Déli Hírlap, 1976. március (8. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-25 / 72. szám

a miskolciaké a szó Más a reklám?... Párom panaszkodik: száraz az arcbőre, s apró kiütések rondít­ják. Szakembert kérdezek, tanácsolja: zsíros krémet használjon. Kozmetikai téren laikus lévén, tovább kíváncsiskodom: milyet? Pél­dául Niveát — így a válasz. — Gyerünk hát Niveát venni! — buzdítom nejemet. Centrum Áruház, illatszerosztály. Minden a Niveát reklámozza, hát hol lehet kapni — gondolom —, ha nem éppen itt? — Sajnos, nincs — mondja az eladónő, s máris a mögöttem álló vevőt kérdi: — Mit tetszik?... — De hát... — mutatok a reklámfeliratra. — Más a reklám, kérem szépen, és más a kereskedelem! — ez a válasz. Kész, kioktattak. Megérdemeltem, miért kérdezősködöm, s hon­nan veszem a bátorságot, hogy vállaljam a vásárló leggyakrabban hálátlan szerepét. Ezen töprengve, a kijárattól visszanézek. Zsinór­ra fűzött apró, kék zászlókon: Nivea. A mennyezetről lógó nagyobb, ugyancsak kék gömbökön: Nivea. EgyábMán, mindenütt Nivea, csak ott nincs, ahol kellene: a polcokon ... — Sebaj — elemezgetjük a fonák helyzetet, már kint az utcán —, majd megnézzük másutt. A Tv-szalon melletti illatszerben. Nivea-reklám sehol. Rossz ómen. Rossz?. . . — Mennyit parancsolnak? — kérdi az eladónő. — Egyet... — Tessék — s a jellegzetes kék színű dobozzal megrakott polcra mutat. Elvesszük, kifizetjük, ápolhatjuk a száraz arcbőrt. Nejem örül, én bosszankodom. A Centrum eladónőjének szavai dühítenek: „Más a reklám...”. Lehet, hogy igaza van? Az övéké reklám, Centrum-módra; emez pedig kereskedelem BIK-módra?... (KEGLOVICH) Úttörők Rókáczi-vetélkedő e • Kilencszáz forint a sapkában • Szenvedély vagy haszonszerzés? A miskolci I-es számú Ál­talános Iskolában kedden délután vetélkedőt rendez­tünk II. Rákóczi Ferenc szü­letésének 300., valamint a Tanácsköztársaság kikiáltá­sának 57. évfordulója alkal­mából. A vetélkedőn ott vol­tak az iskolánk úttörőcsapa­tait patronáló i.ISZ-fiatalok is: az LKM durvahengermű Egy országot egy főzelékért! III. Richárd mondását mó­dosítom így esténként, ami­kor valamelyik vendéglőben szeretnék egy főzeléket bur­gonyával, de hús nélkül el­fogyasztani. Főzelék rendsze­rint nincs, csak frissensült, amit este 9 óra körül nem mindig óhajt az ember. Tészta is alig akad. legfel­jebb túróscsusza. Jó lenne néha rostélyos helyett egy­szerűen valamilyen főzeléket vacsorázni; az egészségnek mindenesetre jót tenne. M. I. , A kérelem nem indokolt A Déli Hirlap március 1-i számában megjelent, „Miért nem áll meg a vo­nat?” című észrevételre az alábbiakat közöljük: Juhász Gyula, Szikszó, Te­mesvári u. 1. sz. alatti la­kos panaszával az elmúlt évben több esetben fordult különböző szervekhez. Fel­ügyeleti hatóságunk és fel­sőbb szerveink a panasz ki­vizsgálása után sem tartot­ták indokoltnak a személy- vonat megállítását és a kére­lem elutasításáról nevezet­tet írásban értesítették. Ezek után fordult a pana­szos a szerkesztőséghez, melynek alapján az ügyet ismét kivizsgáltuk és meg­állapítottuk, hogy — felsőbb szerveinkkel egyetértésben — a személyvonat megállí­tására vonatkozó kérelmét el kell utasítanunk, mivel azt nem tartottuk és jelenleg sem tartjuk indokoltnak. Magyar Államvasutak Igazgatósága Radványi Tivadar vasútigazgató-helyettes szocialista brigádjainak tag­jai és néphadseregünk egyik helyi alakulatának katonái. A vetélkedő előkészületei során felhívásunkra a csa­patok kuruc kori képeket gyűjtöttek, s hétféle Rá- kóczi-zászlót készítettek. Munkájukat a