Déli Hírlap, 1976. március (8. évfolyam, 51-77. szám)
1976-03-30 / 76. szám
♦ Rutinmunka, mégsem unalmas... Hamarosan automata készíti Műanyag lencse és kerethóbort Lobogózzuk fel az éoiileteket! Miskolc megyei város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága felkéri a város lakosságát, az üzemek, Intézmények, vállalatok vezetőit, hogy április 4-e, hazánk fel- szabadulásának 31. évfordulója tiszteletére lobogózzák fel épületeiket. A 'zászlódísz április 1-től 5-ig köszöntse az ünnepet. A Bartók. Béta Zeneművészeti Szakközépiskola bélyeggyűjtőköre 1972 októberében alakult és általában 15—20 között van a taglétszáma. Lelkes kis csoport, amit bizonyít, hogy 1973-ban már kiállítást rendeztek az iskolában. Jelenlegi bemutatójukon — amely április 5-ig tart nyitva — Oláh Imre szakkörvezető mellett az ifjúsági gyűjtők (Bodnár Gyöngyi és Szabó Attila) is állítottak ki anyagot gyűjteményükből. A rendezésben nagy részt vállalt Sereg János igazgató. A forradalmi ifjúsági napok keretében nyílt bemutató a „Három tavaszt" köszönti. Egymillió Zsi&ruli A vasárnapi lapok közönén a Központi Statisztikai Hivatal jelentését a negyedik ötéves terv teljesítéséről. Nagyon remélem, hogy sokan áttanulmányozták. Nem végigolvasták, hanem áttanulmányozták, hiszen a statisztikai jelentést, sem lehet másként megismerni, mint egy' verseskötetet, illőre-, hátralapozva, mazsolázva, a tanulmányozásban tág teret engedve az egyéni kíváncsiságnak, érdeklődési körnek, tetszésnek vagy nem tetszésnek. Az építőanyagipar 28 százalékkal produkált többet 1975-ben, mint 1970-ben. Ebben már’ ..benne van” a HCM eredménye is, és az üveggyár öt esztendő alatt a szakmai átlagot magasan meghaladó termelésfelí'utása is. A vegyipar termelési indexe 65 százalékos növekedést jelez. Egy mondat a KSH szöveges értékeléséből: „A TVK új olefinműve, 250 ezer tonna műanyagfeldolgozó kapacitással, megkezdte üzemszerű termelését ...” A bútoriparral kapcsolatos előrelépésről az új Domus jut az ember eszébe, az idegenforgalmi és a szállodai helyzetről pedig a tapolcai Júnó. A beruházásokra öt esztendő alatt 574 milliárd forintot' költöttünk ... önkéntelenül a miskolci, borsodi óriások sorjáznak fel az emlékezetben: cementgyár, húskombinát, nemesacél-hengermű. Az ország népessége 1976. január 1-én 10 millió 572 ezer volt. (Lehet, hogy Miskolc lakóinak száma már meghaladja a kétszázezret?) Sokan vagyunk, mégis kevesen. Az aktív keresők száma öt esztendő alatt 92 ezerrel emelkedett. Ebben a tervidőszakban csak mintegy hatvanezerrel lesz több a munkára foghatók száma. A foglalkoztatottak száma így is meghaladja az 5,1 milliót. Tudjuk, hogy mennyit kerestünk, mennyit fogyasztottunk, hogy hánnyal nőtt az orvosok, s a bölcsődei és óvodai férőhelyek száma. Es takarékosak is voltunk, mert volt miből félretenni. A lakossági takarékbetétállomány csaknem megkétszereződött, s jelenleg meghaladja a nyolcvan milliárd forintot. Ennyi pénzért egymillió Zsigulit lehet venni. A KSH jelentése a múltról vall. egy korábbi állapotot rögzít, tegnapi eredményeinket, örömeinket és gondjainkat közvetíti a mába; azért, hogy holnap jobban csináljuk, hogy az életünk minőségét alapvetően meghatározó mutatók jobbak legyenek. Egy hónapon belül kielégítik a tavalyi igényeket Heves vadászmezőin hallgatnak a puskák Volt időszak — nem is olyan régen —, hogy szinte naponta jutott panasz a sajtó hasábjaira a gyógyszemüveg-ellátás- ról. Előfordult, hogy az OFOTEBT valamelyik szaküzletében SZTK-vényre megrendelt okulárét hónapokig hiába várta a beteg, többnyire csak mentegetőzést kapott: sajnos nincs a szükséges dioptriából raktáron, megrendelték a MOM-tól, de még nem érkezett meg. Igaz, akadhat ma is szemüvegre váró, aki fél éve adta át a kereskedelemnek a receptjét. Okét megnyugtathatjuk: a MOM Ígéri, hogy egy hónapon belül kielégíti a tavalyi igényeket... Minden eddiginél több szemüveg fogy országszerte is, Borsodban pedig a legmagasabb a beváltott receptek száma; zömüket az OFOTÉRT miskolci, Bajcsy- Zsilinszky úti, 83. sz. optikai szakboltja veszi át. -Tizennégy éves fennállása alatt sem tapasztalt fellendülést mutat a szakbolt forgalma, január 1-től havonta 1000— 1200-2al több gyógyszem üveget rendelnek meg náluk, "nnyire romlana a lakosság szeme?! Aslamnoloári íooon... — Igaz, valamelyest több ma a gyenge szemű ember, mint a korábbi évtizedekben volt. De nem ennyivel! Az igények növekedésének kulcsa az, hogy január 1-től általánossá lett, állampolgári joggá vált a társadalombiztosítási szolgáltatás, s természetesen most már azok is igénybe veszik, akik eddig nem tették. A másik ok; az iskolás korú gyermekeknél bevezették a szemészeti szűrővizsgálatot, s kiderült: sok közöttük a szemtengely- fsrdülésben szenvedő. A szűrővizsgálatokon előírják számukra a szükséges szemüveget, s a kon troli vizsgálatok alkalmával nem ritkán más-más erősségűt rendelnek — magyarázta az ugrásszerűen megnőtt forgalmat Naszódi Tibor boltvezető. A „Könyvről — könyvért" irodalmi rejtvényműsor ma a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem könyvesboltjából jelentkezik. A játékÉs persze arra is volt magyarázata, hogy lehet az; tavaly a kevesebb vényt sem tudták időre beváltani, most pedig kevesebb az ok a panaszra. Színezhető, könnyű, nem törik — És ha minden jól megy, megszűnnek a panaszok — egészíti ki. — A Magyar Optikai Művek ugyanis felépítette Mátészalkán a műanyag szemüveglencsét gyártó üzemét, amely gyermekeknek minden dioptriában, felnőtteknek nyolc és fél dioptria fölött készíti a korszerű, anyagában is színezhető műanyag lencséket. Ugyanakkor az üveglencse- ellátás is jobb, mint tavaly, kivéve a bifokális és az úgynevezett kombinált hályogüvegeket, de a második fél évtől már ezekre is lesz megoldás... Az a bizonyos műanyag lencse tavaly nyár óta izgatja a szemüvegesek fantáziáját, sokakét sokáig mindhiába, mert eredményesebb volt a reklám, mint az első hónapok termelése, őszintén szólva volt is mit reklámozni a korszerű terméken, hiszen — amellett, hogy méretében jól idomítható a divathoz (nagyobb átmérőben is készíthető, mint az üveg!), súlya csak egyharmada az üveglencsének, színezése nem kopik le, s ami a legfontosabb; nem törékeny. — Egyetlen gyengéje, hogy kopásállósága kisebb, mint az üvegé, na dehát azt sem lehet csak úgy zsebben, a kulcscsomó mellett tartani. Receptre is szépet A szemüveg ékessége a keret. Naszódi Tibor szerint nem véletlen, hogy nálunk vezető a népszerű rádióriporter, Sedíinszky János. Az irodalmat kedvelő miskolci fiatalok 15 óra 20 perctől 10 percen át vetélkedhetnek. szinte kerethóbort van, hiszen az esztérgomi Gran Visus gyár 20—25 féle modellt kínál, olcsóbbat is, drágábbat is, amelyeknek majd mindegyike világszínvonalon áll. És persze kapható inr- portkeret is (osztrák, aranyozott fém, 510 forintért!), amellett, hogy a receptre adható SZTK-keret is csinos ma már (Moréna típusú, 41 forint). A Gran Visus gyártja azt is, és nem véletlen, hogy kétszer annyi fogy belőle, mint elődjéből, a 15,70- es Spártóból fogyott. (Any- nyival szebb is!) A gyártó cégek tehát megtették, megteszik a magukét, hogy elegendő okulárénk legyen. Az OFOTÉRT is hozzáadja a maga „keretjét”; Budapesten központi optikai műhely létesül, amelyben automatizált gépsorokon készülnek majd a szemüvegek. Száz ' kisműhely munkáját látja el. Naszódi Tibor sokra tartja ezt, éppen mert ismeri az üvegcsiszolás Iélek- ölő taposómalmát a hajrák idején. Egyébként szakboltjuk túlterheltsége is csökkenni fog: Miskolcon űjabb optikai szakbolt nyílik a belvárosban az V. ötéves terv idején. Szép, fehér télre áhítoztak idén is Heves megye vadászai, hiszen nyúlás körvadászatokra, fácánozásra, erdei vaddisznó-hajtásokra a hava« napoknál nincs ideáli- sabb vadászidő. Ám, mint már hosszú idők óta, a hó most is csak rövid Időre porozta be a síkvidéki réteket, mezőket, vadrejtő csendereseket, s a hegyi erdőket. Az időjárás persze nem nagyon ronthatta így sem Artemisz vagy Diana híveinek kedvét, amire bizonyíték a február végi fácánozással lezárult vadászati idény mérlege is. Heves megye vadászmezőin még soha nem volt ennyire kedvező a vadállomány „népessége”, mint most. Évről évre szép állományt gondoz- nak-nevelnek szarvasból, őzből, vaddisznóból, muflonból, de a szárnyas—szőrmés apróvadból is. Ezenkívül jelentős a védett állatok száma. A vadmacska, borz, nyuszt, nyest, vidra, a baglyok, öly- vek, héják, karvalyok és kányák mind háborítatlanságot élveznek. Valóságos madárkolóniákká változtak az utóbbi években a Tisza menti ártéri erdők, ahol olyan ritka és féltett vendégek is szállásra lelnek, mint a vándor sólyom, a halászsas, a bakcsó és más gémfélék. Szép számmal tenyésznek túzokok, az alföldi táj leghíresebb és legnagyobb testű madarai. Gyakran látni hegyvidéki er- deinkben, a Bükkben is, szépen színezett császármadarakat, s nem ritka ma már a fekete holló sem. Jelentős változásokat vehetünk számba nemcsak a vadállományban, de maga a vadászati mód is sokat változott. Néhány éve még kuriózumnak számított, ha arról hallottunk, hogy vaddisznót hoztak terítékre az alföldi területeken, ma pedig már nem ritkaság, hogy a Tisza menti erdőkben rendeznek hajtást a szürke csu- hások elejtésére. A vaddisznók mind nagyobb számban hagyják el természetes élőhelyüket, a hegyi erdőket és lehúzódnak a síkvidékre, ahol a nagyüzemi táblákban „terített asztalt” találnak, és hosszabb ideig zavartalan ab bul érezhetik magukat. S a vaddisznók után, most már mind gyakrabban találkozni az alföldön szarvasokkal is. E két vad jelenléte mező- gazdasági kultúrterületéinken semmiképp nem kívánatos, s mindent el kell követni, hogy a „nomádokat” visszatérítsék természetes élőhelyükre, az erdőkbe. A nyulak és a foglyok száma évek óta változatlan, ez a két vadfajta igencsak megsínyli a nagyüzemi gazdálkodás, az iparszerű termelési rendszerek elterjedését, amely nem biztosít megfelelő körülményeket szaporodásukhoz, Éppen fordított a helyzet a fácánok és az őzek esetében, amelyek jól alkalmazkodnak az új gazdálkodási formákhoz. A fácán állomány például a korábbiakhoz képest megnégyszereződött, s a fácánkakas az apróvadak között — mint vadászzsákmány — a fő helyre rukkolt elő. A sportvadászoknak a nagy terítékű fácánvadászatok jelentenek most már örömet. Sokban hozzájárult ehhez az eredményes félvad-tenyésztés elterjedése, amelyre nemcsak anyagi erőt, de felbecsülhetetlen értékű munkát áldoznak a vadásztársaságok. 