Déli Hírlap, 1976. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-14 / 11. szám
f A hírközlő szervek az utóbbi időben többször utaltak egy bizonyos dokumentum fontosságára, amely az Irányelvek az úszósportág fejlesztésére címmel jelent meg. Hogy az atlétikával kapcsolatos állásfoglalás mellett alig egy éven belül erre miért került sor, egy eléggé lehangoló statisztikai megállapítás ad rá választ: hazánk lakosságának mindössze 12 százaléka tud úszni! \ E megdöbbentő tényre gondoltam vasárnap reggel, amikor a Szabadság fürdő fedett uszodájába ballagtam, hogy tanúja legyek az MHSZ miskolci Neptun könnyűbúvár klubja és az MVSC úszószakosztálya által kezdeményezett első tehetségkutató versenynek. Vajon hányán lesznek a meghívott két általános iskolából, igazolódik-e a szomorú statisztikai adat. vagy hálunk „rózsásabb” a helyzet? ... Nos. a látottak alapján nem támadt bennem az elégedettség érzése. A két iskola ♦ Amikor ez a sorrend kialakult, nem volt szükség „kiugratási vitára", hiszen az érdekeltek itt még a müncheni olimpia érmeseiként láthatók. Balról jobbra: az ezüstérmes Maróth Péter, a győztes Szigyak és a bronzérmes Nazlimov. (Mögöttük az olasz Maffei, a francia Bonissent és a magyar Kovács szerepelt még a müncheni olimpia döntőjében.) Bár: itt sem volt lényegtelen Maróth számára az egymás közötti csörték eredménye, hiszen Szigyaknak 4, Maróiknak 3 győzelme volt, úgy, hogy a döntőben Kovácstól 5:2-re kikapott, s Kovácsnak ez volt az egyetlen győzelme! 520, illetve 180 felső tagozatos tanulója közül csupán ötve- nen virgonckodtak a kellemesen langyos vízben: a diákok álig 14 százaléka! A két szerv kezdeményezése pedig igazán elismerésre méltó. Lehetőséget kívánnak adni az egyre jobban négy fal közé szorított gyereksereg sportolási igényének időleges kielégítésére, a szabad idő helyes és hasznos eltöltésére, az egészség megőrzését célzó edzettség fejlesztésére... Csak hát igen kevesen éltek ezzel! A szervezők pedig igazán körültekintők voltak. Többször is elmentek az iskolákba, a testnevelőkkel együtt agitáltak, igen figyelmesen rendezték, s díjazták (!) a versenyt. Mégis több résztvevőre számítottak a jelentkezések alapján. Kin múlott tehát az érdektelenség? . A gyerekeken, akik talán nagyobb létszámban jelennek meg, ha több bátorítást kapnak? Esetleg a tanárokon, akik ugyan a szabad idejüket is feláldozták, hogy nebulóikat az uszodába kísérjék? Vagy a szülők egy részén, akik bor- zongva nézték az ablakon keresztül a ködös téli időt. s inkább a tv elé küldték csemetéiket?... Ügy gondolom: a barkochba „is-is” felelete mellett a legnyomósabb érvet az a rossz emlékű időszak jelenti, amikor majdnem közömbösen mentünk el az úszástudás hiánya, a sportág egy helyben töpogása mellett!-íf— „Üszóesztendő” kezdődött — mondtuk néhány nappal ezelőtt... Tény, hogy ezt igazolta a fedett vasárnap délelőtti képe is, mert ha csak félszáz gyerek viháncolása verte fel a medence csendjét, mégis megindult valami. Igaz, a tehetségkutató verseny ürügyén jócskán akadtak „fürdőzők” is, mert nem egy esetben előfordult, hogy a győztes már a parton is kilihegte magát, amikor a „futamzáró” a köteleken araszolva” belubickolt a célba. Volt aztán olyan is. aki lassan kezdett, és — „elfelejtette” befejezni a távot! A jókedv, a versenyzési láz azonban mindegyik részvevőnél „magas” hőfokon állt! S ez cseppet sem lebecsülendő. Az egyik futam után dr. Gonda Géza, az MVSC úszószakosztályának doyenje találóan meg is jegyezte: „Néhányan egyelőre csak a Cou- bertin-i elvet vallják!” Igen. Egyelőre... Bár. ha nem is mindig a győzelem a fontos, azért egy tizenévesnek mégis illik 50 yardot végigúsznia, ha már egyszer versenyzésre szánta el magát... Persze, az „úszóesztendő” zárása még jócskán hagy erre időt, meg arra is, hogy a 12 százalék jelentősen növekedjék. Nem beszélve arról, hogy a Neptun és az MVSC utánpótlásának tábora is a kívánt mértékben bővüljön! S ha ez megtörténik, talán a város úszósportja sem topog sokáig egy helyben. (monostori) • " Az átigazolásokról tárgyaltak Nem jó, ha sokan jutnak a döntőbe? Sportszerűség és nemzeti érdek Január 15-én befejeződik a téli kedvezményes átigazolási időszak, ezért a DVTK Intéző Bizottsága hétfőn délután a szakosztályok átigazolási kérdéseivel foglalkozott. Jóváhagyta több tehetséges fiatal és már ponterősnek is számító versenyző Diósgyőrbe igazolását, s ugyancsak leszűrte az időszak tapasztalatait. Megállapította, hogy a jövőben még egészségesebb felfogásban, az OTSH-nak a kiemelt egyesülettel szemben támasztott követelményeire alapozottan őMcss Posta Gépjármű Szállítási Üzem gyakorlattal rendelkező gk.