Déli Hírlap, 1976. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-25 / 47. szám
Leosiyid Brezsnycv előadói beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) Határozottan ellenezzük mind a világ egymással szemben álló katonai tömbökre oszlását, mind a fegyverkezési hajszát. Álláspontunk ebben a vonatkozásban közismert. Mégis teljesen világosan ki kell jelenteni: amíg fennmarad a NATO, amíg a militarista körök folytatják a fegyverkezési hajszát, addig országunk a Varsói Szerződés többi részvevőjével együtt, erősíteni fogja ezt a katonai-nolitikai szövetséget. A szocialista országok mind jelentősebb szerepet játszanak a világgazdaságban is. Ma a szocialista közösség a világon a legdinamikusabb gazdasági erő. Az ide tartozó országok ipara az elmúlt öt évben négyszer olyan gyorsan fejlődött, mint a fejlett tőkés államok ipara. Közösségünk országainak ipari termelése 1975-ben több mint kétszer annyi volt, mint a „közös piaci” országoké. A párt Központi Bizottsága állandó figyelmet fordított a szocialista államokkal kiépített gazdasági együttműködésre, annak a kölcsönös előny és a szocialista internacionalizmus alapián történő további fejlesztésére. Az elmúlt ötéves időszak jó néhány újdonságot hozott ezen a téren. A Központi Bizottság Politikai Bizottsága különösen fontosnak tartja a szocialista gazdasági integrációnak azt a hosszú lejáratú programját, amelyet a többi KGST-or- szággal együtt 1971-ben fogadtunk el. A komplex program végrehajtásában végzett munka azzal az eredménnyel járt, hogy máris lényegesen elmélyült gazdasági kölcsönhatásunk, fokozódott országaink gazdaságainak egymást kölcsönösen kiegészítő jellege — mindegyikünk nem csekély hasznára. Gyors ütemben növekszik a kereskedelem is. öt év leforgása alatt több mint kétszeresére nőtt a KGST-országokkal lebonyolított áruforgalmunk. Ez a forgalom ma igen tekintélyes: évi 26 milliárd rubel értékű. Az elért eredményekre támaszkodva most megtehetjük a következő lépést. Napirendre került a hosszú lejáratú célprogramok kidolgozása és végrehajtása. Természetes, hogy ilyen nagy és újszerű munkában bonyodalmak is adódnak. Nemcsak nagy. kölcsönös gazdasági előnyről van szó, hanem roppant politikai jelentőségű feladatról is, nevezetesen közösségünk anyagi alapjának megerősítéséről. Az utóbbi években lényegesen kibővült ideológiai együttműködésünk a testvéri országok pártjaival — mondotta ezután az SZKP KB főtitkára. Nem alkalmilag, hanem rendszeresen találkoznak pártjainknak az ideológiai és a nemzetközi munkával foglalkozó vezető tisztségviselői. A szocialista országok tudósai ma már sok tudományágat kollektív erőfeszítésekkel fejlesztenek. Hasznos együttműködést valósítanak meg a tömegtájékoztatási eszközök — a rádió, a televízió, a sajtó — is. Mindez segíti az eszmei nevelő munka színvonalának emelését pártjaink mindegyikében, lehetővé teszi, hogy eredményesebben lépjünk fel a két társadalmi rendszer ideológiai harcában. A jelenlegi körülmények között ez nagyon fontos, mivel mindinkább előtérbe kerülnek az ideológiai harc problémái, s ebben a harcban hatalmas fegyver a szocializmus igazsága. A Kínához fűződő viszony természetesen sajátos és különálló kérdés. Kína jelenlegi vezetőinek politikája nyíltan a szocialista államok többsége ellen irányul. Mi több, egyenesen összemosódik világszerte a legszélsőségesebb reakció álláspontjával — a nyugati országok militaristáitól és az enyhülés ottani ellenségeitől egészen a délafrikai fajgyűlölőkig és Chile fasiszta vezetőiig. Ez a politika nem csupán merőben idegen a szocialista elvektől és esz-i ményektől. hanem lényegében az imperializmus fontos tartaléka is lett a szocializmus ellen vívott harcában. Minden békeszerető nép számára nagy veszélyt jelentenek Pekingnek azok a lázas kísérletei, hogy meghiúsítsa az enyhülést, meggátolja a leszerelést, bizalmatlanságot és ellenségeskedést szítson az államok között, az a törekvése, hogy világháborút provokáljon, maga pedig hasznot húzzon belőle. Pekingnek ez a politikáia mélységes ellentétben áll minden nép érdekeivel. Határozottan szembeszállunk ezzel a gvújto?ató politikával. Védelmezzük a