Déli Hírlap, 1975. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1975-12-16 / 294. szám

„Én átverek másfél kilót is... Papirbánya Hét óra sincs. A késön vi­lágosodó decemberi reggel hideg. Kiskocsi fordul a Bú­za tér felől. Egy ember Húz­za. kettő kíséri. A koc-in va'amennvi vas és egy ha­lom papír. Szemből egv másik kisko­csi jbn. Rajta szétbontott dobozok, gyakorlottan sote- gekbe kötve, hogy könnyebb legven a pakoláskor. MÉH átvevoteleo. Naponta járok arra. Na­ponta látom a reggelt és a délutánt, olykor a delet. Né­hány arc már ismerős, má­sok idegenek. Van, aki egy­szer jön és talán soha többet, van, aki naponta. A telep vezetője Nagy Gábor né. Húsz éve dolgozik a vállalatnál, kiváló dolgozó. A telepen a férjé segít. Az 'LKM mun­kása volt, most nyugdíjas: *— Kérdezze áz, eladókat: ki honnan jött? Én ha tud­nám se mondanám. Van vagy húsz-huszonöt rendsze­res kuncsaftunk, ők minden­nap jönnek. Aki csinálja, an­nak üzlet is ez, hiszen a pa­pír kilója egy forint... Ne­künk az a fontos, hogy tisz­ta legyen, amit átveszünk .. — Egy év (alatt miből, mennyit? — Vasból, fémből keve­sebbet, mint amennyit sze­retnénk. Év elején, amikor nyílott egy másik telep is a közelben, megmondtuk, hogy a vas-tervnek nem lesz meg a fele se... No, a felénél több lesz, de nekünk itt a papír a sok... — Egy év alatt? — Harminc vagon volt a tervünk, harminchárom és fél vagont teljesítettünk ed­dig .. — Honnan hozzák a pa­pírt ? — Kérdezze az eladókat . — És aki nem otthonról hozza, hanem „szerzi”.. ?! — Volt rá példa, bár in­kább a fémeknél fordul elő. Van egy gyanúsitási jegyző­könyvünk ... Egyszóval ér­tesíteni tudjuk a vállalatot, ha kell ... — Gyakran kell? — Szinte soha. A mi ven­dégeink inkább gyűjtenek. Üzletekben, de még háztar­tásokban is. Nagy érték, amit megmentenek ... Papírbánya? A valóságban nincs ilyen, de ez az. — Honnan hozta? — Kérem, a boltoktól. A„ják szívesen, mert nincs hova tenni... '— Honan hozta? —■’ Miért? Tilos? Nem tilos, de van az em­bernek valami különös érzé­se itt: az emberek mintha szégyenlenék, hogy napi öt- ven-hatvan kiló papirt hoz­nak. Trabant áll meg. A gép­kocsi vezetője sebtében átad hatvan kiló papírt. Nevet kérdezek, nem mond, felír­hatnám a gépkocsi rendszá­mát, de nem teszem. Bárha minden háztartásból havon­ként egyszer, de legalább évenként kétszer megállna itt a gépkocsi . .. — Magának miért kelle­metlen, hogy elad? — Megszólnák az embert, de miért dobnám Isi ezt a majdnem száz forintot? Hozzávetőleges becslések szerint, egy-egy háztartás­ban évenként legkeveseob egy mázsa papírt dobnak ki. Ez háztartásonként száz to­ri nt. Valamiképpen a szem­léletünk hibás, ha itt az el­adó szégyenkezik. — Kikkel van a legtöbb baj? — A papírgyűjtő gyere­kekkel. — Kik a legkedvesebbek? — Ok. Hadd tegyem hoz­zá, hogy a vállalat is pár­tolja őket. Én lemérek ne­kik akármilyen keveset... Hátha nevelődnek, mert... Nagy Gáborral megnéztem még a maga gondozta Kis kertet a telep udvarán, ahol a rózsákat korábban is cso­dáltam, ahol a kert nélküli ember aggodalmával féltet­tem az ismerős, kései kri­zantémokat a fagytól. — Ezt a kertet is azért csináltuk, hogy ne haragud­jon ránk a környék. Kell itt ?z a telep. A papír, a rongy, a vas... Az ország lenne gazdagabb, ha ... — Honnan