-szerelőket, szervizmunkásokat, gkv.-ket, gépjármű villamossági szerelőket, karosszéria- lakatosokat, valamint géplakatost. keres. Fizetés megegyezés szerint. Miskolc, Szentpéteri kapu, Blaskovics út 3. kell ezt a munkát végezni. Már az év elején el kell kezdeni a következő igazolási időszak előkészítését.' Külön is felhívta a figyelmet arra, hogy az „A” kategóriás szakosztályok jobban éljenek az évközi erősítés lehetőségével. A Magyar Tenisz Szövetség főtitkára, Sarove (czky Gyula, sajtótájékoztatón számolt be a Király Kupa mérkőzéssorozatról. Mint ismeretes, a magyar együttes vasárnap délután a miskolci sportcsarnokban a legutóbb DC-t nyert svédek ellen rajtol. Jákfatvy Béla kapitány szerint a svédek Borg nélkül is rendkívül nehéz ellenfelek lesznek. A magyar csapatban az egyes mérkőzéseket Ta- róczy és Baranyai játszák, míg párosban — talán ez sokak számára meglepetés — nem a megszokott Taróczy— A budapesti vívó-világbajnokság már régen befejeződött, a kard egyéni döntő alakulásának körülményei azonban időnként még beszédtémát jelentenek , a sport- kedvelők táborában. Különösen azért, mert a „házi” VB-n a nagy hagyományokkal rendelkező magyar vívósport aranyérem nélkül maradt! A hatos döntőben három magyar — a résztvevők 50 százaléka — szerepelt, s ez szinte tálcán kínálta az aranyérmet. Az mégis a szovjet Nazlimové lett, sokak szerint elsősorban azért, mert a három magyar körbeverte egymást, s így Maróinak eggyel kevesebb győzelme volt, mint a szovjet fiúnak. Az egyéni világbajnokság azonban még akkor sem a válogatottak, a csapatok küzdelme, ha az érmeket végül is így tartják nyilván. Azaz: nem az a kérdés, hogy magyar vagy szovjet, hanem az, hogy Marót-e vagy Nazlimov lesz-e a világbajnok? Sőt: hogy Marót vagy Ge- dővári, avagy Nazlimov vagy Szigyak? így hát a sportszerűség alapszabályai szerint szó sem lehet igaz, máskor sem!) az egyazon nemzetbeliek egymás elleni eredményeinek előzetes „megtervezéséről”! Még akkor sem, ha ez azt eredményezi, ami a budapesti VB-n történt; hogy a körbeverés után más nemzet fia kapta az aranyérmet. Pedig bőven akadtak olyanok, akik felháborodtak szakvezetésünk „szűklátókörűségén”, s őket hibáztatták az arany elvesztéséért. A közvéleményben tehát a két fogalom — a sportszerűség és a nemzeti érdek — összeütközött ! Kiugratni? Az egyik tábor hívei felháborodva követeltek magyarázatot arra, hogy miért nem „ugratták ki” három döntősünk egyikét. A másik fél szomorkásán hajtott fejet a Mtchán duó küzd, hanem a tervek szerint a Vasas kiválósága mellett Szőke próbálkozik majd. Ez azonban még csak elképzelés! A magyar csapat ezt követően Olaszországban, majd Szegeden Spanyolország ellen, utána Jugoszláviában szerepel. A folytatás: Budapesten Nagy- Britannia ellen; majd csapatunk Franciaországba utazik. Február 8-án lesz az újabb miskolci mérkőzés, az NSZK válogatottja ellen. Ezután még a többi visszavágót játssza együttesünk. tények előtt, de azzal a jó érzéssel, hogy a sportszerűség mindenekfelett diadalmaskodott. Az a tulajdonság, ami a legfontosabb tényezője kell legyen az emberiség nagy játékainak! Végül is kinek volt igaza? Nem könnyű, de megadható a válasz. Előbb azonban nézzük az érveket. Kiéli Kálmán szakíró ezt vallja: „Ilyen eset történt 50 évvel ezelőtt Párizsban, a VIII. olimpián, a kard egyéni döntőjében. A döntőbe < 4 olasz vívó került — Berti- nettij Bini, Sarocchi és az olasz vívás dédelgetett kedvence: Oreste Puliti. A magyarokat dr. Posta, Garai és Schenker képviselték. A magyarok körbeverték egymást, az olaszok viszont — jól láthatóan és érzékelhetően — kiugratták Pulitit. Röviden: óvtunk, s a DT hosszas vita után kizárta Pulitit, törölte az olaszok egymás elleni eredményeit, s újravívást rendelt el. Az olaszok erre valamennyien visszaléptek, s dr. Posta már „nélkülük” szerzett aranyérmet. Namár- most: mi, akik így cselekedtünk Párizsban, megengedhettük volna-e magunknak az „olaszos magatártást” Budapesten? Szerintem: a győzelmet becsületes vívással kell kiérdemelni.” Nem volt indokolt De ismerkedjünk meg dr. Bay Béla vezetőedző jelentésének ide vonatkozó részével is: „A sajtó és a közvélemény többsége, de a szakemberek egy része is feltette a kérdést, hogy három versenyzőnk miért verte körbe egymást a döntőben? A valóság az, hogy ez az eredmény nem megbeszélés alapján született; az pedig, hogy valakit miért nem ugrattunk ki, az adott körülmények között nem volt indokolt.” Az „adott körülmények” alatt dr. Bay Béla egyfelől nyilván az emlékezetes párizsi példára gondolt, — de arra is, hogy a leginkább esélyesnek látszó Marót a verseny előtt derékfájdalmakkal küzdött, s csak injekciók segítségével tudott versenyezni És ez utóbbi mondat rejti a kérdés kulcsát. Mert, ha a három magyar a körbeverés után legyőzi valamenhyi külföldi ellenfelét, akkor nem is kerülhetett volna terítékre a kiugratás vitája! De ha csak ketten győzik le a külföldieket, akkor sem lehetett volna probléma, hogy mely ország írhatja fel listájára a kardvívás egyéni érmének megszerzését 1975-ben. És így nem lehetett volna kérdés: érdemes-e ennyinek bejutni a döntőbe —, s azzal eleve egy vereséget „szerezni” —, de az sem, hogy mi fontosabb: a sportszerűség avagy a nemzeti érdek!? HORVÁTH KÁLMÁN Tenisz Király Kupa Hódító pupillák A női vonzerő és szekszepil legfőbb „székhelye” a pupilla. A kitágult, vagy tágulóképes pupilla megváltoztathatja az arckifejezést, vonzóvá, izgatóvá teheti a leghétköznapibb arcot is. Ennek bizonyítására Eckhard Hess amerikai pszichiáter a következő kísérleteket végezte el. Egy férfiakból álló kísérleti csoportnak két képsorozatot mutatott be. Az első sorozatban szűk, nyugalmi állapotban levő pupillájú nők képe szerepelt, a másik sorozaton látható nők pupillája viszont kitágult, mintha érzelmi hatásra nagyobbodott volna meg. A különbséget egyik vizsgált alany sem vette észre, Viszont a két sorozattal kapcsolatos megjegyzéseik alaposan eltértek egymástól. Az első sorozatban szereplő nőkre ilyeneket mondtak: „közömbös, hidegecske, önző”. A második csoporttal kapcsolatban viszont nem fogytak ki a dicsérő jelzőkből: „Csinos, nagyon nőies, vonzó”. „A dologban az az érdekes — mondotta a Scientific American című lap munkatársának adott interjújában Hess —, hogy mindkét sorozat ugyanazokról a nőkről készült. Csak a pupillájuk volt szűk vagy kitágult a képeken.” Fő az éberség — Halló! Itt raktári tudakozó... Hogyan lehet eljutni hozzánk? Gyerekjáték. Szálljon fel a 2-es autóbuszra, menjen egészen a Nagy-híd megállóig. Ott szálljon le és tartson jobb felé, egészen a sarokig ... Igen, igen, ott kőfal van. Egyszóval, kerítés. Nem, nem túlságosan magas ... Szögesdrót? Van, dé rozsdás, s lecsüng ... Mit beszél? Á. hogy van-e nálunk cement? Éppen most kaptunk ... A zsákok a kerítés mellett hevernek, ott a zöld védőtető alatt... Hát persze, van őrünk. Csakhogy a mi szegény Tódor bácsinkat reuma kínozza. Ilyen időben, amikor hol esik, hol havazik, ki sem bújik a bódéjából. Kutya? Kutyánk is van. De szakasztott olyan, mint a vén Tódor — fél lábbal már a sírban van! Ugyan ki mászna be hozzánk? Hiszen ebben az utcában senki sem jár! Építőanyag? Hiszen mondtam, hogy ma kaptunk ... Igen. deszkát is ... Hogy mikor lehet ellátogatni hozzánk? Hát amikor kedve tartja. Négykor végzek ... Mit akar? Hogy hány éves vagyok? Idehallgasson: ilyen kérdésekre nem felelek, ez hétpecsétes titok! Rendben van, a sarkon találkozunk... V. BÉRTOLI (A Krokogyilból) jé Kint vagyunk a vízből... Száradhat a haj. (Kerényi felv.) Az eszményi férj Miután Clay f Regazzoni versenylovas megnyerte az Itália-nagydíjat az újságírók interjút készítettek vele. Egyikük megkérdezte: véleménye szerint milyen az az ideális férj? — Ezt a kérdést inkább egy nőnek kellene feltennie — válaszolta Regazzoni. — De én is könnyűszerrel tudok válaszolni rá: eszményi férj az a férfiú, aki úgy tesz ajánlatot egy nőnek, hogy feleségül kéri. A termálban... ■■Mmmmmmsiismmamsi v- .....................