szovjet állam, a szocialista közösség, a kommunista világmozealom érdekeit. Ma már nem elég annyit mondani, hogv a maoista ideológia és politika nem egvez- tethető össze a marxista—leninista tanítással. Egyenesen ellensége annak. A Kínával való kapcsolatokban pártunk szilárdan tartja magát ahhoz az irányvonalhoz. amelyet a XXIV. kongresszus határozott meg. Ennek az irányvonalnak helyességét igazolta az élet. Továbbra is harcolunk a maoizmus ellen, elvi és kérlelhetetlen harcot vívunk vele szemben. Egyszersmind szeretném ismét megerősíteni, hogy akárcsak más országok Kína vonatkozásában is sz.ilárdan tartjuk magunkat az egyenjogúság, a szuverenitás és a területi sérthetet'enség tiszteletből tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az erőszak alkalmazásáról való lemondás elveihez. Egyszóval, mi készek vagyunk normalizálni viszonyunkat Kínával a békés egymás mellett élés elvei alapján. Sőt mi több. bizonyossággal kijelenthetjük: ha Pekingben visszatérnek a valóban marxista—leninista politikához, ha elvetik a szocialista országokkal szemben ellenséges irányvonalat, ha a szocializmus világával való együttműködés és szolidaritás útjára lépnek, akkor ez meg-' felelő visszhangra talál a mi részünkről, és lehetőség nyílik, hogy olyan jó viszony alakuljon ki a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között, amely megfelel a szocialista internacionalizmus elveinek- A kínai félen a sor. Az együttműködés fokozása a felszabadult országokkal, szerepük növekedése a világ fejlődésében A beszámolási időszakban fokozódtak és megszilárdultak a Szovjetunió kapcsolatai a gyarmati függés alól felszabadult országokkal. vagy ahogy szintén nevezik őket, a fejlődő országokkal. Különösen fontos, hogy gazdagodott kapcsolatáink politikai tartalma — mondotta ezután Leonyid Brezsnyev. Milyen fő irányokban történtek változások sok felszabadult országban az utóbbi évek folyamán? Említhető az iparfejlesztés súlypontjának az állami szektorra való áthelyeződése, a feudális földbirtok felszámolása, a külföldi vállalatok államosítása. ami arra irányul, hogy a fiatal államok hatékony szuverenitást gyakorolhassanak saját természeti erőforrásaik fölött, továbbá saját szakemberek kiképzése. Egyszóval, a nehézségek ellenére mélyreható. haladó irányú változások mennek végbe a világnak ebben a részében. Ez természetesen tör-ténelmi fontosságú fo- lyEfmat. A Szovjetuniónak a fejlődő országokban végbemenő bonyolult folyamatok iránti magatartása világos és határozott. A Szovjetunió nem avatkozik más országok és népek belügyeibe. Minden népnek, minden országnak szent joga, hogy megválaszthassa saiát fejlődési útját. E jog tiszteletben tartása a lenini külpolitika megingathatatlan elve. Mi azonban nem leplezzük nézeteinket. A fejlődő országokban, miként mindenütt, a haladás, a demokrácia és a nemzeti függetlenség erői oldalán állunk, barátainknak és harcostársainknak tekintjük őket. Pártunk támogatást nyújt és fog nyújtani a jövőben is azoknak a népeknek, amelyek szabadságukért küzdenek. A Szovjetunió ennek során semmiféle előnyt nem hajszol, nem törekszik koncessziók szerzésére, politikai uralomra, katonai támaszpontok megkaparintására. Ügy cselekszünk, ahogyan forradalmi lelkiismeretünk, kommunista meggyőződésünk diktálja. Észrevehetően aktivizálódott a fejlődő országok külpolitikája. Ez több irányban mutatkozik: az el nem kötelezettségi mozgalom politikai irányzatában, az Afrikai Egységszervezet, a fejlődő országok által létrehozott különféle gazdasági tömörülések tevékenységében. Ma rnár világos, hogy a világ osztályerőinek jelenlegi viszonyai közepette a felszabadult országok teljes mértékben képesek szembeszegülni az imperialista diktátummal, kivívni az igazságos, vagyis egyenjogú gazdasági kapcsolatokat. Világos az is, hogy ezeknek az országoknak a népek békéjéért és biztonságáért vívott közös küzdelemhez történő hozzájárulása már ma is jelentékeny, s a jövőben még nagyobb súlya lehet. Kitérek az arab országokhoz fűződő viszonyunkra. Jó, kölcsönös megértés alakult ki az utóbbi öt évben országunk és Szíria között, összehangoltan járunk el sok nemzetközi kérdésben