Déli Hírlap, 1976. március (8. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-19 / 67. szám

Tócsa-ugrató bosszankodás öreg nénike ügyeskedett által a sáron. Ugrott is, ba kellett, mert bizony kel­lett ... — Nem való nekem ez, „kisfiam”! Tudja, most bú­tort vettem az unokámnak. Hajdanában ... Figyeltem is, nem is. Egy mesékbe illő anyókával re­pültem a — sajnos — nem mesebeli tócsákon át. Az ember ilyenkor kiválasztja, hogy hova ugorjon. Rosszul teszi. Csalogatjuk a tavaszt, de csal a télvégi sár. Süly- lyed a szikkadt, s a tócsa alján megtartana a salak. Mindezt tudnánk, ha heten­ként vennénk bútort, de hát a bútorraktár is itt van a hajdani laktanya udvarán, ahol most számos vállalat és intézmény működik. Az anyóka fogatlan, de asszony: — Hej, kisfiam, de más volt,ez még lánykoromban. Akkor nyalka tüzérek voltak itt, meg huszárok... Ami­kor kivonultak, a ló lába olyan száraz volt, mint a friss ágyhuzait... A nénike ugrik, szuszog, de kuncog is: — Mi, lányok csak lestük őket. Volt közöttük egy ti­zedes ... Fele igaz, fele más. Min­den mese felemás. Kedvessé lett a tizedes. („Jámbor volt az, soha se vert, de ott ma­radt még az első háború­ban .. # Nem romantikus turistaút: vállalat áldozna az útra ... Ugrunk. A nénike 24 eze­rért vett garnitúrát az egyet­len unokának. (Hej, tizedes, ha hazajöttél volna...) — Összetörik, mire itt ki­hozzák ... majdnem belváros. Minden áldozni e forgalmas terület útjainak rendbehozására, hi­szen ez valamennyiüknek megérné. Félek: csak az hi­ányzik, hogy valaki tartsa a kalapot, hogy összegyűjtse, s felhasználja, amit áldozná­nak ... Vessenek rám követ. Szép hátországot csináltam a rossz­nak. A nénike (özv. Szalai Györgyné, nyugdíjas portás) története ugyanis semmit sem változtat a mostani té­nyeken. Naponta száz és száz ember „repked” a tócsák között, ugyanazon a bekerí­tett területen, amelyről haj­dan makulátlan száraz láb­bal jöttek ki a lovak — Több vállalat, intézmény dolgozik a hajdani laktanya helyén. Tudomásom szerint valamennyi hajlandó lenne A nénike lepucolta a lábát a park füvében. Én a be­tonra / vertem a sarat, mert városlakók vagyunk mind a ketten. Hej, ködbeveszett tizedes! A volt laktanya udvarát de nagyon sajnálnák most a lo­vak ... ; Miskolc, (majdnem belvá­ros) 1976. BARTHA GABOR STOP! EGY PERCRE! áblák Autósok, motorosok rorata Nemrégiben egy héten át foglalkoztunk a Miskolci Rá­dió Fórum adásában meg­válaszolatlanul maradt köz­lekedésrendészeti kérdések­kel. Külön cikkben ismer­tettük Varga János, miskol­ci lakos észrevételeit. Most újra megkeresett bennünket levelével. Átalakul a Centrum Áru­ház környéke, megépül az új Beloiannisz utca. A régit 2 méteresnél magasabb desz­kakerítés zárja el a Széche­nyi úttól. Ezen aligha akar­nak áttörni a gépkocsiveze­tők. Mégis, a kerítés tetején — írja Varga János — „Be­hajtani tilos!’ tábla dísze­leg. S amennyire felesleges ez, legalább annyira értel­metlen a balra, illetve jobb­ra kanyarodást tiltó tábla is ... ' Sokan közlekednek a Ru­das László utcában. Arra azonban már csak kevesen figyelnek fel, hogy az utca a Szamuely utcai keresztező­déstől egyirányú. Olvasónk szerint meglehetősen gyak­ran látni itt szembejövő jár­műveket is... A Miskolci Rádió Fórum adásában is elhangzott, hogy általános a törekvés: kitil­tani a kerékpárosokat a bel­városból. Ennek ellenére a Kazinczy utcából jobbra kis ívben történő kanyarodást semmi sem tiltja a kerékpá­rosok számára! A Széchenyi úti Dominó presszó' előtt két tábla lát­ható. Az egyik az előzést # A palánknak hajtani