Déli Hírlap, 1976. március (8. évfolyam, 51-77. szám)
1976-03-10 / 59. szám
+ A liszt adagolásától a formázásig, és az automata kemencékben történő sütésig mindenütt emberi kéz érintése nélkül teszi meg útját a kenyér. Először az utolsó munkafázisnál , a szállításnál érnek csak a ropogósra sült, nélkülözhetetlen eledelhez. (Solymos felv.) Aki szereti, az tud benne gyönyörködni! Mindennapi kenyerünk gyára — Látta azt a hidat az üzem sarkában? Szeretek ott megállni, és végignézni, ahogy a kemencéből sorjáznak a pirosra sült kenyerek. Higgye el, aki szereti a kenyeret, az tud benne gyönyörködni! Vietorisz László, a Miskolci Sütőipari Vállalat terv- és statisztikai osztályának vezetője bizonygatta ezt. Magam is láttam a kenyérgyárat. Csak helyeselhettem. Imponálóan szép a kenyérgyárunk. Tisztaságával, friss és ínycsiklandó kenyérillatával olyan, mint egy hatalmas konyha. Azt szokás mondani: jobb, ha nem látjuk, miből és hogyan készül a nagy tömegben gyártott élelmiszerünk. A mindennapink gyára alaposan rácáfol erre: ezt jobb, ha látja az ember, ízesebben csúszik a falat az emlékére is. • A PÁRTBIZALM! BELESZÓL Két éve avatták a Miskolcot és környékét kenyérrel ellátó gyárat. Három sütőüzemet „váltott ki” a vállalatnál. A korszerűtlenebb pékségeket megszüntették, amikor felépült, s termelni kezdett. Erről a két évről próbáltunk tájékozódni látogatásunk alkalmával. Egy pillanatig várni kellett, Márton Elek gyárvezető — aki egyébként vegyész- mérnök — fehérköpenyes- kendős fiatalasszonyt ültetett szobája tanácskozóasztalához: — Kérem, nézze át a névsort, s ha egyetért, írja alá — adott az asszony kezébe egv ívet. Később, amikor pár percre az írást böngészővel magunkra maradtunk, kiderült: a nyereség jutalom elosztásához kérte éppen a gyárvezető Bobkó Istvánná pártbizalmi véleményét. — Nagyon helyes! Nagyon jó — mormolta maga elé '■’obkóné, és magyarázatot is fűzött hozzá: — Hat dolgozót terjesztettünk fel a ki- "áló címre. De csak négyre volt keret. Természetes, hogy akik kimaradtak, a jutalomból jobban részesedjenek... De mindenkinek jut, aki egyetlen napi mulasztás nélkül részt vett a nyereség megtermelésében. • SZÍVESEN VÁLLALT FEGYELEMBEN A rövid epizód a későbbi beszélgetést illusztrálta. Márton Elek és a helyettes gyárvezető, Nagy Barna arról szólt, mi is a titka annak, hogy az indulást követő, sok bajjal-gonddal járó esztendő után végül is a gyár második éve, a tavalyi meghozta az ígéretes eredményt: egymillió 200 ezer forintos nyereséggel zárták az évet. S a titok: végre összekovácsoló- dott az új gyár kollektívája. Szívesen vállalt fegyelemben dolgozik itt a 130 ember. Akkor nem értettem, miért hangsúlyozzák olyannyira a szilárd fegyelmet. Tulajdonképpen Vietorisz László magyarázta el: — 1974-ben rengeteg személyi probléma volt, amellett, hogy „bejáratos” volt maga a gyár is. A kisebb- nagyobb technikai-technológiai igazftanivalók is elég gondot adtak volna. Ráadásul a sok fegyelmezetlenség ... Azóta változott a helyzet, hogy hozzáértő vezetők kerültek oda. s a rendbontók vagy megcsendesedtek, vagy elmentek ... • ÓRÁNKÉNT EZER KILÓ Szentigaz: 200—250 ezer ember „meózza” naponta a kenyérgyári kenyeret. Hírük rontását nem engedhetik meg. Már csak azért sem, mert ezt a korszerű techni- kát-technológiát a világon elsőként itt vezették be. Nem véletlen a búcsújárás a tatárdombi gyárban. Holland, szovjet, jugoszláv, román, csehszlovák, algériai vendégek, sütőipari szakemberek firtatják: hogyan is lehet egyetlen óra alatt, egyetlen szalagsoron ezer kilogramm kenyeret dagasztani-keleszte- ni-sütni? S ráadásul szinte selejt nélkül, s egy mázsát 2—3 kilóval kevesebb lisztből. mint másutt. Tapasztalataikon okulnak hazai szakembereink is. Két év óta sokfelé épült már fel hasonló kenyérgyár; Pesten, Szegeden, Egerben, Pécsett, Győrben, Szolnokon és Kaposváron is. A miskolci példából tanulnak, újításaikat kérik. A gyár kollektívája ugyanis olyan munkát végzett a múlt esztendőben, ami ritka a szakmában. R. £. A DH várospolitikai fóruma Városfejlesztés — messzebbre tekintve Nemcsak a sakkozó kerülhet időzavarba, hanem a városfejlesztő is. Az utóbbinak a következményei azonban jóval súlyosabbak, hiszen sok embert — néha ezreket — érintenek. Az elmúlt tervidőszakban erősen éreztette hatását, hogy viszonylag kevés pénzt fordíthatott az építési területek előkészítésére, közművesítésére a tanács. Számos jel arra utal, hogy az ötödik ötéves terv változást hoz, azaz, sikerül ösz- szehangolni a városfejlesztő munkát a gyorsan ketyegő órával. A negyedik ötéves terv — gazdaságossági és más okok miatt — menet közben végrehajtott korrekciói még fokozták a fentebb említett gondokat, és bizony néha tűzoltó-munkával kellett újabb területeket feltárni az építke. zéseknek. Példák a ,,tűzoltó-munkára” Előfordult, hogy a kivitelezési munkával párhuzamosan készültek a tervek. Ezt tudva nem is kell csodálkoznunk rajta, hogy egyik-másik lakótelep (például: a bulgár- földi) magán viseli a kényszerű kapko 'ás nyomait. A kívánatosnál sűrűbben tűzdelték tele lakóépületekkel ezt a negyedet, eredetileg zöldterületnek szánt részeket is beépítettek, s az egyik óvoda udvara — részben — a magas, feszültségű távvezeték alá került. A Tizeshon- véd utcában pedig néhány épület hónapokig állt üresen, mivel csak utólag készültek el a közművek. A bevezetőben azt állítottuk, hogy számos jel mutat a kedvező változásra, közelebbről arra, hogy sikerült időt nyerniük a városfejlesztőknek. Bizonyítékaink közé soroljuk, hogy az ötödik ötéves terv előkészítésére a többszörösét költhette a tanács annak az összegnek, melyet a negyedik ötéves terv megalapozására fordíthatott. Bár igen mags volt a szanálási arány — 2600 régi otthont bontottak le —, számos területen, ígv például a Vörösmarty utca mentén, az Avason és az összekötő városrészben viszonylag zökkenőmentesen folytathatták a munkát az építők 1976-ban. Tulajdonképpen azzal kellett volna kezdenünk, hogv a beruházók, tervezők és kivitelezők egybehangzó véleménye szerint jobban átgondolt, a város anyagi lehetőségeihez jobban igazodó tervet dolgoztak ki az 1976—1980 közötti évekre, mint bármelyik korábbi tervidőszakra. Sohasem alakult ki olvan széles körű véleménycsere sem a városfejlesztésről, mint az utóbbi években. Utalhatunk például azokra a találkozókra, melyeken a városi pártbizottság és A vendégnek van igaza? Kérem a panaszkönyyet! — Kérem a panaszkönyvet! A Tokaj étterem felszolgálója csodálkozik, és közli, hogy azonnal küldi az üzletvezetőt. Nem tudom meggyőzni arról, hogy nem a főnökkel szeretnék beszélni; a panaszkönyvet kérem. Üjabb pincér lép az asztalhoz. — Amíg a vendég nem fogyasztott, addig nem jár panaszkönyv — mondja. Azután jön az üzletvezető is, de panaszkönyv még mindig sehol. Végül udvariasan megkérnek fáradjak föl a főnök dolgozószobájába, ahol rövidesen megjelenik Galambos József üzletvezető-helyettes, és végül is kézbe kapom a féltve őrzött kincset. Ezúttal azonban nem a panaszkönyvbe akarok írni, hanem a panaszkönyvről. Arról az intézményről, amelyet 25 esztendővel ezelőtt hívott életre egy minisztertanácsi rendelet. Az első paragrafus így szól: „A dolgozó tömegek bírálatának fontos szerepe van a hibák feltárásában és kiküszöbölésében.” Ez a felismerés szülte a rendeletet. Azóta van panaszkönyv postán, húsboltban, étteremben, Patyolatban. És amit a tegnap délben, a Tokaj étteremben lejátszódott eset is bizonyít, a panaszkönyvnek van nimbusza, hiszen néhol úgy őrzik, mintha egy felbecsülhetetlen értékű Gutenberg-kiadvány- ról lenne szó. Pedig hát a sárga füzetnek rögtön az első oldalán olvasható a felirat: „A panaszkönyvet jól .látható, könnyen hozzáférhető helyen kell kifüggeszteni.” És ennek a kritériumnak, ugye, a legjobb indulatú elbírálás mellett sem felel meg az üzletvezetői iroda. Pedig a Tokaj gyakorlata nem egyedi. Hasonlót tapasztaltunk az Avas sörözőjében, a Fehér-termében és a Junóban is. Miért ez a szabálytalan gyakorlat? Az egyik vendéglátó-vezető azzal indokolta, hogy az étterem esztétikai megjelenését rontaná a kifüggesztett panaszkönyv... Mások arra hivatkoztak, hogy előfordulhat: bemegy egy részeg ember és széttépi ... Szerintem az igazi ok: ily- módon lehetőség van arra, hogy a vendéget egy kicsit „megdolgozzák” a panaszkönyv esetleges átnyújtása előtt. Ne tessék rosszra gondolni, nem valamiféle megvesztegetésre vagy leitatásra célzok; csupán arra, hogy a felszolgáló latba veti