és mindenekelőtt a közel-keleti kérdésben. Fontos esemény volt, hogy barátsági és együttműködési szerződést kötöttünk Irakkal, s kapcsolataink ennek alapján fejlődnek. Bővül és mélyül együttműködésünk Algériával, Dél-Jemennel. Jelentős lépések történtek a szovjet—líbiai kapcsolatok fejlesztésében. Megszilárdultak baráti kapcsolataink a Palesztinái Felszabadítási Szervezettel. Az utóbbi időben bizonyos erők makacsul igyekeznek aláásni a szovjet—egyiptomi kapcsolatokat. Ami a Szovjetuniót illeti, mi hűségesek maradunk e kapcsolatok erősítésének elvi irányvonalához. Ez az irányvonal tükröződik a Szovjetunió és Egyiptom barátsági és együttműködési szerződésében, amelyet mi hosszú távra kapcsolataink alapjának tekintünk, és amely nemcsak országaink, hanem az egész arab világ érdekeinek is megfelel. A Szovjetunió mindezekben az években következetes támogatást nyújtott az arab népeknek az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért vívott harcához. Országunk segítséget nyújtott, — és az 1973. októberi háború bizonysága szerint hatékony segítséget nyújtott — az agresz- szorral szemben álló országok: Egyiptom, Szíria, Irak katonai potenciáljának megerősítéséhez. Támogattuk az arabok politikai küzdelmét az ENSZ-ben és azon kívül. A Közel-Keleten most nincs háború. De nincs béke sem, és még kevésbé nyugalom. És ki merné garantálni, hogy nem lobban fel újra a harci cselekmények lángja? Ennek veszélye fennmarad mindaddig. amíg az izraeli haderő a megszállt területeken van. Megmarad, amíg földjükről elűzött palesztmaiak százezrei törvényes jogaiktól megfosztva és kétségbeejtő körülmények között élnek, amíg Palesztina arab népe meg van fosztva saját nemzeti állama megteremtésének lehetőségétől. A tartós közel-keleti béke megköveteli azt is, hogy szavatolják a térség valamennyi államának biztonságát, a független létezéshez és fejlődéshez való jogát. Csak az nem világos, milyen súlyos felelősséget vállalnak magukra azok, akik önző célokat köve+ve a közel-keleti rendezést politikai játék tárgyává teszik, akik a részleges különmegállapodásokat arra használják fel, hogy elodázzák a valódi megoldásokat, vagy esetleg teljesen megkérdőjelezzék őket. A Szovjetunió a maga részéről elvi és konstruktív álláspontra helyezkedik. A genfi értekezlet társelnökeként kész közreműködni mindazokban az erőfeszítésekben, amelyek a konfliktus tényleges rendezését célozzák. Készek vagyunk részt venni valamennyi közel-keleti ország biztonságának és határai sérthetetlenségének nemzetközi szavatolásában az ENSZ keretei között vagy más alapon. Az ilyen jellegű garanciákban egyébként véleményünk szerint a Szovjetunión kívül részt vehetne az Egyesült Államok, továbbá Anglia és Franciaország is. Az ügynek ez csak hasznára válna. Igyekszünk megteremteni a feltételeket, hogy fejlesszük kapcsolatainkat a Közel- Kelet valamennyi országával, s közülük egyikkel szemben sincsenek előítéleteink. Végül pedig készek vagyunk részt' venni olyan probléma megoldási módozatainak kutatásában is. mint a fegyverkezési hajsza megszüntetése ebben a térségben. A Központi Bizottság nagy figyelmet fordított arra, hegy megfelelő, és ahol lehetséges, baráti kapcsolatokat alakítson ki az ázsiai országokkal. A Szovjetunió továbbra is tevékenyen részt kíván venni az ázsiai földrész békéjének és biztonságának megszilárdításához. az egyenjogú együttműködés fejlesztéséhez vezető utak keresésében. Nemegyszer kifejtettük erre vonatkozó elgondolásainkat és hangoztattuk kézségünket, hogy a legnagyobb figyelemmel vizsgáljunk meg minden olyan javaslatot, amelyet az ázsiai tartós békére és biztonságra, annak kollektív erőfeszítésekkel való megteremtésére irányuló gondoskodás diktál. A beszámolási időszakban sokat tettünk az afrikai országokkal fenntartott baráti kapcsolataink továbbfejlesztése érdekében A szovjet kommunisták szívből üdvözlik Bissau-Guinea és a Zöldfoki-szigetek, Mo- zambik és Angola népének győzelmét amely a függetlenségért vívott sokéve? hősi küzdelmükre tette fel a koronát. Az SZKP mindig szolidáris volt ezekkel a népekkel, minden támogatást megadott s harcoló hazafiaknak. A tőkés országokhoz