Déli Hírlap, 1976. március (8. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-18 / 66. szám

# Hídépítők (Szabados György felvétele) Áttörni a .blokádokat" III. Mii csinál a kismama? Btraetki Sándorné díjbeszedő egy a 260 ezer anya közül, aki jelenleg igénybe veszi a gyermekgondozási segélyt. Kisfia - Robika - már második gyermek a családban. A Szentpéteri kapui lakótelepen élnek Bereczkiék, másfél szobás lakásban. Férje a diósgyőri csokoládégyárban géplakatos, műszerész és hűtőgép­szerelő. Beszélgetésünk az ő dicséretével kezdődött. — Elsőosztályú szakem­ber! — büszkélkedett vele Bereczkiné. — Kérdezgették már, hogy nem akar-e vala­milyen komolyabb beosztást? De mondta, hogy ő csak megmarad a szerszámai mel­lett. Aztán mégis elvállalta, hogy elvégzi a tűzrendészet! tanfolyamot. Persze nem azért, hogy most már majd mást csináljon, mint ami a szakmája... Munkahelyén mi vár rá? Bereczkinétől még soha senki sem kérdezte meg, hogy akar-e netán valami mást, mint amit csinál. Díj­beszedő. Szakmája nincs, csak foglalkozása. Második gyermekét 35 évesen szülte. Most a harmincnyolcadikat tapossa, és lemondóan le­gyint, ha arra fordul a szó, hogy tanulni kellene vala­mit. — Mihez kezdjek már? A nagyobbik gyerek tízéves, Robika a harmadik eszten­dejében van, és velünk él 77 éves édesanyám is. A másfél szobás lakás ra­gyog a tisztaságtól, az apró­ság kicsattanó egészségnek örvend. Bereczkiné a férje sikereivel vigasztalódik. Szüksége is van rá; saját munkahelyén kudarc fenye­geti. — Előr^ félek, hogy letelik a három 'évem. A múltkori­ban bent voltam a munka­helyemen. Oj ember ült a számlázóban. Olyaif csúnyán fogadott, hogy' megrémül­tem. Mondhatom, nagyon szép jövő elé nézek, ha visz- szajövök. Hát ez vár rám? Már azon gondolkodom, hogy visszamegyek a régi munka­helyemre. Bár sajnálnám itt hagyni ezt... Nagyon zokon esett az anyának a rosszízű fogadta­tás. — A monoton itthoni munka után ünnepnek érez­tem, hogy becsöppenhetek a régi közösségbe. Hisz’ tessék elképzelni; itthon az ember állandóan talál munkát. Ta­karítás, főzés, mosás — a pici gyerekre mindig van mosni való —, a Kicsit etetni kell, füröszteni, foglalkozni vele, naponta sétára vinni, amíg alszik, a nyugalmát biztosítani, közben azért a nagyobbikkai is foglalkozni, hiszen nek is megvannak az igényei — szóval, nem üdülés ez. Nap-nap után mindig ugyanúgy, mindig ugyanaz. Olykor már vá­gyódom vissza a' munkába. Dehát így ... Pedig nem sokkal koráb­ban, még köszönőlevelet akart a vállalatának írni a múlt évi, jól sikerült kisma­ma-találkozó megrendezésé­ért. És most megkeseredett a szája. Kicsit sértődöttek — Nem úgy foglalkoznak velünk, ahogy megérdemel­nénk! — sommázta tapasz­talatait Bereczkiné. — Nem lehet a kismamá­kat összehozni! — panasz­kodik ugyanakkor majdnem minden munkáltató. A Diósgyőri Gépgyárban például 270—300 között van a „GYES”-en levő nődolgo­zók száma. Legutóbb mégis csak vagy harmincán vettek Mit mond a csízió? Sándor, József, Benedek Ha van zsákja, hoz-e me­leget Sándor, József, Bene­dek, a csízió szerint tavaszt fakasztó három derék fér­fiú? Ma Sándor napja van. A hó itt-ott még fehérük, s egy kis napsütés is volt. A holnapi József-naphoz fűző­dő parasztregula szerint, ha fúj a szél, akkor hetekig sze­les marad az idő. Faluhelyen a József-nan a marhák első kihajtását jelezte a múltban, s a fokhagymát, kaorot, krumnlit