Déli Hírlap, 1976. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-23 / 96. szám

fawao Leckét venni ay ár os olcsóbb Nézegetem a Borsod-Domus kirakatában látható két zsúrasztalt. Aligha véletlenül kerültek egymás mellé. A két azonos funkciójú bútordarab hasonló elvek alapján készült. Az egyik Olaszországban, a másik Miskolcon. Az előbbi ára 3260, az utóbbié 1240 forint. S hogy melyik tetszik jobban. Nem vagyok nvu- gatimádó, öe az olasz darab kecsesebb, elegánsabb, rafináltabb. Ha csak az itthon készült asztalkát lát­nám, akkor fenntartás nélkül érte lelkesednék. Sok bajjal, gonddal küszködő bútoriparunkban ez is rendhagyó és úttörő vállalkozásnak számít ... A tetszést, nem tetszést végül is a csaknem háromszo­ros árdifferencia dönti el. (Hiába ízlik jobban a Marlboro, mégis Symphoniát szívok-) Kétségkívül hiányt pótol ez a kerekes asztalka. S nem elsősorban annak örülök, hogy háromezerért elegáns olaszt vehetek, hanem annak, hogy ezerért már megfelelő hazai portékát is kapok. És még hány dologgal vagyunk így! Az autóra várók többsége nem Mercedesért áll sorba, hanem Trabantért, a háziasszonyt nem érdekli az indiai kesudió ára, mert ő olcsó hazai zöldségekkel szeretné teletömni a kosarát. A két asztalka kísértetiesen hasonlít egymásra. Gyanítom, de ezért csöppet sem szégyenkezem, hogy mielőtt a hazai cég a sorozatgyártásra adta volna a fejét, átnézett néhány olasz prospektust . . . Vagy vett 3260 forintért egy asztalt, s „lekoppintotta”. A jó ötletet jó ötletnek tartom lemásolni, átmenteni, itthon megvalósítani. (Mindegy, hogyan nevezzük.) Sokkal olcsóbb leckét venni, mint külföldről árut vásárolni. B. I. # Fent az olasz, lent a hazai termék. STOP! EGY PERCRE! Parkírozás! és garázsgondok Autósok, motorosok rovata Bármennyire igaza van is dr. Horváth Béla városi fő­építésznek abban, hogy a garázsépítés nem a legfontosabb építészeti probléma Miskolcon, azért mégis egyre többeket foglalkoztat. Hát még ha a jövőbe tekintünk! Ezért fogadta fokozott érdeklődés (ez a résztvevők számában is megmutat­kozott) az ÉTÉ miskolci csoportja és az MTESZ megyei szervezete kommunális bizottsága kerekasztal-konferenciá- ját, amely a gépkocsitárolás és -parkírozás miskolci helyze­tét tűzte napirendre. A vitát vezető Soltész Jó­zsef, a városi pártbizottság várospolitikai osztályának vezetője már a megnyitójá­ban leszögezte: nagy elkép­zelések megvalósításában a közeljövőt, vagyis az V. öt­éves terv időszakát tekintve nem reménykedhetünk. Ma elsősorban lakásra, bölcsődé­re, óvodára, az üzlethálózat bővítésére kell a pénz. A tá. volabbi jövőt illetően azon­ban mindenképpen foglal­koznunk kell a garázskér­déssel. Kevés a közterület Baumgartner László, a Magyar Autóklub helyi tit­kára előadásában egyebek között elmondotta, hogy Mis. kolcon 1975. december 31-én a kötelező felelősségbiztosí­tás adatai alapján 11 119 ma­gántulajdonú személygépko­csi volt. Az állami területen elhelyezett garázsok száma 1300, a MIK-garázsoké 379. Ha ehhez hozzászámítjuk is a családi házak udvarán ta­lálható garázsokat, még min­dig sok autó tölti az éjsza­kákat a szabad ég alatt. Ha­sonló gondjaik vannak a parkírozással is, mivel sző­kék az útjaink. A parkoló­ház drága, ezt jól bizonyítja a fővárosi. Martinéin téri garázsház, amely 55 millió forintba került, s egyórai vá­rakozásért