Déli Hírlap, 1976. március (8. évfolyam, 51-77. szám)
1976-03-23 / 70. szám
Kisüzpm, nany tervekkel Tető a tejük fölé Az előttünk ballagó ZIL-t kerültük a Mezöpanel mikro- buszával. s így hosszasan megfontolták a választ: — A nyereség? Volt. Még a hónap elején. Sohase legyen rosszabb. Az idén lesz nehéz .. Hogy az a ... ! — Ez utóbbi mondat egy versenyedzést tartó trabantos- nak szólt.. . Azt hiszem, túlzás nélkül leírhatom, hogy a Mezőpanel (Mezőgazdasági Épületelem- gyár. Nyékládháza) még nem zárt jobb évet. mint tavaly. Tirpák Endre igazgató: — Nézze, egy nehéz év első negyedében, az első negyed vége felé jólesik a tavalyi elszámolásunkra gondolni. Annak idején 80 millió forintos termelésre tervezték ezt az üzemet. Tavaly 118 millió forint volt a tervünk. 126 millió a teljesítményünk. Nagy volt az építkezési kedv. A termelési értékhez viszonyítva kis értékű az eszközállományunk. Hogy kielégítsük a piacot, provizórikus megoldásokat kerestünk. Termeltünk a szabad ég alatt is ... — Hányán? — 380—400 ember dolgozik. Negyedrészük öt évnél régebben. Ez a mag, a törzsgárda. Nem véletlenül beszélek róluk, hiszen az idén nagyon nehéz... Az udvaron munkásokkal beszélgettünk. Kicsit másképpen. mint ahogy vártam: — Nekünk se lesz nehezebb. mint másnak. Épül. kész lesz az új. 432 négyzet- méteres csarnok. Beköltözünk az ég alól. Szabadban nem gyártunk... — Volt itt más világ is. Lazább. Most megkövetelik a fegyelmet... — Megmondták: minden forintot meg kell fogni. Tizenegy szocialista brigád dolgozik a gyárban, hét brigád versenyez a szocialista címért. Szokatlanul hangzik manapság: az üzemben nincs létszámhiánv. — Ez szükséges is ah- hogy. hogy követelhessünk — mondta Novak József személyzeti vezető. — 35 párttagunk. 45 KISZ-tagunk van. Az ö segítségükre is számítunk. amikor olyan munkahelyi hangulatot akarunk kialakítani. amelyben az emberek megértik, hogy inkább megválunk a fegyelmezetlenektől. az italozóktól. — Korábban sem volt létszámhiány? — Volt. de jelentősen nőtt a bérszínvonal. A 34 700 forintos évi átlagkereset azt jelenti. hogy körülbelül # Utazik az épület. Rakodás daruval. ugyanazt tudjuk adni bérben. mint más. hasonló munkát követelő üzemek. Jó volna, ha magasabb lenne a szakmunkások aránya. Kőművesek. szerelők kellenének. de engedélyt kértünk és kaptunk, hogy a legalább két éve nálunk dolgozó betanított munkásoknak kilenchó- napos szakmunkásképző tanfolyamot rendezzünk. Ez fontos, mert ha nem tennénk. akkor nem tudnánk tovább javítani a termékeink minőségét, akkor nem tudnánk megfogni a guruló forintot. rwi f r • r 1 elevv&io egy nyalegyermekes családnak A GELKa szocialista bri*>ádtainak ajándéka a• * Az üzem két nagy épületelem-családot gyárt. Magastetős épületek elemeit 12—24 méter fesztévolságban, lapostetős elemeket 9, 12 és 15 méter fesztávolságban. A különböző méretek tág felhasználási lehetőséget jelentenek. Építenek belőle sertéstelepet. baromfitelepet, raktárát, üzemhelyiséget, de építettek mar óvodát is. — Számítottunk arra. hogv az építési kedv lanyhulni fog. Idei tervünk alig haladja meg a tavalyi teljesítményt: 127 millió forint. Termékeink nyolcvan százaléka már lekötött, piacgondunk nem lesz. Most januárban emelkedtek az alap- anyagárak. Számolgattunk: 1974-ben az egy munkásra eső termelési érték 307 ezer, tavaly már 337 ezer forint volt. Most 4.6 százalékkal javítjuk a termelékenységi mutatót Nos. éppen a piacra való tekintettel, mi a változó alapanyagárak mellett változatlanul hagytuk a termékárakat. Ehhez kell minden forint, minden reitett tartalék. Az igazgató számadása — megvallom — legalább any- nvira meglepett, mint az a tény. hogy nincs létszám- hiány. Visszafelé, az úton. a gépkocsivezető valamivel rövidebben intézte el ezt a számadást: — Ü.i munkást igen. de új irodistát egy éve nem lát itt. Hogy milyen lesz az év? Tudjuk, hogv nehéz, de ez nem változtat azon. hogy jó itt dolgozni most. (bariba) Üf Szigetelt tetőszerkezeti elem. Már csak a .,kozmetika” van hatra, de itt az is nehéz fizikai munka. (Solymos László felvételei) Kedves vendégei voltak vasárnap a Gibárton élő Ka- vasánszky családnak. A GELKA Elektron és Sztereo nevet viselő szocialista brigádjának képviselői látogatták meg őket. Nem mentek üres kézzel: egy Orion-típusú tévékészüléket vittek ajándékba, s mellé a nyugtát arról, hogy egy évre kifizették az előfizetési dijat. Már aznap este nézhette a család a műsort, mert felszerelték az 1-es és 2-es adás vételére alkalmas antennát is. Az ajándékozás előzményéről Kacvinszki Dávid, á Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársa tájékoztatott benőnket. A Kavasánszky család levelet írt a tévé Nyitott boríték című műsorának, pontosabban Molnár Margit szerkesztőnek. Elmondták, hogy tudomásuk szerint a GE1.