fűződő viszony fejlődése A tőkés országok irányában folytatott politikánkban továbbra is az a küzdelem volt és marad a legfontosabb, amely s békés egymás mellett élés elveinek megszilárdításáért, a tartós békéért, az új világháború veszélyének csökkentéséért távlatokban pedig kiküszöböléséért is folyik. Megállapítható, hogy az utóbbi öt évben jelentős előrehaladást sikerült elérnünk ebben a vonatkozásban — állapította meg az SZKP KB főtitkára. A „hidegháborútól”, a két világ közötti robbanásveszélyes konfrontációtól a feszültség enyhítése felé végrehajtott átmenet mindenekelőtt a nemzetközi erőviszonyokban végbement változásokkal függött össze. Nagy szerepe volt annak, hogy pártunk pontosan meg tudta határozni gyakorlati tevékenységének fő feladatait a nemzetközi biztonság megszilárdításának területén, s megfogalmazta őket XXIV. kongresszusának békeprogramjában. Ennek a programnak időszerűségét és reális voltát megerősítette az élet. A tartós béke megvalósítása nem egyszerű kívánság, hanem teljesen reális feladat. Ennek megoldásáért erőnket nem kímélve lehet és kell folytatnunk a munkát. Európában a legerősebbek a szocializmus pozíciói, itt a legerősebb a szocialista államok összehangolt politikájának hatása. Sikeresen fejlődött a Szovjetunió és más szocialista országok együttműködése Franciaországgal. Sok külpolitikai kérdésben közelebb került egymáshoz a két ország álláspontja, aktívabbakká váltak a sokrétű szovjet—francia kapcsolatok és kontaktusok. Az 1970-ben létrejött szerződés alapján nagy előrelépés történt a szovjet—nyugatnémet kapcsolatokban. Ezek a kapcsolatok normális mederbe terelődtek, méghozzá az egyetlen lehetséges alapon: a fennálló európai határok felrúgását célzó igényekről történt lemondás alapján. Az NSZK ma egyik legnagyobb partnerünk a nyugattal folytatott kölcsönösen előnyös üzleti együttműködésben. Egészében véve a nyugat-európai országokkal fenntartott kapcsolatainkat pozitívan értékelhetjük. A Helsinkiben megtartott összeurópai értekezletről szólva az előadó rámutatott: a tanácskozás. eredményei sok tekintetben jövőbemutatóak. A legfontosabb most a Helsinkiben egybehangolt összes elvek és megegyezések gyakorlati megvalósítása. A Szovjetunió ezen munkálkodik most és a jövőben is. Nemrég néhány javaslatot terjesztettünk elő az összeurópai együttműködésnek egy sor fontos területen való fejlesztésére. To- vábra is erőfeszítéseket teszünk majd ebben az irányban. Hasonló magatartást várunk az összeurópai tanácskozás valamennyi résztvevőjétől. Vannak bizonyos bonyodalmak néhány európai tőkés államhoz fűződő viszonyunk, ban is. A nyugati országok tömegtájékoztatási eszközeinek jelentékeny része nemcsak hogy nem segíti elő a kölcsönös bizalom és a nemzetközi együttműködés erősítését, hanem ellenkezőleg: bizalmatlanságot és ellenséges hangulatokat szít a szocialista országokkal szemben. Egyesek a Helsinkiben elfogadott záróokmány leglényegét próbálják kilúgozni és eltorzítani, spanyolfalként próbáliák felhasználni ezt az okmányt a szocialista országok belügyei- be való beavatkozáshoz, ..hidegháborús” jellegű kommunista- és szovjetellenes demagógiához. Az új világháború veszélyének csökkentése és a béke megszilárdítása szempontjából természetesen döntő jelentősége volt annak a kedvező fordulatnak, amely a tőkés világ legnagyobb hatalmához, az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyunkban ment végbe. Ez a fordulat kétségkívül hozzájárult az egész nemzetközi légkör. ezen belül az európai légkör megjavításához. A Nixon amerikai elnökkel Moszkvában és Washingtonban folytatott tárgyalások, majd a Ford elnökkel Vlagyivosztokban és Helsinkiben lezajlott találkozók eredményeként fontos elvi kölcsönös megértés jött létre a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok vezetői között abban, szükség van a két ország békés, egyenjogú kapcsolatainak fejlesztésére.- - szovjet—amerikai megállapodások bizonyos mértékben csökkentik a nukleáris háború kirobbanásának veszélyét. Mi éppen ebben látjuk a szovjet—amerikai viszony legutóbbi ötéves fejlődésének fő eredményét. jJc A kongresszus elnöksége (Folytatás a 3. oldalon.)
