Déli Hírlap, 1976. május (8. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-10 / 109. szám

Nyújtsd a hexed, közlünk a helyed Politikai dalfesztivál Vitatkozunk Lankadatlan és türelmes figyelemmel kísérem nyomon azo­kat a vitákat, amelyek a közvéleményben és a sajtóban dúl­nak. A gyakran egymásnak ellentmondó álláspontok kavar­gása olyan indulatokat is a felszínre hoz, amelyek egy „álló- J vízben” sokáig, talán örökre rejtve maradtak volna. Így aztán hallhatunk, olvashatunk szellemesen okos észrevételeket is, de találkozhatunk rendhagyóan otromba, suta megállapítá­sokkal is. Az áradó víz nem válogat: partra vet mindent, tört ágat, töretlen palackot, szakadt cipőt, felejtett kincseket. Egy helyütt az olvasom, hogy a bútoripar az elmúlt évek­ben dinamikusan fejlődött, s a bútorhiány lényegében meg­szűnt. Az egsyik nagy, lakberendezési cikkeket gyártó válla­lat az „ésszerű takarékosság” jegyében félmillió dollár érté­kű importanyagot takarít meg, de ennek ellenére jó minősé­gű, olcsó áruval jelenik meg a piacon ... Egy másik, haragos glosszából arról értesültem, hogy .......az ellenőrzés a bútorok minőségében csak elenyésző javulást tapasztalt... (A leggya­koribb minőségi kifogások: a bútorok rossz konstrukciója, a silány minőségű anyagok felhasználása, nem utolsósorban pedig a bútorgyártásban dolgozók hanyagságából eredő, vagy a gyártás folyamatában keletkezett különféle hi^.” Nem könnyű okosnak lenni az egymást kontrázó észrevé­telek ismeretében. Így például fel-fellobban a vita a gyár­avatások, beruházást befejező ünnepségek kapcsán is. (Lásd: a Figyelő március 24-i és május 5-i számának a miskolci húskombinátról írott cikkeit.) A kérdés az-: mikor mondhat­juk egy több száz millió forintos beruházásra azt, hogy kész? A közvélemény ugyanis óhatatlanul arra a következtetésre jut — tapasztalva az avatás utáni huzavonát és magyarázko­dást —, hogy az ünnepi ceremónia időpontja többnyire füg­getlen a beruházás célját jelentő termelési program kezdeté­től, s hogy az új technológiát élénk színekben ecsetelő üzem- ismertető tulajdonképpen jövő időben értendő ... Vagy vegyük példának okáért a gombamódra szaporodó különféle vállalati intézkedési terveket. Mert van ugye a hagyományos termelési terv, van takarékossági terv, elkészí­tik a szervezésfejlesztési tervet, külön programot állítanak össze a tartalékok feltárására, s megint külön terv tartalmaz­za a hatékonyságnövelő elképzeléseket. Ahány szándék, annyi és annyiféle terv! Csak az a közös bennük, hogy mindegyik külön-külön létezik. Az vitathatatlan, hogy az egymással párhuzamosan futó szándékok önmagukban helyesek, jók. Erről bárki meggyőződhet. S éjről győznek meg a kimutatá­sok is, ez az érzés erősödik a laikus szemlélőben. Csakhogy a dolgoknak közös eredője van, s éppen azzal maradnak adósok a külön-külön készített, nagy alapossággal összeállí­tott tervek, amivel egy, de jó gazdálkodási prognózis rendel­kezik: az egyetemességgel. A vita aztán — amely a parciális elképzeléseket korábban jóváhagyta —, a teljes tevékenység megítélésben holtpontra jut, vagy egymásnak ellentmondó észrevételek halmaza lesz. Jó dolog vitatkozni, ha a vita hasznos tanulsággal kecseg­tet. Gyakran kell vitatkozni: valamiért... De valami helyett: felesleges. B. L