vetélkedő eredményeinek értékelésénél figyelembe vettük. A verseny változatosságá­ra és sokrétűségére jellem­ző, hogy a pajtások — töb­bek között — izgalmas (és roppant érdekes) képzeletbe­li riportot készítettek a fo- dostói száműzetésben levő Mikes Kelemennel. A csa­patok nótafája még a kö­zönséget — iskolánk tanuló­it és a tantestület tagjait — is bevonta a játékba: míg a versenyzők dolgoztak, a nézők kuruc dalokat tanul­tak és énekeltek. A pajtá­sok elért helyezésüknek megfelelően csokoládét kap­tak jutalomként, s úgy érez­zük, a közönség sem távozott csalódottan: szép vetélkedőt láthatott; a kuruc kori ese­mények felvillantásával ré­szese lehetett történelmünk e jelentős korszakának, amelyre éppen ezekben a napokban emlékszünk or­szágszerte. Banka Judit, az Úttörőtanács titkára Ezt mondja a jogszabály A LAKAS­ÉS ÜDÜLŐTULAJDON MÉRTÉKE Közismert, hogy 1971-től újra szabályozták a lakásigény mér­tékét. A jogszabályok alapján két személyig 1—2 lakószoba; három személyig 1,5—2,5; négy személyig 2—3; öt személyig 2,5— 3,5; hat személyig 3-*—4; hét sze­mélyig 3,5—4,5; nyolc személyig 4— 5 lakószoba a lakásigény mér­téke. Az állampolgárok lakás- és üdülőigényének kielégítése és a munka nélküli vagyonszerzési törekvések megakadályozása ér- , elekében jelent meg az a rende­let, amely előírja, hogy egy sze­mély, illetve egy család lakás- és üdülőtulajdonának mértéke egy lakás és egy üdülő lehet. Ezt azt jelenti többek között, hogy az a személy, illetve csa­lád. aki lakás-, illetve üdülőtu­lajdonnal nem rendelkezik, tu­lajdont — öröklés kivételével — egv lakás- és egy üdülőtulajdon mértékéig szerezhet; aki csak beépítetlen lakó-, illetve üdülőte­lekkel rendelkezik, egy lakás-, egy üdülőtulajdont a telek be­építése útján szerezhet. Ha a családdal 1971. október 5- én a házastársak szülei is együtt laktak, vagy későbbi idő­pontban velük összeköltöznek, a család és a házastársak szülei — figyelemmel a már tulajdonuk­ban levő ingatlanra is — együt­tesen is csak egy lakás és egy fldülőtu’aldont szerezhetnek, de megtarthatják az egy lakás és egy üdülő mértékénél nem több korábbi tulajdonukat. Ennek megfelelően a személy (család) lakás-, illetve üdülőtu­lajdont — öröklés kivételével — úgy szerezhet, hogy ennek kö­vetkeztében a tulajdonában — választása szerint — legfeljebb: — egv lakás és egy üdülő, vagy, — egy lakás és egy beépítetlen üdülőtelek, vagy — egy beépítetlen lakótelek és egy üdülő lehet. A tulajdonszerzési korlátozás alól felmentés adható, ha példá­ul a személy (család) tulajdoná­ban álló lakást más személy (la­kás céljára) használja; a lakás külterületén van; a meglevő a bérlakásra megállapított lakás­igény mértékének feláő határát nem elégíti ki, vagy magasabb komfortfokozatot akár szerezni stb. A felmentést a helyi tanács szakigazgatási (igazgatási) szerve adja meg. DR. SASS TIBOR ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SÁNDORNÉ TELEFON; 18-221 — Csak önrablósan ját­szom. A negyven-száz ... — Egy tízesbe játszom. Aki a hármat eléri ... — Két forint vakon ... — Lapot kérek ... Homo sapiens. Gondolkodó ember. Homo ludens. Játékos ember. Ulti, snóbli. ferbli, huszonegy, fájer. Felnőtt fér­fiak játékai. De játékok-e? E riport nyersanyagát a Tiszai pályaudvarról délután négy órakor Nyíregyháza felé induló személyvonaton, a Ti­szaira Nyíregyháza felől 6 óra 40 perckor érkező vona­ton, Nyíregyháza és Nyírbá­tor, Debrecen és Miskolc, Budapest és Miskolc között közlekedő vonatokon gyűjtöt­tem. Mindig pénteken és mindig hétfőn. — Nem