. Külön érdemes megem­líteni a KÖJÁL tavalyi 43 el­lenőrzését, amelyeket 4 fi. gyelmeztetés és két szabály­sértési feljelentés követett. A végrehajtó bizottság ha­tározatot fogadott el. amely megszabja az állami kereske- ielem pártalapszervezetei irá. nyitó és ellenőrző munkájá­nak tennivalóit, s az V; öt­éves terv feladatait is. Még az idén át kell adót Leninvá- rosban egy 120 négyzetméter alapterületű virágboltot. 1973 első felében pgy veavesioar- cikk-áruhózat. s egy 600 négy. zetméty- üapterületű ABC­kertbürátoknak A • miskolci kertbarátok az Ady Endre Művelődési Ház rendezésében június 30-án, szerdán délelőtt Felsőzsoloán megtekintik a Nagy miskolci Állami Gazdaság új — koro- naformós — gyümölcsösét. A tanulmányi kirándulás résztvevői a Búza téren reg­gel 8 órakor a 7-es autóbusz megállójában találkoznak, s onnan utaznak a bemutatóra. Polski fia*-'aiálkozó A Mag.vai .vuioinuO HUNGEXPO és a Pol-Mot lengyel külkereskeüenr vál­lalat tegnap rendez; ^ Ti­hanyban a 6 Polski Fiat­találkozót. A program kiemel­kedő része vo't "'’■vességi

Next

/
Thumbnails
Contents