tilos? tiltja, a másik 40 kilométe­res sebességkorlátozásra uta­sít. Viszont alig 8—10 mé­terrel a két tábla utón ál­landó jellegű útszűkület van, amely nemcsak sebesség­csökkentésre kényszeríti a vezetőket, hanem az előzést is lehetetlenné teszi. Akkor hát minek ide az „Előzni ti­los!” tábla? Haladni keli a korral Hasztalan fáradt a művelődési ház és kissé .lejáratta a műfajt a televízió.. Mindkét eset szerdán történt és a science fictionnal, azaz a tudományos-fantasztikus irodalommal van kapcsolatban. A Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ a Kisfilmked- velők klubja sorozat keretében tudományos fantasztikus film­estet hirdetett. Két filmet mutattak be a Rónaiban, az egyik nem sci-fi volt, a másik pedig nem rövid... A Rejtelmek bolygója című film némi jóindulattal a népszerű-tudományos kategóriába tartozik. Illetve tartozott valamikor 12 esztendő­vel ezelőtt, amikor készítették. A Mars-bolygóval kapcsola­tos tudományos kutatásokról tudósított a produkció, csak­hogy az 1964-es „rejtelmekre” azóta a tudomány már sok tekintetben választ adott, hiszen a 70-es években már űr­szondák landoltak a „Rejtelmek bolygóján”. A Metropolis valamikor a huszas években, a némafilm-korszak virágzása idején született, és a sci-fi filmtörténet a gyenge, naiv alko­tások között tartja számon. A sci-fi kedvelők szép számmal megjelent tábora tehát csalódott. Nem a műfajban, hanem a művelődési intézményben, amely mást nyújtott, mint amit ígért. Pedig körültekintőbb válogatással vagy hitelesebb propagandával el lehetett volna kerülni a — mondjuk ki! — hitelrontást. Becsapottnak érezték magukat azok is, akik Demis Roussos kiváló műsora után nem kapcsolták még ki a televíziót. A tévé egy klasszikus sci-fi adaptációját ígérte, és egy tech­nikai bravúrokkal tűzdelt, de nagyon primitív, mosolyogiató produkciót nyújtott. Ügy látszik, hogy a műsorkészítők is megszédültek az orchideák illatától, mert alaposan megtize­delték a sci-fi rajongók gyülekezetét. Biztosan szépek vol­tak a szinek, és a frizura is egészen fantasztikusan hatott, csak éppen „Az orchideák bolygóiénak” titkát veszítették el valahol a kozmosz rögös útjain. Kár. (erdős) A gályarabságtól a fegyháaig Börtöntörténet A bírósági tudósítások többnyire így végződnek: ... évi szabadságvesztésre ítélték. A büntetést fogházban (börtönben, szigorított börtönben, (egyházban) kell letölteni. Kevesen tud­ják, hogy milyen különbségek vannak a különböző büntetés­végrehajtási fokozatok között, mert a fogházból alkalmasint még ideiglenes eltávozást is kaphat az elitéit, a (egyházból vi­szont csak a rács mellett állva, szigorú ellenőrzéssel beszélget­het hozzátartozójával, ismerősével — háromhavonként egy alka­lommal — a bűnöző. Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy a városban a fákat, cserjéket Neopol bárium-poliszulfid hatóanyagú, közepesen 99 mergezo A lakásbe mérgezett ágakat bevinni tilos! Élelmezésügyi várakozási idő: 30 nap. MISKOLC! KERTÉSZETI VÁLLALAT Az ősközösség felbomlása óta, amikor az első, mai ér­telemben vett állam meg­szerveződött, a társadalom mindig — az adott osztály­viszonyoknak megfelelően —• védekezett azok ellen, akik megszegték az együttélés szabályait, a törvényeket. A kezdeti időkben száműzetés, halálbüntetés, csonkítás volt a legáltalánosabb büntetési forma. A szabadságvesztés az újkor kreációja. A középkor­ban csak kivételes esetekben fordult elő • büntetésként. Elődje a gályarabság volt; ez a megalázó büntetési mód, a XIV. század óta, a Földközi- tenger melletti országokban vált általánossá. A gáiyara- bokat vállukon tüzes vassal megbélyegezték, szakállukat, bajuszukat, hajukat leborot­válták, s rongyokba öltöz­tetve az evezőpadhoz láncol­ták őket. A szerencsétlenek naponta 15—20 órát eveztek, mialatt őreik bikacsökkel verték véresre őket. Evezés közben szájukat felpeckel­ték, hogy ne jajgathassanak. A holtakat a tengerbe dob­ták. FENYITÖHÁZ SZEMPCEN Magyarországon a XIX. szá­zaiban hatályba lépett bünte­tőtörvénykönyvvel vált általános büntetési nemmé a szabadság- vesztés. Korábban az ítélkezést- az általános elrettentést célzó kegyetlenség jellemezte. ttíég a XVIII. században is több mint hatvan féle bűntett elkövetésé­ért szabtak ki halálbüntetést nálunk. Az élsz, mai értelemben vett bőrt önt Mária Terézia uralkudr­sánc It ids'én a Pozsony megyei Fzc" r,e kö'33 gben hez* ?k léí-ro. *779­ben (Sz­r *rmci Fenyitáb * z nA-;f il vált is "’érté). Az eltér­i~’'C n hívfM i íti helyezték el a ,.szüleiknek nem engedelmeske-, dő, semmirevaló egyéneket” és az elmebetegeket Is. Az 1832—1836. évi országgyűlé­sen, Deák Ferenc kezdeménye­zésére, modernizálták a börtön- rendszert és javították a fog­házban uralkodó embertelen ál­lapotokat. Mind a feudális, mind a polgári, mind pedig a fasisz­ta Magyarországon a megtorlás volt a szabadságvesztés büntetés egyetlen célja, és ez határozta meg az elítéltekkel való bánás­módot. Közismertek a Horthy Magyar- ország börtönviszonyai“, az el­ítéltekkel, főleg a „politika-* bű­nözőkkel” való bánásmódot a brutalitás, az állati kínzás, a kö­zönséges gyilkosság jellemezte. Alapvető változást csak a szo­cialista rend megszületése hoz­hatott, mert a szocialista bünte­tés és büntetésvégrehajtás a ne­velést tekinti fő feladatának. FÖ CÉL: A NEVELÉS 1945 után a legfontosabb büntetési feladat a népel­nyomó rendszer volt veze­tőinek és aktiv támogatóinak felelősségre vonása volt. A népbíráskodás idején a kény­szermunka, a fegyház és a börtön voltak a szabadság- vesztés büntetés végrehajtá­sának módozatai. Az 1961. évi V. törvény, azaz a Bün­tetőtörvénykönyv deklarálta, hogy: „A szocialista bünte­téstől idegen minden ember­telen büntetés és a szabad­ságvesztést az elitéit meg­javítása eszközének tekinti.” Jelenleg Magyarországon kevesebb büntetésvégrehaj- tási intézet működik, mint korábban valaha. A megye- székhelyeken levő börtönö­kön kívül tíz intézet talál- hátó. Ezek f egy házak, szigo­rított börtönök és fogházak. fegyház fokozatban töltik büntetésüket a konok bűnö­zők. (Borsod megyében Sá­toraljaújhelyen található meg ez a büntetésvégrehaj­tási fokozat.) Itt a többszö­rös visszaesők, illetve a leg­súlyosabb bűncselekményt elkövetők töltik büntetésü­ket. A fegyházban háromha­vonként engedélyezik a le­vélváltást, illetve a látoga­tást. Az elítélt félévenként egy alkalommal kaphat élel­miszercsomagot. A szigorított börtönben már évente hat alkalommal fogadhat látogatót az elítélt, és háromszor kaphat élelmi­szercsomagot. A börtönben levők havonta levelezhetnek, havonta fogadhatnak látoga­tót, a látogatás asztal mel­lett, ülve történhet és az el­ítélt dohányozhat. Fogházba azok kerülnek, akik először követnek el — kisebb súlyú — bűncselek­ményt, vagy pedig gondat­lanságuk miatt kerülnek ösz- szeütközésbe a törvényekkel. Itt nem korlátozzák a leve­lezést, havonta három láto­gatót fogadhat, és havonta kaphat élelmiszercsomagot. A külvilággal való kapcsolat eg’dk megengedett módja még, a fogházfokozatban az ideiglenes eltávozás. DOLGOZNAK, BÉRT KAPNAK Magyarországon valamennyi el­ítélt munkát végez. Pállialmán mezőgazdasági munkával foglal­koznak az elítéltek. Sátoralja­újhelyen fehérnemű-készítéssel, Szegeden pedig bútort gyárta­nak. Valamennvi elítélt munka­bért kap, amelyből levonjál" az ellátására fordított összeget. A keresmény egv részét — a btín- tetésvégrehaüási fokozattól füg­gően — a szabadságvesztés ide­je alatt is felhasználhatja ki­sebb vásárlásokra, hozzátartozni támogatására. A fizetés másik részét szabadulásakor kanja kézhez. Valamennyien ingyenes egészségügyi ellátást élveznek. A különböző intézetekben ne­velők foglalkoznak az elítéltek­kel. A büntetés végrehajtásának hatókonvsága jórészt rajtuk mú­lik, az ő munkájuk c^edménvét bizonyítja az, ha a büntetés c1- «'-fo élj-1 és elítéltből nem l/* z visszaeső bűnöző. Egy másik javaslatában a Szabadság tér, bejáratéval foglalkozik olvasónk. A gyógyszertár és a könyves­bolt közötti részen rendsze­resen várakoznak gépjármű­vek, nemegyszer 5 percen túl is. Előfordul, hogy emi­att a gyalogosok az úttestre kényszerülnek. Érdemes len­ne itt gyalogos-átkelőhelyet létesíteni, s így még egyér­telműbben megtiltani a meg­állást, várakozást a jármű­vek számára! Varga János szerint si­kerrel valósult meg a forga­lom új módon történő szer­vezése a József Attila és a Baross Gábor út keresztező­désénél. Ugyanakkor hiá­nyolja, hogy a korábbitól el­térő járműbesorolást a be­tonon felfestett jelekkel már nem érzékeltetik az illeté­kesek. Gyakorta szemtanúja volt olyan esetnek, amikor a belső sávból kanyarodtak járművek a Gömöri sorom­pó irányába. Ez pedig bal­esetveszélyes közlekedési helyzeteket teremt... A Széchenyi út 95. szám alatti udvarban, a ház falá­tól mindössze 3 méterre, háttal a háznak, jelzőtábla áll. Ez 50 méteren belül tilt­ja a megállást. A további 47 métert vajon a ház falán keresztül számítják?! — kérdezi olvasónk. S végül még egy észrevé­tele: a Győri kapuból nyíló Fürst Sándor utca egyirá­nyú. Ám az utca elején mű­ködő autóalkatrész-kereske­dőhöz többen járnak gépko­csival. Távozáskor sokan egyszerűen megfordulnak, vagy hátratolatnak az egy­irányú utcán, mivel így ha­marabb kijutnak a Győri kapui főútvonalra. Rovatunkban szívesen adunk helyt más, hasonló jellegű észrevételeknek is. Ny. I. Bélyeggyűjtés A MABEOSZ tagjai a szövet ség, illetve körűk útján kapjál meg a hazai újdonságokat. / gyűjtői kedv fokozódását mutat ja, hogy míg i97*-ben 49 millió a múlt esztendőben már 52 mii lió forintért vásároltak bélyegei és fokozódott a belföldi, vala mint a külföldi csere is. Immár hagyományos az NDK bélyegkiállításának programjá­ban,' hogy bélyegek propagálják a Lipcsében megrendezésre ke­rülő nemzetközi x-ásárokat. Az idei tavaszi vásár alkalmából két bélyeget tartalmazó soroza­tot jelentettek meg. Nyolcmillió példányban készült az a 10 Pfen­niges érték, amely egy lipcsei toronyházat ábrázol. A 25 Pfen­niges értéket négy és fél milliós példányszámban nyomták: kor­szerű tengeri halászhajót mutat be. A hajó automatikus beren­dezése napi 120 tonna zsákmány feldolgozására képes. Tokaj 1. a II. Rákóczi Ferenc emlékév alkalmából ül. 27-től az év végéig emlékbélyegzést hasz­nál. Március 27-én emlékbélveg- zés lesz még Sárospatakon, Nagybánhegyesen. V. Gy. (ERDŐS) Az áfész * peres ügyei Az 1971. évi 525-ről 1975-re 1015-re nőtt a Miskolc és Vi­déke Áfész peres ügyeinek száma. Az áfész javára meg­ítélt perérték ugyanebben az időszakban 1.6 millió forint­ról 1.8 millióra, az elutasított követelések értéke 367 ezer forintról 402 ezer forintra nőtt. Az esetek többségében tehát jogos követelések miatt pereskedett az áfész.

Next

/
Thumbnails
Contents