1967-től például nem kevesebb, mint 154 ezer fácánt bocsátottak ki területeikre. Csak az elmúlt évben 34 ezerrel gyaraoították az állományt. salát tenyésztésből. A, február végi „fácánszilveszterrel” befejeződött a vadászati idény. Heves vadászmezőin is elhallgattak a puskák. Eredményes esztendőt zártak: 6000 lőtt fácánt, 450 szarvast, 550 őzet, 23Ó vaddisznót és 50 muflont adtak át a MAVAD-nak értékesítésre. Huszonegyezer nyulat, 9000 fácánt és 4500 foglyot a vértelen vadászatokon, élve fogtak' be. Mindez 11 millió forintot hozott a vadásztársaságok konyhájára. Ebből a pénzből gondoskodnak majd a vadföldek megműveléséről, új etetők, vadóvó és vadvédelmi berendezések létesítéséről, a téli takarmány előteremtéséről. PATAKY DEZSŐ R. É. Miről is kérdezett? — ... a gondjaimról? Tudom, ön nem arra kíváncsi most, hogy emlékezetből visz- szemondom-e, amit az utóbbi hónapokban olvastam, hallottam. A kimondott szó felelőssége pedig elveszi az ember kedvét az általánosságoktól.., Igen, arról, ami a hivatalos jelentésekből hiányzik. Kezdjük hát! Hogy miért lettem tagja a pártnak? Látja, már az első kérdés is gondolkodási időt „kér". Nem lehet erre kapásból választ adni. Mielőtt jelentkeztem az egyetemre, két évig dolgoztam kőművesek mellett. Igazi emberek között. Ok tanítottak tisztességre, tőlük kaptam a biztatást. Máig érzem a tartozást, és ami jó, a hovatartozást is, Amikor száradó tintájú diplomámmal és zöld füleimmel kiléptem az egyetem kapuján, nem tudtam, hova kapjak. Látja, egészen idáig röpített e lelkesedés. Tudtam, mit vállalok 200 kilométerre a fővárostól, az egyetemtől, de közel a forráshoz. Feladatot kaptam releget, erre nem panaszkodhattam. Nem panaszkodhatni ma sem. „Albérletbe jött” a gyerek, aztán a. lakás, a továbbképzés, tanulás éjszakákon át. Észre sem vettem., kiballagtam az ifjúságból. Hogy ma már kisebb a lendület? Lehet. De ami még megmaradt, azt másképp használom fel. Hogy a szakmámnál maradjak; tervszerűbben. Hogy eleget tettem, rászolgáltam-e a bizalomra? Erről, ha lehet, ne én ítélkezzem. Egyet tudok biztosan: legjobb tudásom szerint sáfárkodtam a rám bízott aranyakkal. Mégis, egy-egy hosszú, nikotinmérgezéses értekezlet közben bizony legszívesebben kisomfordáltam volna, vissza az építkezésre, vissza a régi szakik közé, hogy erezzem a szerszámok fogását, a mozdulatok biztonságát. A rajzasztalon előttem születik a jövő. Ha igazán jól dolgozom, ez meghozza a gyümölcsét. Ha szabad igy mondanom: puding próbája az evés... Tíz éve vagyok párttag, és nem túlzók: vártam ezt a beszélgetést. Nem ártana, ha gyakrabban kerülne sor erre. Nem ártana, ha mélyebb lenne az önismeretünk. Nemrégiben jártam a szülőföldemen. Földbe süppedt parasztházból indultam, és most városrészeket tervezek, gyárakat, otthonokat — az embereknek. A korszerű üzemekben és magas házak között mégis az jut eszembe: vajon nőttünk-e mi, emberek, akkorát, mint a házaink? De nem akarom szavamat veszteni ,.. Elnézést... Miről is kérdezett az elején?" V. K. „Konyvio!—köiyvérl”, az piemen
