Déli Hírlap, 1976. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-22 / 95. szám

Szanálási térkép Az Avason a Gárdonyi Gé­za utcában közművesítési munkálatok miatt 1976-ban a következő épületeket bont­ják le: 7, 9, 11, 33 és 32. Holnapi számunkban a Vö­rös Hadsereg útja és a Jászi utca környékén lebontandó épületeket ismertetjük. Pusztítják a pusztuló erdőt Fenn, a Háromkúton Nem ők döntötték úgy, hogy most itt döntenek ... A tavaszi ruháját próbál­gató, beszédes erdő kevés szavú. Az érdéi emberek is hallgatagok. Messze környék legjobb fakitermelő brigádjá­nak vezetője csak hosszas un­szolás után bólint... Az én nyakamba szakadt... Tegnap szépes sütött a nap. Jó idő volt. Langyos szél, borzolta a fák . bolyhosodó ágait. A keleti, déli oldalon mái* leveleztek a rügyek. Heten szorongtunk a terep­járóban. Lillafüreden nyitott ingű turistákat láttunk, egy vasutas egyenruhás férfi fris­sen szedett gombáit kínált. A fűrészt ríkató, erdőfaló favá­gókat a holló-lakta három­kúti völgyben értük el. Korty- nvi forrás mellett hóvirág és ibolya nyílott. Varga Béla, a Borsodi Er­dő- és Fafeldolgozó Gazdaság lillafüredi erdészetének mű­szaki vezetője szomorú. A ta­valyi jégdöntést idézi. — Az én nyakamba sza­kadt az a jég ... December végén hirtelen megenyhült az idő. Eső zu­hogott, majd hirtelen hideg­re fordult. A fákra vastag páncél fagyott. A büszke, embernyi óriások nem bírták a terhet. Meghaltak, elterül­ték. Harmincezer köbméter fa dőlt ki néhány óra alatt. Nem az erdei emberek döntöttek úgy, hogy most itt döntenek. Ómassától Szent- lélekig sír a fűrész. Gyöke­restől, ágat törve zuhantak le a 30—40 méteres óriások; magukkal sorodva a villany­vezetéket, telefonpóznát... — Nemcsak annak szomo­rú ez a látvány, aki szereti az erdőt. Szögletes tenyerű, szikár férfiak mondják a rekviemet a halott erdőért. A kidőlt, derékba tört fák hasznosítha­tó részeit földarabolják, máglyába rakják. Süt a nap, sír a fűrész, a lovak egykedvű nyugalommal vonszolják a hatalmas rön­köket; az ember pedig arra gondol, hogy ezt a soha nem látott pusztulást unokáink is látni fogják. A meredek hegyoldal félszobányi rönk­jeit csak helikopterrel lehet­ne eltüntetni. A fakitermelő elhordja a vastagját, a vék- nya és a gyökere ott marad. Életveszélyes mesterség ez. Minden levélzörrenésre fi­gyelni kell. Egy rossz moz­dulat, s a több mázsás fa­derék embert, gépet a völgy­be sodor. ISapszítta arcú emberek Lopatovszkiék az elmúlt hónapban 1100 köbméter fát termeltek ki. Az erdőpusztu­lás 30 ezer köbméterre rúg. Tíz brigád, mintegy 100 ember dolgozik a Bükknek ezen a viszonylag kis terüle­tén. Egyik csapattól a mási­kig elér a szó, áthallik a fű­rész motorja. A fejszefokra sújtó bunkó nyolc-tíz kiló, a rönköket húzó-taszigáló traktor motor­ja 75 lóerős. A londinán, a rönkgurítón a gépkocsira gör­getett faderekak nyolc-tíz mázsát nyomnak... Nehéz ez a munka. A miskolci, a Miskolc környéki favágók kö­zött nincs pocakos ember. Napszítta arcuk, fakéreg ta­pintású kezük árulkodik. A szavakkal takarékosan bán­nak ... Pedik ők a legjobbak. Nem ők döntöttek úgy, hogy most itt döntik az erdőt, de csinálják, mert csinálni kell. A tarlott hegyoldal holdbé­li tájhoz hasonló. A gumi­csizmás, svájcisapkás embe­rek fejszét forgatnak, fűrészt ríkatnak. Készülnek az ün­nepre, s pusztítják a pusz­tuló erdőt. BRACKÖ ISTVÁN Sserecsenmosdatás és kiskapu Á bűvös szám: 1/1976. A munkaügyi miniszter idei első rendelete a másodállások és a mellékfoglalkozások kissé kusza és szövevényes világában igyekszik rendet teremteni. Mert ugye, arra a kérdésre, bogy „Mennyi a fizetésed?”, gyakran kaptunk