Borsodi műszaki hetek DIGÉP-napok Két csinos és divatos színésznő 1941-ben a Nemzeti Színház mü- vészbcjárójánál német nyelvű be. lépőket mutogatott a kollégák­nak. Ezek a papírok feljogosítot­ták a tulajdonosokat, hogy részt vegyenek a hitleri német hadse­reg moszkvai bevonulásának ün­nepségén ... A fenti szavakat 23 ezer tizenéves figyelte visszafoj­tott lélegzettel, s bár a történet csattanóját mindenki tudta, mégis felzúgott a taps, mikor Maior Tamás így fejezte be em- lékídéző szavait: ezeket a belépő­ket soha senki nem használta fel! A győzelem napjának 31. évfor­dulóján olyan volt a miskolci május, hogy kedvünk támad Ju­hász Gyulát idézni: ,,... Ezer or­gonának / Lila bugája búgott a napon / Minden bokor virágba öltözött föl / És a paréj is meg­nőtt szabadon . . .” És a gyerekek jöttek, egyre jöttek. A DVTK stadionját már a gépjárművek tömege — Imint modern szekértábor — fogta kö­rül, de a szuszogó buszok és a zászlós villamosok még mindig hozták a fiatalokat, A KISZ Bor­sod megyei Bizottsága 1976 ja­nuárjában hirdette meg a oolhi- kai dalfesztivált, melynek ím el­jött a napja. Néhány perccel 10 óra előtt a stadion eredményjel­ző tábláján felizzottak a dalfesztivál jelmondatának szavai: Nyújtsd a kezed, köztünk a helyed! Dr. Járai János, a KISZ megyei titkára nem egészen egy percet használt fel a megnyitó szavakra, köszönt­ve a résztvevőket, s a dal- fesztivál vendégeként meg­jelent Nemes Dezsőt, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagját, a Politikai Fő­iskola rektorát és feleségét. Ezután megkezdődött az a rendkívül izgalmas párbe­széd, melyet Gyurkó László (szerkesztő), Hernádi Gyula (szövegíró), Szigeti Károly és Iglódy István (rendező), valamint Jancsó Miklós, a politikai dalfesztivál főren­dezője úgy készített elő, hogy a stadionban minden­ki szóhoz jusson! Hogy ne szereplők és nézők, előadók és hallgatók találkozzanak, hanem közös hitű, azonos eszméket valló fiatalembe­rek, illetve olyanok, akiket forradalmi eszményeik — nehéz évtizedeket cipelve is — fiatalon tartottak ... Szeretném eloszlatni a tév­hitet; a borsodi politikai dal- fesztivál távolról sem hason­lított a nagy csinnadrattával lebonyolított népünnepélyek­re. Inkább egy nagy létszá­mú „okos gyülekezet” meg­indító rítusának lehettünk tanúi, melynek hatása alól senki nem vonhatta ki ma­gát. Jancsó Miklós, a 25. Szín­ház tagjaival, ismert pol- beat együttesekkel, s hon­Az elmúlt ötéves tervidő­szakban 203 dolgozójának adott hosszú lejáratú, kamat­mentes lakásépítési kölcsönt a Miskolci .Postaigazgatóság; Szegeden a sugárutak és a körutak korszerűsítésével egyidejűleg az öreg fákat ki kellett vágni. Pótlásukról azonban a környezetvédelmi előírások messzemenő figye­lembevételével gondoskod­nak. Igyekeznek mindenütt visszaállítani a régi zöldál­lományt. A fő útvonalakon nem gyenge csemetéket, ha­nem hat-hétéves erős fákat ültetnek. A Városgazdálkodási Vál­lalat Mabankot” létesített, b+c Helikopter a stadion fö­lött — Major Tamás érkezik védségünk katonáival rend­kívül beszédes kompozíciókat „rajzolt” a pálya gyepére. Hogyan lehetne szavakban megfogalmazni ezeket a szí­nes és dinamikus tömegjele­neteket? Például így: „A honnak egy igaz zászlaja van, ezt mi álljuk körül...” Miközben Petőfi szövegét harsogta 25 