öt forintot kér. Megoldás lehetne a lábashá­zak számának gyarapítása, amelyek alatt jól elhelyezhe­tők éjszakára a járművek. A parkírozási gondokon pedig kékzónákkal, fizetett parkoló­helyekkel lehetne segíteni. Gergely László, a városi tanács osztályvezető-helyet­tese távlatokban tekintette át a bonyolult kérdést: va­jon a jövőben hol tárolhat­juk személygépkocsinkat? Elmondotta, hogy a központi garázsok területeit kijelöl­ték, tervek is rendelkezésre állnak, „csak” pénz kell. S Négy végül is valóban kell, azt érzékeltetheti két adat: a mai 11 119-cel szemben 1990- ben 25 000, 2010-ben pedig 54 000 személygépkocsival kell számolnunk Miskolcon. S hogy milyejj gondja ez a ma is zöldterület, és parkhi­ányban szenvedő Miskolc- nak, azt megint láthatjuk, ha figyelembe vesszük: ma mintegy 220 000 négyzetmé­ter közterületet foglalnak el a személygépkocsik Miskol­con. Ez a területigény 1990- re 500 000 négyzetméter, 2010-ben pedig 1 080 000 négy­zetméter lesz! Vajon hogyan jutunk ennyi közterülethez a személygépkocsik számára? Megoldás csak a közparkolók építése, a leállósávokkal ren­delkező úthálózat kialakítása lehet. Ide tartozik: mivel Miskolcon ilyen területgon­dok vannak, semmiképpen sem szabad megengedni a közterületi sorgarázsépílésl! Egy-egy ilyen garázs terület- biztosítása ma 40—80 ezer forintjába kerül az állam­nak, a városnak! Hiába tiltják... Pedig, mint arra dr. Hor­váth Béla is rámutatott re­ferátumában, s diafilmjeinek segítségével, a közterületi sorgarázsépítkezés minden tiltó rendelkezés ellenére, ma is divat Miskolcon. Az el­múlt két évben a hatóságok 3000 engedély nélküli épít­ményt derítettek fel váro­sunkban, s ennek fele ga­rázs !... Bontási határozatot ezek közül eddig 80-ra szab­tak ki. Főépítészünk véle­ménye szerint a jelenlegi miskolci garázsok 90—9fi szá­zalékát, mivel különböző fel­tételeknek (esztétikai megje­lenés, az OÉSZ előírásai stb.) nem felelnek meg, azonnal le kellene bontani... A meg­oldást célzó javaslatai, ame. Ivekre még lesz alkalmunk visszatérni, a konferencia résztvevői körében nagy tet­szést arattak. A vita tanulságait Soltész József foglalta össze. (nyikes) Fl^’htó A BTN-TOTÖ III. heti nyertes szelvénye: 2, 1, 1, x, 2, x, 1, x, 1, 2, 2, 1, x, x. Könyvet nyertek: Gerold Edémé, 3530 Miskolc, Ba­csó Béla út 27., Hegyaljai László, 3527 Miskolc, Szinva u. 9., Szilvássy Dezső, 3521 Miskolc. Magyar L. u. 27., Lang Arnoldné. 3533 Mis­kolc, Második u. 6/2. (Új­telep), Mészáros Endre, 3534 Miskolc, Árpád u. 18. VIII/3. Lehetne egy tábla a Szem er énét... Szemétteleo az 4 vas alian Egyetemisták csinosítják Tapolcát Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium és a HVDSZ országos elnökségé­nek dicsérő oklevelét érde­melték ki tavalyi jó munká­jukkal a borsodi-miskolci kéményseprők. Az oklevél átadása alkalmából tegnap ünnepi termelési tanácsko­zást tartottak a vállalatnál. Az ünnepségen értékelték a szocialista brigádok munká­ját is. A dicsérő oklevelet Molnár János, a HVDSZ Borsod megyei Bizottságának titkára adta át — az ÉVM és a HVDSZ országos elnök­sége nevében — Viszokai Tibor főmérnöknek. Elöljáróban: amikor ezt a cikket írni kezdtem, még nem néztem meg, hogy mi van a Somogyi Béla utca 6. számmal szemben, a Torony- alja utcán, egy bontott ház helyén. Egyszerűen hálás voltam, mert