olyan választ, hogy „X "forint a főállásban, hozzá 2X forint a másodállásban, és ugye még van egy kis mellékfoglalkozásom is — így hát nem panasz- kodhatom”. Több embernek vékonyabb lesz ezután a „másod”, illetve a „mellék” borítékja. Sőt, szép számmal akadnak olyanok is, akik egy-két borítékkal kevesebbet kapnak. Mert mi is volt a gyakorlat? A társadalmilag hasznos és kívánatos főálláson kívüli foglalkozáson túl, néhány vállalat és szövetkezet nemritkán keresztbe és körbe volt fonva az ilyen-olyan állások és ál-állások csúnya kis pókhálójával. „Te dolgozol nekünk, ér mek dolgozom nektek; így aztán mindenki jól jár”. A mindenkit természetesen bátran idézőjelbe tehetjük, hi­szen egy mégiscsak volt ezeknek a kis — és enyhén szólva törvény­telen — játékoknak. A nagyobb közösség. A játékvezető azonban még idejében a sípjába fújt, és visszave­zérelte a helyükre azokat a játékosokat, akik nemcsak a meglehető­sen sokféleképpen értelmezhető játékszabályokat használták ki, ha­nem olykor fel is rúgták azokat. Az új rendelet szerint legfeljebb egy másodállása lehet valakinek, és azért a főállásban kapott munka­bérének legfeljebb egynegyed részét kaphatja. Mellékfoglalkozás, azaz munkaidőn túl végzett tevékenység esetében ez az arány 33 száza­lék. Nem engedélyezhető ilyen foglalkoztatás azok részére, akik nem végzik jól a munkájukat, vagy azok esetében — mert ilyenre is volt ugye példa --, akik munkaköri kötelességüket szeretnék ilyen-olyan mellékfoglalkozásban ellátni. És szigorúan megtiltották a keresztbe- körbe való labdázást is. Voltak azonban néhányan. akik nem keseredtek el különösebben a szigorú szabályok megjelenése után, mondván, hogy ahol van nagy­kapu. ott talán akad még kicsi is. Megkezdődött a szerecsenmosda- tás. Ez azonban nem járhat sikerrel; legalábbis erre következtethet­nek azok, akik tegnap végighallgatták dr. Radnay Józsefnek, a Mun­kaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettesének tájékoztatóját. Fi­gyelmeztetés és sárga cédula helyett ugyanis kiállítás jár azoknak, akik törvénvtelen kiskamikon próbálják átjátszani magukat. Es ha következetesen betartják és betartatják a rendeletet, akkor talán már az az idő sincs messze, amikor a szabálytalan „játékosok” fejében is megszületik a felismerés: a főállásban kell főként dolgozni és a mellékállás valóban csak mellékes lehet. És hogy ez így legyen, az ugye egyáltalán nem mellékes? (erdős) Tanuló fodrászok A Borsod megyei Fodrász Szövetkezet 1376 dolgozója közül mintegy 300-an rendel­keznek középiskolai végzett­séggel. A szövetkezet közgyű­lése határozatot fogadott el, amely kimondja: 1980-ig a dolgozók fele megszerzi a középiskolai végzettséget. Nem feledkeznek meg a szak­mai továbbképzésről sem; az idén 132 órás munkástovább­képző tanfolyam kezdődik, és megszervezik az új kozmeti­kai anyagokat és divatirány­zatokat ismertető szakmai tanfolyamokat is. Tavalyi károk Az Állami Biztosító Borsod megye területén az épületek­re és háztartásokra kötött biztosítások alapján 2300 tűz­kárt, 146 betöréskárt, 660 vi­harkárt. 10 840 ablaküveg-be- töréskárt. 