Déli Hírlap, 1976. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-18 / 41. szám

Pályadíjnyertes miskolci könyvterjesztők V A műszaki könyvnapokat szervező országos bizottság a korábbi évekhez* hasonlóan tavaly pályázatot hirdetett a könyvesboltok, a könyvter­jesztők, az üzemi műszaki és szakszervezeti könyvtárosok körében. A oálvázatok nem­rég zárult elbírálásánál'nem­csak az eladott könyvek mennyiségét, illetve forint­értékét vették figyelembe, hanem azt is, hogy a részt­vevők a lehetőségeikhez ké­pest milyen mértékben pro­pagálták a műszaki kiadvá­nyokat. Miként azelőtt, most sem hiányoztak a díjazottak so­raiból a miskolciak. Az Egye­temvárosban működő 195. sz. szakbolt megnyerte a má­sodik dfiat, s a dolgozói együttesen 5000 forintos könyvutalványt kaptak. A Széchenyi u. 54. sz. alatti műszaki, idegennyelvű és or­vosi könyvesbolt kollektívá­ja a 4000 forintos könyvutal- v 'mnyal jutalmazott harma­dik díjat nyerte. Az üzemi könyvterjesztők közül Udvarhelyi László nvugdíjas második, Csacsi's Ilona a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat dolgozója pedig harmadik lett; jutalmuk 400, illetve 300 forint értékű könyvutalvány. A következő üzemi könyv­tárosok kaptak jutalmat: Bukta Valéria (Pamutfonóip. V.). Imolay Attiláné (Decem­ber 4. Drótművek), Kóródi Béla és kollektívája (DI- GÉP), MÁV Igazgatóság kollektívája.-jf A hazai cipőipar idei tőkés exportjának felét a martfűi Tisza Cipőgyár szállítja. Anglia. Franciaország után, idén először, az Amerikai Egyesült Államok is a vevők sorába lépett, öt évre szóló szerződést kötöttek a francia Adidas Sporícéggel, amelynek sportcipőket szállítanak. Az amerikai céggel történt üzletkötés már az első évben egymillió dollár bevételt eredményez. Szocialista piacokra kétmillió pár láb­belit szállít a martfűi nagyüzem. (Bajkor József felvétele) A módszer: ifíMM • • Üzem- és munkaszervezés a VASVILLnál Több fizetést kapnak IS! Városunk egyik vezetője mesélte, hogy nemrégiben jelen volt egy beszélgetésen, ahol harminc ember elmondta javas­latát; mi minden kellene, pontosabban mi volna jó — ha volna. A kívánságok között — városfejlesztésről volt szó — nem irreális óhajok szerepeltek. Amikor azonban hozzávető­legesen kiszámították, mennyibe kerülne mindez, körülbelül kétmilliárd (!) forint lett a végösszeg. Hangsúlyozom: nem luxusigényeket sorakoztattak fel a jelenvoltak. A javaslatok ésszerűek voltak, csak éppen nem időszerűek. Kétmillió is nagy pénz, nem kétmilliárd! Vannak nekünk időnként olyan kívánságaink is, amelyek lényegesen kevesebb pénzhez kötődnek, olykor csak száz forintokhoz s mégis azt kell .rájuk mondani; túlzottak. De hadd érzékeltessem ezt néhány példával, mielőtt leírnám, miért akarok „álló vizet kavarni”. Banális példákat sorolok fel, illetve csak néhányat a sok közül, de az esetekben éppen a „pitiség” a bosszantó, a jellegük, a panaszok indítéka, ellentmondásossága. Levelet kapott a szerkesztőség; X utcában, ilyen és ilyen számú házról — kétemeletes! — hullik a vakolat, csúnya az épület környéke, miért nem intézkedik a tanács, hogy elszál­lítsák a törmeléket? De hát miért kell ebben a tanácsnak intézkednie?! Nincs egyéb és sokkal fontosabb dolga? Ter­mészetesen van. Akkor hát fordítsuk meg a kérdést: nincs abban a házban egy lapát s egy-két derék ember, aki tíz perc alatt eltüntethetné a szépérzéket bántó csúfságot?! Másik. Szinte nem múlik hét anélkül — visszalapozván leve­lezési rovatunk kartonjait —, hogy valaki — olykor többen is — ne vetné a város szemére (értsd alatta a tanácsot); miért nem csinálnak az új bérházak körül parkot, hiszen Miskolcon olyan kevés a zöld. Tessék elhinni, milliókat köl­tünk fásításra, parkosításra. Ki tehet arról, ha vandál kezek kitördelik a csemetéket, letarolják a díszcserjéket, füvet, virágot... Jól tudjuk, bármennyit ültetünk is, kevés volna. De ami van, legalább azt oltalmazzuk. Hogy kik? Nos, töb­bek között azok is, akik panaszolják, hogy kevés a zöld. A „túlzott” kívánságot a „kinek-kinek kedvére” oldalról is sorolhatjuk. Miért oda tették a busz- és villamosmegállót s miért nem ide? Nyilván az ésszerűség, nem pediglen a hátrányosabb helyzetben levők bosszantása miatt. Vagy: ne áruljanak féldecis üvegekben tömény szeszt, mert így köny­A VASVILL Kereskedelmi Vállalat miskolci központjá­ban dr. Sass Tibor szerve­zési igazgatóhelyettessel ar­ról beszélgettünk: hogyan javítják az üzem- és mun­kaszervezést az újjászerve­zett, immáron négy megyét ellátó nagykereskedelmi vál­lalatnál? Sokat állnak a járművek Jelenleg a munka jobb megszervezése a legfonto­sabb feladat — mondotta az igazgatóhelyettes. Az úgyne­vezett három M-es munka- szervezési módszert alkal­mazzuk, aminek a jelentése: mozdulatelemzéses munkata­nulmányozás és munkaki­alakítás. Ez így egy kicsit bonyolultan hangzik, ám a gyakorlatban nagyon is egy­szerű és kézzelfogható do­logról van szó. A KNEB 10. megye,. 197 gazdasági egysé­génél vizsgálatot végzett, s ebből az derült ki, hogy a fuvaroztatás általában min­denütt gazdaságtalan. Ná­lunk is az. Pontos felmérést készítettünk az összes fuvar­szállító jármű mozgásáról, s kiderült, hogy például no­vember 18-án a Debrecenbe szállító FC 79—62 forgalmi rendszámú, 11 tonnás teher­kocsi a 12 órás menetidő alatt két fel- és négy lerakó­helyen, összesen 9 órát állt! Az állásidő gyakran a me­netidő 60—70 százaléka... Mivel az évi fuvarköltsé­günk 30—34 millió forint, az állásidő csökkentésével éven­te 5 millió forintot is meg­takaríthatunk. Az MMM-es módszerrel derítettük ki azt is, hogy azért sok az állás­idő, mert nincs időben szál­lítólevél, nincsenek egység- csomagjaink, kézi árukihor­dást alkalmazunk a raktá­raknál és a boltokban, nem megfelelő a konténerállomá­nyunk és rendszerünk, és így tovább. A felmérések elemzése azt mutatta, hogy a legtöbb tar­talékot a raktárakban és a raktárak környékén lehet keresni. Ezért megkezdték a - legcélszerűbb folyamatok és mozdulatok kialakítását szol­gáló program kidolgozását. Ebbe tartozik a konténerizá- ció továbbfejlesztése, s az úgynevezett egységcsomag kialakítása is, ami a raktá­rak jobb kihasználtságát, a fel- és lerakodási idő csök­kentését eredményezheti. A cél az, hogy az ipartól a raktárba és a raktártól a vevőhöz a legcélszerűbb, legolcsóbb úton jusson el a 15—20 ezer féle árucikk. Zsugor fóliás csomagolásban Javasoltuk, hogy a ZIM vásároljon magyar vagy csehszlovák gyártmányú zsu­gorfóliás csomagológépet, s a zománcedényeket egységes zsugorfóliás csomagolásban szállítsa az ipar. A szomszé­dos Csehszlovákiában már bevált ez a módszer, amely- lyel tetemes pénzösszeg ta­karítható meg. Természete­sen anyagilag is támogat­nánk a ZIM-et a gépbeszer­zésben. (Ugyanúgy más áru­kat is lehetne fóliába cso­magolni ...) Ezen túlmenően megbízatást kaptam a Bel­kereskedelmi Minisztérium­tól egy, a többi nagykeres­kedelmi vállalat által is használható konténercsalád és -lánc kifejlesztési lehető­ségeinek felmérésére. Az ÁCS által készítendő fejlesz­tési programterv megvalósí­tását a minisztérium anyagi­lag is támogatná. Koordinált raktár épül A minisztérium a raktá­rozási gondok enyhítésére hozzájárult egy úgynevezett koordinált raktár építéséhez Miskolcon. Ezt a VASVILL, az ÉLVEG, az ÉTEK és az AMFORA közösen finanszí­roznák. A VASVILL egyma­ga 6500 négyzetméteres kor­szerű részt kapna benne, amelynek a költsége — je­lenlegi áron számolva — mintegy 108 millió forint. — Addig is, amíg meg­épül, fontos feladatunk, hogy az MMM-es módszer alkalmazásával a legcélsze­rűbb és leggazdaságosabb munkafolyamatokat kidol­gozzuk — mondotta