Déli Hírlap, 1976. március (8. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-17 / 65. szám

A DH várospolitikai fóruma Nagy a lakásszövetkezet, sok a irónia is Áttörni a .blokádokat” II. A nők kevésbé kvalifikáltak A hároméves gyermekgondozási segély a világon is egyedül­álló intézménye hazánknak. Jelenleg több mint 260 ezer anya veszi igénybe; a szülőképes korosztály egyharmada. — Az egész világon pél­daként emlegetik a magyar bölcsődéket, a magyar szo­ciálpolitikát, a magyar diák­lányok fejlődését. De azért itt is megtalálhatók ugyan­azok a nehézségek, amelyek­kel Nyugaton találkozunk. A nők itt is kevésbé kvalifi­káltak, mint a férfiak; bére­zésük alacsonyabb; a legjob­ban fizetett kategóriákban arányuk elenyészően csekély. Itt is ismeretes a családi ott­hon és a munka dilemmája, a dolgozó anyák hármas mű­szakja, itt is vannak olyan szülők, akik többet törődnek a fiaik, mint a leányaik előbbre jutásával. Mindazok az asszonyok, akikkel itt módomban volt találkozni, igen világosan látják ezeket a „blokádokat”, amelyeket át kell tömi, hogy a munka frontján biztosítani lehessen a nők felemelkedését, ugyan­akkor megőrizve fizikai és érzelmi egyensúlyukat. öt évvel ezelőtti. Magyar- országon tett látogatása so­rán fogalmazta meg ezt a véleményét a hímeves fran­cia szociológusnő, Evelyne Sullerot. Amiben igaza van... öt év alatt persze, nálunk rengeteget változott, fejlődött a dolgozó nő helyzete. Párt- határozatok, rendeletek szü­lettek nőpolitikánk erőtelje­sebb megvalósításáért. Ezek nyomán társadalmi életünk minden területén megtörtén­tek az intézkedések, és fo­lyamatos ez a megvalósulás. Mondhatnánk tehát, hogy akkor meg nincs is semmi baj. Csakhogy: óriási a bök­kenő. Evelyne Sullerot-nak a nők kvalifikáltságát illetően tökéletesen igaza van. Kevés a képzett szakember a dol­gozók nők között. Márpedig ez a legerősebb „blokád”, amit át kell törni. S ez az a blokád, amit a „GYES” a há­rom évével erősíteni vagy gyengíteni tud. Erősíti, ha a szabadságon levő anya kap­csolata megszakad munkahe­lyével a három év alatt, s gyengíti, ha okosan, célsze­rűen a saját képzésére, to­vábbképzésére fordítja, for­díthatja a túlterheléstől men­tesített éveket. „Lényeges, hogy a gyer­mekgondozási segélyben ré­szesülő anyák a jelenleginél több segítséget kapjanak ah­hoz, hogy ez idő alatt képez­hessék magukat, szakképzett­séget szerezzenek, szakmai ismereteik i gyarapodjanak, erkölcsi és — szükség esetén — anyagi támogatásban ré­szesüljenek. Mindaz elősegít­heti, hogy a vállalathoz való tartozásuk, munkájukhoz va­ló ragaszkodásuk jobban ki­fejezésre jusson” — hangzik a Munkaügyi Minisztérium — 1976. január 31-én megjelent — Iránymutatásában, amely a munkáltatók és a tanácsok számára ajánl jó néhány mó­dot arra: hogyan segítsék fo­kozottabban a „GYES”-en le­vőket. A dolog könnyebbik végét már megfogták a munkálta­tók. Általában az anyagi tá­mogatást már „vállalják”, biztosítják. Az erkölcsi tá­mogatás már korántsem ilyen egyértelmű. Holott az kama­tozna jobban. Senki sem mondta...” Csakhogy: az erkölcsi tá­mogatást is többnyire úgy értelmezik, hogy jó képet kell vágni a ,,GYES”-hez; időről igőre bijstosítapi a kis­mamát arról, hogy nem le­led ték el; meg kell hívni a munkahelyi rendezvényekre; meg kell látogatni stb. És ez mind igaz, szükséges, de ke­vés, mert nem a legmélyebb lényeget érinti. Tessék csak belegondolni: ha elfogadjuk azt a magyará­zatot, hogy a nők gyorsabb munkahelyi előmenetelét a férfiakéhoz képest kisebb kvalifikáltságuk akadályozza, mi következhet ebből? Ter­mészetesen az, hogy a há­roméves gyermekgondozási szabadság tovább rontja az esélyüket. Hiszen ennyi idő alatt az ember elfelejtheti azt is, amit tudott. Arról már nem is szólva, hogy a tech­nika, a technológia fejlődése akkor sem áll meg a munka­helyeken, ha ők nincsenek ott. És ezt ők is tudják! — A fejemet szeretném a falba verni, ha eszembe jut, hogy ennyi idő alatt tovább­tanulhattam volna, jól fizető szakmát szerezhettem volna! De hát senki sem mondta, hogy lehet... — mérgelődött Jakab Gyuláné bérelszámoló, akinek két hónap múlva