Déli Hírlap, 1976. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-14 / 11. szám

f A hírközlő szervek az utóbbi időben többször utaltak egy bizonyos dokumentum fontosságára, amely az Irányelvek az úszósportág fejlesztésére címmel jelent meg. Hogy az atléti­kával kapcsolatos állásfoglalás mellett alig egy éven belül erre miért került sor, egy eléggé lehangoló statisztikai meg­állapítás ad rá választ: hazánk lakosságának mindössze 12 százaléka tud úszni! \ E megdöbbentő tényre gondoltam vasárnap reggel, amikor a Szabadság fürdő fedett uszodájába ballagtam, hogy tanúja legyek az MHSZ miskolci Neptun könnyűbúvár klubja és az MVSC úszószakosztálya által kezdeményezett első tehetség­kutató versenynek. Vajon hányán lesznek a meghívott két általános iskolából, igazolódik-e a szomorú statisztikai adat. vagy hálunk „rózsásabb” a helyzet? ... Nos. a látottak alap­ján nem támadt bennem az elégedettség érzése. A két iskola ♦ Amikor ez a sorrend kialakult, nem volt szükség „kiugra­tási vitára", hiszen az érdekeltek itt még a müncheni olim­pia érmeseiként láthatók. Balról jobbra: az ezüstérmes Maróth Péter, a győztes Szigyak és a bronzérmes Nazlimov. (Mögöttük az olasz Maffei, a francia Bonissent és a magyar Kovács szerepelt még a müncheni olimpia döntőjében.) Bár: itt sem volt lényegtelen Maróth számára az egymás közötti csörték eredménye, hiszen Szigyaknak 4, Maróiknak 3 győ­zelme volt, úgy, hogy a döntőben Kovácstól 5:2-re kikapott, s Kovácsnak ez volt az egyetlen győzelme! 520, illetve 180 felső tagozatos tanulója közül csupán ötve- nen virgonckodtak a kellemesen langyos vízben: a diákok álig 14 százaléka! A két szerv kezdeményezése pedig igazán elismerésre méltó. Lehetőséget kívánnak adni az egyre jobban négy fal közé szorított gyereksereg sportolási igényének időleges ki­elégítésére, a szabad idő helyes és hasznos eltöltésére, az egészség megőrzését célzó edzettség fejlesztésére... Csak hát igen kevesen éltek ezzel! A szervezők pedig igazán körültekintők voltak. Többször is elmentek az iskolákba, a testnevelőkkel együtt agitáltak, igen figyelmesen rendezték, s díjazták (!) a versenyt. Mégis több résztvevőre számítottak a jelentkezések alapján. Kin múlott tehát az érdektelenség? . A gyerekeken, akik talán nagyobb létszámban jelennek meg, ha több bátorítást kapnak? Esetleg a tanárokon, akik ugyan a szabad idejüket is feláldozták, hogy nebulóikat az uszodába kísérjék? Vagy a szülők egy részén, akik bor- zongva nézték az ablakon keresztül a ködös téli időt. s in­kább a tv elé küldték csemetéiket?... Ügy gondolom: a barkochba „is-is” felelete mellett a legnyomósabb érvet az a rossz emlékű időszak jelenti, amikor majdnem közömbösen mentünk el az úszástudás hiánya, a sportág egy helyben töpogása mellett!-íf­— „Üszóesztendő” kezdődött — mondtuk néhány nappal ezelőtt... Tény, hogy ezt igazolta a fedett vasárnap délelőtti képe is, mert ha csak félszáz gyerek viháncolása verte fel a medence csendjét, mégis megindult valami. Igaz, a tehet­ségkutató verseny ürügyén jócskán akadtak „fürdőzők” is, mert nem egy esetben előfordult, hogy a győztes már a parton is kilihegte magát, amikor a „futamzáró” a köteleken araszolva” belubickolt a célba. Volt aztán olyan is. aki las­san kezdett, és — „elfelejtette” befejezni a távot! A jókedv, a versenyzési láz azonban mindegyik részvevőnél „magas” hőfokon állt! S ez cseppet sem lebecsülendő. Az egyik futam után dr. Gonda Géza, az MVSC úszószakosztályának doyenje találóan meg is jegyezte: „Néhányan egyelőre csak a Cou- bertin-i elvet vallják!” Igen. Egyelőre... Bár. ha nem is mindig a győzelem a fontos, azért egy tizenévesnek mégis illik 50 yardot végig­úsznia, ha már egyszer versenyzésre szánta el magát... Persze, az „úszóesztendő” zárása még jócskán hagy erre időt, meg arra is, hogy a 12 százalék jelentősen növekedjék. Nem beszélve arról, hogy a Neptun és az MVSC utánpótlá­sának tábora is a kívánt mértékben bővüljön! S ha ez meg­történik, talán a város úszósportja sem topog sokáig egy helyben. (monostori) • " Az átigazolásokról tárgyaltak Nem jó, ha sokan jutnak a döntőbe? Sportszerűség és nemzeti érdek Január 15-én befejeződik a téli kedvezményes átiga­zolási időszak, ezért a DVTK Intéző Bizottsága hét­főn délután a szakosztályok átigazolási kérdéseivel fog­lalkozott. Jóváhagyta több tehetséges fiatal és már pont­erősnek is számító versenyző Diósgyőrbe igazolását, s ugyancsak leszűrte az idő­szak tapasztalatait. Megálla­pította, hogy a jövőben még egészségesebb felfogásban, az OTSH-nak a kiemelt egye­sülettel szemben támasztott követelményeire alapozottan őMcss Posta Gépjármű Szállítási Üzem gyakorlattal rendelkező gk.-szerelőket, szervizmunkáso­kat, gkv.-ket, gépjármű villa­mossági szerelőket, karosszéria- lakatosokat, valamint géplaka­tost. keres. Fizetés megegyezés szerint. Miskolc, Szentpéteri ka­pu, Blaskovics út 3. kell ezt a munkát végezni. Már az év elején el kell kezdeni a következő igazolá­si időszak előkészítését.' Kü­lön is felhívta a figyelmet arra, hogy az „A” kategóri­ás szakosztályok jobban élje­nek az évközi erősítés lehe­tőségével. A Magyar Tenisz Szövet­ség főtitkára, Sarove (czky Gyula, sajtótájékoztatón szá­molt be a Király Kupa mér­kőzéssorozatról. Mint isme­retes, a magyar együttes va­sárnap délután a miskolci sportcsarnokban a legutóbb DC-t nyert svédek ellen raj­tol. Jákfatvy Béla kapitány szerint a svédek Borg nélkül is rendkívül nehéz ellenfelek lesznek. A magyar csapatban az egyes mérkőzéseket Ta- róczy és Baranyai játszák, míg párosban — talán ez so­kak számára meglepetés — nem a megszokott Taróczy— A budapesti vívó-világbaj­nokság már régen befejező­dött, a kard egyéni döntő alakulásának körülményei azonban időnként még be­szédtémát jelentenek , a sport- kedvelők táborában. Külö­nösen azért, mert a „házi” VB-n a nagy hagyományok­kal rendelkező magyar ví­vósport aranyérem nélkül maradt! A hatos döntőben há­rom magyar — a résztvevők 50 százaléka — szerepelt, s ez szinte tálcán kínálta az aranyérmet. Az mégis a szovjet Nazlimové lett, so­kak szerint elsősorban azért, mert a három magyar körbe­verte egymást, s így Marói­nak eggyel kevesebb győzel­me volt, mint a szovjet fiú­nak. Az egyéni világbajnokság azonban még akkor sem a válogatottak, a csapatok küz­delme, ha az érmeket végül is így tartják nyilván. Azaz: nem az a kérdés, hogy ma­gyar vagy szovjet, hanem az, hogy Marót-e vagy Nazli­mov lesz-e a világbajnok? Sőt: hogy Marót vagy Ge- dővári, avagy Nazlimov vagy Szigyak? így hát a sportsze­rűség alapszabályai szerint szó sem lehet igaz, máskor sem!) az egyazon nemzetbe­liek egymás elleni eredmé­nyeinek előzetes „megterve­zéséről”! Még akkor sem, ha ez azt eredményezi, ami a budapesti VB-n történt; hogy a körbeverés után más nem­zet fia kapta az aranyérmet. Pedig bőven akadtak olya­nok, akik felháborodtak szak­vezetésünk „szűklátókörűsé­gén”, s őket hibáztatták az arany elvesztéséért. A köz­véleményben tehát a két fo­galom — a sportszerűség és a nemzeti érdek — összeüt­között ! Kiugratni? Az egyik tábor hívei fel­háborodva követeltek magya­rázatot arra, hogy miért nem „ugratták ki” három döntő­sünk egyikét. A másik fél szomorkásán hajtott fejet a Mtchán duó küzd, hanem a tervek szerint a Vasas kivá­lósága mellett Szőke próbál­kozik majd. Ez azonban még csak elképzelés! A magyar csapat ezt követően Olaszor­szágban, majd Szegeden Spanyolország ellen, utána Jugoszláviában szerepel. A folytatás: Budapesten Nagy- Britannia ellen; majd csapa­tunk Franciaországba utazik. Február 8-án lesz az újabb miskolci mérkőzés, az NSZK válogatottja ellen. Ezután még a többi visszavágót játssza együttesünk. tények előtt, de azzal a jó érzéssel, hogy a sportszerű­ség mindenekfelett diadal­maskodott. Az a tulajdonság, ami a legfontosabb tényezője kell legyen az emberiség nagy játékainak! Végül is kinek volt igaza? Nem könnyű, de megadható a válasz. Előbb azonban néz­zük az érveket. Kiéli Kálmán szakíró ezt vallja: „Ilyen eset történt 50 évvel ezelőtt Párizsban, a VIII. olimpián, a kard egyéni döntőjében. A döntőbe < 4 olasz vívó került — Berti- nettij Bini, Sarocchi és az olasz vívás dédelgetett ked­vence: Oreste Puliti. A ma­gyarokat dr. Posta, Garai és Schenker képviselték. A ma­gyarok körbeverték egymást, az olaszok viszont — jól lát­hatóan és érzékelhetően — kiugratták Pulitit. Röviden: óvtunk, s a DT hosszas vita után kizárta Pulitit, törölte az olaszok egymás elleni eredményeit, s újravívást rendelt el. Az olaszok erre valamennyien visszaléptek, s dr. Posta már „nélkülük” szerzett aranyérmet. Namár- most: mi, akik így cseleked­tünk Párizsban, megenged­hettük volna-e magunknak az „olaszos magatártást” Buda­pesten? Szerintem: a győzel­met becsületes vívással kell kiérdemelni.” Nem volt indokolt De ismerkedjünk meg dr. Bay Béla vezetőedző jelen­tésének ide vonatkozó részé­vel is: „A sajtó és a közvé­lemény többsége, de a szak­emberek egy része is feltette a kérdést, hogy három ver­senyzőnk miért verte körbe egymást a döntőben? A va­lóság az, hogy ez az ered­mény nem megbeszélés alap­ján született; az pedig, hogy valakit miért nem ugrattunk ki, az adott körülmények kö­zött nem volt indokolt.” Az „adott körülmények” alatt dr. Bay Béla egyfelől nyilván az emlékezetes pári­zsi példára gondolt, — de arra is, hogy a leginkább esé­lyesnek látszó Marót a ver­seny előtt derékfájdalmakkal küzdött, s csak injekciók se­gítségével tudott versenyezni És ez utóbbi mondat rejti a kérdés kulcsát. Mert, ha a három magyar a körbeverés után legyőzi valamenhyi kül­földi ellenfelét, akkor nem is kerülhetett volna terítékre a kiugratás vitája! De ha csak ketten győzik le a külföldie­ket, akkor sem lehetett vol­na probléma, hogy mely or­szág írhatja fel listájára a kardvívás egyéni érmének megszerzését 1975-ben. És így nem lehetett volna kérdés: érdemes-e ennyinek bejutni a döntőbe —, s azzal eleve egy vereséget „szerezni” —, de az sem, hogy mi fonto­sabb: a sportszerűség avagy a nemzeti érdek!? HORVÁTH KÁLMÁN Tenisz Király Kupa Hódító pupillák A női vonzerő és szekszepil legfőbb „székhelye” a pu­pilla. A kitágult, vagy tá­gulóképes pupilla megváltoz­tathatja az arckifejezést, vonzóvá, izgatóvá teheti a leghétköznapibb arcot is. En­nek bizonyítására Eckhard Hess amerikai pszichiáter a következő kísérleteket végez­te el. Egy férfiakból álló kísér­leti csoportnak két képsoro­zatot mutatott be. Az első sorozatban szűk, nyugalmi állapotban levő pupillájú nők képe szerepelt, a másik sorozaton látható nők pupil­lája viszont kitágult, mintha érzelmi hatásra nagyobbo­dott volna meg. A különbséget egyik vizs­gált alany sem vette észre, Viszont a két sorozattal kap­csolatos megjegyzéseik ala­posan eltértek egymástól. Az első sorozatban szereplő nőkre ilyeneket mondtak: „közömbös, hidegecske, ön­ző”. A második csoporttal kapcsolatban viszont nem fogytak ki a dicsérő jelzők­ből: „Csinos, nagyon nőies, vonzó”. „A dologban az az érde­kes — mondotta a Scientific American című lap munka­társának adott interjújában Hess —, hogy mindkét so­rozat ugyanazokról a nőkről készült. Csak a pupillájuk volt szűk vagy kitágult a képeken.” Fő az éberség — Halló! Itt raktári tudakozó... Hogyan lehet el­jutni hozzánk? Gyerekjáték. Száll­jon fel a 2-es autóbuszra, men­jen egészen a Nagy-híd megálló­ig. Ott szálljon le és tartson jobb felé, egészen a sa­rokig ... Igen, igen, ott kőfal van. Egyszóval, kerítés. Nem, nem túlsá­gosan magas ... Szögesdrót? Van, dé rozsdás, s le­csüng ... Mit be­szél? Á. hogy van-e nálunk ce­ment? Éppen most kaptunk ... A zsá­kok a kerítés mel­lett hevernek, ott a zöld védőtető alatt... Hát per­sze, van őrünk. Csakhogy a mi szegény Tódor bá­csinkat reuma kí­nozza. Ilyen idő­ben, amikor hol esik, hol havazik, ki sem bújik a bódéjából. Kutya? Kutyánk is van. De szakasztott olyan, mint a vén Tódor — fél láb­bal már a sírban van! Ugyan ki mászna be hoz­zánk? Hiszen eb­ben az utcában senki sem jár! Építőanyag? Hi­szen mondtam, hogy ma kap­tunk ... Igen. desz­kát is ... Hogy mi­kor lehet elláto­gatni hozzánk? Hát amikor kedve tartja. Négykor végzek ... Mit akar? Hogy hány éves vagyok? Ide­hallgasson: ilyen kérdésekre nem felelek, ez hétpe­csétes titok! Rend­ben van, a sarkon találkozunk... V. BÉRTOLI (A Krokogyilból) jé Kint vagyunk a vízből... Száradhat a haj. (Kerényi felv.) Az eszményi férj Miután Clay f Regazzoni versenylovas megnyerte az Itália-nagydíjat az újság­írók interjút készítettek ve­le. Egyikük megkérdezte: vé­leménye szerint milyen az az ideális férj? — Ezt a kérdést inkább egy nőnek kellene feltennie — válaszolta Regazzoni. — De én is könnyűszerrel tu­dok válaszolni rá: eszményi férj az a férfiú, aki úgy tesz ajánlatot egy nőnek, hogy feleségül kéri. A termálban... ■■Mmmmmmsiismmamsi v- .....................

Next

/
Thumbnails
Contents