Déli Hírlap, 1976. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-09 / 33. szám

Távvezeték Aíbertirsa es Vinyica között iagas­r M; feszültség, magas A KGST Villamosenergia ilrinúó Bizottsága 1974. feb- uár 28-án megállapodást ütött, hogy a tagországok nergiarendszcrcnek fejlesz- ésérc 750 kilovoltos vi'io- íos távvezetéket éoít Al- crtirsa cs a szovjeíunióbcii rinyica között. Ilyen magas feszültségen elenleg csak az Egyesült Ál­amokban, Kanadában és a zovjetunióban szállítanak illamos energiát. És 1978. któber 1-től már nálunk is. lnnék az „erőműoótló” b'e- uházásnak az elkészítési ha- áridejét szigorúan be kell ártaniuk a kivitelezésben észt vevő vállalatoknak, mert z előzetes számítások sze- int az 1978-as téli csúcs- ogyasztásnál már szüksé- ünk van a Szovjetunióból :rkező áramra. A társadalmi termelés nö- •ekedése az életszínvonal melkedését jelenti. így a vil- lamosenergia-fogyasztásunk negváltozott mértéke élet- íívónk megváltozását is je- enti. A fejlődés ütemére jel- emző, hogy körülbelül tíz- ■venként megduplázódik a ogyasztás. Erősáramú iparunk most smét a világ élvonalába lép- íet elő. Milyen is volt a kéz­iét? 1885-ben a Ganz-gyár nérnökei, Zipernowsky. Déry •s Bláthy szabadalmaztatták egújabb találmányukat, a ranszformátort. Ennek a ké- züléknek a gyakorlati kivi- elezése adott lehetőséget a úllamos energiának nagy tá­volságra történő szállítására. \z akkor fénykorát élő Ganz- ;yár épített a világon először lagyszabású villamos távve­w ! Számokat idézünk, kohászokra gondolunk Konverter és komputer A távvezeték 36 méter magas tartóoszlopa, amelyet viár a Budapesti Nemzetközi Vásáron is kiállítottak zeték-üzemet, 1890—1892-ben Róma és Tivoli között. Az akkor használt rendszer fe­szültsége még csak 5000 volt. És azóta? Nőtt a szállítan­dó energia mennyisége, nőt­tek a távolságok, fokozni kel­lett az üzembiztonságot és a gazdaságosságot. Minőségi változás az is, hogy a régi. 5000 voltos feszültséget fel­váltotta a mai 750 ezer volt. Ehhez természetesen új tí­pusú készülékeket kellett ki­fejleszteni. A jelenleg épített Ganz-gyártmányú, nagyfe­szültségű megszakítók és transzformátorok világvi­szonylatban is a legkorsze­rűbb típusok. Egy miskolci üzem is be­kapcsolódik a kooperációba. A távvezeték vastag, acélalu­mínium sodronyához a De­cember 4. Drótművekben gyártják az acélszálakat. A 270 kilométeres magyar sza­kaszon több mint 600 kü­lönleges méretű acélszerke­zetes oszlopot kell felállítani. Bár ez a szállítás a jelenlegi technikai fejlettség legmo­dernebb formája, mégis, a ha­tártól Albertirsáig ..elvész” körülbelül annyi energia, mint amennyit például a DI- GÉP igényel. A különleges rendszer épí­tésénél figyelembe kell venni a 'nemzetközi tapasztalatokat. Gondot jelent a rádió- és te- levíziózavar-elhárítás; sőt az ilyen magas feszültségnél je­lentkező sugárzás biológiai hatását is vizsgálták. A kivi­telezést. jórészt magyar ter­vek alapján. 41 hazai nagy- vállalat végzi. (k erényi) Hogy az utóbbiak közül melyik év volt sikeresebb a kohá­szatban, arról megoszlanak a vélemények. Van aki 1974-re esküszik. Egymilliárdon felüli nyereséget még sohasem pro­dukált a diósgyőri nagyüzem. (Es nem pesszimista az, aki ki­jelenti, hogy — az új gazdálkodási feltételek ismeretében — egyhamar nem is fog...) Mások 1975 mellett törnek lándzsát. A mennyiségi mutatók minden eddigit meghaladnak, soha nem volt ennyire együtt a csapat, s igaz, hogy a nyereség alig fele a tavalyinak, de ennek az évnek a munkája mestermun­ka volt... S különben is. a 74-es miiliárdban „benne volt” a világpiaci konjunktúra is ... ..Rekordok éve” — mond­juk a diósgyőri kohászok ta­valyi eredményéről, munká­járól. Rekordok éve. és nem­csak a számokra gondolunk. Nevek jutnak az eszünkbe, arcok rémlenek fel előttünk. Tóth Miklós, Hámori József, Sándorffi László, Sziits Zoli. Aztán a régiek: Horny ák Imre, Jánosi Gyula. Takács János, és a még régebbi, csak könyvből, hallomásból ismert kohászdinasztiák nevei: a Spisákok, a Polnerek, a To- pitzerek, a Cservenkák. A mi kenyerünk a vas Érdemes eljátszani a gon­dolattal: vajon tudta-e, érez- te-e a gyáralapító Fazola Henrik, hogy 206 évvel ez­előtt keze nemcsak vasat csa­polt, hanem világot, szak­mát, biztos kenyeret adó mesterséget teremt ezen a tájon? Tudhatta, érezhette, hiszen ..nem művészkedni jött ide. az érc érdekelte”, hiszen „ed­digi vasművessége során mindig hiányát érezte a vas­nak”. Vasat olvasztott, s éle­tet. kenyeret adott. A múlt pénteki pártbizott­sági ülésen, szinte rímelve Fazola tréfátlan állhatatossá­gára, valaki azt mondta: az LKM kenyere' a vas ... Nem az ősöket, nagy elődöket idé­ző nosztalgiával mondta ezt. Mondta a jelenre hivatkozva, a gazdagabb jövőt remélve. Az acélgondokról írta jó fél évvel ezelőtt gazdaságpo­litikai hetilapunk: „A nyers­acél és a hengerelt acél ter­melésében már az utóbbi hét / évben is volt ütembeli elté­rés: a nyersacéltermelés át­lagos évi növekedési üteme 3,4 százalék, a hengereltacél­termelésé 4,4 százalék. 1975 első felében a hengereltacél­termelés növekedési üteme már kétszerese volt a nyers­acéltermelésének ; a henge- reltacél-termelás 13,6 száza­lékkal növekedett. A nagy­mértékű vertikális különb­ség megnyugtató hazai meg­oldására legalább három évet várnunk kell.” S mennyit kell várni Diós­győrben? A műszaki igazga­tó helyeslő egyetértéssel fo­gadott tartalék-becslő prog­nózisa szerint — mindenféle befektetés nélkül — a kohók még legalább 8—10 százalék­kal, a hengersorok legalább 15—20 százalékkal tudnak többet. És zöld utat kapott az új acélmű felépítésének programja is. A konverter építésével kezdenek. AcéJgoodok és tonnák Az új, kombinált acélmű — van-e. aki ezt nem tudja a 18,5 ezer dolgozó közül? — 920 ezer tonna teljesítményű lesz. A korszerűséget bizonyí­tó minőségi jellemzők a lai­kusnak nem sokat monda­nak. De a szakemberek es­küsznek erre az új, korszerű technikára. A „melegüzemiek” bíznak benne, s nagyon vár­ják; s a biztos és közeli jó * Annyira hideg volna, hogy a borkóstoló is fázik? Vagy újfajta alkoholellenes propaganda? (Pócs Imre felvétele) fonákja Tv-adó épül Győrött Győrött is szaporodnak a panaszók a tv-adások véte­lére, illetve a kép minősé­gére. A vételi viszonyok megjavítására a városban kis teljesítményű, 1 kilovoltos adó épül, 15 millió forintos költséggel. A Soproni Posta- igazgatóságtól kapott infor­máció szerint az adó 1979-re készül el. Lehetővé teszi, hogy a városban és környé­kén még szobaantennával is vehető legyen a budapesti televizió műsora. Az adó a színes műsorokat is továb­bítja. A Soproni Postaigazgató­ság