is ezen a naoon volt szokás elültetni. Bene­dek; a fűnek termésfakasztó napja, kikelethirdető és ta­vasz-kezdő. A népi megfigyeléseken alapuló kalendárium! böl­csességeket eey aktuális, mai tanáccsal toldhatjuk meg: aki Sándor napján veszi fel a nyereséget, az ne költe­kezzen úgy Józsefkor, hogy Benedekre semmi se ma­radjon belőle, mert annak otthon jó idő és zsák nélkül is me'°g? le’- ü... B. I. részt a kismama-találkozón, ahol pedig a vezérigazgató igazán meleg hangú tájékoz­tatót tartott számukra a gyár életéről. Eljöhetett vol­na valamennyi kismama, hi­szen a meghívóban az is ott volt: ha nem tudják gyer­mekeiket erre az időre el­helyezni, hozzák magukkal a találkozóra. Hasonlókkal példálózhat­nának a MA.V Járműjavító­ban, az ÉÁÉV-nél, s niásütt. A vállalatok is, a kismamák is kicsit sértődöttek; mind­egyik több törődést, több ér­deklődést vár a másiktól. — Az az igazság, hogy senki sem tudja még ponto­san, hogy amit tenni kelle­ne, hogyan kellene tenni? És állítom: mindkét fél — a munkáltató és a munkaválla­ló kismama — a tájékozat­lanságról állít ki bizonyít­ványt. Tessék csak kipróbál­ni: alig akad valaki, akiiga­zán ismeri a rendeletek adta lehetőségeket, — szögezte le Nagy Imréné adminisztrátor. Tulajdonképpen igaza van. (Folytatjuk) RADVÄNYI ÉVA A katonai hivatás szépsége Újabb foglalkozásra jön­nek össze ma délután 3 óra­kor a Diósgyőri Gépgyár if­júsági klubjában a hadtudo­mányi filmklub tagjai. A mai rendezvény témája a katonai Jiivatás szépsége. Kovácsmunkák külföldre A Lenin Kohászati Művek kovácsoló gyáregységéből ki­kerülő munkadarabok mesz- sze földre elviszik a diós­győri kohászat hírnevét. A piaci árak kedvező alakulá­sa folytán ugyanis terméke­ik Afrika és a Távol-Kelet számos országában váltak keresetté. (A szocialista or­szágok közül a legnagyobb mennyiségben Bulgáriába jutnak el.) Az 1974. évihez képest tavaly 30,7 százalék­kal növelték az export-érté­kesítést. Verseny és verseny A sportoló a nagy versenyek előtt készül: kondíciójavító edzésekre jár, a győzelmi vágyat megacélozó pszichológiai tréningeken vesz részt, nem iszik, nem dohányzik, nem ma­rad ki. s minden idegszálával a nagy napra készül. A ver­seny után lazít. Kihagy néhány edzést, s ha győzött, akkor iszik a győzelemre; szóval kihagy, kiereszt, s másnap kép­telen megismételni az előző napi. a versenyen produkált tel­jesítményt. A sportból vett példa hajdan igaz volt a gazdasági élet néhány, nagy csinnadrattával meghirdetett versenyére, ak­ciójára is. Tiszteletben, becsületben megőszült öreg mesterek mesélték, hogy a szinte képtelenül magas túlteljesítéseket hozó munkaverseny-mozgalmak idején a kiszolgálók, előké­szítők hada serénykedett a „sztár” körül, hogy egyszeri, másnap már megismételhetetlen teljesítménye legyen a többnyire elérhetetlen mérce ... Néhány ilyen megrendezett, előkészített, de a folyamatos termelőmunkához valós recep­tet nem adó akcióra jól emlékeznek a diósgyőri kohászatban is. Előzmény nélküli és többnyire hasznosuló következmény nélküli vállalkozások voltak ezek, olyanok, amelyek misztifi­kált hősöket és illuzórikus eredményeket teremtettek. Hogy miért mondom el mindezt? A napokban fejeződött, be az a munkaverseny, amely a Lenin Kohászati Művek 18,5 ezres kollektíváját mozgatta meg. A nagyüzem dolgozói az SZKP XXV. kongresszusának tiszteletére tettek vállalásokat, s ezeket