rábeszélőképességét, az üzletvezető a meggyőző-tehetségét, hivatkozással a bolt jó hírnevére, a pincér sokgyermekes voltára stb. Lehet, hogy feltételezéseim túlzottak, azzal viszont egyetértettek az érintett vendéglátó vállalat vezetői, hogy a helyzeten — pontosabban a panaszkönyv helyén — változtatni kell, és a rendeletben előírt módon biztosítani kell hozzáférhetőségét. De menjünk tovább azzal a feltételezéssel, hogy a vendég vagy a vevő hajthatatlan, és végül mégiscsak megszületik a panaszkönyvi bejegyzés. Ezt, az előírások szerint, az üzletvezető 24 órán belül köteles továbbítani a központba, a központ pedig köteles 30 napon belül kivizsgálni az esetet, és írásbeli választ küldeni a panaszosnak. Tapasztalataink szerint ezt a rendelkezést mindenütt betartják. Persze, nem könnyű az ellenőr dolga, mert a panaszkönyvi bejegyzés már az üzletvezető írásbeli véleményével együtt kerül a központba. A főnök pedig természetesen védi a bolt és a dolgozó becsületét. Ezért hát panaszkönyvi bejegyzések nyomán csak a legritkább esetben születnek fegyelmik. A levélbeli válaszok leggyakoribb fordulata a következő: a panaszt megvizsgáltuk ... szíves elnézését kérjük... a dolgozót figyelmeztetésben részesítettük ... reméljük, a jövőben... és így tovább és így tovább ... Panaszkönyvi panorámánk nem lenne teljes, ha nem szólnánk arról is, hogy az üzletek zömében valóban a megfelelő helyen van a panaszkönyv. S arról, hogy a bejegyzések egy része nem bírálat, hanem dicséret. Olyat is tapasztaltunk, hogy a kedves vendég külön papíron, írógéppel, kis levélben adta a központ tudtára, milyen jól érezte magát az étteremben ... Szerencsére az ilyen, enyhén szólva kétes módon született dicséreteket a vállalatok sem veszik komolyan. Az, hogy sok helyen nehéz hozzájutni a panaszkönyvhöz, azt bizonyítja, amit Simon László, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat hálózati csoportvezetője mondott: ... hiszünk a vendégnek. a tafiács vezetői cseréltek véleményt a nagyüzemi munkásokkal a város jövőjéről. Távlati koocepciók És sorolhatjuk tovább az előkészítő munka tervszerűbbé válásának jeleit. A közelmúltban szerepelt a tanács végrehajtó bizottsága előtt a közlekedésfejlesztés. Az építési és közlekedési osztály vezetője hosszabb távra szóló koncepcióba ágyazva ismertette a, következő öt év tennivalóit, a tervezett beruházásokat, Jól haladnak a távolabbi években beépítendő területek kisajátítási munkái, például az Avason. A közel, múltban bírálták el a Bodó- tető, a minap pedig a Tetemvár beépítésére kiírt pályázatot, jóllehet mindkét városrészt csak a hatodik ötéves tervidőszakban építik be. Érlelődnek a belváros rekonstrukciójával kapcsolatos elképzelések — minden bizonnyal tervpályázatot is kiírnak —, jóllehet a városmag sem születik újjá az ötödik ötéves tervben. Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni, hogy a vá. rosi pártbizottság is kidolgoz egy olyan programot, mely cselekvési vezérfonala lehet a komplex városfejlesztésnek, a várospolitikának, akár 10— 15 évre. A példatár természetesen még így sem teljes, de talán elegendő annak bizonyítására, hogy most már hosszabb távra előretekintve dönthetnek a városfejlesztést, várospolitikát irányító testületek Miskolc jövőjéről. És ez nagyon fontos, hiszen helyes döntésre csak az képes, akit nem szorít az idő. (bekcs) (erdős) Véri adtak a DIGhP-ben Az idén is megrendezi a DIGÉP vöröskeresztes szervezete a negyedévenkénti véradónapokat. Az első véradási akció szép eredménnyel zárult: 430 dolgozó mintegy 140 liter vért adott térítés- mentesen. Különösen kitűntek a kovácsoló gyáregység fizikai dolgozói, akik közül 114-en mentek el véradásra. A gépgyári önkéntes véradók között már nem egv akad, aki több mint nyolcvanszor (!) adott önkéntesen vért! Borvonat Borvonat indult útnak ma délelőtt a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinátból az NSZK-ba. A sátor- aljaúhelyiek 2,5 ezer hektoliter bort szállítanak partner- vállalatuknak. Érdekessége e célvonatnak, hogy egyedül e tőkés partner rendeli így a világhírű tokaji bort. a többi export-nedű palackozva kerül rendeltetési helvére. To- kaj-hegvalján ugyanis az eladott bor több mint 90 százalékát palackozva hozzák forgalomba.