ezer torok, a stadiont szélsebesen repülte körül a hatalmasnál is ha­talmasabb vörös selyem lo­bogó, s a közös szabadság örömében talált egymásra a pirosinges fiúk, a fehér- blúzos-szoknyás táncos lá­nyok, s a katonák zöld tö­mege. Kell-e a jelképet magya­rázni ? A stadion fiatal közönsége jól értette a szereplők min­den mozdulását; legfőkép­pen azt, hogy ez a délelőtt nem színházat, hanem annál jóval többet kínál... „Felnövünk az égig!” — zúgták egyre hangosabban, cgy^c meggyőzőbben a tizen­évesek; s nemcsak ők hittek ezt, hanem mi is, mindany- nyian, akik együtt ünnepel­tünk, énekeltünk velük. Régen hallott dalok, dal­lamok keltek szárnyra. Jó volt fiainkkal, lányainkkal együtt énekelni Geyer Fló­rián dalát, a Fel vörösök, proletárok-at, az Internacio- nálét, vagy a Warsawiankát, s többször is a Guantana- mera-t. A Warsawianka szövegéül egyébként Petőfi Szeptember végén című verse szólalt meg. Igv énekelték a forra­dalmi dalt az illegalitásban. a pénzösszeg csaknem elérte a 12,5 millió forintot. A la­kásépítési kölcsönben része­sült dolgozók több mint két­harmada a fiatalok közül ke­rült ki. ahol az ország különböző ré­szeiből beszerzett értékes fa­fajokat előnevelik, hogy ele­gendő készlettel, választékkal rendelkezzenek és a legked­vezőbb időpontban ültethes­sék ki a fákat. Elkészült a rekonstrukcióhoz igazodó zöldkataszteri terv, amelyben meghatározták a telepítendő fafajokat. Azonos útvonala­kon egységes állományú fa­sorokat alakítanak ki. Ez év tavaszán legalább ötezer fá­val gazdagodott Szeged. Mindezt akkor tudtuk meg, mikor porfelhőt kavarva, fűszálakat a földhöz simítva megérkezett egy helikopter, s elhozta nekünk Major Ta­mást ... „Az éjjel hazafelé men­tem, / éreztem, hogy bár­sony nesz inog, / s a szellőz- ködő, lágy melegben / tapsi­koltak a jázminok” — kezd­te Major jól ismert hangján a magyar proletárköltő isko­lai leckeként kötelező ver­sét. Csakhogy most ebben a hatalmas stadionban egészen más akusztikája volt a Ha­zámnak, mint az iskolában. S ez nem csoda, hiszen csak az imént láttuk — itt a pá­lya színpadán —, hogy mi­ként „Cicáznak a szép csend­őrtollak”, hallottuk, hogy az „ezernyi fajta népbetegség” forrása az éhség; megnyíltak a történelem bugyrai — fel­tárult a szegény nép sok­sok szenvedése. Mikor az ostorosok gyűrű­jében megjelentek a színpa­don a kakastollasok — mint­egy vezekelve a történelem színe előtt —. a 25 ezres kö­zönség fütyülni és fújozni kezdett... Ezen a politikai dalfeszti­válon nyilvánvalóvá vált, hogy helyes történelemszem­léletre nemcsak tankönyvek taníthatnak. Jobban kell hinnünk a példázatok, a mű­vészi alkotások — dalok, táncok, versek, népi mondó- kák — erejében. A fesztiválon megidéztettek a csuklyások — a világ imperialis­ta csendőrei, „Aki öl, mindig el­takarja az arcát — hangzott a fi­gyelmeztetés —, akár inkvizítor, akár a Ku-Klux-Klan tagja.” A világon még szép számmal élnek olyanok, akik a mi vörös zászlónk ellenében a maguk fe­hér lobogója alatt tömörülnek, „A marxizmus—Icninizmus meg­tanított bennünket arra, hogy vi­lágméretekben gondolkozzunk — kiáltja egv hang a stadion köze. pén. Ezrek felelnek rá ütemesen: Ez még csak a kezdet, / folytat­juk a harcot! Ér immár felállva énekel min­denki: „Sej, a mi lobogónkat fé­nyes szellők fújják . .. Aztán ki­ürül a stadion, de az ének nem hal el; betölti az utcát, a jár­müveket. A közönség kis csopor­tokra válik, aztán mindegyik cso­port más-más dalt kezd, még nincs bántó hangzavar; nekünk, értünk szól az ének. GYARMATI BÉLA TÖRTETŐ, VAGY TÖREKVŐ? A közelmúlt napokban tar­tották ünnepélyes termelési tanácskozásukat a kitüntetett vállalatok. Elégedetten nyug­tázták közös erőfeszítéssel elért eredményeiket, akik­nek miniszteri dicsérő okle­vél, Kiváló Vállalat cím. vagy a Minisztertanács és a SZOT Vörös Zászlaja jutott. Ne tűnjék ünneprontásnak, ha legalább így utólag csen­desen megjegyzem; az ered­mények méltatása mellett igen kevés helyen esett szó arról, mit kellett volna ten­ni még, hogy egy vagy két fokkal magasabb kitüntetés­ben részesüljön a kollektíva. Pedig nem mindig elegen­dő az elvégzett munkát, az elért eredményeket értékel­ni. Érdemes lenne néha el­gondolkozni afölött is. hogy mi mindent lehetett volna csinálni még. „Miért pont azokról a vál­lalatokról jutott eszébe ez a kívánság, akik a legjobbak közül valók?” — kérdezhet­né az olvasó. És ha ezt kér­dezné, igaza lenne. Valóban Mish ölei akadémikusok A Magyar Tudományos Akadémia 136. közgyűlése a korábbi levelező tagok közül 30-at rendes taggá, a tudo­mányok doktoraiból 30-at le­velező taggá. 24 elismert kül­földi tudóst'tiszteletbeli tag­gá választott. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem professzo­rai közül dr. Tarján Gusz­távot. az ásványelőkészítés- tani tanszék ny. professzorát rendes taggá, dr. Sthion Sán­dor rektort, a vaskohászat­tal tanszék tanszékvezető egyetemi tanárát és dr. Czi- bere Tibort, az áramlás- és hőtechnikai gének tanszék- vezető egyetemi tanárát le­velező taggá választották. Megoldódik a kohászat vízgond j a Június végén várhatóan már ivóvizet ad a Lenin Ko­hászati Művek új víztároló­ja. A csaknem húszezer dol­gozót foglalkoztató nagyüze­mek régi gondja oldódik meg ezzel; a meleg nyári napo­kon is elegendő ivóvize lesz. Az ivóvíz biztosítására a ko­hászati üzem a Vargahegyen levő ipari víztárolóját alakít­ja át. A munka második fe­lében — ez 1976 második félévében fejeződik be — a fürdők megfelelő vízellátását oldják meg. A szociális cé­lokat szolgáló beruházásra a kohászatiak 9 millió forintot fordítanak. Jégkárra is biztosíthatnak Az új mezőgazdasági, épü­let és lakásbiztosítás —, ame­lyet 1976. január 1-én vezet­tek be — lehetőséget ad a jégkárbiztosítással való ki­egészítésre is. Ennek alapján az Állami Biztosító a kukori­ca és a burgonya jégkárainak megtérítését vállalja 6 ezer négyzetméter területen 6 ezer forint keretösszegig. Ezek a biztosítások egy termesztési idényre vonatkoznak. Érdeke tehát a termelőknek, hogy minél előbb megkössék a jégbiztosítást, s így a korai esetleges jégverésre is kár­térítést kapjanak. vannak olyan vállalatok, me­lyek szép csendesen megma-' radnak a tisztes középszer szintién, jóllehet többre is futná erejükből. Még ideo­lógiájuk is van a mérsékelt igyekezetre: ..Mi nem szeret­jük mutogatni magunkat”. Az sem véletlen, hogy az ilyen „szerény” vállalatoknál kiugró egyéni teljesítmények sincsenek. Aki többet, mást, újat akar. arra könnyen rá­sütik a bélyeget: törtető. Pe­dig valójában törekvő az il­lető. Törekszik, igyekszik egészen addig, míg meg