befeje­zésül a szervezési igazgató- helyettes. (nyikes) Kékestető védelmében Villanyrendőrök Egerben Tanácsot ad a tanács A házi jogsegélyszolgálatot új formákkal és tartalommal gazdagította a több ezer munkást foglalkoztató Jász­berényi Hűtőgépgyár. Feb­ruártól a városi tanács ve­zetői minden hónapban egy alkalommal fogadóórákat tartanak az üzem területén. Ez idő alatt bármilyen ta­nácsot érintő ügyben, jogi problémában felvilágosítást, eligazítást adnak a dolgo­zóknak. Az új kezdeménye­zéssel párhuzamosan a nagy­üzem szakszervezeti könyv­tárában megkezdte működé­sét az „önkiszolgáló” jogta­nácsadó szolgálat. Az érdek­lődők itt megtalálhatják mindazokat a rendeletenel, szabályzatokat, amelyek el­igazítást nyújtanak az ál­lampolgárokat érintő jogi kérdésekben. A Heves megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága teg­nap Egerben tartott ülésén a megye közúti hálózatának helyzetét értékelte. Sok szó esett a tanácsko­záson a Kékestető megköze­lítésével kapcsolatos közle­kedési gondokról. Az el­múlt évben, mint elmond­ták, korszerűsítették a Mát­raháza—Kékestető közötti útvonalat, s ugyanakkor kör­nyezetvédelmi szempontok miatt megtiltották ebben a térségben a parkírozást. A gépkocsik vezetői azonban gyakran figyelmen kívül hagyják ezt az intézkedést, és parkírozóhely hiányában az útpadkákon helyezkednek el a járművekkel, s ezzel ve­szélyeztetik a forgalmat is. A végrehajtó bizottság ép­pen ezért felhívja az illeté­kes szervek figyelmét arra, hogy hatékony intézaedések- kel biztosítsák Kékestető védelmét. 1976-ban az elmúlt évinél is nagyobb összegeket költe­nek Heves megyében a köz- úthálózat korszerűsítésére. Bejelentették, hogy Egerben a fontosabb közlekedési cso­mópontokban forgalomirá­nyító jelzőlámpákat helyez­nek el. Gyöngyösön a 3-as számú főútvonalon a 24-es számú út torkolatánál elekt­romos forgalomirányító be­rendezés kap helyet. A kor­szerűsítési programban sze­repel a Mátraháza—Gallyate- tö közötti, valamint Heves térségéből a Jászságba irá­nyuló útszakasz korszerűsí­tése is. Az elmúlt ‘ tervciklusban csaknem 10 ezer forinttal növekedtek az évi személyi átlagjövedelmek a Volán 3. számú Vállalatánál: 1970-ben az egy főre eső átlagjöve­delem összege 27 661 forint volt, s 1975-re 36 817 forintra emelkedett. Baromfinevelés, A mezőgazdasági könyvhó­nap városi rendezvényeinek sorában ma délután 5 órától a Gárdonyi Géza Művelődési Házban tart előadást Prebács Béla mezőgazdasági mérnök. Témája a szarvasmarha-te­nyésztés és a báromfineve- lés. Délután 6 órától a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központban dr. Zilai János, a Kertészeti Egyetem docen­se a csemege- és borszőlőfaj­tákkal foglalkozik előadásá­ban. nyebben zsebébe nyúl reggelente a munkába induló — java­solták fél éve. Tegnap viszont ezt a javaslatot hallottuk: az Utasellátó ne kétdecis üvegben árulja a pálinkát, mert aki azt megveszi, meg is issza s berúg. Hát nem mindegy, hogy kétdecis vagy négy féldecis kerül a kezébe annak, aki be akar rúgni? Hagyjuk a példálózást. Helyette mondjuk ki kereken; hasznos dolog az állampolgárok észrevétele, de csak akkor, ha nem csupán szurkoló módjára nézzük, mi történik a pályán. A javaslat is akkor ér valamit, ha nem csupán má­soknak szánom: tessék, jót mondok, csináljátok, hanem én magam is teszem a dolgom. Megfogom a lapátot, ha kell; fülön csípem a parkrombolót — ha magam gyönge vagy bátortalan vagyok, akkor mások segítségével; letorkolom azt. aki száz, kétszáz méternyi gyaloglás miatt a „tehetetlen vá­rosatyákat” szidja s végül — az említett példák esetében — nem a fél- és kétdecis üvegek, hanem az alkoholizmus ellen hadakozom. Egyszóval: magam is megteszem a tőlem tel­hetőt, mert ami körülöttem történik, s különösen, ha nem tetsző dolog történik — azért én is felelős vagyok bizonyos mértékig. Mondjuk, az önbecsülés mértékéig. Sajnos, egy kicsit megszoktuk, hogy valami ellen — s ritkábban a vala­miért! — gyorsan szót emelünk és odamondjuk: miért nem intézkednek?! Helyes, intézkedjenek. Csakhogy: akik intéz­kednek, azoktól én nem idegen vagyok, hanem közülük egy. Ez az, amit jobban kellene éreznünk. Vagy netán a lehe­tőséget tekintve ez is kétmilliárdos óhaj volna? Nem. Már csak azért sem, mert nem óhaj kérdése. Olyan társadalmi szükséglet, ami pénzzel nem pótolható. cs. I. Csináld magad a gumidugótí — ... Szombat reg­gel aztán végleg elun­tam a feleségem ma- lesztálását; fogtam és kiszereltem a csapgu­mit a konyhában a mosogatóból. Nézem, teljesen el van kop­va, hát gyorsan ki­beleztem a fürdőszo­bából is mind a ket­tőt. „Leugrom, veszek néhány dugót" — mondom az asszony­nak. Irány a közeli vasbolt. Ott aztán megtudtam, hogy ők már semmilyen csap­dugót nem tartanak, mert az üzletet már két éve bizományba vette egy budapesti cég. Innen a város másik végébe irányí­tottak, egy másik vas- boltba. Próbáljam meg, hátha ott... De ott sem jártam szeren­csével. „Másfél éve egy darabol sem kap­tunk. Hiába rende­lünk. Azt mondják, nincs. Bejártuk az egész országot, Buda­pesttől Balassagyar­matig, de egy darabot sem sikerült szerez­nünk” — tárta szét karját az üzletvezető, aztán bizalmasan megsúgta, ő maga már kísérletezett a félgömbölyű gumidu­gó előállításával saját célra, mert úgy kel­lett volna otthon, mint egy harapás ke­nyér ... Ajánlották, próbáljam meg a Rex 3 típusú szerelőfelső­rész egységcsomagot. Vettem is belőle hár­mat, 4,80-ért darabját, holott nekem csak a pár fillér értékű csap­gumi kellett volna. Otthon bizakodva bontogattam a tasa- kot. Kék, piros, feke­te gyűrűk, mütyürkék és bizgentyük. Néz­zük csak a használati utasítást!' Azt mond­ja: „Csináld magad!” Ez itt az „O” gyűrű, ez az „U” alátét. Most a rögzítőcsavart kell kicsavarni az óramu­tató járásával ellen­tétes irányba, majd a karfogantyú leemelé­se következik. Az „U” alátét eltávolítása után az „O” gyűrű behelyezése, 17-es vil­láskulccsal a szelep- felsőrész kicsavarása. A megjegyzések közt olvastam még azt, hogy a prespán tömí­tőgyűrűjét csak akkor kell kicserélni, ha az a kiszerelésnél meg­sérült. Végül jó mun­kát kívánt a MOFÉM vevőszolgálata. Egy órán belül készen is voltam. Bevallom, nem kis büszkeség megnyitni azt a csa­pot. amit az ember maga bütykölt meg. Elégedetten ültem asztalhoz, de még ebéd közben idegesí- tően csöpögni kéz. dett a csapunk. Szom­bat-vasárnap aztán egy kontár bűntuda­tával hallgattam az egyre sűrűbben ko­pogó, az én agyam­ban már dübörgő vízcseppeket — mind. ezt feleségem baljós pillantásai közepette. Hétfőn újra nyakam­ba vettem a várost. Dugó sehol. Végül egy vizvezetékszerelő kisiparoshoz küldtek, állítólag ö tart ilyen gumimicsodát. „Hát, van, van ... — mond­ta a mester —, de eladással nem foglal­kozunk. Holnap dél­után beszereljük...” Az árat mär meg sem kérdeztem. A másik mester csak legyintett: „Drága uram, ki fizeti azt meg nekem! Ha egy komplett vízvezeték beszereléséről lenne szó, akkor esetleg...” Este elfaragtam a ki­sebbik fiam radírgu­miját, de a csap to­vább csöpögött. Régi félcipőm gumisarkát levágtam és kis göm­böket reszelgettem belőle. Aztán a kony­hai vezetékben vala­mi megszakadt, ami­kor véletlenül rá­csaptam kettőt a ka­lapáccsal, úgyhogy a főcsapot is el kellett zárni, de megfogad­tam, szerelőt akkor sem hívok, ha... „Csináld magad! Csi­náld magad!... ma­gad ...” — sziszeg­tem a fogam között, miközben a felesé­gem a szomszédba ment egy lavór ví­zért. Tegnav éjjet az­tán megtaláljam a megoldást. Kiveszek egy hét szabadságot, és a lépcsőház előtt ások egy kutat. Ter­mészetesen azt is magam. V. R.

Next

/
Thumbnails
Contents