te­lik le a „GYES”. (Folytatjuk) RADVANYI ÉVA A qy ár szépítés menetrendje A Diósgyőri Gépgyár min­dig is híres volt arról, hogy dolgozói törődnek munkahe­lyük csinosításával, parkosí­tásával. Amint az idő engedi, most is hozzálátnak a „nagy- takarításhoz”. később pedig minden szabad területet fel­használnak arra. hogy virá­gokat. fákat ültessenek. A napokban fejeződik be annak a nagyszabású parkosítási tervnek az elkészítése, amely­ben az egész tervidőszakra kimunkálják a gyár szépíté­sének menetrendjét. Szeles-aknai rekord Ritka rekordot értek el a Borsodi Szénbányák Vállalat Szeles-aknájában dolgozó bá­nyászok: két hónap alatt tel­jesítették első negyedévi ter­melési tervüket. Volt olyan munkanapjuk is. amikor 2271 tonna szenet küldtek a fel­színre. ami ugyancsak re­kordnak számít. Egyik bri­gádjuk — amelyet Csomós Ferenc vezet — példa nélkül álló eredményt könyvelhet el magáénak: egy műszak alatt 15 fogást vágtak a szénfal­ban a maróhengerrel. # Az ország legnagyobb közös gazdaságában, a nádudvari Vörös Csillag Tsz-ben befejezték a téli gépjavításokat. A na­pokban már megtartották a gépszemlét, hogy mihelyt az idő megengedi, megkezdődhessék a tavaszi munka. Az egyik szövetkezeti tag hívott meg az Avasi Lakás- fenntartó Szövetkezet múlt szombati közgyűlésére. Nem bánom meg, ha elmegyek, mert éles vitára, sőt viharos összecsapásra lehet számíta­ni a tagság és a vezetőség között — biztatott. m Bevallom, kíváncsivá tett ez a furcsa ajánlás, és a köz­gyűlésig hátralevő néhány napot arra használtam fel, hogy tájékozódjam a szóban forgó lakásszövetkezet múlt­járól. Annyit sikerült meg­tudnom, hogy a szövetkezet 1974 szeptemberében alakult, és máig 1316-ra szaporodott a kezelésében levő lakások száma. Ezek közül 18 szol­gálati lakás. Nemcsak a vá­ros, hanem egyben Borsod megye legnagyobb lakás- fenntartó szövetkezete — és ezzel arányosak a gondjai is. Alig néhány hónappal a megalakulás után (1975. ja­nuár 8-án) fel kellett füg­geszteni az elnök megbízatá­sát, mivel pénzkezelési sza­bálytalanságokat követett el. Az ügy jogerős bírósági íté­lettel zárult. Délután 3 órára hirdették a közgyűlést, ám még ne­gyed 4-kor is kezdésre várva morajlott az SZMT-székház színháztermében összegyűlt néhány száz ember. Ügy szemre soknak tűnlek, ám röviddel később a vezetőség közölte, mindössze 320-an vannak, s ha ehhez hozzá­adják a 77 igazoltan távolle­vőt, akkor sem szavazóképes a plénum. Együtt tolongtam ki az aj­tón a szövetkezeti tagokkal, és akaratlanul is hallottam az ingerült megjegyzéseket. Többen kijelentették, hogy legközelebb ők sem jönnek el. Nem érdemes, mert a ve­zetőség úgysem csinál sem­mit. Kétségkívül bosszantó, hogy a szombat délutánból hiába áldoz fel egy bő órát (körül­belül ennyire tehetjük az oda-visszautazás és a várako. zás idejét) az ember. Nekem bevető pódium A Humoristák Klubjának két alapító tagja, Mikes György és Somogyi Pál lá­togat el ma délután Miskolc­ra. Nevető pódium címmel délután 6 órától a Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőház- ban lépnek a szórakozni vá­gyó közönség elé. azonban úgy tűnt, hogy na­gyobb az ingerültség, mint amennyit az elvesztett órával indokolni lehet. Azt sem ér­tettem, miért nem a távol­létükkel tüntető tagtársaikat marasztalják el a zúgolódók, miért a vezetőséget. A balul sikerült összejö­vetel után megkértem né­hány szövetkezeti tagot — Trdgner Wilfridnét, Szabó Miklóst, Székely Istvánt, Szujó Imrét —, hogy üljünk le és beszélgessünk gondja­ikról. Szívesen vállalták az eszmecsei'ét, csakúgy, mint a vezetőségi tagok: Barna De­zső elnök, Horváth Károly igazgatósági tag, dr. Nyíri Dénes jogtanácsos, Csorna Károly ügyvezető igazgató. Az asztalunkhoz telepedett Vasas Sándor, a MÉSZÖV és dr. Szűcs Zoltán, a várósi ta­nács képviselője is. A vezetőségi tagok azzal kezdték, hogy a már emlí­tett pénzügyi visszaélésért egy ember, a hajdani elnök volt ugyan a felelős, ám az új vezetőket is bizalmatla­nul fogadták ezek után a szövetkezeti tagok. Részben ezzel magyarázható, hogy nem adtak annyi támogatást munkájukhóz, mint ameny- nyit kellett volna. Hogy