nem győzik róla — néha finom, néha egészen drasztikus módszerekkel —. hogy nem érdemes. Támadt egy képtelen ötle­tem: mi lenne, ha az év egy bizonyos napját — szürke hétköznapját — arra szán­nánk. hogy szűkebb és tá- gabb körben számba vegyük, mennyi mindent végezhet­tünk volna még el? Az érté­kelésnek olyan mélyreható­nak. pontosnak kellene len­ni, hogy az is kiderüljön: ki tett kevesebbet lustaságból, nemtörődömségből, s ki azért, mert egyszerűen félt a „tör­tető” bélyegtől. Folytatódnak a 14. borso­di műszaki hetek rendez­vénysorozatának eseményei. Ma kezdődnek és négy na­pon ót tartanak a Diósgyőri Gépgyár műszaki házában a DIGÉP-napok. Délután 2 óra­kor, az első előadáson Pá­zsit János főosztályvezető mond megnyitót, majd a gyártástervezésről, gyártás- irányításról hangzik el elő­adás. Május 11-én a rajz- számozás és technológiai ROSSZ TRÉFA Kitűnő bohóctréfákat lát­hattunk a Bukarest cirkusz műsorában. Néha szinte megrepedt a sátorponyva a gyerekek hangos kacagásá­tól. Néhány szülőnek azon­ban elment a kedve a mu­latságtól. amikor felfedezte gyermeke vagy saját ruhájá­nak a hátsó felén a piros foltot. A frissen festett pa­dok egy része ugyanis — mi­után jól átmelegedett a né­zők alatt — fogott. Aki kártérítési igénnyel lépett fel, nem ment hiába — hallottam a cirkusz ma­gyar igazgatójától. Vita nél­kül fizették a tisztítás költ­ségét. Ám ezzel még az ügyet nem tekinthetjük elintézett- nek. Jó lenne, ha a jövőben az arra illetékesek azt is el­lenőriznék, hogy milyen kö­rülményeket teremtenek a nézők számára a hozzánk érkező társulatok. A piros fenekű nadrág vagy szoknya ugyanis csak akkor mulatsá­gos, ha bohóc viseli. (békés) kódrendszerek, 12-én a mik­rofilmtechnika alkalmazása, végül 13-án a DH-munka- rendszer alkalmazása a kor­rózióvédelemben témakörök szerepelnek a DIGÉP-napok előadóinak programjában. Ozdon ma délelőtt a vas­útállomás oktatótermében a vasúti forgalmi szolgálat idő­szerű szervezési kérdéseiről hallhattak előadást az érdek­lődők. Holnap a megyében kilenc helyen tartanak ankétokat, konferenciákat, előadásokat. Ezek közül jelentőségénél fogva kiemelkedik a délelőtt 10 órakor az MTESZ mis­kolci székházában sorra ke­rülő épületfelújítási konfe­rencia. A rendezvényen szó lesz a lakóépület-fenntartás időszerű kérdéseiről, a MIK és az LKM. valamint az Óz­di Városgazdálkodási Válla­lat épületkarbantartási és felújítási tevékenységéről, az egészségügyi épületek felújí­tásának és karbantartásának időszerű kérdéseiről. Délelőtt 9 órakor a HCM tanácster­mében kezdődik az a ta­nácskozás, amelyen új ce­mentgyárunk műszaki és gazdasági értékelésével. a cementipar fejlesztési tervei­vel s a környezetvédelemmel foglalkoznak az előadók. Gyorsabban táviratozhatunk A IV. ötéves terv idősza­kában jelentős mértékben emelkedett a Miskolci Posta- igazgatóság területén a te­lexelőfizetők száma. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a posta növelni tudta a felvett táviratok továbbítási sebes­ségét, hiszen a telexberende­zések közül több került pos­tahivatalokba is. Az elmúlt fél évtized alatt 259 telexál­lomást létesítettek, így je­lenleg az igazgatósághoz tar­tozó telexelőfizetők szám* 519-re emelkedett. Lakáshoz segítették őket Színe és tonakm d l / J'

Next

/
Thumbnails
Contents