becsülettel teljesítették, illetve túlteljesítették. Né­hány .gyáregységben, mint például a „rendes” napi feladatot is csak erőn felül vállalva teljesítő acélműben, rekordok születtek. Olyan termelési eredményeket könyvelhettek el február 25-én, amilyenre tíz év óta nem volt példa. Hogyan csinálták? A választ látszólag megnehezítettük e cikk bevezetőjének deheroizáló múltidézésével. Ne tűnjön illúziórombolásnak, de a kohászok nem készültek erre az akcióra. Huszonnegyedikén reggel „találták ki”, s három óra múlva már mindenki tudott róla. A nagyolvasztóban nem gyűjtögettek előző nap több alapanyagot, a martinászok sem készültek terven felüli ócskavas-készletekkel, a hengerészek­nek sem volt titkos bugatartalékuk a napi penzumon felüli teljesítéshez. Mindenki többet tett (a kohászvirtus ezt úgy mondatja az emberekkel, hogy mindenki rátett egy lapáttal), hogy az egyéni vállalások megvalósuljanak... Számomra a tíznapos akció legnagyobb tanulsága, erénye nem tonnákban, nem ezer forintokban mérhető, bár ez korántsem elhanya­golható. Ismét csak bebizonyosodott, hogy a jól szervezett, lelkiismeretesen végzett munka nem nehezebb, nem fárasz­tóbb; ugyanis jól dolgozni könnyebb. A kohászok mondották el — korántsem álszerénységből, korántsem az egyéni dicső­ség kisebbítése miatt —. hogy nem dolgoztak ők többet ez alatt a tíz nap alatt. Nem túlóráztak, nem lett hátukon ned­vesebb az ing, s nem is a túlzott előkészület gyümölcse ez a siker. Nem dolgoztak többet, csak másként. S a verseny utolsó napja éppen olyan volt. mint a verseny utáni első nap. Nem lazítottak, nem hagytak ki. Tették a dolgukat. Ahogy eddig is, és ezután is. B. I. Szélesebb fóliával kísérleteznek A Tiszai Vegyikombinát­ban új csigahengert szerel­nek fel a 12 méter 6zéles fóliát gyártó gépsorra, hogy 16 méter széles agrofóliát Szappan, kenyérrel Az apró bolondságok az együttlét fűszere. A múltkoriban a tévében láttam egy — gyermekeknek szóló — műsort, amelyben — Antal Imréék kacagtató közreműködése után — elhangzott a biztatás: nem élet az élet mókamesterek nélkül. Nos, ami azt illeti, a munkásszállásokon akad mókames­ter éppen elég. A minap hallottam, miként nyert egy egész láda sört — maradjon in­kognitóban s nevezzük egyszerűen Nagy Pálnak — az egyik munkásszálló leghíre­sebb mestermókásainak egyike. A csínytevésre voltaképpen az ártatlanul elkövetett, de folyamatos magántulajdon el­leni vétség adott okot. Az elkövető — ter­mészetesen ő is maradjon inkognitóban — Kiss Antal volt, amit pediglen eltulajdoní­tott,/ közönséges hétköznapi mosdószappan. Pardon: szappanok. Mert az igaz. hogy egy­szerre csak egyet, de azt az egyet szinte mindennap. Nem szándékos, hogy is mond­jam, bűntettről van szó,, nem is — szakszó­val élve — kleptomániáról. A vétek szülő­atyja a szórakozottság, no meg a későn kelés. Mert a többiek rendszerint már törül-' közövei a nyakukban igyejceztek visszafelé a mosdóból, amikor Kiss Antal lóhalálában nyargalt a tisztálkodóba. Ebben még semmi hiba. A baj azzal kezdődött, majd sokaso­dott általános meguntsággá, hogy Antalunk rendszert csinált a kérelemből, hogy azt mondja: Te Pisti, add már kölcsön a szap­panodat. az enyém bent maradt... Jani, ideadnád az illatost? ,.. Ferikém, vágd már a markomba a csutakolót!... Aztán a nagy sietségben vagy visszaadta, vagy sem. Tény, hogy már egész szappangyüjteménye volt a szekfénjicben. Ha este jött valaki, hogy add vissza komim, kinyitotta a szekrényajtót: válassz! No de nem szaporítom a szót. Arról adok most már számot, miként lépett szhire Nagy Pál, a mókamester. Egy este, az egész szoba füle hallatára kijelentette: „Ide figyelj. Anti. Van egy ajánlatom. Ha megígéred, hogy többé soha senki szappanéval nem gyarapítód a gyűjteményedet, a szemed előtt megeszek egy egész szappant.” Kiss Antal úgy nézett rá, mint vásár után a ló új gazdájára, majd annyit szólt: meg vagy te húzatva. Pali. Amaz meg: „Én komolyan gondoltam”. Huzakodtak egy ideig, végül mégis megegyeztek: rendben, sőt, ha Nagy Pál megeszi a szappant, Kiss Anti még egy láda sörrel is megtetézi a fogadást. Kiss Antal kinyitotta a szekrényajtót. Nagy Pál meg szemügyre vette a gyűjte­ményt és kiválasztott egyet. A legszebbet, a legnagyobbat, a vadonatújat. Asztalhoz ült. Maga elé tett egy darab kenyeret, mellé a szappant, sót, uborkát, zsebéből elővette a dikicsét, majd komótosan falatozni kezdett. Mint a szalonnázó ember. Nyelt, nyelt s jó nagyokat cuppogott. A többiek meg, köztük Kiss Antal, guvadt szemekkel nézték. Valaki a gyomrához kapott s kirohant a szobából. Egy másik valaki majdnem lefordult a székről. De ez mit sem zavarta a mókames­tert. Falatozott vígan. S amikor az utolsó falatot is lenyelte, megtörölte a pengét, be­hajtotta, zsebre tette a bicskát, majd ülté­ben kinyújtózva ránézett a szörnyülködő Kissre, „No, Tóni. hát áll-e a fogadás?" „Áll. komám, megisszuk, mehetünk is, mert ezt le kell öblítened, ha csak ki nem csuk- ladozod szappanhabként. De mondd. Pali. a fene az ízlésedet, hogy bírtad megenni?!” „Én-e? Mit?” „Hát a szappant...” „Szap­pant??? Nem jó a szemed, komám,” „Ne bomolj, hiszen láttam. Láttuk." Erre aztán kitört a kacagás. „Láttad, de mit! Annak csak a formája volt szappan, de az anyagát eredeti Rámából faragta ki délután a mű­vész Rácz, az ezermester. De már komám, te akkor is vesztettél. így is. úgy is. Tar- toc’-e még... ha van benned baráti haj­lam.. .” Volt, persze hogy volt. Hiszen egy kis tréfáért nem drága, az a láda sör. Tréfa? No igen. Tréfálni c$ak azzal szoktunk, akit szeretünk. A barátságért tréfálkozunk. Persze, igazából csak akkor megy, ha van mókamcstcr! —a gyárthassanak. A kísérlet­nek az ad különös jelentő­séget, hogy a műanyagipari gépeket gyártó NSZK-beli Reifenhauser cég itt kísérle­tezi ki ezt az eljárást. Amennyiben a próbagyártás sikerül, a TVK által vásárolt új agrofólia-gyártó beren­dezést már ezzel a tartozék­kal szerelik fel, s szállítják Leninvárosba. Olvasnivaló betegeknek A győri Kisfaludy Könyvtár KISZ-esei társadalmi munká­ban vállalták, hogy rendsze­resen ellátják olvasnivalóval a betegeket. A társadalmi szervek segítségével megke­resik a járóképtelen embere­ket, és szabad szombatonként könyveket visznek a laká­sukra. A múlt szombaton is 18 könyvtáros fiatal kereste fel tucatnyi könyvvel az ágy­hoz kötött olvasókat. A társadalmi vállalás nagy népszerűségnek örvend a vá­rosban. és azt a továbbiak­ban kiterjesztik a peremke­rületekben és az új lakóne­gyedekben élő betegekre Is. Tavaly 18,2 százalékkal csökkent a Dalesetek miatt kiesett munkanapok száma (az előző évihez viszonyúvá), a Borsodi Vegyikombinátban. E nagymérvű javulás annak köszönhető, hogy 1975-ben 32 millió forintot fordítottak a munkakörülmények javítá­sára.

Next

/
Thumbnails
Contents