Tisert Gyula bátyám megállított az utcán és pa­naszolta: — Tegyenek már valamit, nem értem, én arrébb lakom a Toronyalja 18. szám alatt, de amióta kivirult az idő. naponta öt-hat külföldi ko­csi áll meg és kérdezik tő­lem az utat. Nem mindenki a centrumot keresi. Van. aki éppen a város jelképét: az Avast. Kitehetnének egy táb­lát a Szemerénél. .. Megvallom: hálás vagyok, ha ilyen ügyben állítanak meg az utcán. Egyformán hálás, ha újságírót, ha ta­nácstagot, ha lakóbizottsági tagot állítanak meg, ha egy­szerűen egymást ismerő, városlakó ember állítja meg a másikat: tegyünk valamit. Gyula bácsinak volt egy kedves mondata: — De ez most kellene, még május elseje előtt, annyi lesz itt a vendég, hogy ... Jártam aztán a Toronyalja utca 63. szám melletti üres telken. Szeméttelep az, lát­ványos, gusztustalan, város- kép-rútitó. Ráadásul ott szo- morkodik az Avasra vezető út mellett. Az ott lakók mondták el: — Interpellált már ebben az ügyben a tanácstag, jár­tunk a népfrontnál, hátha van megoldás. A város mi­att szégyelljük magunk. A telek magántulajdon, nem takaríthatja hát a köztiszta­sági vállalat, mostani be- idegzettségeink mellett nehe­zen lehetne társadalmi mun­kásokat szervezni a takarí­táshoz. Ne lenne megol­dás? Egy napon át jártam a vá­rost. Hasonlítgattam utcát az utcához. Irigyeltem a diós­győri mellékutcák járdasze- gélynyi parkjait, a hejőcsa- baiak porfelhőtlen virágül- tetö öröméi, de sajnos így is le kell írnom: Gyula bácsi panasza csak példa, hiszen gondozatlan műveletlen kilométerei golttá azt, udvarok ezrei, járdaszegélyek teszik elhanya- ami valójában szép lehetne. Talán csak szól­ni kellene érte. talán össze kellene fogni érte. hogy más­képpen legyen. Bárkié is az a telek, egv iskola kisdiákjai néhány óra alatt kitakaríta­nák. Lassan április vége van. Tavasz. Aki járja a várost, látja: naponta szépülünk va­lamennyit. Aki beszélget, ér­zi : az ünneppel kezdődő má­jusra sokan készülnek úgy, hogy szépítik a házukat, az udvarukat, a közvetlen kör­nyéküket. Ezt az ezernyi ap­ró tettet nem szervezi senki, a munka hasznát sem méri más, mint a parányi kerte­ken megpihenő szem. Nem mozgalmat szeret nék indítani, de Tiser Gyu­la példájához egy másik pél­da kínálkozik. Bable György. a Miskolci Köztisztasági Vál­lalat főmérnöke mondta el: — Május elsejére szeret­nénk nagyon szépre vará­zsolni a várost. Ez dolgunk. Most megkeresett az egye­tem KISZ-bizottsága: 150— 160 egyetemi hallgató aján­lotta fel, hogy szombaton se­gít nekünk. Ingyen, társadal­mi munkában segítenek ta­karítani a várost. Tapolcán dolgoznak majd. Az ember, valamiféle ref­lexszel ilyenkor a társadal­mi munka értékére kérdez, ami kiszámítható; több mint húszezer forint. — A munka értéke? Most megfizethetetlen. Kevés a munkás, sok a munka. Mi tudjuk, hogy elsején sok lesz itt a vendég, de azt is, hogy számtalan miskolci család indul majd el sétálni a sa­ját városában. Szeretnénk, ha szépnek látnák. A segít­ség most aranyat ér... Hálás vagyok, hogy meg­állítottak az utcán. Leírtam így a 160 egyetemi hallgató vállalását, Tiser bátyám pa­naszát és leírhatom, a moz­galomszervezés igénye nél­kül: május elsején minden most elültetett virág gyönyö­rű lesz. Most minden pará­nyi tett aranyat ér. B. G. + Az a bizonyos Torony alja utceai üres telek.... Szívvel-lélek kel,,, Propagandistákat tüntettek ki a városi pártbizottságon Hagyomány már, hogy Lenin születésének évfordulója alkalmá­ból a városi pártbizottságon is köszöntik azokat a pártmunkáso­kat, akik 10, vagy több éve dolgoznak propagandistaként, akik a lenini eszme hirdetői, tanítói. A tegnap délutánt ünnepségen a meghívottak között - akiket Drótos László, a városi pártbizott­ság első titkára köszöntött meleg szavakkal - ott voltak a területi pártszervezetek képviselői is. Novák József, a városi pártbizottság titkára méltatta Lenin életének, tevékenységének jelentőségét, forradalmi eszméinek az egész földkerekséget besugárzó hatását. A legjobb munkát végző propagandisták Drótos Lászlótól vehették át a tevékenységüket elismerő, a megyei pártbizottság által ala­pított és adományozható emlékplakettet, a területi pártszervezetek pártmunkásai n“dio a A kitüntetettek egyike Rozsa Lajos, az LKM dolgozója. — A mai nap kétszeres ün­nep számomra — mondta. — Ma van a születésnapom is ... Még 1962-ben egyik beteg propagandistánkat helyettesí­tettem. Azóta összeforrtam ezzel a szép és felelősségtel­jes hivatással, amit csak igaz szívvel, lelkesedve szabad csinálni. Elvégeztem a Mar­xizmus—Leninizmus Esti Egyetemet, majd 1968-tól az LKM pártbizottságának ve­zető propagandistája lettem. Ugyanezt a munkát végzem 1974-től a városi pártbizott­ság megbízásából is. A mun­kahelyemen pedig pártveze- töségi tag vagyok. — Hogyan bír ennyi he­lyen helytállni? — Mondom, én szívből, meggyőződésből teszem, amit elvárnak tőlem. Nagyon sok segítséget kaptam és kapok feleségemtől, fiamtól és mun­katársaimtól, elvtársaimtól is. Ez a kitüntetés, az elismerés újabb erőt ad. — A legközelebbi tenni­valói? — A párloktatásban most az SZKP XXV. kongresszusa anyagának feldolgozása kö­vetkezik. Pénteken az LKM ifjúsági házában mintegy 200 mopagandista ismerkedik a feladattal, hogy aztán a jövő héttől május közepéig a gyár dolgozóinak mintegy 70 szá­zaléka — párttagok és pár- tonkívüliek — tanulmányoz­hassa a fontos dokumentu­mokat. Ny. I. Bélyeggyűjtés A méterrendszer bevezetésének centenáriumára kibocsátott há- romcímletü sor, amelyről előze­tesen hírt adtunk, megjelent. Áprilisban több hazai újdonság nem várható. A jövő hónapban ötforintos szelvényes bélyeg je­lenik meg az egyesült államok­beli Philadelphiában megrende­zésre kerülő Interphil ’76 elne­vezésű nemzetközi bélyegkiállí­tásra. Tervezője Cziglényi Adám grafikusművész. A népszerű motivumgyűjtési ág: a bélyegs a bélyegen, az utóbbi időben, különösen jubi­leumok és kiállítások alkalmá­ból, több újdonsággal gyarapo­dott. Dánia a Hafnia nemzetközi bélyegkiállítás tiszteletére négy klasszikus bélyegét örökítette meg egy blokkon. Franciaor­szág és Spanyolország idei bé­lyegnapi bélyegén szintén régeb­bi kiadást kíván szerepeltetni. Bolívia ugyancsak bélvegrenro- dukciókka! köszöntötte az Ex- fivia filatéliai kiállítást. Líbia a Lupex kiállításnak szentelt négycímletű sorában klasszikus bélyegek láthatók. Montserrat első önálló bélyege centenáriu­mára hatcímletű sort bocsátott ki, régebbi kiadások ábrájával. Az Atlanti-óceánban fekvő Szent Ilona Tristan da Cunha és As­cension sziget oostája bejelen­tette: a londoni bélyegfesztivál­ról régebbi kiadásokat ábrázoló sorral kíván megemlékezni. V. GY. Virágot ültet

Next

/
Thumbnails
Contents