Déli Hírlap, 1976. március (8. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-08 / 57. szám

• 9 CSZUfilíI • A VILÁGSZÍNVONAL MÖGÖTT © NÖ A BORSODI ÉTVÁGY ® NEM TUDJÁK ELKÉSZÍTENI Országos adat: évente 71 kiló húst eszünk. Ebből a halfélék mennyisége nem éri el a három kilogrammot sern. Az egy főre eső halfogyasz­tásban messze elmaradunk a hasonló nagyságrendű, s ten­gerrel hasonlóképpen n?m rendelkező országok mögött. Az ötödik ötéves terv során egy kilóval akarjuk emelni az egy lakosra eső halfo­gyasztást; 400 millió forintot fordítunk a haltermelés fej­lesztésére. Hogyan állunk Borsodban? Az orvos: — A hal a legegészsége­sebb hús, sajnos nem eléggé kedvelt, talán elkészítésének számtalan módját sem isme­rik ... A horgász: — Minden élővíz romlik. Én a csarnokban nem ve­szek, az nem olyan ... Srakler Béla nyugdíjas szakács: — Száznál több halétel re­ceptjét ismerem. Hatot ha készítenek belőle. Pedig az én időmben tengeri halak még nem is voltak ... Farkas Pál, a Halértékesítő Vállalat miskolci kirendelt­ségének vezetője: ::~rrr Sajnos; a-• haltermelés^ sei bajok voltak. Keveset fordítottunk.Já. Köztudomá­sú: a halastavak elöreged­tek, az aránylag rövid te­nyészidejű hal lökésszerűen jelenik meg a piacon. Ez az egyik oldal, amihez rögtön hozzáteszem, hogy az igénye­ket így is ki tudtuk elégíte­ni. Az igazság az, hogy a mai háziasszonyok többsége nem is tudja elkészíteni a halat, legfeljebb kétfélekép­pen. És nem szívesen pu­colja abban a kis konyhá­ban ... — Hogyan lehetne ezen segíteni? — Sok-sok bemutatóval, receptekkel, jó propagandá­val ... — Félkész termékekkel? — Talán ... Amikor a mélyhűtött csirke bejött, ak­kor alig vették. Ma népszerű és kedvelt. Mi árultunk mély­hűtött pontyszeletet. Még nem közkedvelt, ehhez idő kell. A háziasszonyoknak csak az a friss hal, amit előtte ütnek agyon ... A gondok ellenére me­gyénkben a halfogyasztás az országos átlagnál gyorsabban nő. 1974-ben 350 ezer kiló élőhalat és 150 ezer kiló hű­Kiváló kereskedők Tavaly aranykoszorús ki­tüntetést kapott a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 361. számú, vasgyá­ri iparcikk-áruházának szo­cialista brigádja. Elmúlt évi eredményei alapján a bri­gád most ismét szép kitün­tetés előtt áll. Jelentősen túlteljesítették forgalmi ter­vüket. s naplójukban elisme­rő bejegyzések tanúskodnak arról, hogy munkájukat a vevők teljes megelégedésére végezték. (Egyetlen reklamá­ciójuk 6em volt!) Mindent rendben talált a boltban az esetenkénti társadalmi ellen­őrzés is. A brigádban sok a fiatal ám úgyszólván mindegyikük­re büszkék lehetnek az idő sebb kollégák. Két fiatal I., illetve II. helyezést ért el a Szakma Ifjú Mestere verseny vállalati vetélkedőjén. Ered ményeiket a kollektíva se­gítőkészségének is köszónhe I ttfc. __________ tött tengeri halat adtak el Borsodban. 1975-ben már 400 ezer kiló élőhalat és 200 ezer kiló tengeri halat. Ez utób­bit most kezdi megkedvelni a fogyasztó. Kiábrándítóan rossz, szá­mokkal szinte jelezhetetlenül alacsony ebből a ragadozó halak (harcsa) aránya. Ez összefüggésben áll élővizeink romlásával. — Mit lehetne tenni a na­gyobb forgalomért? — Az V. ötéves terv be­ruházásai a haltermelésben három év múlva jelentkez­nek. Addig az élőhalfogyasz­tást nem is növelhetjük. Más dolog: nő és nőni is fog a mély­hűtött hal fogyasztása. Húsz százalékkal nagyobb forgal­mat tervezünk — mondotta Farkas Pál. — És valamit még: gyakorlatilag a hal ára hosszú évek óta változatlan volt. A háziasszony ugyan most azt mondja, hogy a kö­zelmúltban drágult, de ez a néhány forintos árcsökkenés