- KA brigádjai már több nagycsaládos munkásembert megajándékoztak televízióval. Ügy vélik, ők is kérhetik ezt a támogatást, hiszen nyolc gyerekük van, akiknek a tanulmányi előmenetelét is segítené a tévé. A tévé szerkesztőségétől a Hazafias Népfront megyei bizottságához továbbították a kérést, onnan pedig a GELKÁ-hoz. Az említett két brigád tagjai összedugták a fejüket, és úgy döntöttek, hogy vásárolnak egy készüléket Kavasánszkyéknak. Érdemes megjegyezni, hogy a GELKA brigádjai több kommunista szombat munkabérét ajánlattak fgl eddig a (negyei . szociális- ..pühpftcik felszerelésének gyarapítására is. Bár megérdemelnék, nem tudjuk felsorolni az önzetlen kollektívák minden tagjának a nevét, ezért Balla Gábor és Kolacsek István brigádvezető útján mondunk nekik köszönetét — Kava- sánszkyék nevében is — önzetlen cselekedetükért. B. D. A vállalatoknál osztják a nyereséget. Osztottak már többet is, de ilyen kollektív erőfeszítés még aligha állt az eredmények mögött, mint az elmúlt hónapokban. Ezért aztán nincs is mit csodálni a kérdésen, amely — ha két ismerős találkozik — rögtön a köszönés után következik: nálatok mennyit osztanak? A nápok számát hallva, az elismerő csettintés általában csak húsz fölött jön be, de már egy tizenöt napos bérnek megfelelő részesedés is jó közepes teljesítménynek számit... Szóval, nincs mit csodálkozni a „hány nap” kezdetű kérdésen, s még az sem baj, ha az egyszerűsítésre hajlamos közvélemény a napok számával méri egy-egy üzem egész évi, kollektív teljesítményét. Rendjén- való ez. hiszen az ember pénzből él. és senkinek se mindegy, hogy mennyi van a borítékban. Ám a tizenöt nap, vagy húsz nap mögött sok minden más is van. A vállalatok effajta minősítése, rangsora csalóka lehet. Változtak a közgazdasági szabályozók, váltakoztak a termelői árak, módosultak az exportértékesítés jövedelmezőségi mutatói, egyes termékek szinte egyik évről a másikra váltak eladhatatlanná, vagy éppen cukor-keresettségűvé. Nyitott gazdaságú népgazdaságunk érzi a világpiac gyors változásait, s kell is hogy érezze, éppen azért, hogy reagálni tudjon. A nyereségben, s a napokban számított részesedésben „benne van” — ha áttételesen is — a nagypiac konjunkturális. dekonjunkturális hatása is. Gondoljunk csak például a diósgyőri kohászatra, ahol az üzem történetének, fennállásának legnagyobb munkasikereit produkáló 18,5 ezres kollektíva kevesebb nyereséget ért el hetvenötben, mint hetvennégyben. A kollektíva erőfeszítésein, a gazdálkodás számbavételének statisztikai módszerein és a külkapcsolatok alakulásán túl, a teljesítményt és a fizetett napok számát meghatározta az az első megközelítésre nehezen kitapintható kapcsolat is, amelyet a szakirodalom kooperációnak nevez. Egy közelmúltban végzett felmérés szerint a gépiparban minden száz forint értékű késztermék 16 forintja kooperációban készül. Ennél az aránynál lényegesen fontosabb, meghatározóbb a termelési együttműködés szerepe, nyereség- növelő vagy -mérséklő hatása. Ha például egy méregdrága, nagy műszerezettségű gépből hiányzik egy filléres ventillátor (a példa nem légből kapott!), akkor a gép eladhatatlan; foglalja a helyet, pénzt köt le, esetleg kötbérkötelessé válik, mindaddig, amíg a kooperáló partner nem szállítja a hiányzó alkatrészt. A gépen dolgozó munkás joggal emelhet szót, hiszen ő elvégezte a dolgát, becsülettel teljesítette feladatát, de a vállalat egy huncut fillért sem kap a csaknem teljesen kész, de üzemképtelen berendezésért. Így bizony kisebb lesz a nyereség is, csökken a napok száma is, és azt sújtja, aki legkevésbé tehet róla. Hány nap? — kérdezgetjük egymást mostanában. Az elmúlt évre hivatkozunk és a