így van, elismerték a szövetkezeti tagok is. Hely­telenítették, hogy sokan any- nyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy kitöltsékés visszajuttassák a vezetőség­nek azt a formanyomtat­ványt, melyen igazolhatták .volna távollétüket. Ezért nem hozhatott határozatot a közgyűlés. — Heterogén a tagság, és csaknem valamennyien most tanuljuk, milyen kötelezett­ségekkel és jogokkal jár szö­vetkezeti tagnak lenni — mondta önkritikusan Szabó Miklós. Kiderült, hogy néhány ház- felügyelő munkájával sin­csenek megelégedve a szö­vetkezeti tagok. — Ismeri e panaszokat a vezetőség is, de nem könnyű „megszabadulni” a munká­jukat hanyagul végző embe­rektől, hiszen családok, gyer­mekek sorsáról döntünk, amikor felmondunk nekik — mondotta Barna Dezső. A legtöbb kifogás a laká­sok minőségét illette. Igaz, hogy az átvételnél képviselteti magát a szövetkezet vezető­sége is, de — beszélgető- partnereim szerint — szava keveset nyom a latba, ha a Miskolci Beruházási Válla­lót hibásan is hajlandó át­venni a lakást. Horváth Károly igazgató- sági tag véleménye: — A vezetőséget kárhoz­tatják a szövetkezeti tagok a túlságosan engedékeny ma­gatartásért, de ha megtagad­juk a lakások átvételét — minőségi okok miatt —, ak­kor a lakásra váró családok türelme fogy el. Volt, hogy deputációba jöttek hozzánk az asszonyok, karjukon a gyerekekkel, és követelték: azonnal vegyük át az új ott­honokat, akármennyi is a hi­bájuk. A hiánypótlási jegyzékek elkészültek. Ám a kivitelező vállalat késlekedik a javítá­si munkákkal! Az érem má­sik oldalára dr. Nyíri Dénes jogtanácsos irányította rá a figyelmet: — Sokan olyan hibákat is ki akarnak javíttatni az épí­tőkkel, melyek használat közben keletkeztek. Például: a gyerek összefirkálja vagy letépi a tapétát. Nagy vihart kavart a szö­vetkezet berkeiben a garázs­ügy is. Az egyik lakótömb garázsai használhatatlanok, mert oly szűk az előtér, hogy a kocsik nem tudnak befor­dulni. Vajon igazságos-e, hogy az elfuserált garázso­kat megvetették az ott lakó 120 családdal, mondván: használják föl raktározásra? Egy-egy családra 4—4 ezer forint költségtöbblet jutott! Beszélgetésünket azzal zár­tuk, hogy lett volna miről véleményt cserélni a szövet­kezet tagságának és vezető­ségének. Csak közös akarat­tal, összefogással lehet meg­szüntetni a panaszokat. A vezetőségben meg is van a jó szándék. Ám, ha magukra hagyják őket, nem sokat te­hetnek! BÉKÉS DEZSŐ Hiénák csapnak a hagyatékra A MABEOSZ Észak-magyarországi területi bizottságának vasárnapi küldöttértekezletén nagy felháborodást váltott ki dr. Fövenyessy József beszámolójának egy részlete. Arról be­szélt a területi bizottság titkára, hogy egyre több lelkiismeret­len gyűjtő csap rá a hagyatékokra. Módszerük a következő: az elhalálozott gyűjő családját lehetőleg még a haláleset nap­ján felkeresik, s ajánlkoznak: jó pénzért megveszik az el­hunyt gyűjteményét. A hozzá nem értő családtagok örülnek, hogy valaki segít rajtuk. Az „ügyes” vevő aztán a bagatell áron felvásárolt gyűjteményt jókora felárral adja tovább, vagy saját gyűjteményének értékét növeli vele. Más erkölcstelen emberek a fiatal gyűjtők tudatlanságát, pénztelenségét kihasználva jutnak potom áron ugyancsak ér­tékes bélyeganyaghoz. E hiénák ellen csak a becsületes em­berek felvilágosítása révén léphetünk fel. A MABÉOSZ társadalmi aktívái mindenkor szívesen vállal­koznak arra, hogy a bélyeghagyatékot felbecsüljék, sőt, még arra is, hogy a szövetség gyorscseréin, megfelelő áron értéke­sítsék. Csakhogy az érintettek többsége erről nemigen tud. Ezért lenne jó, ha maguk az értékes gyűjteménnyel rendelke­ző gyűjtők világosítanák fel családjukat: váratlan esemény bekövetkeztekor hová, kikhez fordulhatnak. Sokat segíthetné­nek a szövetség bélyeggyűjtő körei is, például azzal, hogy az elhalálozott gyújtók hozzátartozóit — hiszen a halálesetnek legtöbbször azonnal híre támad a gyűjtők körében — megbí­zottunk minél hamarabb megkeresné, s felvilágosítaná. A filatelista társadalom vesse ki magából azokat, akik más bajában csak nyerészkedési lehetőséget látnak!- ' (nyikes)

Next

/
Thumbnails
Contents