játszom magukkal! — Csak fizessen előbb! — Sűrűsödik a levegő körülöt­tük. Mondják: volt ilyenből már verekedés. A sapkában kilencszáz forint. Négy játé­kos pénze, de két játékos is­meri egymást... A mellettem szorongó úti­társ bizalmasan közli: — Az a két barnaarcú mindig játszik, mindig van náluk pakli is. Két éve lá­tom őket. Nézze meg: körü­löttük a család. Amikor palit fognak ... A „palifogás” művészet. Az új, éppen előttük kibontott kártyát kell mutogatni hoz­zá. A szelídebb forma: „Nem játszunk egy partit?” A dur­vább: „Mi van? Fél?” A ra­vaszabb : ketten kezdenek játszani, a balek majd be­ugrik ... Kéretlen informátorom sut­tog a fülembe: — Tudja, nekem mondták, hogy titkos engedélyük van. Csalnak, de az államnak le­adják a sápot... ............. A feltételezés is iszonyú és buta, de annyi könnyű pénz forog körülöttünk, hogy a látványától nem is látni tisz­tán. Torzul a hit is. Suttogva vitatkozom. Ismeretlen isme­rősöm elfordul tőlem. Már én sem vagyok megbízható. — Mennyit bukott? — Kétszázat, meg az aprót. Ügy kétszázharminc körül... Modern Gvorsílja a sebek gyógyulását — és a paradicsom érését Az antibiotikumokéhoz ha­sonló karriert csinált az utóbbi két évtizedben egy barnaszénből nyerhető anyag, az úgynevezett humidanyag. Ezt a növényi és állati szerve­zetekből képződő, s a szénbe keletkezése során beépülő szerves vegyületet sokféle módon vizsgálták és alkal­mazták a gyakorlati > termé­szettudományok legkülönfé­lébb ágazatában. A tudósok közül kezdetben sokan afféle univerzális „csodaszernek” tartották a szénhumidokat, s a számos próbálkozás és kí­sérlet után lényegében csak napjainkban tisztázódtak e sok tekintetben valóban „ti­tokzatos” anyag alkalmazásá­nak lehetőségei és korlátái. Esetle« rák ellen Volt olyan külföldi kutató, aki a sertések zsirszalonná- ján próbálta kimutatni e ve- gyület kedvező hatását: a malacokat meghatározott sá­vokban bekente huminsavval, és amikor az állatok meghíz­tak, állítása szerint a „ke­zelt” felületek alatt kétszer vastagabb zsírpárna fejlő­dött. Mások a rákellenes gyógyszer alapanyagát vélték megtalálni a humidvegyüle- tekben; ezeknek a kísérle­teknek eredményét azonban majd csak a távolabbi jövő dönti el. Hazánkban 1970 óta végez­nek kísérleteket a barnaszén­ből előállított humuszanya- gokkal. Ezek a próbálkozá­sok egyértelműen bizonyítot­ták, hogy bár a humidanya- gok nem csodaszerek, mégis rendkívül értékes tulajdon­ságokkal rendelkeznek. A hu- mid-koncentrátumok például 20—30 százalékkal növelik a növények terméshozamát, és talajjavításra is kiválóan al­kalmasak. Különösen előnyö­sen gyorsítják a paprika és a paradicsom érésidejét. Ál­talános tapasztalat, hogy az ezzel kezelt paradicsomból a primöridőszakban (júniusig bezáróan) két-háromszoros mennyiséget takaríthatnak be. Béigazolódott. hogy a szén humuszanyagával per­metezett kukorica- és lucer­natáblákról is nagvobb ter­mést takarítanak be. Reumára — és akkumulátorhoz A gyógyászatban kitűnő alap- és hatóanyagként jöhet számításba a humusz: mind a humán-, mind az állatgyó­gyászatban megrövidíti a se­bek gyógyulásának idejét. Lrecynenyes es jótékony szer­ként alkalmazzák a reumás megbetegedések elleni terá­piában is. Legújabban pedig a Pécsi Dohánygyár a szén­humusz felhasználásával olyan füstszűrös cigarettát gyárt, amely hatásosan le­köti, semlegesíti a füstben levő káros anyagokat. E különleges vegyület az iparban is sokféle módon felhasználható. A budapesti Akkumulátorgyárban végzett sorozatos próbák tanúsága szerint növeli az akkumulá­tortelep élettartamát, teljesí­tőképességét. Például a borsodi barna^énben Tatabányán már felépítet­tek egy kisebb kapacitású gyárat, ahol folyamatosan nyerik ki a szénből a hu- muszvegyületeket. A nyers­anyagbázis nem jelent gon­dot, mert a hazai barnasze­nek zöme igen magas száza­lékban tartalmazza a hu- muszvegyületeket. Különösen a tatabányai, az oroszlányi és a dudari jó minőségű sze­nekben található nagy meny- nyiségű humusz. Figyelemre méltó ebből a szempontból a hatalmas visontai lignitkész­let és a borsodi barnaszén is. (rab) — Mennyit keres egy nap? — Háromezer forintot ha­vonta ... M. János munkásszállóban él. Heti zsebpénze 300 forint. — Mi lesz a héten? — Az ebéd ki van fizetve. Szalonnát hoztam ... — Miért játszik? — öt óránál több az út. Tizenhatodik éve járok ... Nem túlzás: most a nyere- ségrészesedéses napokban láttam 700 forintot bukó em­bert. — Ismerte, akikkel ját­szott? — A vonaton már láttam őket... — A szállóban is játsza­nak? — Kitennének, ott nem szabad pénzbe játszani... Az előírások értelmében vonaton sem szabad. Ha jön a kalauz, kabát borul a pénzre. Különben is: zseb­ből játszanak ferblit is, hu­szonegyet is, fájert is. Külö­nös látvány, ahogy gyűrik, dobják, aggódva kaparász- szák, horgas ujjal markolják a pénzt. Van aki verejtéke­zik, van aki belepirul. A kezek nem kártyás-ke­zek. Nehezek, kidolgozottak, világot építők. A sarokból hangos nevetés hallik. Ott is kártyáznak. — Zsírt bele! — Kopaszok lesznek... Nyolc jókedvű ember egy kopott zsíros pakli kártyával éppen úgy eltölti az időt. Éppen úgy? Másként... — Egy éve megfogadtam, hogy nem játszom. Akkor futottam a pénzem után. Az ember beleszédül. Annyim nem maradt, hogy hazamen­jek ... — Nekem most is tartoz­nak egy Adyval. Ügyvédet is kérdeztem, de azt mondta, hogy kártyanyereség nem pe­relhető ...­— Ismerek olyat, akitől ezért vált el a felesége. Min­dig tízfilléres alapon kezdte, de tíz perc múlva forintos, alapon játszott... Később a snóblizók mellett állok. Előbb három parti 2 forint. Ez még Nyírteleknél van. Tokajnál 10 forint a há­rom. Szerencsnél a vesztes erőlködik: — ötvenbe húzzuk le a hármat... Veszít. Npm szeretnék elriasztani senkit, tudom, hogy a több­ség nem játszik, vagy szépen játszik. Nem a tízfilléres ulti ellen veszekszem, magam is szívesen játszom. Tudom, hogy nemcsak a vonaton játszanak. Ismerek pincért, aki vendéggel snób- lizik, tudok történetet több ezer forintos kártyapartikról, de tudom azt is, hogy ezek a velem utazó emberek mi­lyen keményen dolgoznak a pénzükért. És féltem őket azoktól, akiknek a mások szenvedélye haszonszerzés. Válóperes jogász ismerőstől tudom, hogy a szenvedély nem ritkán válóok. Torzít az emberen, ront azokon is, akik csak látják. És bár­mennyire szeretek játszani, bármennyire megértem, hogy az ötórás utazások embert koptatok, el szeretném venni ezt a játékfórumot, akár szi­gorúsággal is. Még egyszer: nem a tízfil­léres ultit, nem a. „zsírt bele!” örömét, csak középről a sapkát, s a vándorló, gyű­rött százasokat. BARTHA GÁBOR # A polgári védelem Borsod megyei törzse tegnap délelőtt bemutatót tartott a megy aszói Aranykalász Termelőszövet­kezeiben. Többek között egy magánháznál szemléltették: ho­gyan kell megvédeni az élelmiszereket és az épületet a ra­dioaktív sugarak káros hatásától. A megjelent szakemberek elismerően értékelték a gyakorlaton részt vett parancsnokok és beosztottak összehangolt munkáját. (Képünkön: sugár- védelmi ellenőrzés a „fertőzött” területen.)

Next

/
Thumbnails
Contents