Déli Hírlap, 1976. március (8. évfolyam, 51-77. szám)
1976-03-18 / 66. szám
# Hídépítők (Szabados György felvétele) Áttörni a .blokádokat" III. Mii csinál a kismama? Btraetki Sándorné díjbeszedő egy a 260 ezer anya közül, aki jelenleg igénybe veszi a gyermekgondozási segélyt. Kisfia - Robika - már második gyermek a családban. A Szentpéteri kapui lakótelepen élnek Bereczkiék, másfél szobás lakásban. Férje a diósgyőri csokoládégyárban géplakatos, műszerész és hűtőgépszerelő. Beszélgetésünk az ő dicséretével kezdődött. — Elsőosztályú szakember! — büszkélkedett vele Bereczkiné. — Kérdezgették már, hogy nem akar-e valamilyen komolyabb beosztást? De mondta, hogy ő csak megmarad a szerszámai mellett. Aztán mégis elvállalta, hogy elvégzi a tűzrendészet! tanfolyamot. Persze nem azért, hogy most már majd mást csináljon, mint ami a szakmája... Munkahelyén mi vár rá? Bereczkinétől még soha senki sem kérdezte meg, hogy akar-e netán valami mást, mint amit csinál. Díjbeszedő. Szakmája nincs, csak foglalkozása. Második gyermekét 35 évesen szülte. Most a harmincnyolcadikat tapossa, és lemondóan legyint, ha arra fordul a szó, hogy tanulni kellene valamit. — Mihez kezdjek már? A nagyobbik gyerek tízéves, Robika a harmadik esztendejében van, és velünk él 77 éves édesanyám is. A másfél szobás lakás ragyog a tisztaságtól, az apróság kicsattanó egészségnek örvend. Bereczkiné a férje sikereivel vigasztalódik. Szüksége is van rá; saját munkahelyén kudarc fenyegeti. — Előr^ félek, hogy letelik a három 'évem. A múltkoriban bent voltam a munkahelyemen. Oj ember ült a számlázóban. Olyaif csúnyán fogadott, hogy' megrémültem. Mondhatom, nagyon szép jövő elé nézek, ha visz- szajövök. Hát ez vár rám? Már azon gondolkodom, hogy visszamegyek a régi munkahelyemre. Bár sajnálnám itt hagyni ezt... Nagyon zokon esett az anyának a rosszízű fogadtatás. — A monoton itthoni munka után ünnepnek éreztem, hogy becsöppenhetek a régi közösségbe. Hisz’ tessék elképzelni; itthon az ember állandóan talál munkát. Takarítás, főzés, mosás — a pici gyerekre mindig van mosni való —, a Kicsit etetni kell, füröszteni, foglalkozni vele, naponta sétára vinni, amíg alszik, a nyugalmát biztosítani, közben azért a nagyobbikkai is foglalkozni, hiszen nek is megvannak az igényei — szóval, nem üdülés ez. Nap-nap után mindig ugyanúgy, mindig ugyanaz. Olykor már vágyódom vissza a' munkába. Dehát így ... Pedig nem sokkal korábban, még köszönőlevelet akart a vállalatának írni a múlt évi, jól sikerült kismama-találkozó megrendezéséért. És most megkeseredett a szája. Kicsit sértődöttek — Nem úgy foglalkoznak velünk, ahogy megérdemelnénk! — sommázta tapasztalatait Bereczkiné. — Nem lehet a kismamákat összehozni! — panaszkodik ugyanakkor majdnem minden munkáltató. A Diósgyőri Gépgyárban például 270—300 között van a „GYES”-en levő nődolgozók száma. Legutóbb mégis csak vagy harmincán vettek Mit mond a csízió? Sándor, József, Benedek Ha van zsákja, hoz-e meleget Sándor, József, Benedek, a csízió szerint tavaszt fakasztó három derék férfiú? Ma Sándor napja van. A hó itt-ott még fehérük, s egy kis napsütés is volt. A holnapi József-naphoz fűződő parasztregula szerint, ha fúj a szél, akkor hetekig szeles marad az idő. Faluhelyen a József-nan a marhák első kihajtását jelezte a múltban, s a fokhagymát, kaorot, krumnlit is ezen a naoon volt szokás elültetni. Benedek; a fűnek termésfakasztó napja, kikelethirdető és tavasz-kezdő. A népi megfigyeléseken alapuló kalendárium! bölcsességeket eey aktuális, mai tanáccsal toldhatjuk meg: aki Sándor napján veszi fel a nyereséget, az ne költekezzen úgy Józsefkor, hogy Benedekre semmi se maradjon belőle, mert annak otthon jó idő és zsák nélkül is me'°g? le’- ü... B. I. részt a kismama-találkozón, ahol pedig a vezérigazgató igazán meleg hangú tájékoztatót tartott számukra a gyár életéről. Eljöhetett volna valamennyi kismama, hiszen a meghívóban az is ott volt: ha nem tudják gyermekeiket erre az időre elhelyezni, hozzák magukkal a találkozóra. Hasonlókkal példálózhatnának a MA.V Járműjavítóban, az ÉÁÉV-nél, s niásütt. A vállalatok is, a kismamák is kicsit sértődöttek; mindegyik több törődést, több érdeklődést vár a másiktól. — Az az igazság, hogy senki sem tudja még pontosan, hogy amit tenni kellene, hogyan kellene tenni? És állítom: mindkét fél — a munkáltató és a munkavállaló kismama — a tájékozatlanságról állít ki bizonyítványt. Tessék csak kipróbálni: alig akad valaki, akiigazán ismeri a rendeletek adta lehetőségeket, — szögezte le Nagy Imréné adminisztrátor. Tulajdonképpen igaza van. (Folytatjuk) RADVÄNYI ÉVA A katonai hivatás szépsége Újabb foglalkozásra jönnek össze ma délután 3 órakor a Diósgyőri Gépgyár ifjúsági klubjában a hadtudományi filmklub tagjai. A mai rendezvény témája a katonai Jiivatás szépsége. Kovácsmunkák külföldre A Lenin Kohászati Művek kovácsoló gyáregységéből kikerülő munkadarabok mesz- sze földre elviszik a diósgyőri kohászat hírnevét. A piaci árak kedvező alakulása folytán ugyanis termékeik Afrika és a Távol-Kelet számos országában váltak keresetté. (A szocialista országok közül a legnagyobb mennyiségben Bulgáriába jutnak el.) Az 1974. évihez képest tavaly 30,7 százalékkal növelték az export-értékesítést. Verseny és verseny A sportoló a nagy versenyek előtt készül: kondíciójavító edzésekre jár, a győzelmi vágyat megacélozó pszichológiai tréningeken vesz részt, nem iszik, nem dohányzik, nem marad ki. s minden idegszálával a nagy napra készül. A verseny után lazít. Kihagy néhány edzést, s ha győzött, akkor iszik a győzelemre; szóval kihagy, kiereszt, s másnap képtelen megismételni az előző napi. a versenyen produkált teljesítményt. A sportból vett példa hajdan igaz volt a gazdasági élet néhány, nagy csinnadrattával meghirdetett versenyére, akciójára is. Tiszteletben, becsületben megőszült öreg mesterek mesélték, hogy a szinte képtelenül magas túlteljesítéseket hozó munkaverseny-mozgalmak idején a kiszolgálók, előkészítők hada serénykedett a „sztár” körül, hogy egyszeri, másnap már megismételhetetlen teljesítménye legyen a többnyire elérhetetlen mérce ... Néhány ilyen megrendezett, előkészített, de a folyamatos termelőmunkához valós receptet nem adó akcióra jól emlékeznek a diósgyőri kohászatban is. Előzmény nélküli és többnyire hasznosuló következmény nélküli vállalkozások voltak ezek, olyanok, amelyek misztifikált hősöket és illuzórikus eredményeket teremtettek. Hogy miért mondom el mindezt? A napokban fejeződött, be az a munkaverseny, amely a Lenin Kohászati Művek 18,5 ezres kollektíváját mozgatta meg. A nagyüzem dolgozói az SZKP XXV. kongresszusának tiszteletére tettek vállalásokat, s ezeket becsülettel teljesítették, illetve túlteljesítették. Néhány .gyáregységben, mint például a „rendes” napi feladatot is csak erőn felül vállalva teljesítő acélműben, rekordok születtek. Olyan termelési eredményeket könyvelhettek el február 25-én, amilyenre tíz év óta nem volt példa. Hogyan csinálták? A választ látszólag megnehezítettük e cikk bevezetőjének deheroizáló múltidézésével. Ne tűnjön illúziórombolásnak, de a kohászok nem készültek erre az akcióra. Huszonnegyedikén reggel „találták ki”, s három óra múlva már mindenki tudott róla. A nagyolvasztóban nem gyűjtögettek előző nap több alapanyagot, a martinászok sem készültek terven felüli ócskavas-készletekkel, a hengerészeknek sem volt titkos bugatartalékuk a napi penzumon felüli teljesítéshez. Mindenki többet tett (a kohászvirtus ezt úgy mondatja az emberekkel, hogy mindenki rátett egy lapáttal), hogy az egyéni vállalások megvalósuljanak... Számomra a tíznapos akció legnagyobb tanulsága, erénye nem tonnákban, nem ezer forintokban mérhető, bár ez korántsem elhanyagolható. Ismét csak bebizonyosodott, hogy a jól szervezett, lelkiismeretesen végzett munka nem nehezebb, nem fárasztóbb; ugyanis jól dolgozni könnyebb. A kohászok mondották el — korántsem álszerénységből, korántsem az egyéni dicsőség kisebbítése miatt —. hogy nem dolgoztak ők többet ez alatt a tíz nap alatt. Nem túlóráztak, nem lett hátukon nedvesebb az ing, s nem is a túlzott előkészület gyümölcse ez a siker. Nem dolgoztak többet, csak másként. S a verseny utolsó napja éppen olyan volt. mint a verseny utáni első nap. Nem lazítottak, nem hagytak ki. Tették a dolgukat. Ahogy eddig is, és ezután is. B. I. Szélesebb fóliával kísérleteznek A Tiszai Vegyikombinátban új csigahengert szerelnek fel a 12 méter 6zéles fóliát gyártó gépsorra, hogy 16 méter széles agrofóliát Szappan, kenyérrel Az apró bolondságok az együttlét fűszere. A múltkoriban a tévében láttam egy — gyermekeknek szóló — műsort, amelyben — Antal Imréék kacagtató közreműködése után — elhangzott a biztatás: nem élet az élet mókamesterek nélkül. Nos, ami azt illeti, a munkásszállásokon akad mókamester éppen elég. A minap hallottam, miként nyert egy egész láda sört — maradjon inkognitóban s nevezzük egyszerűen Nagy Pálnak — az egyik munkásszálló leghíresebb mestermókásainak egyike. A csínytevésre voltaképpen az ártatlanul elkövetett, de folyamatos magántulajdon elleni vétség adott okot. Az elkövető — természetesen ő is maradjon inkognitóban — Kiss Antal volt, amit pediglen eltulajdonított,/ közönséges hétköznapi mosdószappan. Pardon: szappanok. Mert az igaz. hogy egyszerre csak egyet, de azt az egyet szinte mindennap. Nem szándékos, hogy is mondjam, bűntettről van szó,, nem is — szakszóval élve — kleptomániáról. A vétek szülőatyja a szórakozottság, no meg a későn kelés. Mert a többiek rendszerint már törül-' közövei a nyakukban igyejceztek visszafelé a mosdóból, amikor Kiss Antal lóhalálában nyargalt a tisztálkodóba. Ebben még semmi hiba. A baj azzal kezdődött, majd sokasodott általános meguntsággá, hogy Antalunk rendszert csinált a kérelemből, hogy azt mondja: Te Pisti, add már kölcsön a szappanodat. az enyém bent maradt... Jani, ideadnád az illatost? ,.. Ferikém, vágd már a markomba a csutakolót!... Aztán a nagy sietségben vagy visszaadta, vagy sem. Tény, hogy már egész szappangyüjteménye volt a