1630 csőrepedés- kárt, 10 298 baleseti kárt té­rített meg tavaly. Dunaújvárosi tudósítás Munkaszervezés (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Varga János, a duna­újvárosi főiskolai kar rend­szerszervezési szakcsoportjá­nak vezetője kitűnően fel­épített előadásában áttekin­tést adott a felsőfokú okta­tási intézmény lehetőségeiről és adottságairól a munka- és üzemszervezés területén. Ki. emelte, hogy korszerűt kor­szerűen oktatni, csak korsze­rű eszközökkel és módsze­rekkel lehet. Ezért is készült terv arra, hogy a főiskolán egy laboratóriumkomplexu­mot alakítanak ki. Ez egy optikai és egy mechanikai laboratóriumból állna, amely­hez szervesen kapcsolódna egy audiovizuális oktatóte­rem. Az előbbi kettőben ké­zi, gépi tipusmunkahelyeket alakítanának ki, illetve a vizsgálatokhoz szükséges leg­modernebb eszközökkel — zárt tv-lánc, képmagnó, mo­nitor stb. — ismertetnék meg a hallgatókat, míg az utób­biban az elméleti képzést kapnák. Természetesen mind­ehhez jelentős anyagi és egyéb támogatásra lesz majd szükségük. A Munkaügyi Kutatóinté­zet vizsgálatai megállapítot­ták, hogy az öt iparág egyik vállalatában sem alkalmaz­zák a munkamérést — emel­te ki előadásában Asztalos Tibor, az intézet tudomá­nyos osztályvezetője. Ez is egyik alaphiányossága lehet annak, hogy nem megfelelő, főleg nem összehangolt a vál­lalatok szervezési tevékeny­sége Éppen ezért kell és szükséges — és itt Lázár György miniszterelnök egy korábbi, a szervezéssel kap­csolatos nyilatkozatára is utalt —, hogy a szakappará­tus a „helyére tegye” az utánpótlás és a képzés kér­déseit. Csak így juthatunk él oda — hangsúlyozta —, hogy megfelelő, az iparág feladatait, azok végrehajtá­sát segítő terveket, elképze­léseket készítsünk és valósít­sunk meg. Az előadásokat vita kö­vette. TÓTH ZOLTÁN Alkotó fiatalok Elnyerték a Vörös Vándorzászlót Az ÉSZAKTERV Miskolci Ter­vező Vállalat KISZ-fiataljai, mint hírül adtuk, elnyerték a KISZ KB Vörös Vándorzász­laját. Vámos Csaba villamos szerkesztő (jelenleg az avasi lakótelep II. ütemének la­kásvillamosítási adaptációján dolgozik.) 1963-ban került vállalatához. Volt alapszer­vezeti vezetőségi tag, majd titkár, csúcsvezetőségi tag és most ő a 170 tagú KlSZ-szer- vezet titkára. — Harmadszor futottunk neki, s most sikerült elnyer­ni a vándorzászlót. Az indok­lásban ugyan az áll, hogy az elmúlt mozgalmi évben ki­fejtett tevékenységünkért kaptuk, de szerintem ez több évi munka eredménye. És nemcsak a KISZ-tagok munkájának elismérése. ha­nem a vállalatnak szóló ki­tüntetés is, hiszen a párt- és gazdasági vezetőkkel szorosan együttműködve dolgozunk. Koós István a pártvezető­ség tagja. Az ő feladata az ifjúsági szervezet patronálása. — Sok feltétele van egy KISZ-szervezet működésének. Anyagiak is kellenek. Ko­rábban például az Ifjúsági Társadalmi Tervező Iroda biztosította, a végzett munka honorálásával, az anyagi ala­pot. Érdemes volt. mindenki szívesen csinálta. Egyszer 380-an üdültek a KISZ költ­ségén külföldön. Természete­sen nemcsak a fiatalok, ha­Lenin, aki megszólít bennünket Soha nem örült, sőt bosszankodott, ha ünnepelték. Nem szerette a nagy szavakat. „Remek, pompás, megrészegítő jel­szavak, amelyeknek nincs semmi talajuk — ez a forradalmi frázis lényege” — írta indulatosan, mert féltette a forradal­mat a frázisoktól. Lenint hétköznapjaink olvasmányaként tisztelhetjük leg­méltóbban. A legnagyszerűbb ebben a zseniális emberben, forradalmárban, teoretikusban, hogy mindig hajlandó velünk beszélgetni. Éppen olyan közvetlenül, ahogy a Szmolnij fo­lyosóján szóba állt a munkásokkal, matrózokkal, parasztok-, kai. Az ifjúságot épp úgy képes megszólítani, mint ahogy a széles látókörű pártvezetőket, a tudósokat vagy az idős em­bereket. Lenin mindig történelmi távlatokban, világméretek­ben gondolkodik, de úgy. hogy soha nem feledkezik meg az egyes emberekről. Némi büszkeséggel írhajuk le. hogy Vlagyimir Iljics tag­sági könyvében így jelölték meg foglalkozását: újságíró. Rendkívül éles szemű és nagyon szigorú szerkesztő volt. Minden szava ma is megszívlelendő a „szakmában”. íme: „A Szvoboda című folyóiratocska egészen rossz. Szerzője — a folyóirat ugyanis azt a benyomást kelti, mintha elejétől végig egy ember írná — azt hiszi, hogy népszerűén ír a munkások számára. Ez azonban nem népszerűség, hanem visszataszító népszerűséghajhászás... A szerző egyetlen mon­datot sem mond cikornyák, „népi” hasonlatok és „népi szócs­kák” nélkül... A népszerű író nem olyan olvasót tételez fel. aki nem gondolkodik, nem akar vagy nem tud gondol­kodni; ellenkezőleg, feltételezi, hogy a fejletlen olvasó is komolyan akarja törni a fejét, és segít ebben a komoly és nehéz munkában, vezeti, segíti az első lépéseknél és tanítja a további önálló járásra ...” Csaknem hatvan esztendővel ezelőtt születtek ezek a gon­dolatok, s most is olyan frissek, mintha csak tegnap írta volna őket valaki. De ugyanilyen friss Leninnek nemcsak minden korszakos megállapítása, hanem rövid reflexiói is, amelyekben például az orosz nyelv megtisztítására figyel­mezteti az újságírókat, vagy beszédeinek gondatlan, felületes lejegyzését teszi szóvá. Nem sokkal 106. születésnapja előtt jelentek meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában utolsó írásai. (Második átdolgozott kiadás.) Ebben a kis kötetben főleg az 1922—23-as év hét­köznapjaiba nyerhetünk bepillantást. Többek között így figyelmezteti azokat, akik a „proletár kultúra” fellegei között lebegnek: „Mennyi sürgős hétköznapi munkát kell még el­végezni, hogy elérjük egy közönséges nyugat-európai civili­zált állam színvonalát...” Majd arról ír, hogy okvetlenül fel kell emelni a tanítók kenyéradagját: „Nem törődünk vagy korántsem eléggé törődünk azzal, hogy a néptanítót arra a magas szintre emeljük, amely nélkül szó sem lehet semmi­féle kultúráról: nem hogy proletár kultúráról, de még pol­gári kultúráról sem.” A Lenin-évfordulókon mindig megkérdezzük önmagunk­tól. hogy miként ünnepelhetnénk legméltóbban Vlagyimir Iljicset. Semmiképpen sem újabb szobrokkal, emlékművekkel •és felújított frázisokkal; nekünk az élő Leninre van szüksé­günk; aki mindannyiunk számára megszólal, ha fellapozzuk könyveit. Gy— í|c Feledhetetlen pillanatok: az ifjúgárdisták hozzák a KISZ Központi Bizottságának Vörös Vándorzászlaját... ­nem mindenki, aki dolgozott a társadalmi munkaakció'!- során. Nálunk nincs generá­ciók közötti elkülönülés, e■/ a szervezetünk egyik varázs ereje. Csorbái László korábban KISZ-vezetőségi tag volt Most tanul; a Kandó Kál­mán Villamosipari Műszaki Főiskola erősáramú karának másodévese. — Sok a rivális, alaposan rá kell kapcsolnunk, ha jö­vőre is meg akarjuk tartan, a vándorzászlót. Leglényege sebb szerintem a pártvezető séggel való együttműködés hiszen tapasztalataikkal rend kívül sokat segíthetnek. Pável János irodavezető, a ÉSZAKTERV pártalapszerve zetének titkára: — Az a fiatal, aki hozzánl kerül és korábban is KISZ- tag volt, hamar megtalálja s helyét. Az itteni kollektívába könnyű beilleszkedni. Büsz­kék vagyunk rá, hogy Mis­kolcon egyedül a mi ifjaink kapták meg a KISZ KB Vö­rös Vándorzászlaját. A 80-as évek első felében több vezető, nyugdíjba megy tőlünk és a mostani fiatalok kerülnek a helyükre. Nem mindegy, milyen felkészültséggel. — Tervek? — Mindenekelőtt a KISZ soron következő kongresszu­sának határozatait akarjuk végrehajtani, az eddig meg­szokott gyorsasággal — mon­dotta Vámos Csaba. — Min­den erőnkkel segítjük az V. ötéves tervből ránk háruló feladatok elvégzését. Társa­dalmi munkában vállaltuk, hogy megtervezzük az avasi ifjúsági centrum még hátra­levő létesítményeit. az MTESZ-székházat. és elké­szítjük egy 400 gyerr. ek óvodai elhelyezését biztosító intézmény terveit, j (sólymos)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents