Déli Hírlap, 1976. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-28 / 50. szám
Közém s' olások szavaló verse (ive É en a 2. sz. Ip ri özéni^ óla A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában rendezték meg csütörtök délután Miskolc középfokú oktatási intézményeinek szavalóversenyét. A versenyen a város különböző iskolatípusaiból (gimnáziumok, szakközépiskolák, szakmunkásképző intézetek) 23-an vettek részt. A szavalok egy szabadon választható és egy kötelező verset mondtak el. (A kötelező verset Szabó Lőrinc három alkotása közül választhatták ki. A versenyzők többsége A költő és a földiek, illetve A nagy hídon című verssel lépett fel. A Hajnali rigókat csak egy szavalótói hallottuk.) A középiskolás szavalok az első fordulóban a szabadon választható verset mondták el; 3 23 versenyző közül tízen jutottak tovább. A tíz szavaló közül hatot díjazott a zsűri. A városi KISZ-bi- zottság első díját (400 forintos könyvutalvány) Zakar Agnes, a 2. számú Ipari Szakközépiskola tanulója érdemelte ki. A második díjat megosztva kapta Magyar Márta (Földes Gimnázium) és Sőrés László (Kilián Gimnázium). A harmadik díjon hárman osztoztak: HaHetente két alkalommal szállít halat a Búza téri piac vagy csarnokában levő elárusító standjára a Hajdúszoboszlói Bocskay Halászati Termelőszövetkezet. Tehergépkocsival egyszerre nyolc mázsa pontyot hoznak, de alkalmanként csuka, harcsa és kecsege is kerül a csarnokba a szövetkezet halastavaiból. (Solymos László felvétele) II a jivÉími Dinamikusan emelkedik a Lenin Kohászati Művekben dolgozók átlagjövedelme. Amíg 1970-ben a munkások évi átlagjövedelme 27 743 forint volt, 1975-ben már elérte a 40 166 forintot. Hasonló mértékben emelkedett a vállalati átlagjövedelem is, hiszen az öt évvel ezelőtti 28 349 forinttal szemben ma már 40 502 forintnál tartanak. Meglátogattak négyszáz családot A Vöröskereszt városi szervezetének III. kerületi bizottságához tavaly 690 tag tartozott (99 százalékuk nő). A diósgyőri vöröskeresztes aktívák tavaly négyszáz családnál tettek látogatást. Tanácsukra hatvanan mentek el rákszűrő vizsgálatra. Az egészségügyi felvilágosító munka hatékonyságának fokozása érdekében az idén szorosabbra fűzik kapcsolatukat a III. kerületi pártvezetőséggel, s a kerületben működő 13 területi pártalap- szervezettel. Étlapokról választhatnak Mit eszik a beteg? E« A közvéleményben, a sajtóban tovább gyűrűznek a cementhullámok. Legutóbb gazdaságpolitikai hetilapunk, a Figyelő tette le a garast. „Becslések szerint évente több százezer tonnára tehető a szükségtelenül és indokolatlanul felhasznált cement mennyisége.” Hazai vizsgálatok, nemzetközi összehasonlítások bizonyítják ezt a tényt, s ha az elvesztegetett tonnák számában nincs is egyetértés, az tény, hogy az építőipar kenyeréből, a cementből, jelentős mennyiséget importálunk. (Az elmúlt évben 950 millió tonna cementet vettünk külföldről.) Az ötéves terv prognózisa 1980-ra évi 5,5 millió tonnás hazai termelést ígér. Az öt esztendő alatti termelésnövekedés meghaladja az egymillió tonnát (a HCM belátható időn belül teljes kapacitással dolgozik, s cementet ad a most épülő béiapátfalvi gyár is), de a behozatal így is nyolcszázezer tonna körül lesz... Az egyik oldalon tehát gyarapodó termelés, alig csökkenő behozatal; a másik oldalon pedig dinamikusan növekvő felhasználás és pazarlóan nagyvonalú túlfogyasztás. Az Építéstudományi Intézet szakemberei esküsznek rá, hogy nálunk, a nemzetközi átlaghoz viszonyítva, azonos betonminőség előállításához, köbméterenként 50—100 kilogrammal több cementet használunk fpl. Az építőipari vállalatok és a betongyárak emberei a fogyasztást, illetve a túlfogyasztást a cement egyenetlen minőségével, a nagy szilárdságot adó, speciális cementek hiányával, a túlzott biztonságra törekvő túlméretezéssel, s nem utolsósorban a cement alacsony árával magyarázzák. (Nem is beszélve a cementfelhasználás egyharmadát kitevő magánépítkezőkről, ők saját receptúra szerint készítenek betont; inkább két lapát cementtel többet téve bele, mint eggyel kevesebbet.) Az okok, magyarázatok, mentségek sokfélék. Tény az. hogy a valós és vélt számítások éppen annyira teszik a feleslegesen, oktalanul felhasznált cement mennyiségét, mint amennyit külföldről veszünk. Persze, nemcsak a cementtel vagyunk így... Olvastam valahol, hogy egy hazánkba látogató külföldi — eléggé el nem ítélhető módon visszaélve a vendégjoggal — a házigazdák legnagyobb megrökönyödésére, állandóan a villanyt oltogatta. Hogy ne legyen túl nagy a villanyszámla! Persze, a vállalati villanydíj is sokra rúghat, és sokat tehet ki a mostaninál egy kicsit takarékosabb, észszerűbb gazdálkodás. Az LKM energetikusai például kiszámították. hogy az éjszakai és nappali villamosáram-felhasz- nálás jelenlegi arányának egyórás eltolódása (természetesen az olcsóbb éjszakai fogyasztás javára) évente mintegy négy- százezer forinttal csökkentené a diósgyőri nagyüzem villany- számláját. Persze, ez a felismerés nem jelent egyet a hibaigazítással, de hát medicinát csak már akkor lehet ajánlani, ha ismerjük a diagnózist. Most olyan idők járnak, amelyek a biztos tudás birtokában igénylik a gyógyító, jobbító kezet; akár villamos energiáról, akár cementről legyen szó. Ülést tartott a városi NEB liimiiiiiiEiiiiiiiiiEiiiiiiaiiiimimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii E HETI KÉRDÉSÜNK: iiiggiiiaagmiigiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii mernyik Éva (Közgazdasági Szakközépiskola), Kemény Judit (2. sz. Ipari Szakközépiskola) és Mátyus Imre (114. sz. Eötvös József Ipari Szakmunkásképző Intézet). Fogadónap a Borsod megyei RiÉirfg* apifásysig8R A B.-A.-Z. megyei Rendőrfőkapitányságon, Miskolc, Zsolcai kapu 38. sz. alatt, dr. Koleszár István rendőrezredes, a megyei rendőrfőkapitányság vezetője 1976. március 3-án 8-tól 16 óráig fogadónapot tart. B.-A.-Z. megyei Rendőr-főkapitányság Inkább csak szakmai berkekben köztudott, hogy esztendőről esztendőre nemzetközi színbizottság határozza meg a divatszíneket. Az úgynevezett INTERCOLOR színbizoífságnak hazánk is tagja. A tavaszi szezon divatszíneit a februári ülésen állapították meg, eszerint az uralkodó színek: a barna, a kék, a bordó, a szürke és ezek árnyalatai. A setyemhatású könnyű, puha anyagok kapnak nagyobb hangsúlyt, a szintetikus kelméket moher, angó- ra vagy más állati szőr keverékével teszik lágyabbá. Továbbra is porondon marad a kordbársony, amely a vékony bordázatútól a 8 milliméteres bordázatúig minden fajtájában hódíthat. A nyomott mintájú velúrbárA kórházak étkeztetési helyzetét már 1973-ban vizsgálták a népi ellenőrök. A Miskolci városi és járási Népi Ellenőrzési Bizottság tegnap délelőtti ülésén egyebek között arról volt szó, hogy az elmúlt két és fél esztendőben milyen változások történtek ezen a vonalon a Semmelweis és a Vasgyári Kórházban. Betartják-e a nyersanyag- normákat, megfelelő-e az ételek kalóriaértéke; kultúrált körülmények között kapják-e ebédjüket, reggelijüket, vacsorájukat a betegek és az alkalmazottak, mennyire kiegyensúlyozott az ellátás? Az utóvizsgálatot ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével végezték. Megállapították, hogy a rendeletben előírt nyersanyagnormákat mindkét kórházban betartják. Mind a betegek, mind pedig az alsony a korábbinál nagyobb teret kap, a jersey-anyagok a rusztikus mintázattól a nemes, finom selyemig sokféle választékot kínálnak, gazdag hurkolási mintákkal. Az öltözékegyüttesek kombinációja; az anyagok ösz- szetétele, mintázata, színharmóniája szerint egymásra épített, sokrétű öltözék lesz a divatos viselet. A divatvonal pedig — az egyenes, örülhetnek hát a 60 kilogrammon felüli nők is, a teltkarcsúak — vélekedik Záhony Lujza, az Iparművészeti Vállalat vezető divattervezője. A legdivatosabb kosztümanyagok: a börberi, a ga- bardin és a tweed. Tavaszi divatunk másik slágere a selyempulóver — huzatruhához. Selyempulóvert egyébként már Miskolcon is lehet kapni. kalmazottak részére étlapok készülnek, s ezek összeállításánál törekszenek a szükséges kalóriaérték biztosítására. A Vasgyári Kórházban egyébként lényegesen jobb a menük kalóriaértéke, ez annak tudható be, hogy eredményesebb árubeszerzési lehetőségeket biztosítottak maguknak. A népi ellenőrök külön hangsúlyozták, hogy nem kielégítő a hús- és hús- készítmétnyellátás; a Semmelweis Kórház gazdasági vezetőinek nyilatkozata szerint számos megrendelésüket nem teljesítik megfelelő módon. Ezért indokoltnak tartják, hogy külön megvizsgálják a Miskolci Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat 410. számú közületi húselosztó boltjának ilyen irányú ténykedését. Az étkeztetés kulturáltsága mindkét kórházban jelentősen javult. A Semmelweis Kórházban viszont indokolt volna egy megfelelő kapacitású mélyhűtőpult vásárlása. A Vasgyári Kórházban valamennyi osztályon található ételmelegítő hely és mosogatási lehetőség. A fekvő betegek étkeztetése egyébként még sok kívánnivalót hagy maga után, ennek elsősorban a létszámhiány az oka. Általános probléma a vasgyárban, hogy az osztályokon nincsenek étkezőhelyiségek, így a betegek az ágyuk mellett elhelyezett kis szekrényen étkeznek. A városi NEB tagjai vé- gülis azt állapították meg, hogy kórházainkban jelentősen javult az ellátás. Ebben az esztendőben még valószínűleg külön megvizsgálják a főzéshez szükséges alapanyagok beszerzési lehetőségeit. E. Á. © Városunk főutcája csatatérhez hasonlít. Legtöbb helyen táblák jelzik, hol közlekedjenek a gyalogosok, de egyre inkább csak az úton férünk el. Csetlünk-botlunk, bosszankodunk. Meddig még? ® Hyross Géza, a Miskolci Postaigazgatóság építési osztályvezetője: — Közismert, hogy a városi tanács az elmúlt év őszén összehívta azoknak a vállalatoknak a képviselőit, amelyeknek közművei a Széchenyi úti járda alatt húzódnak. Mi a kábeleket cseréljük ki, s ezzel párhuzamosan az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat is hasonló jellegű munkát végez. Nehezítette tevékenységünket a szeszélyes időjárás, hiszen hideg időben köztudottan nehezebb bánni a műanyag kábelekkel. Szeretnénk azonban maradéktalanul elvégezni e munkát, hogy az ott lakók, s mindazok, akik az itt húzódó vezetékeken, kábeleken keresztül kapnak áramot, jutnak telefonvonalhoz, a jövőben csak a jó oldalát lássák a most még kényelmetlenséget okozó munkának. Az ÉMÁSZ-osok azt ígérték, hogy ma végeznek. Mi sajnos, még nem állunk I így, ám — amennyiben az időjárás közbe nem szól — szeretnénk március végére befejezni a kábelfektetést. A folyamatosan készülő új betonágyba ezután a járda aszfaltrétege kerül. Addig türelmet és megértést kérünk a Széchenyi úton közlekedőktől, s az ott lakóktól. (tóth) Kertbarátoknak Az elmúlt esztendőt vitatja meg a Fekete Gyémánt Kertszövetkezet holnap délelőtt tartandó közgyűlése. Az Ady Endre Művelődési Házban azok a kiskerttulajdonosok ülnek asztal mellé, akik Pereces—Erenyő természeti adottságait, a város számára is fontos kiskertek művelé- sfeek lehetőségeit mindenkinél jobban ismerik. Március ígérem, hogy holnapután már lelkendezni sem Jogok, de lévén holnap február utolsó napja, ma még tehetem. Két kurta hírt gyűjtöttem e kurtácska jegyzetemhez. A csepeli szabadkikötőből állomáshelyére vontatták a héten az úszókikötőt. Hát hogyne lennék jókedvű? Azoknak a vontatóknak sincsenek hajókötélből az idegeik. Ha félni kellene még a téltől, akkor a kikötő most is békésen rágcsálna a tavalyi hajóforgalom pletykaroncsain. A kikötők viszont úsznak, nemsokára utánuk mennek a hajók. Hetek kérdése, hogy egyértelműen tavasz legyen. A másik hír közelebbi. A Bükk északi lejtőjén még tart a tél, de a déli lejtőkön nyit a hóvirág. Most mondhatnák, hogy baj van, mert az enyhe idő kedvez az influenzának, de mit nekem az a vírus? Én kitolok vele, felmegyek vasárnap a Bükkbe, megállók valamelyik hegytetőn. Onnan leköhögöm, letüsz- szentem az északot. Hagy kapjon náthát az influenza-vírus. Aztán délnek fordulok és süttetem az arcom a nappal, amíg csak ki nem gyógyulok a télből. Különben minden kiránduló olvasónknak napfényt, porhavat és hófehér hóvirágmezőket kívánunk. (bartha—kerényi) Öiüljenek a teltkarcsúak is! A tavaszi divatról