szekfénjicben. Ha este jött valaki, hogy add vissza komim, kinyitotta a szekrényajtót: válassz! No de nem szaporítom a szót. Arról adok most már számot, miként lépett szhire Nagy Pál, a mókamester. Egy este, az egész szoba füle hallatára kijelentette: „Ide figyelj. Anti. Van egy ajánlatom. Ha megígéred, hogy többé soha senki szappanéval nem gyarapítód a gyűjteményedet, a szemed előtt megeszek egy egész szappant.” Kiss Antal úgy nézett rá, mint vásár után a ló új gazdájára, majd annyit szólt: meg vagy te húzatva. Pali. Amaz meg: „Én komolyan gondoltam”. Huzakodtak egy ideig, végül mégis megegyeztek: rendben, sőt, ha Nagy Pál megeszi a szappant, Kiss Anti még egy láda sörrel is megtetézi a fogadást. Kiss Antal kinyitotta a szekrényajtót. Nagy Pál meg szemügyre vette a gyűjteményt és kiválasztott egyet. A legszebbet, a legnagyobbat, a vadonatújat. Asztalhoz ült. Maga elé tett egy darab kenyeret, mellé a szappant, sót, uborkát, zsebéből elővette a dikicsét, majd komótosan falatozni kezdett. Mint a szalonnázó ember. Nyelt, nyelt s jó nagyokat cuppogott. A többiek meg, köztük Kiss Antal, guvadt szemekkel nézték. Valaki a gyomrához kapott s kirohant a szobából. Egy másik valaki majdnem lefordult a székről. De ez mit sem zavarta a mókamestert. Falatozott vígan. S amikor az utolsó falatot is lenyelte, megtörölte a pengét, behajtotta, zsebre tette a bicskát, majd ültében kinyújtózva ránézett a szörnyülködő Kissre, „No, Tóni. hát áll-e a fogadás?" „Áll. komám, megisszuk, mehetünk is, mert ezt le kell öblítened, ha csak ki nem csuk- ladozod szappanhabként. De mondd. Pali. a fene az ízlésedet, hogy bírtad megenni?!” „Én-e? Mit?” „Hát a szappant...” „Szappant??? Nem jó a szemed, komám,” „Ne bomolj, hiszen láttam. Láttuk." Erre aztán kitört a kacagás. „Láttad, de mit! Annak csak a formája volt szappan, de az anyagát eredeti Rámából faragta ki délután a művész Rácz, az ezermester. De már komám, te akkor is vesztettél. így is. úgy is. Tar- toc’-e még... ha van benned baráti hajlam.. .” Volt, persze hogy volt. Hiszen egy kis tréfáért nem drága, az a láda sör. Tréfa? No igen. Tréfálni c$ak azzal szoktunk, akit szeretünk. A barátságért tréfálkozunk. Persze, igazából csak akkor megy, ha van mókamcstcr! —a gyárthassanak. A kísérletnek az ad különös jelentőséget, hogy a műanyagipari gépeket gyártó NSZK-beli Reifenhauser cég itt kísérletezi ki ezt az eljárást. Amennyiben a próbagyártás sikerül, a TVK által vásárolt új agrofólia-gyártó berendezést már ezzel a tartozékkal szerelik fel, s szállítják Leninvárosba. Olvasnivaló betegeknek A győri Kisfaludy Könyvtár KISZ-esei társadalmi munkában vállalták, hogy rendszeresen ellátják olvasnivalóval a betegeket. A társadalmi szervek segítségével megkeresik a járóképtelen embereket, és szabad szombatonként könyveket visznek a lakásukra. A múlt szombaton is 18 könyvtáros fiatal kereste fel tucatnyi könyvvel az ágyhoz kötött olvasókat. A társadalmi vállalás nagy népszerűségnek örvend a városban. és azt a továbbiakban kiterjesztik a peremkerületekben és az új lakónegyedekben élő betegekre Is. Tavaly 18,2 százalékkal csökkent a Dalesetek miatt kiesett munkanapok száma (az előző évihez viszonyúvá), a Borsodi Vegyikombinátban. E nagymérvű javulás annak köszönhető, hogy 1975-ben 32 millió forintot fordítottak a munkakörülmények javítására.