területén a másik jelen­tős fejlesztés a kabhegyi tv­adó rekonstrukciója, amely­re 55 millió forintot költe­nek. Az első ütem munkái­nak nyomán még az idén megjavulnak az 1-es prog­ram vételi viszonyai Győr- Sopron, Veszprém és Vas megyében, továbbá a Bala­ton körzetében. A teljes re­konstrukció után a Kab-he- gyi adó jó minőségben su­gározza a második programot MOZGÁSBÓL IS MEGÁRT A SOK Sok mozgásra biztatnak bennünket az orvosok. Attól tartok azonban, hogy egye­sek félreértik a jó szándékú tanácsot, és azt tartják egész­ségesnek, ha egyik üzemtől a másikig sétálgatnak. Itt kilépnek, ott belépnek, és az sem baj, ha ettől híznak — a pénztárcák. Ám nemcsak azzal jár ez az „egészségügyi” sétafikálás, hogy aki ügyesen változtatja a helyét, anyagi előnyre is szert tesz. Ä másik és ugyan­csak nem elhanyagolható kö­vetkezmény: a munkaerőgon­dokkal küszködő vállalatok nem szívesen nyúlnak a fe­gyelmezés eszközéhez. Fél­nek, hogy megsértődik a dol­gozó és továbbáll. Akit pe­dig elkapatnak, az egyre többet enged meg magának. Például nem megy be dol­gozni, ha nincs hozzá kedve. És ez bizony nem ritkán for­dul elő a nyári mezőgazda- sági munkák, téli disznóto­rok, lagzik, farsangolás ide­jén. Tíz borsodi üzemben vé­geztek vizsgálatot a népi el­lenőrök és azt találták, hogy egy év alatt több mint 240 ' ezer munkaóra esett ki a ter­melésből igazolatlan hiányzá­sok és más el nem fogadható okok miatt. Ez a veszteség forintban számítva körülbe­lül 24 milliót jelent, létszám­ban pedig azt, hogy az em­lített tíz üzemben 111 ember­rel dolgoztak kevesebben a tényleges létszámnál. Szóval hiányzanak embe­rek, ezért nem mernek fe­gyelmezni a vállalatok, s mert nem mernek, így még többen hiányoznak. „Ördögi kör” — szoktuk mondani. Pedig nem is annyira ördögi ez és csak addig kor, amed­dig a vállalatvezetők meg nem szakítják — néhány ke­mény fegyelmi eljárással. A mozgáshiányt pedig — ha van — pótolják a sétafikálók a gyárkapun belül. Például úgy, hogy rendesen, szorgal­masan végigdolgozzák az egész műszakot. Lehet, hogy ma még egy kicsit furcsán hangzik ez, de előbb-utóbb meg kell barátkozni minden­kinek a gondolattal. Mert igazából így egészséges! FORRÓ VIZET A KOPASZRA! — Mármint a kopasz far­kasra, de arra is csak a me­sében. Az viszont egyáltalán nem tréfás, Cicivízióba illő dolog, ha a fürdőszobacsap­ból kezd zuhogni a csirke- kopasztóan forró víz és a szegény lakó nagy hirtelen­jében azt sem tudja, hova kapjon. Nem tudja a házfel­ügyelő sem, hiszen az elzáró­csap a pincében van, a pin- cekulcs viszont nincs sehol. Illetve — mint később kide­rül —, a MIK ügyeletes víz­vezeték-szerelői őrzik. A példa nem új, a népi el­lenőrzés tavalyi példatárából idéztem. A csap persze már nem folyik, ám a MIK kifo­gásától ma is melege lesz az embernek. A MIK vezetősége ugyanis azt közölte a népi ellenőrökkel, hogy a tartalék elzárócsapok rendszeres vizs­gálatára nincs mód, tekintve, hogy túl sok ilyen biztonsági szerelvény van. Dúskálunk a tartalékcsa­pokban és ez a fényűzés ma­gában hordja büntetését. A MIK nem tudja növelni el­lenőrző és javító .kapacitását, így nincs más hátra, mint megtizedelni a csapokat. OLAJAT TALÁLTA»' MISKOLCON ­Ügy gondolom, hogy a cím a szenzáció erejével hat és egyes olvasók máris fontol­gatni kezdik, belépjünk-e az olajexportáló országok szö­vetségébe (OPEC), vagy saját szakállunkra hasznosítsuk a kincset. De korai az öröm, városunkat belátható időn belül nem fogják Szaúd- Arábia mellett emlegetni. Az olaj ugyanis, amit itt-ott — csatornában, kertek alján — leltek, az az ÁFOR telephe­lyéről szökött meg. Beszivár­gott a földbe, majd a talaj­víz titokzatos csatornáin át eljutott a környező lakóépü­letek, üzemek udvarára. Az ÁFOR új telephelyének megépítése régóta húzódó terv. Ám addig is, amíg valóra válik, jó lenne meg­szüntetni a miskolci olajfor­rásokat. (békés) tudatában könnyebb elvisel­ni a port. a hőséget, a füs­töt. a veszélyeket rejtő avult technikát. Tudni, érteni és érezni kell. hogy itt nemcsak műszaki kérdésről van szó. Nemcsak gazdasági megfontolások ve­zették a 7—8 milliárd forin­tos beruházás engedélyezésé­re pecsétet nyomó kezet, ha­nem politikai okok is ... Ha Diósgyőrben a vas a kenyér, akkor az új acélmű a jövő. Méltó társa a nemesacél­hengerműnek. Csépányi Sán­dor vezérigazgató elmondta, hogy az új acémű a számító­géppel együtt épül. — Ha lesz elég acélunk, akkor maid a hengerművet is rákapcsoljuk a komputer­re. Törje „ő” a fejét, hogy a látszólagos teljes kanacitást hogyan lehetne még fokozni. Amíg szűkében vagyunk a hengerelnivalónak. addig fö- s lösleges a nemesacélmű szá­mítógépe. Bár a terv előírta, de nem építettük be. Minek? Kél daru kérésié A korszerűsítés, az éssze­rűbb gazdálkodásra törekvés nem minden esetben jelent egyet azzal, hogy milliók, milliárdok invesztálódjanak be. A sok közül csak egy példa. Dr. Szarka Tivadar főener­getikus őszintén bevallotta, hogy kezdetben féltek a 22,8 millió forintos energiamegta­karítási tervtől. (Az LKM energiaköltsége tavaly két­milliárd forintra rúgott.) Fél­ték, de azért 40 milliót spó­roltak meg... Azaz. dehogy­is spóroltak. Gazdálkodtak. Feleslegesen egy wattot sem dobtak ki az ablakon. Dr. Almássy József gazda­sági igazgatóhelyettes a ha­tékonyság növelésének egy nagyon prózai, de újnak egy­általán nem mondható mód­szerét ismertette meg a hall­gatókkal. A külső /vállalko­zók által teljesített megren­delések költségszámláit a ko­rábbinál nagyobb figyelem­mel ellenőrizték. A kohászat kiadásai 3—6 százalékkal csökkentek! (Enyhén szólva tévesek voltak a számlák.) A készletezési hiányossá­gokkal kapcsolatos kifogások ürügyén valaki megpendítet­te, hogy a gyáron belüli kész­letezési munka méltatlan a diósgyőri acél híréhez. „Ha mondjuk 15 bugát kell elő­szedni. akkor két daru egy napig dolgozik, amíg a sok­féle minőségű, és alkalom­szerűen elhelyezett anyagok közül az éppen megfelelő bu­gát előhalássza...” Egyek vagvuok a varossal Egy nagy gyárban az öröm is nagyobb, a gond is kese­rűbb. Miskolc iparának öt­éves produktuma 100 milliárd forint. Minden harmadik fo­rint a kohászatban termett meg. Ami a gyárkapun belül tör­ténik, az nemcsak 18.5 ezer embert érdekel. A fizetés­emelés. a nyereségrészesedés, a fejlesztési terv nemcsak 18.5 ezer embert érint. Egyek vagyunk a várossal! — csúszott ki véletlenül a vezérigazgató száján ez a le­írva és látszatra patetikus mondat... De csak leírva, de csak látszatra. Az acélcsur­gató, kalapács-szívverésű csarnokokban más az akusz­tikája a szavaknak. BRACKÓ ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents