Déli Hírlap, 1976. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-19 / 15. szám
Az anyákért Autóbuszvezetők szabad szombaton Kevesebb órát töltenek a volánnál Autóbuszvezetőktől hallottuk: a szakma egyre nehezebb. Egyre több a gépkocsi, rosszabbak az utak. Hiába az automata sebességváltó, na a munkaidő 80 százalékát aktív vezetéssel kell eltölteni! S nem is akármilyen munka- rendszerben. Mert van, aki hajnali 4 órakor kezd, 8 órakor végez, s azután déli 12 órától ismét 4 órán át vezet. Más viszont este 8 órától éjfélig van szolgálatban, miután a délelőtt „letudott” 4 óra után otthon pihent. Nem vonzó hát az autóbuszvezető szakma. Még akkor sem, ha a Miskolci Közlekedési Vállalatnál az elmúlt év végére sikerült csaknem 200 órára csökkenteni a havi foglalkoztatást, s az idén már elérik az „ildomos” 192 órát. Kolozsváry István főmérnök és Tóth Imre munkaügyi osztályvezető egyetért abban, hogy nem leányálom ma autóbuszt vezetni. De — teszik hozzá mindjárt — ''olt ennél sokkal rosszabb helyzet is. Arra céloznak, hogy például 1971-ben még Havi átlagban 255 órát kellett egy autóbuszvezetőnek dolgoznia — nem volt ritkaság a 300 óra sem —, s az átlag- kereset a mostani 4325 forinttal szemben akkor csak 3367 forint volt. Árulkodó betegnapok Hogy az utóbbi adat miért érdekes? Elsősorban azért, mert az átlagkereset ezér forintos növekedését annak ellenére érte el a vállalat, hogy az 1971. évi 226-tal szemben ma már 356 autó- buszvezetőt foglalkoztat. A gépkocsi — s különösen az autóbusz — veszélyes üzem. Nem mindegy, hogy fáradt, ideges, vagy kipihent ember ül-e a kormónykerék- hez. Éppen ezért a vállalat vezetői azon vannak, nogy mielőbb a „bűvös” 200 óra alá kerüljön a havi foglalkoztatás óraszáma. Ezzel kapcsolatban felhívták a figyelmet, hogy 1974-ben az autóbuszvezetők összesen 7255 napot hiányoztak betegség miatt. Egyre-egyre tehát 22 betegnap esett. Az elmúit évben viszont már csak 3304 betegnapot számoltak össze, egy dolgozóra 9 nap jutott. Mindez azt igazolja, hogy amióta a vállalat vezetői következetesen harcolnak a munkaidő csökkentéséért, egyre kevesebb az indokolatlan „betegség”. Nyilvánvaló, hogy a szabad időnek müven különös jelentősége van a közlekedésieknél. Ma már, nem megy ritkaságszámba, hogy dupla — sőt tripla — szabadnapot adnak ki az autóbuszvezetőnek. Nincsenek elepeo A legnagyobb gondot — annak ellenére, hogy öt év alatt 130-cal gyarapodott a létszám*—- az autóbuszvezetők hiánya okozza a Miskolci Közlekedési Vállalat vezetőinek. A járatok zsúfoltságát csak új járatok indításával lehet csökkenteni. Sokszor nem is a drága autó- . buszok hiányán múlik ez, hanem azon: nincs vezető. Az MKV-nál ugyanis nem : képeznek ki utánpótlást, jobbára más vállalatoktól — főként a Volán 3. számú Vállalatától — kapják a munkaerőt. Aki autóbuszt akar vezetni, ennek egyetlen feltétele van: két évig tehergépkocsit vezessen. A jelentkező egyhónapos kiképzés után tesz „D”-vizsgát — ez szükséges az autóbuszvezetéshez —, s már ülhet is a modern buszokra. A vállalatnak egy autóbuszvezető kiképzése így is 4100 forintjába kerül. Évente mintegy 100 ezer forintot fordítanak e célra ... Nó a rausja Néhány éve rendelet jelent meg: szakmunkásokká nyilvánítják — természetesen tanfolyam elvégzése és sikeres vizsga után — a gép- járművezetőket is. Nő tehát a .buszvezetők rangja, s ezzel együtt a kereset. Csökken viszont a munkaidő, egyre inkább közelít a napi nyolc órához. Ezzel együtt csökken a balesetveszély, s nő a biztonságérzet. Ügy hallottuk: az idén sok autóbuszvezető már a szabad szombatnak örülhet... TÖTII ZOLTÁN Színes és fehér falburkolók Csempegyár Romhányban A romhányi építési kerámiagyár, amely jelenleg évi 1—1 200 000 fal- és padlóburkoló csempe kibocsátására képes, az ötödik ötéves terv időszakában az ország legnagyobb csempegyárává fejlődik. 