és áremelkedés mindig, min­den évben bekövetkezik. Szeptemberben, a lehalászá­sok idején olcsóbb a hal, mint például most, amikor a (Kerényi jelv.) telelők méteres jege alól kell kivenni. — Apróhal nincs? — Sajnos... — Csak tavi ponty van? — Csak ez ... Az írás végét a piacról írom. Talán igaz, hogy álta­lában nem ismerjük a ponty legalább ötvenféle jó ízét, de hát a halfajtákban sem válogathatunk. Igaz. amit a szakember mond: sokan ke­resnek vadpontyot, mert az jobb, no de mi lenne, ha mindenki vadmalacot keres­ne házi sertés helyett? Talán — ez az újságíró véleménye — helyes lenne, ha az ABC-áruházakban is­mét árulnának halat, ha jobb propagandája lenne a halak elkészítésének, ha e propa­ganda gondolna a kezdetben idegenkedve fogadott, de ma már egyre kedveltebb mély­hűtött áruk népszerűsítésére, ha a vendéglőink étlapján nemcsak a négy megszokott, hanem legalább tíz halétel szerepelne. Halat enni ugyan­is nemcsak egészséges, ha­nem gazdaságos is. (bartha) Városi tanácstagok beszámolói Március 8. Molnár Miklós, 10. sz. Alt. Is­kola, Katowice utca 17., 18 órá­tól; Szabó János, 10. sz. Alt. Iskola, Katowice u. 17., 18 órá­tól; dr. Drahos István, 34. sz. Alt. Iskola, Könyves K. u. 2., 18 órától; Endréd! József, OTP kör­zeti fiók, Győri kapu 51., 18 órá­tól; dr. Konczwald Barnabás, 34. sz. Alt. Iskola, Könyves K. u. 2.. 17 órától: ví"’ Tair'!-~4, LAEV-kultúrterem Erdész u. 24., 18 órától. Március 10. Dr. Gyimesi Béla, Kohóipari Kollégium, Kisstábornok u. 32., 16 órától; Winkler Józsefné, ere- nyöi orvosi rendelő, 17 órától Március 11. Vindt Márta, Miklós utcai ált. iskola, 17 órától. Március 12. Bumbera László. Táncsics téri ált, iskola, 17 órától. Március 13. Sebő Ernő, Csőszerelő Vállalat kultúrterme, Ernyebán u. 4., 17 órától. * Kis kezek, nagy meste­rek... (Solymos jelv., VÁLTOZIK A VILÁG Igen, változik a világ, de valamivel lassabban válto­zunk mi, emberek. Különö­sen jó irányban. Nagyapáink korában látott napvilágot — az egyik miskolci újságban — a következő dörgedelem: „Ilyet aligha tud felmutat­ni más város, hogy legfénye­sebb utczáján szemétdom­bocskákból kilométerielzőket állítsanak. Ez egészen mis- kolczi speczialitás... Ilyen lazaroni-népség csak erős büntetéssel nyerhető meg arra. hogy a tisztaságot res­pektálja. Szerintem legczél- szerűbb volna minden tetten- értre 15—20 frt, vagy még nagyobb büntetést szabni, s ki lefizetni nem tudja, meg­felelő napi 5 frt áru börtön­nel honorálni.” Nos. a „miskolczi specziali­tás” az maradt mindmáig. Jóllehet manapság olvan söp­rő- és szippantókocsik járják a főutcát, melyek láttán az idézett cikk korában élő em­ber szája tátva maradt vol­na. Ám a Pece medre az Ady- hídnál akkoriban sem hason­líthatott jobban egy szemét­bányához. mint manapság. Más: Amikor jeles sport­műsor van gyönyörű, új csar­nokunkban, a bejárat köze­lébe telepszik a makukás néni is. Szorgalmasan öntö- geti a sportrendezvényre igyekvők zsebébe a friss, ro­pogós magot, míg ki nem ürül a jókora kosár. Vajon mi lesz a naprafor­gó héjával odabenn? Hármat találhatnak... Hogy is mondta hajdanvolt kollégám? „Ilyen lazaroni- népség csak erős büntetéssel nyerhető meg arra. hogy a tisztaságot respektálja.” Bün­tetés ma sincs. Lehet-e cso­dálkozni, hogy a szokások maradtak? ÉS Ml VÁLTOZIK TAPOLCÁN? — Csókolom a kezét, nagy­ságos asszonyom! Nem fa­gyott meg a héten? Most már elhiszem, hogy maga a leg­hűségesebb vendége Tapolcá­nak. — Remélem, hogy a hűsé­get csak a Tapolcához fűződő viszonyomra érti? — Csakis. Másféle hűséget egv fürdőhely nem ismer. Ez a kis párbeszéd 1933- ban jelent meg a Tapolcai Fürdőújságban. De ha azt hi­szik, hogy a fenti mottó alap­ján, most arról lesz szó, mi­lyen keveset változott azóta a női hűség, akkor nagyon té­vednek. Csupán azért emel­tem ki a pletykarovat gyöngy­szemét, hogy bizonyítsam vele: akkoriban már a nyár végi hűvös napokon is rend­kívüli hűségnek számított Ta­polcán vendégeskedni. Mert 1933-ban nem volt olyan szállodája a fürdőhelynek, mint a Júnó. Ám Tapolcára most is csak az igazán hűségesek rándul- nak ki ősztől tavaszig, hiszen ha kimozdulnak a jó meleg szállodai szobából, akkor nem sok örömük telik az üdülés­ben. A park valóságos csata­tér, útjain csak bokáig érő latyakban lehet közlekedni. Tudom én, hogy a járdát, buszmegállót is meg kell csi­nálni valamikor, s a kerté­szek is leginkább télen dol­gozhatnak. De ha azt akar­juk, hogy Tapolca ne csak nyáron csábítson vendégeket, akkor végre el kell jutnunk oda. hogy a park télen is gyönyörködtessen és legalább a sétányok egy része járható legyen. És nem a szálló jó- pénzű vendégei, a külföldiek miatt, hanem azokért a mis­kolciakért. akik ősztől tava­szig is Tapolcára járnak hét­végi napokon egy kis nyuga­lomért. jó levegőért. Egyesek talán másért is. de erről majd a fürdőújság pletykarovatá­ban olvashatnak — ha lesz ilyen. (bekes) Ne csak szimbólum lesyen 0 A nemzetközi munkásosztály, a haladó emberiség immár 66 esztendeje minden év március 8-án őszinte tisztelettel kö­szönti az egyenjogúságukért, a teljesebb emberi életért, a békéért és szabadságért harcoló nőket szerte a világon. A nők helyzetének javításáért, az egyenjogúságért folytai tott küzdelem születésétől kezdve szorosan kapcsolódik á nemzetközi munkásmozgalom harcához, fő célkitűzéseihez. A haladó szakszervezeti mozgalmak a világ minden táján vallják Marx több mint 100 évvel ezelőtti tanításait, amely szerint a nők teljes felszabadítása csak a munkásosztály egé­szének felszabadításával együtt valósulhat meg. Ezt az együ­vé tartozást jelzi az is. hogy a történelem során a szabadsá­gért, függetlenségért, az emberi haladásért küzdők egyetlen mozgalma sem zajlott le a nők — elsősorban a munkásnók — aktív részvétele nélkül. Csak mélységes hálával és őszinte tisztelettel szólhatunk azokról az asszonyokról és leányokról, akik ezernyi gond közepette, vállalva a nélkülözést, az ül­döztetést, a bántó megkülönböztetést, férfitársaikkal vállvetve küzdöttek a múltban — és napjainkban — felemelkedésü­kért, gyermekeik szebb, boldogabb, szabad életéért. Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1975-öt a „Nők évének” nyilvánította. Ez arra serkent minden haladó szervezetet és mozgalmat szerte a világon, hogy tettekkel segítse érvényre jutni a nők egyenjogúságát. Szocializmust építő hazánkban valóban kedvező körülmények között harcolhatunk azért, hogy a gyakorlatban érvényesítsük a nők számára azokat a jogokat, amelyekért a magyar munkásmozgalom kezdetétől fogva küzdött, s amelyeket a Magyar Népköztársaság Alkot­mánya törvénybe iktatott. A nemzetközi nőnap sajátos jellegéhez tartozik, hogy e na­pon nemcsak a megemlékezés virágait kötjük csokorba és nyújtjuk át dolgozó asszonyainknak, hanem számot vetünk a megtett úttal is. Felmérjük eredményeinket, összegezzük gondjainkat, s további közös tennivalóinkat. A számvetés tartalmát számunkra az MSZMP Központi Bizottsága 1970. február 18—19-én elfogadott nőpolitikái irányelvei, az ebben a szellemben született SZOT-határozat és kormányrendelet, és az azóta megjelent — a dolgozó nőket, családokat érintő — párt-, SZOT-határozatok és kormányrendeletek szabják