Déli Hírlap, 1976. április (8. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-23 / 96. szám
jjc Szállításra készen ...A meó szigorú, egy milliméter élté rést sem enged Hogyan kell az acéSt hengerelni? /ftára virradó éjjel láttuk a Fazola brigádnál A hengersor négyszáz méter hosszú. Az izzó bugánan 13 szúrást kell ahhoz kapnia, hogy késztermékként, hétszeresére megnyúlva legördülhessen a gurítóról. Ha valaki figyelmetlen és az anyag meggyűrődik vagy elcsavarodik, akkor az öt mázsa acélt daru emeli ki és viszi a selejttárolóba, ahonnan azután visszakerül az olvasztóba. Ha az engedélyezettnél akár égy milliméterrel is nagyobb a méretbeli eltérés, akkor a meós selejtezi le. (A Fazola Henrik szocialista brigád a nemesacélmű gyáregység legnagyobb és legeredményesebb múlttal rendelkező kollektívája — olvasom a vezér- igazgatói relterjesztésben. 15 évet dolgoztak a majdnem százéves régi hengersoron. Többlet- termelésük értéke az elmúlt őt év alatt 69 300 000 forint volt. öt év alatt 1332 tonna anyagot takarítottak meg. Ez, 6 270 000 forintot jelent.) Az első kormánypad. Üvegfalú kabin a hengersor felett. Ipari tévéképernyő, utasító mikrofon, műszerek, villogó lámpák és hét olyan kar, amelyet az autósok sebességváltáskor használnak. Tóth Vendel és Róth Béla az abléz után, pontban este tíz órakor kéri a kemencekezelőtől az első bugát. A gurí- tón megjelenik az izzó acélgerenda. A kormányosok kattogtatják az irányítókarokat és a buga hétszer átcsúszik a hengerek között. Pattog a reve és elhamvad a cigaretta, mert a kormányosnak most egy órán keresztül csak az acélt szabad néznie, a formálódó vasat, és nincs idejük a kezeknek ahhoz hogy eljussanak a hamutartóig. Mire továbbkúszik a buga a hét szúrás után, már megjelenik a következő, mint a bika az aréna kapujában. A különbség csak annyi, hogy ez a küzdelem tisztességesebb, noha semmivel sem könnyebb. Ha egy másodpercet késik a kormányos mozdulata, akkor negyven ember munkájának értéke csökken (1967-ben valamennyi brigádtag részt vett a szakmásító hengerész továbbképző tanfolyamon. Az új sor üzembe helyezése előtt négyen a Szovjetunióban Ismerkedtek meg a legmodernebb berendezésekkel, a megváltozott technikával.) Mindenkit egyformán sül a vas Szilágyi Miklós előhengeí^sz: — Az újságban olvastam a hirdetést, hogy finomhengerész tanulót keresnek. Gondoltam, ez nekem való szakma, mert szeretem a finom munkát. így indultam el 1955-ben Téglásról Miskolcra. Huszonnyolcán kezdtük az inaskodálst — az első évben tizenkilencen hazaszöktek. Én szégyelltem visszamenni, pedig hamar kiderült, hogy ez nem olyan finom munka, mint amilyennek hittem. Süt a vas, üt a bárány, szigorú a mester. — Mikor 1967-ben brigádvezetőnek választottak, akkor azt mondtam az embereknek: — Mindannyiunkat egyformán süt a vas, jó lenne, ha mindig egyszerre mozdulnánk, gyorsabban szednénk a kezünket és ha valami hiba van, akkor is közösen igyekeznénk. Aki ezt nem értette meg, hamar kikerült közülünk. A hengersoron egy lazsáló a többi munkáját is hátráltatja. Aztán az évek során nemcsak mi formáltuk az acélt, hanem az is minket. Megbarátkozott vele mindegyikünk és ma már nincs közöttünk olyan, aki ne tudná megsimogatni a tüzes vasat. Ügy kerültek itt össze az emberek, hogy ha valamelyik fiatalról láttuk, hogy szereti az acélt, akkor addig kedveskedtünk neki, amíg aztán elkezdett kívánkozni a brigádba. <A Fazola Henrik brigád 1970 és 1975 között 4790 óra társadalmi munkát végzett. Segítettek a Gyermekváros medencéjének földmunkáinál, elültettek 1400 darab facsemetét, ötszáz liter vért adtak. A brigádtagok építkezéseiről sohasem hiányoztak a munkatársak.) Ők negyveDeo A főkormánypad-kezelő: — Henger plusz ész: egyenlő hengerész. Ezen a soron többet kell használni a fejünket, mint a kezünket. Ha minden rendben megy, akkor nem kell kézbe venni a fogót, mégis azt mondom, hogy hiába búcsúztunk el a háktól, és a báránytól — itt is hengerésznek kell lenniük azoknak is, akik a kormány- padoknál ülnek. Csak hengerész-fejjel lehet jól végezni ezt a munkát. No, meg szív is kell; szégyellnénk, ha nem mi lennénk mindig az elsők. Érezzük, tudjuk, hogy rangunk és szavunk van a gyárban. Ha kérünk, kapunk; ha kérnek, akkor adunk. (A brigád tagjai: Szilágyi Miklós, Tóth Vendel, Molnár Ferenc, Kisari Tibor, Tóth István, Simkó Lajos, Sándor Barnabás, Képes László, Suhaj András, Forrai József, Róth Béla. Vass József, Juhász Simon, Lőrincz István, Abuczki József, Kálmán József, Panka István, Forrai János, virág Lajos, Bialkó István, Bakondi Antal, Hegedűs Bé’a, Erdösi Ákos, Kovács Endre, Dánt i István, Konca Tibor, Kocsis János, Szebenyl Lajos, Kurima József, Jarecsnyl Gyula, Mádli Bálint, Magyar Illés, Lőrincz Gyula. Burján Imre, Gaál Sándor, Tóth Imre, Batylió József, Fazekas Mihály.) Hogyan kell az acélt hengerelni? Ezt próbáltuk ellesni mára virradó éjjel a Lenin Kohászati Művek Fazola Henrik szocialista brigádjánál, az első olyan műszakban, amelyet a Magyar Nép- köztársaság Kiiiáló Brigádja kitüntetés birtokában végeztek. Nyolc órán keresztül lestük a mozdulatokat, az arcokat, kérdeztük a hengerészeket. Valamit sikerült megtudnunk a titokból. No, nem a milliárdos berendezés működéséről, hanem a Fazola hengerészeinek titkából. Az acél hengerléséhez szív és ész szükségeltetik. Együtt a kettő, mert külön-külön keveset ér. És ezt ők negyvenen, ott a nemesacélműben, a hengerek között nagyon jól megtanulták. ERDOS ÁKOS Az országban a legnagyobb... Távcsőavatás Leninvárosban Ma este hét órakor Leninvárosban, a gimnázium legfelső emeletén ünnepélyesen felavatják az ország legnagyobb amatőr csillagászati távcsövét. Mint arról korábban már beszámoltunk, az 500 mm átmérőjű. kétmillió forint értékű távcsövet az Uránia Csillagvizsgáló Intézet tervei alapján a Tiszai Vegyikombinát gépgyárának szocialista brigádjai készítették társadalmi munkában. Az átadási ünnepségen dr. Kulin György szakcsillagász ismer, teti az óriástávcső lehetőségeit. Hazánkban — 10 hét után — gyakorlatilag megszűnt a februárban kezdődött influenzajárvány, új megbetegedések már csak elvétve fordulnak elő — tájékoztatták az MTI-t az Egészség- ügyi Minisztériumban. Az elmúlt napokban — az előző héthez viszonyítja — csaknem 40 százalékkal kevesebb, mindössze 15 400 beteg fordult orvoshoz influenzás vagy influenzaszerű tünetekkel. A járványügyi helyzet kedvező alakulására való tekintettel a legtöbb megyében már feloldották, illetve a napokban várhatóan mindenütt feloldják a kórházakban korábban elrendelt beteglátogatási tilalmat. Az előzetes adatok szerint az elmúlt 10 hét alatt összesen 620 ezer influenzás megbetegedést regisztráltak, egymillióval kevesebbet, mint például a tavalyi járványok időszaka alatt. Demokrácia az üzemekben A Vasas Művelődési Központ rendezésében, a Lenin Kohászati Művek tanműhelyében ma délután egy órától „Részvétel, beleszólás, demokrácia az üzemekben” címmel előadást hallhatnak a dolgozók. Célok és érdekek Hatalmas summát, összesen 870 milliárd forintot fordíthatunk a szocialista szektorban beruházásokra az ötödik ötéves tervben. A népgazdaság törvényerőre emelt középtávú programja ugyanakkor azt is kimondja, hogy a beruházási eszközöket a gazdaságpolitikai célok megvalósítása szempontjából fontos fejlesztésekre kell fordítani, azaz korántsem mindegy mi, hol, hogyan lesz forintmillió^ból, millárdokból. Mindenütt igaz ez, de különösen érvényes a termelőágazatokban, elsőként is az iparban, ahol a haladást szolgáló forintok sorsát döntően befolyásolja a foglalkoztatottak számának változatlansága, sőt, enyhe' csökkenése. A fejlesztés pénzét tehát úgy kellene — s kell is! — kiadni, hogy ne növekedjék a munkaerő-hiány, illetve hogy a jelenleginél kitapinthatóbb legyen az élőmunka hatékony kamatoztatása. , öt esztendő alatt a szocialista iparban foglalkoztatottak létszáma mindössze tizenhatezer fővel növekedett. Az adat magyarázattal szolgál arra, miért lobognak reménytelenül a gyárkapuk előtt a felvételt hirdető plakátok, de kérdés, az üzemen belül valóban súlyának megfelelően érzékelik-e a munkaerő-utánpótlás elapadását? S az sem minősíthető indokolatlan kétkedésnek, vajon valóban szükség lenne-e jelentkezőkre jónéhány termelőhelyen? Mert írjuk le rögtön: van, ahol pagyon kellenének az emberek, ahol a munka társadalmi hatékonyságát javítanák, mivel korszerű körülmények között, termelékenyen dolgoznának. Miért nem jutnak el ide? Csupán néhány okot kiragadva: azért, mert leköti őket a gazdaságtalan termelés indarengetege; mert az anyagmozgatás gépesítése vontatott; mert ugyan megkapják bérüket, de gyáron, vállalaton belüli munkanélküliek, látszat-tevékeny séget végzők; mert számukra kedvezőbb bütykölgetni egy manufaktúrának is alig nevezhető üzemegységben, műhelyben, mint a folyamatos üzemű vegyigyárban, ahol munkájuk társadalmi haszna a mostaninak tíz- vagy hússzorosa lenne. Megismételjük: ez csupán hivatkozásnyi példa-sor, távolról sem az okok és okozatok teljessége. Ma ugyanannyian dolgoznak a közlekedési eszközök gyártásában, mint 1970-ben. Holott a termelés ezekben az esztendőkben itt átlagosan hét-tíz százalékkal növekedett. Említhetjük a vegyipart is, ahol a foglalkoztatottak évi egyszázalékos átlagos bővülésével szemben a termelés tízszázalékos gyarapodása áll, azaz a gyakorlat tanúsítja, hogy a fejlesztési, beruházási forintok jól kamatoznak. A mezőgazdaság korszerűsítése továbbra is lehetővé teszi e népgazdasági területről munkaerő kibocsátását. Itt azonban aligha lehet megállni, mert az így felszabaduló férfiakat és nőket ezerfelé hívják a különböző, tágan értelmezett szolgáltatások — a kereskedelemtől az egészségügyön át a lakáskarbantartásig —, azaz az iparnak elsősorban a maga portáján kell kutatnia új munkaerő után. Ez az „új” munkaerő ott áll a nullára leírt, az indokoltnál háromszorta több élőmunkát követelő termelőberendezések mellett, az éppenhogy elsózható gyártmányok szerelőszalagjánál, a sebtében tető alá hozott s a törzsgyárban kiselejtezett gépekkel felszerelt telephelyen, az anyag- és alkatrészládák halmánál: az irodákban ott ül, fölös papírokat láttamozva és pecsételve, képességei töredékét igénylő feladatokat ellátva... azaz a munkaerő-tartalék ott van a termelőhelyeken. Beruházni és a munkaerővel gazdálkodni: ez az, ami napjainkban elválaszthatatlan, ami egyszerre kötelesség és gazdasági kényszerűség. Ügy fejleszteni, hogy munkaerő szabaduljon fel, illetve, hogy az élőmunka hatékonyabbá legyen — ez az egyik nagy feladatcsoport. A másik, s tagadhatatlanul fájdalmasabb az, hogy ahol nem érdemes, ahol azt a társadalmi érdekek nem indokolják, ott ne fejlesszenek, hanem csoportosítsák át a munkaerőt oda, ahol égető a hiány, s ahol az össztársadalmi szükségletek kielégítése szempontjából valóban nagyon hiányzik a dolgos kéz, az értő fő. A beruházásra fordítható milliárdokat közösen teremtjük elő. Közös tehát abban is az érdekeltségünk, hogy e milliárdok mielőbb, s minél kedvezőbben kamatozzanak. Amit csak célok és érdekek egyeztetésével, rangsorolásával érhetünk el. MÉSZÁROS OTTÖ Tartalékosok értekezlete (Folytatás az 1. oldalról) Stock János ezt követően új honvédelmi törvényünket méltatta, s az azzal kapcsolatos, különösképp a tartalékosokra vonatkozó feladatokat ismertette. Végül az SZKP XXV. kongresszusa Szanálási térkép Tegnapi számunkban az Avason végzendő közművesítés miatt lebontásra ítélt otthonok jegyzékét ismertettük. A ma közölt térkép is az Avas-déli lakótelep építésével függ össze. A Vörös Hadsereg útján 1976-ban lebontják a 12., 14. és 16. sz. házakat. A Dózsa György úton végrehajtandó bontásokkal kapcsolatban több olvasónk tett r~ \ » \ « \ VOROSHADSEREG U. fel kérdéseket. Utánajártunk a dolognak és kiderült, hogy a Miskolci Beruházási Vállalattól egy korábbi szanálási terv adatait kaptuk meg. Nevükben is elnézést kérünk az érdekeltektől. A helyesbítés: a 10-es és 12- es házat teljesen lebontják, a 14-es szám alatt csak az udvari épületet. A 16. számú épületet 1976-ban nem szanálják. (Holnapi számunkban a Búza téri aluljáró építése miatt lebontásra ítélt házak jegyzékét ismertetjük.) azon határozatáról beszélt, amelyben ismételten rögzítették, hogy a Szovjetunió a léte óta békepolitikát folytat, s miként eddig, napjainkban is mindent megtesz, hogy fegyveres erői legyőzhetetlen védői legyenek a szovjet nép békés építömun- kájának, támaszai a világ békeszerető népeinek. I. I. Capov altábornagy köszöntötte ezután az értekezlet résztvevőit, majd hangsúlyozta, hogy a béke erői összefogásának köszönhetően 31 éve nincs világháború. Az imperialisták azonban mindig keresik a lehetőséget, hogy kipróbálhassák erejüket, s új háborút robbantsanak ki. Hogy ez a szándékuk eddig kudarcba fulladt, a Varsói Szerződés tagállamainak fegyveres erői felkészültségének köszönhető, amelyek ezután is képesek lesznek netovábbot parancsolni az agresszoroknak. Végül Mitnyán Pál ezredes szakmai eligazítást tartott a tartalékosok továbbképzésére, majd Viskevics Elemérnek, az MHSZ Miskolc városi vezetősége titkárának zárszavával ért véget az értekezlet. A résztvevők még megtekintették „A győzelem örökösei” című egyórás szovjet filmet, amely dokumentálja a szovjet fegyveres erők tagjainak magasfokú képzettségét, s azt, hogy a technika legújabb vízmánvainak megfelelően legkorszerűbb a fegyverzetük. T. L