638 millió forint beruházásból évente két és fél millió fehér és színes falburkoló csempe ^előállítására alkalmas, modern, szociális létesítményekkel is kellően ellátott új üzemet építenek. Vác- tól Romhányig földgázvezetéket fektetnek le. hogy a gyár áttérhessen e.korszerű energiahordozó alkalmazására. Az előrehaladott tervezésnek köszönhetően az új gyártelep kivitelezése már az év első felében megkezdődhet. Szocialista brigádok vetélkedője A háziversenyek után ma délutáp 2 órakor már a döntőt rendezik meg a Borsod megyei Ipari Szövetkezetek Szövetségéhez tartozó egységek szocialista brigádjainak szellemi vetélkedőjében. A döntő színhelye a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár földszinti nagyterme. Értékes nyeremények várják a legjobban szereplő brigádokat. ^ Két kép, két vallomás a télről. A hóról, a hidegről, a kabát alá búvá szelekről, az erdei munkásokról és a hegyi tel másik arcáról: síelők nevetéséről, egészséges jó fáradtságról. Egy hegy, két oldalán, egy napon készült a két kép. Hogy ki kivel cserélne, gondolom, nem is vitás ... (Kerényi László felvételei) fi IIÉjlföl Ma tartja ez évi első foglalkozását a szocialista brigádvezetők fóruma. A Rónai Sándor Művelődési Központban7 délután 1 órától a munkajogi ismeretekről hallanak, s ezzel kapcsolatos kérdéseket tehetnek fel a brigádvezetők. Az elmúlt évtized talán legtöbbet vitatott szociálpolitikai intézkedése a gyermekgondozási segély volt. Kezdetben — ahogy ez már nálunk szokás — mindenki mindennel egyetértett, mindenki örömmel, s az akkor még világszerte feltűnést keltő kezdeményezésnek kijáró lelkesedéssel üdvözölte az intézkedést. Aztán — ahogy ez szintén lenni szokott — először csak szűkebb szakmai körökben, később már nyilvánosan is megjelentek az ellenvélemények, az aggodalmak, a „mehet-e ez így tovább?!” — típusú töprengések. Az igazság kedvéért meg kell jegyezni: az ellenvélemények, az aggályoskodások nem voltak éppen" alaptalanok. A segély bevezetése gyakorlatilag egybeesett a munkaerőszempontból „hét szűk esztendőnek” számító korszak Kezdetével, s való igaz, népgazdasági méretekben is, de az egyes munkahelyeken is, a munkaerő-tervek elkészítésekor figyelmen kívül hagyták a gyermekgondozási segély hatását. Márpedig 1967. január 1. óta 630 ezer anya vette igénybe a segélyt, s közülük csak 380 ezren tértek vissza korábbi munkahelyükre, vagy — ez sem volt ritka — valamilyen más munkahelyre. Ebben a munkaerőinséges világban több mint 600 ezer ember ideiglenes vagy éppen végleges kiválása a termelőmunkából — persze, hogy érzékeny, mi több: nehezen kivédhető veszteség. Különösen az olyan munkaerő-gazdálkodási rendben, amelyben minden figyelmeztetés ellenére is, a létszám gyarapítása dominált. Az sem vitatható, hogy egyes iparágakban — mindenekelőtt a textiliparban, de például a^_ kereskedelemben is — a gyermekgondozási segélyt igénybe 'vevő anyák tízezrei szinte megoldhatatlan gondok elé állították a munkaügyi vezetőket. És — ahogy ez megint csak lenni szokott — jött a már majdnem pánikhangulat, keserű nyilatkozatok hangzottak el, itt is, ott is tanácstalan és reménytelen sopánkodásba ütközött az ember, mert ez még mindig egyszerűbbnek — sőt sokak szerint célravezetőbbnek — látszott, mint gyökeresen átértékelni nemcsak a munkaügyi terveket, hanem az egész létszámügyről alkotott és vallott felfogást. Külön vitatéma lehetne, hogy ha semmi gond nőm lenne a kisgyermekek bölcsődei elhelyezésével, akkor a gyermek- gondozási segély elvesztené-e a létjogosultságát? Ne feledjük: a nők munkvégző-képessége az anyaság vállalásával alapvetően megváltozik. S.ez a változás nem a szüléssel, ha*- nem már a terhességgel kezdődik, és nem fejeződik De a gyermekágyi vagy a szoptatási idő elteltével, hanem eltart legalább a gyermek hároméves koráig. Ebben az időszakban kell a termelőmunkából Kivált anyák szociális ellátását megoldani, s ebből a megfontolásból is döntöttek annak idején a gyermekgondozási segély bevezetéséről, s nem csupán a bölcsődei gondok enyhítése miatt. Erről is megfeledkeztek sokan, és arról is, hogy az időközben hozott népesedéspolitikai intézkedéseknek is lesz némi — nem éppen elhanyagolható — hatásuk az általános munkaerőhelyzetre. A gyermekgondozási segélyrendszeren — ahogy ezt a közelmúltban hozott kormányintézkedések is igazolják — időnként lehet módosítani, igazítani. Most lehetővé tették a segélyezés többszöri megszakítását, azt, hogy a segélyt igénybe vevők, illetve a nyugdíjasok elvállalják mások gyermekeinek gondozását, s kísérletképpen megvizsgálják a gyermekgondozási szabadságon, levők bedolgozói munkakörben való foglalkoztatásának tapasztalatait. De a kormány — a kedvező tapasztalatok alapján — egyértelműen, és .határozottan foglalt állást a segélyrendszer mellett, s ez azt is jelenti, hogy túlhaladottak a gyermekgondozási segély fölötti viták. Vagy ha úgy tetszik: ideje valami egészen más munkaerö- . gazdálkodási gyakorlatot alkalmazni. VÉRTES CSABA fonákja „NYOMOZÁS" KENYÉR-ÜGYBEN Még emlékszem anyám kéz- , zel dagasztott, kemencében sütött kenyerének az ízére, és sok éven át ettem a kenyerét annak a tájnak — a Bácskának —, ahol állítólag a legacélosabb búza terem. Mégis, egy Alföldről ideszármazott embernek az igényével is úgy találom, hogy a miskolci kenyér jó. De ha nekem nem hisznek, akkor idézhetem a népi ellenőrzés múlt évi vizsgálatának eme megállapítását: az utóbbi években sokat javult a miskolci kenyér minősége. Mindezt azért bocsátottam előre, mert kissé értetlenül állok azok előtt a panaszok előtt, melyek szórványosan bár, de szerkesztőségünkbe érkeznek, és a pékek munkáját kritizálják. Legutóbb például arra hívták fel a figyelmünket, hogy a sütőipari vállalat külön készít kenyeret, péksüteményt saját dolgozói számára, és ezekből az extra minőségű termékekből rajtuk kívül néhány „kiváltságos” ember is kap. Tőlem telhető igyekezettel utánajártam a panasznak. A vállalat vezetői, dolgozói elnéző mosollyal fogadtak, de készségesen engedték, hogy betekintsek belső ügyeikbe. „Nyomozó” utam végeredménye: a panasz megalapozatlan. A sütőipari vállalatnál is azt tartják, hogy „nyomtató lónak nem lehet bekötni a száját”, hivatalos nyelven fogalmazva: nem tiltják a „száj fogyasztást” az üzemekben. Hiába is tiltánák. De ha a dolgozó haza akar vinni kenyeret, vagy péksüteményt, akkor neki is meg kell fizetni a rendes fogyasztói árat, és a — nekem is bemutatott — kis blokk kíséretében viheti ki a kapun az árut. Előnye csupán any- nyi az átlagfogyasztóval szemben, hogy a legfrissebb portékából vihet, és nem kell boltba mennie. Mégis, mi szülhette a panaszt, mely különböző fórumokat megjárt, mielőtt hozzánk jutott? Következtetésekre vagyok utalva. Annyit sikerült megtudnom, hogy a vállalat vasgyári pékségében naponta 25—30 mázsa olyan kenyeret sütnek, mely részben kézi erővel készül. Ennek tulajdonítható, hogy még a jónál is jobb, vagy legalábbis szebb, domborúbb, magasabb. Ez a mennyiség azonban csak arra elegendő, hogy ellássák vele két saját üzletüket, ill. az avasi éttermet. Ára egyébként azonos a gépi eljárással sütött fehér kenyérével, azaz 3.60 kilója. Megszokott látvány, hogy a sütőipari boltok előtt sorban állnak a vásárlók akxor is, ha a közeli üzletekben bőségesen van másfajta friss kenyér. Eljönnek a magas tetejű cipók kedvéért Zsol- cáról, Szirmáról is a vásárlók. Karácsony előtt a megszokottnál is jóval nagyobb volt a tumultus, és a hoppon maradt vevők egy része „behatolt” a sütöde udvarára. Egyesek tudni vélték, hogy a kaput is betörték’, ám a sütöde vezetője cáfolta ezt a hírt. Szerinte nyitva volt a kapu, de az igaz, hogy a különlegesen jó minőségű kenyeret követelők nem hitték el neki első szóra, hogy már elfogyott a készlet. Kijelöl-* tek hát maguk közül egy delegátust, aki körülnézhetett a raktárban, és saját szemével győződhetett meg róla, hogy kenyér ugyan bőven van. de az, amit keresnek, már nincs. Vásárolta k tehát abból, amit kaptak, és úgy tűnt, hogy lecsillapodtak a kedélyek. Akadt azonban'a reklamálók seregében néhány, aki panaszt tett. Vihar egy Dohár vízben, vagy hogy stílszerű legyek: egy sütőteknőben. René’em, nem omolnak meg rám a reklamálók, ha azt mondom: soha nagyobb gondunk ne legyen! És még valami... A Sütőipari Kutató ;••• ' -.t /’c‘nérése szerint Budo.-.: :sten 6, Győrben 5, Misitől con 1.9 százalék körül mozog az a kény ármennyis ff, i amit a boltok nem tudna!: eladni, és végül állatokká 1 etefÍK meg. Ha ligrv vez?z ük. nem sok az 1.9 szó—’ók . hijzsn körülbelül nani he. ' rrt-sa kenyeret jelent. De ha ,'zzáczámítom azt a rr o-n V' ‘ ' ■»get is, ami a végső fokon a S’am rül, akkor a mLko’ci Kenyér dicséretéhez mb ho^zá kell tennem ■. a bősig re: bennünket! ho^v ': ’ et (békés)