meg. A Központi Bizottság nőpolitikái irányelvének jelentőségét és nagyszerűségét minden szónál ékesebben bizonyítja, hogy öt esztendő múltán sem került ki a politikai, társadalmi élet­ből. Ma is él és hat. Sikerült elérnünk azt az alapvető célt, hogy a dolgozó nők helyzetének javítása mindennapi mun­kánk legyen. Elmondhatjuk, hogy egész népünk szíve meg­mozdult, tettrekészsége erősödött. A sok tízezer helyi intéz­kedés is ezt bizonyítja. Ez természetes is, hiszen e határozat jórészt azok érdekében született, akik a jövő nemzedék gon­dozása. nevelése mellett aktívan részt vesznek a javak elő­állításában, a közéleti munkában. Jelentős előrelépésnek tart­juk, hogy ma már szinte nem lehet politikai, gazdasági, kul­turális vagy szociális kérdésekről dönteni anélkül, hogy ne fogalmaznánk meg mindenkor a nők sajátos igényeit is. S ez az elmúlt évek egyik legnagyobb eredménye a határozat vég­rehajtásában ! A nőpolitikái határozat végrehajtása során elért eredmé­nyeink biztatóak. Nincs szégyenkezni valónk. Mégsem mond­hatjuk, hogy gondjainkat megoldottuk, hiszen sok még a ten­nivalónk. Az emberek szemléletében még sokhelyütt élő. ká­ros nézetek ellen való harc, a tudatformálás, a dolgozó nők helyzetének, élet- és munkakörülményeinek további javítása, szakképzettségük növelése, a munka, az önművelés és az anyai hivatás egyeztetése, a keletkező ellentmondások felszá­molása változatlanul sokirányú és következetes munkát igé­nyel a szakszervezetek -választott vezető testületéitől, az akti­vistákig minden szinten. De szükségünk van minden dolgozó még aktívabb részvételére is a termelésben, hiszen így te­remthetjük meg a dolgozó nőket, családokat segítő intézke­déseink anyagi alapját. A nemzetközi nőnapon, a magyar szervezett dolgozók ne­vében őszinte tisztelettel és igaz megbecsüléssel köszöntiük harcostársainkat, a magyar nőket, dolgozó asszonyokat, édes­anyákat és leányokat. Kívánunk munkájukhoz sok sikert, erőt és egészséget, s anyai hivatásuk teliesítésében boldogsá­got, sok örömet. Közös akarattal törekedjünk arra. hoey olyan életet teremtsünk hazánkban, amilyet gyermeke szá­mára minden édesanya kíván. Törekedjünk arra. hogv a nők megbecsülése, jogaik érvényre juttatása, helyzetük javítása ne csak március 8. szimbóluma legyen, hanem a hétköznapok mindennapos gyakorlata is. MOGYORÓSI KAROLY az ÉÁÉV szb-titkára Kikötő, strand, horgásztelep Velence-tavi tervek A Velencei-tó partján az idén újabb nagy vízügyi munkálatok kezdődnek. Az úgynevezett velencei kanyar­ban a Közép-dunántúli .Víz­ügyi Igazgatóság szakemberei folytatják az ifjúsági üdülő- központhoz tartozó partfal építését és a terület feltölté­sét. Megkezdik a hajókikötő építését is. A legnagyobb víz­ügyi munka színhelye Velen- cefürdő lesz. Ott a tervek szerint új hajókikötőt. 2000 csónakot befogadó csónakki­kötőt és 15 000 vendégre „mé­retezett” strandot építenek az 1980-as évek elejéig. Az új létesítmények építését meg­előzően 774 ezer köbméter iszapot kell kikotorni és 407 ezer négyzetméter nádat kell eltávolítani a lövendő strand és kikötő területéről. A mun­kát az idén kezdik meg a víz­ügyi igazgatóság kotróhajói és dolgozói. Ezen a területen újabb 3200 méter hosszúságú partfalat is kiépítenek. A Ve­lencei-tó „csücskében” — a dinnyési részen — megkez­dik annak a területnek a fel­töltését. ahol két-három éven belül horaásztelepet alakíta­nak majd ki. A kotróhajók egyelőre még a javítóműhelyekben pihen­nek. de a tervek szerint áp­rilis első napjaiban megkez­dődnek a vízügyi munkála­tok a tó partján.

Next

/
Thumbnails
Contents