következő hónapokra gondolunk. Napokban mérjük az évet, s a részesedés száz vagy ezer forintjaival minősítjük az üzem, a vállalat, a cég millióit. Bárhogy számoljunk is; aki nap mint nap teszi a dolgát, az tudja, hogy végül is a munka dolgos percei kerekednek napokká. B. L Dolgozz hibátlanul! Az Eszak-magyarorszagi Vegyiművek egyre több üzemében kíván ják bevezetni a DH-munkarendszert. A koordinálásra vállalati DH-bi- zottságot alakítottak. Az 6 feladatuk, hogy azokban az üzemekben, ahol még nincs múltja az önmeózásnak, segítsék a szervezést, és tapasztalataik átadásával adjanak útmutatást a minél eredményesebb munkához. A Dolgozz hibátlanul! munkarend- szer időszerű feladatairól a napokban tárgyalt a DH-bi- zottság, s megállapították, hogy eddig eredményesen folyik e munka a kombinátban. Javasolták, hogy a jövőben a többi üzem is csatlakozzon e. munkarendszerhez. Fiatalok üzeme A Diósgyőri Gépgyárban hamarosan megkezdi az üzemszerű termelést a fehérhőkezelő. A modern gépsorok mellé szinte kivétel nélkül fiatal műszakiak és fizikaiak kerülnek. így az idős gyár legfiatalabb egysége a fiatalok üzeme lesz. A Tiszai Vegyikombinátban megszüntették a legtöbb munkaruha kihordási idejét; az intézkedéssel tehát ezeket védőruhává minősítették, s a vállalat magára vállalta e ruha tisztítását és javítását, valamint szükség esetén cseréjét. Az intézkedés a dolgozók 80 százalékát érinti kedvezőé:* A védőruhák tisztítására üzemi mosodát létesítettek a TVK-ban. E munkálatokra. valamint védőruha beszerzésére, tisztítására és javítására az elmúlt évben összesen 4,5 millió forintot fordított a gyár. !\lem zavart, Lajos bátyám! Az ismeretségünk egy különös ízű párbeszéddel kezdődött. Az idős bácsi olyan kedvességgel kért bocsánatot, hogy vacsorázás közben zavar, ami az esti órákban Miskolcon bizony szokatlan: — Jaj, ne haragudjon már kedves uram, a világért se zavarnám, de hát már a kabátomat is levettem ... Nem járok én ilyen helyre ... Kéretlen beszélt... Portré? Nem tudom. Egy véletlen beszélgetés idézése — és folytatása — Kovács Lajos bácsival, a MIK munkásával, aki társam volt egy bográcsgulyásnyi időre. —... mart tudja, mások ám az emberek. A mi szakmánkban keres, aki kér, aki úgy csinálja, de kiféle ember az olyan? Én majdnem két évtizedig voltam a kohászatnál. Ott se keresett a fizetésén túl az ember... — És miért ment el a kohászattól? — Balesetem volt. Ügy vagyok összeszegezve. Taointsa meg uram, hogy kiáll a combból a szeg. Hát akkor mentem el, féltem, hogy nem bírom. Még aztán mi kell már nekem? Hét végén hazamegyek Szomolyara, a csa Iád felnőtt... Van hét évem a nyugdíjig. Én boldog ember vagyok, kérem. De igazán néni haragszik? Megyek már, nem szoktam én így zavarkodni... Spórolok is. Este hatkor már lefekszem, a Szeles utca harminc alatt lakom ... Majdnem az igazolvány is előkerült, hogy valóban ott lakik, bizonyságul, hogy nem olyan ember ő, aki zavarna másokat, hogy csak „egy drága emberrel” hozta össze a sors, munkaidő után tette fel a csempét, s bezárt közben a bolt. Portré ez? Semmiképpen, hiszen nem találkoztunk a munkahelyen, nem találkoztunk otthon, de azért én végighallgattam egv élet számadását: — Mi vagyok? Semmi, öreg kőműves. Régebben, amíg bírtam, szombat, vasárnap se mentem haza. Építettem. Zsolcán. Szirmán, Görömbölyön. A családnak. Mindig nekik. — Mekkora ez a család? — A fiam katona. Főhadnagy, meg mérnök lesz. Egy autót vettem neki. A lányom, a nagyobb Egerben adjunktus. Annak nem kell már semmi. Mindene van, de hát költöttem rá, amíg tanult. A kicsi most diplomázik Pesten. Annak még adósa vagyok, mert az munka közben tanult a gyárban. Én nem vittem uram semmire ... Egyszer megkereseti Szomolyán! — Jószivvel megkínálom, ha tényleg eljön... „Én nem vittem semmire... Nem portrét akartam írni, vázlatot erről a nagyon szép büszkeségről. Kovács Lajos bácsi egy világot épített. Épít, amíg dolgozik. És a világ gazdagodott mögötte, mert dolgozott. Ezért írtam meg a beszélgetést, amiről tudom, hogy teljes a három gyerek vallomásával, sorsával lehetne. — Jaj, ne haragudjon kedves uram. A világért se zavarnám . . Nem zavart, Lajos bátyám. A fiatalok nevében köszönöm ezt a számadást. BARTHA GÁBOR Világot épít...
