Déli Hírlap, 1976. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-14 / 89. szám

Imié « ' o * ­j M ■hbhhi T . *tTX * ^ Ez az arány. Több a csavar, mint az anya. Nyolc forintért nem, egy dollárért igen... Csavaros ügy Népi ellenőrök alapos és lehangoló vizsgálata A történet az egyik vasas vállalat vezetőjétől való. A cég emberei egy csehszlová­kiai építkezésen szereltek. A jó munka jó kapcsolatokat is teremtett, s az egyik al­kalommal — amikor a ma­gyarok a csehszlovák építők­nél jártak, a házigazdák elő­zékenyen egy kívánságukat teljesítették. A vasas vállalat vezetői egy láda csavart kér­tek. Ennyi fért a Polski cso­magtartójába ... A történet nem szerepel a Miskolci Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság tájékoz­tató jelentésében, amelyet A kötőelem-ellátás helyzete és forgalmazása címmel tegnap vitattak meg. Tíz az egyhez Magyarán: a csavar csava­ros ügyéről van szó. Filléres holmi, szót sem érdemelne, ha lenne ... De hiánya bosz- szantó. (Illusztárciós felvéte­lünk a Zsolcai kapui szaküz­letben készült. A boltvezető panaszkodott: jó, ha tíz csa­varra jut egy anya!) A népi ellenőrök vizsgálata (a megyei NEB holnapi ülé­sén foglalkozik a témával) az ongai gyárra, az LKM csa­vargyári gyáregységére, va­lamint a nagy- és kiskeres­kedelemre terjedt ki. Az LKM-ben száz éve ké­szítenek csavart, és szege­cset. Ha az 1971-ben ter­melt mennyiséget 100-nak vesszük, akkor 1972-ben gyár­tottak 79-et, egy év múlva 83-at, 1974-ben 89-et. A ta­valyi teljesítmény haladja csak meg — öt év után — az 1971-es mennyiséget. A Csa­varipari Vállalat 2. számú gyárának múlt esztendei ter­melése csak 5 százalékkal volt több. mint 1971-ben. Külföldről kell meoveoni A népi ellenőrök megálla­pítása szerint a lakossági igé­nyek kielégítése „nagyon ala­csony színvonalú”. Bár a sta­tisztikák hűséggel vallanak arról, hogy például az LKM a megrendeléseknek mintegy négyötödét igazolta vissza, s vállalta, továbbá az ongaiak mintegy kilencven százalék­ban tudták az igényeket ki­elégíteni, a lényeg mégis az, hogy hiánycikk a csavar. Ha pedig nincs és mégis szükség van rá, akkor meg kell venni. Külföldről. A ko­hászat erre az évre 18 500 tonna súlyú kötőelemet ígért. A felhasználók 24 800 tonnát kértek. A különbözetre a MÁV például devizakeretet kapott. Az LKM-ben 8 fo­rintért készítenek egy darab, a sínekhez szükséges geo­csavart. A külföldi piacon 1 dollár az ára. A MÁV erre az évre nyolszázezer geo­csavar behozatalára kapott engedélyt... A népi ellenőrök megálla­pították, hogy a csavarpia­con az értékesítést nem a ke­reslet, hanem a beszerzési lehetőség határozza meg. Ta­valy a VASVILL bolgár im­porttal enyhített a facsavar­hiányon. Szeget Lengyelor­szágból vett, mivel a salgó­tarjáni gyártó vállalat az igényeknek csak a felére volt kapható... A lengyel szeg ára gyébként 55 száza­lékkal magasabb, mint a ha­zai szeg fogyasztói ára. Eb­ben az évben Jugoszláviából veszünk csavart. Kilencven­ezer dollárért. De beszerzünk kapupántcsavart is, főleg tő­kés országokból. Ezek ára — a mérettől függően — ötszö­röse, tízszerese az itthon gyártott terméknek. Hetvenéves masinák Különösebb műszakig elő­képzettség nélkül is kimond­ható, hogy nem lehet vala­mi ördöngős dolog szeget, vagy csavart gyártani. (Ha tudunk színes tévét, autó­buszt. számítógépet...!) Ám mostoha mesterség csavart gyártani. Az ongai 366 darabos gépparknak csak tíz százaléka mondható kor­szerűnek. Több mint fele amortizálódott, azaz csak eszmei értéke van. A kohá­szat csavargyárában a gépek fele ötvenesztendősnél idő­sebb. Van hetven éves is. Egyik helyen sem megoldott az anyagmozgatás, néha anyaghiány akadályozza a fo­lyamatos termelést, a kohá­szatban a létszámhiány, On- gán pedig az önállóság hiá­nya okoz gondot, A borsodi népi ellenőrök alapos és lehangoló vizsgála­ta (a vizsgálatvezető: egye­temi docens) egy országos felmérés része. Aligha való­színű, hogy az ország más szögletében jobb a helyzet a csavarfronton, hiszen itt két gyár is van, s az ellátásért az ország egyik legnagyobb nagykereskedelmi vállalata felelős... BRACKÓ ISTVÁN Ipari és mezőgazdasági szövetkezeteink Zárszámadás és tanulság A párt-végrehajtóbizottság tegnapi ülésén tájékozódott a város mezőgazdasági és ipari szövetkezetei, valamint a Mis­kolci Áfész zárszámadásának tapasztalatairól. Szükséges időnként felmérni a helyzetet, illetve tájékozódni, hiszen az említett szövetkezetek és az áfész a városnak nyújtandó szolgáltatásban, a város ellátásában jelentős szerepet tci’ tenek be. Teljesítik-e a feladatukat? Miskolchoz két mezőgazda- sági termelőszövetkezet tarto­zik^ szirmai Új Élet. amelv- lyel 1975. január elsején egye­sült a görömbölyi és a kis- tokaji; a másik az Egyetértés Az Üj Élet eredményéit be­folyásolta tavaly a munkák elhúzódása, a kedvezőtlen időjárás, de nem kevésbé a vezetésben levő fogyatékos­ságok. A mérleg szerinti nye­resége ennek ellenére 228 e$er forint volt. (Meg kell je­gyezni viszont: a gazdaság ta­valy kb. 1000 hold mélyszán­tását nem végezte el, s en­nek költsége így nem terhel­te a tavalyi mérleget.) Az Egyetértés Tsz eredménye 595 ezer forint. 1 emlékeikre szükség van1 A két termelőszövetkezet­ben a kapások és a kalászo­sok terméseredményei köze­pesek voltak. Zöldségfélét 83 hektáron termesztettek, ami sajnos a jelenlegi feltételek mellett nem gazdaságos. Hi­ányzott a munkaerő s a nö­vényápolási és betakarítási munkákat késve végezték ? termékek értéke csökken’ Az állatállománv fejlődése i elmaradt valamivel a terve zettől. bár a tejtermelés át laga — egy tehénre számítv — az országos átlag fölé emelkedett. A termelőszövet­kezetek gépesitettségi színvo­nala nem kielégítő, sok pénzt elvisznek a bérelt gépek. Az 1976. évi munkát az Egyetértés kedvező feltételek mellett kezdte meg. Az Üj Élet pénzügyi gondokkal küzd. Helyzetét változatlanul nehe­zítik a vezetési, szervezési hi­bák. Ez feltehetően — ered­ményeire is hatással lesz. Pe­dig termékeire feltétlenül szüksége van Miskolcnak, de természetesen a tsz-tagságnak se mindegy, hogy „csinál- hat-e” jó üzletet a piacon a város lakóival. Elismerés az áfésznek A Miskolc és Vidéke Áfész tavalyi forgalma 570 millió forint volt. A szövetkezet tag­jainak száma mintegy 11 ezer, kebelében 35 szakcso­Nemzetiségei! népművészete Román és szlovák népmű­vészeti kiállítás nyílt tegnap a szegedi Juhász Gyula Ta­nárképző Főiskolán. A bemu­tatott népi hímzéseket, díszes asztalterítőket, népviseleti ru­hákat, kerámiatárgyakat a fő­iskola román és szlovák tan­székeinek hallgatói gyűjtöt­ték a nemzetiségek lakta Méhkeréken, Kétegyházán. il­letve Tótkomlóson. Kiléphet-e a bíró a pulpitus mögül? Az ítélkezők felelőssége — Nincs abszolút házassá­gi bontóok, és nincs abszolút bizonyíték! A Megyei Bíróság polgári kollégiumának múlt heti ülé­sén is megfogalmazódott az élet által igazolt alaptétel. Hiszen az esetek jelentős há­nyadában — a legmeggyő­zőbben felsorakoztatott bon­tóokok ellenére is — kibé­külnek a házasfelek, s a leg­szilárdabbnak tűnő bizonyí­tékokról is kiderülhet, hogy félreértések és félremagyará­zások halmaza. Ez pedig arra utal, hogy a békítő tárgyalásoknak ko­moly jelentősége lehet a még nem teljesen szétesett, csak időlegesen válságba jutott házasságok bontóperében. Ámde csak akikor, ha a bé- kítés nem formális, nem va­lamifajta — a bírói pulpi­tusról elhangzó — „prédiká­ció”, nem „típus-szöveg”... Bírói pulpitus... A kollé­giumi ülés alkalmából a Ma­gyar Jogászszövetség me­gyei polgárjogi szakosztálya keretében megalakított csa­ládjogi, család- és gyermek- védelmi munkabizottságba meghívott pszichológusok és házassági tanácsadó szakem­berek vetették fel: nem vol­na-e mód arra, hogy a békí­tő tárgyalásokra kevésbé me­rev külsőségek között kerül­jön sor? Magyarán: nem lép- hetnének-e ki a bírói pulpi­tus mögül a házasság sorsá­ról döntő bírák, hogy oldot­tabb beszélgetést folytassa­nak. akár egy kerékasztalnál, a házasfelekkel? A Legfelsőbb Bíróság kép­viseletében jelen volt Kato­na Zoltánná dr.'Soltész Már­ta véleménve szerint nem megoldhatatlan javaslat vol­na ez. Nálunk ugyanis sem­miféle kódex sem írja elő, hogy milyen külsőségek kö­zött tartsák bíróságaink a tárgyalásokat. A jelenlegi gyakorlat — kialakult szokás. Tulajdonképpen nincs aka­dálya hát az „újításnak”. Más kérdés persze, hogy túl­terhelt túráink hogyan győz­nék az időigényesebb beszél­getéseket? Felvetődött — s megfonto­lásra érdemes a téma —, hogy vajon nem kellene-e bontóperi tanácsadót szervez­ni? Nem jogi tanácsadásra gondoltak a javaslattevők, hanem olyan — akár társa­dalmi — intézményre, amely­nek tagjai a házasélet buk­tatóinak konkrét okaira, a család széthullásának követ­kezményeire hívnák fel a válságba jutott házasfelek fi­gyelmét, s megtanítanák őket arra, hogyan menthetik meg a közösen épített életüket. A törvény a bírákat hatal­mazza fel arra, hogy döntse­nek az eléjük került házas­ságok sorsáról. Éppen ezért a bíróság a belső meggyőző­dése szerint bont, vagy uta­sítja el a bontókeresetet. Még az egyező akaratnyilvánítás­sal — köznapi megfogalma­zással: a közös megegyezés­sel — kért házassági bontó­perek esetében Í6 így van ez. — Nem egyszerűen a „postaládája” vagyunk a fe­lek szándékának. A meg­egyezés valóságáról, a szán­dék '-igazi kölcsönösségéről is meg kell győződni. Csakis így tölthetjük be család- és gyermekvédelmi funkciónkat. Tavaly több mint 25 ezer házasságot bontottak fel az országban, 16 ezer gyermek sorsa dőlt el. Nem csekély hát a felelősségük a döntő- biráknak, amikor meg kell ítélniük: mikor szolgálják jobban a gyermek érdekét? Mert amennyire igaz; a gyer­meknek nem érdeke, hogy egy szülő nevelje, vagy ne­velőszülő mellett nőjön fel, annyira nem érdeke az sem, hogy elviselhetetlen családi légkörben éljen. Sarkalatos kérdése a bon­tóperek túlnyomó többségé­nek, hogy melyik szülőnél helyezzék el a gyermeket, a gyermekeket. Már csak azért is, mert akinél a gyermek marad, azé a lakás is. Bíróságaink egységesen azt vizsgálják: melyik házasfél alkalmasabb a gyermekneve­lésre, melyiknél garantált, hogy testi és lelki egészség­ben nő fel. Olyannyira döntő ez a szempont, hogy nem ritkán előfordul: a házasság felbontására okot adó házas­társnál helyezik el a gyer­meket, mert gondozására, ne­velésére ő az alkalmasabb. A bíróságok ugyanis különbsé­get tesznek az együttélés megszakadására vezető ma­gatartás és a gyermek neve­lésére való alkalmatlanság között. És ebben nincs par­don. Még a közös kérelemre alapított bontás esetében is — amikor a házasfelek meg­állapodnak a gyermek elhe­lyezésében! — vizsgálni kell: valóban megfelel-e a- gyer­mek érdekének az egyezség, S ha nem, a bíróság dönt­het másként is! A közös megegyezéssel in­dított házassági bontóperek­kel kapcsolatban egyébként is az az álláspont alakult ki: ha a felek egyezsége bármi­ben is törvénysértő, a bíró­ság azt nem szentesítheti! RADVÁNYI ÉVA port működik, amelyek saját szükségletük megtermelése mellett jelentős mennyiségű árut értékesítenek a szövet­kezet útján. A szövetkezet összforgalma egyetlen év alatt 15,6 százalékkal növeke­dett. A siker többek között a termelékenység javulásával, az árukészlet gyors forgási sebességével, a kiegyensúlyo­zott pénzügyi helyzettel és a iobb vezetéssel magyarázható. Dicséretes, hogy a szövetke­zet segítséget ad a háztáji kisállat- és a sertéstartóknak. Éppúgy dicséretes, hogy ter­vezik az olcsó áruk értéke­sítési arányának növelését. Az áfész kétségtelenül jól munkálkodik a város ellátá­sa érdekében. Nagy a szóródás A Miskolcon működő ipari és szolgáltató szövetkezetek termelése és bevétele vala­mivel a városi átlag alatt fejlődött az elmúlt évben. A teljesítményekben elég nagy a szóródás. A legdinamiku­sabban a textilkonfekció, a háziipari és a bőröndös szö­vetkezetek fejlődtek- A vas­ipari, az asztalos, a szűcs és a nőiszabó szövetkezetek tel­jesítménye a vártnál kisebb lett, mert visszaesett az ex­port, gyakori a rendeléshiány s nehezebb az értékesítés. A többi szövetkezet termelése a korábbi évhez hasonló volt. Lényegesen nőtt a lakossá­gi szolgáltatás mennyisége az asztalos, a kárpitos és a viz- vezetékszerelő szövetkezetek­nél. Más szakipari ágakban viszont (pl. építőipar, ruhá­zat) nincs fejlődés, holott a lakosság igényelné a szolgál­tatást. Érthetetlen továbbá — az iménti szükségleteket figyelembe véve —. miért esett vissza a villamosipari és a cipész szövetkezet szol­gáltatása ... Az ipari szövetkezetek mérlegzáró közgyűlései már­cius 31-ével véget értek, hasznos tapasztalatokkal zá­rultak. Megbeszélték a fejlő­dés újabb lehetőségeit tud­ván: Miskolc lakóinak szük­sége van az ipari szolgálta­tásokra. 4 mi a laliossáonak kell Évről évre dinamikusan emelkedik a termelési érték a Miskolci Műanyagfeldolgo­zó Vállalatnál. Míg 1970-ben 50 millió forintos, tavaly már 85 millió forintos ter­melési értéket értek el Eb­ben jelentős szerepe van a gépi beruházásoknak, hiszen a vállalatnál mindig keresik az újat. a jobbat. Az V öt­éves tervidőszakban nem kis feladatok várnak a kollektí­vára. Évente 8 százalékos termelésnövekedést szeretné­nek elérni, ami azt jelenti, hogy az idén már 90 millió forintot meghaladó értéket fognak termelni. Ehhez min­den bizonnyal hozzásegíti őket a termékszerkezet-vál­tás: elsősorban az egvre ke­resettebb lakossági, háztar­tási cikkeket kívánják gyár­tani.

Next

/
Thumbnails
Contents