hozták? — Miért? Szégyen az? Nem szegj'en. Ezért írtuk meg ezt a riportot. B. G. Közúti krónika Hány baleset, hány halál? Általános tapasztalat, hogy évről évre csökken a külföl­diek által hazánkban okozott balesetek száma. A képünkön látható milánói rendszámú Morris típusú személykocsira a Szentpéten kapunál „álltunk rá”. Nyékládházáig követtük. Ez idő alatt — habár lehetősége lett volna rá — egyszer sem lépte túl a megengedett sebességet, példásan betartotta a közlekedési szabályokat. lan előzése miatt 468, a sza­bálytalanul kanyarodó gép- járművezetők pedig 722 bal­esetet okoztak. A gyalogos sem angyal Az előző év hasonló idő­szakához viszonyítva 2,6 szá­zalékkal csökkent a gyalo­gosok által okozott balese­tek száma. Az általuk elő­idézett balesetek 64 százalé­kát azok okozták, akik az úttesten szabálytalanul köz­lekedtek, a gyalogátkelőhe­lyet nem vették fgyelembe. A nagyvárosokban mozgó járműről leugráló, s az út szélén várakozó gépkocsik mögül körültekintés nélkül kilépő gyalogosok, és a for­galomirányító lámpák jelzé­seit figyelmen kívül hagyó Közlekedők 1412 balesetek okoztak. (sólymos) * 41 .. 4*mßf A belvárosi lakótelep (Ágotha felv.) Mennyit gazdagodtunk? Kényelmes, új ottiien 36-40 ezer miskolcinak Számvetés a IV. ötéves tervről I. Visszalapoztam jegyzeteimben arra a tanácsülésre, melyen jóváhagytak a város IV. ötéves tervét. Sokan szót kértek, és szinte valamennyi felszólaló megfogalmazta: „Szép, de na­gyon nehéz öt év előtt áll a város”. Nos, az elmúlt őt év sikerei, gondjai így is, úgy is igazolták az előzetes várako­zást. Sokat gazdagodott a város, ám a minden eddiginél gyorsabb ütemű fejlesztés irama rendkívüli erőfeszítéseket követelt, s a tempó — mi tagadás — néha a munka minősé­gének a rovására ment. Olyan problémákkal is szembetalálták magukat a városfejlesztők, melyekre a terv indításakor még nem számíthattak. A beruházások takarékosabb megvalósítása s az építőanyag-árak emel­kedésének ellensúlyozása ér­dekében született központi intézkedések nyomán, módo­sítani kellett a városfejlesz­tési tervet. Módosítások, menet közben Ettől kezdve egyes lakóne­gyedek tervezése és építése párhuzamosan folyt és szinte egyik napról a másikra új területeket kellett kijelölni lakásépítésre. A magasház­építési tilalom és egyes terü­leteknek — például a Bul- gárföldnek — a tervezettnél sűrűbb beépítése sajnos a városképen is nyomott ha­gyott. Az építőipar kapacitá­sa sem felelt meg tökélete­sen a feladatoknak. Különö­sen a tervidőszak utolsó Az Országos Közlekedés- biztonsági Tanács titkársá­gán, a megyei rendőrkapi­tányságok jelentései alapján, értékelő-elemző tanulmá­nyokban dolgozzák fel a ha­zai közlekedési balesetek statisztikáját. Az egyenes út is lehet veszélyes Ebben az évben (az ada­tok az első hat hónapra vo­natkoznak) közútjainkon 8500 személysérüléses bal­eset történt. A halálos bal­esetek száma 11,4 százalékkal emelkedett. A baleseteknél 12 334-en sérültek meg. A karambolok időpontjától szá­mított 48 órán belül az első fél évben 593-an haltak meg (11,4 százalékkal többen, mint az előző év hasonló idő­szakában). A súlyos sérültek száma 4312, és nyolc napon belül 7429-en gyógyultak. A balesetek döntő többsé­ge — 71,8 százaléka — la­kott területen történt. A nyílt országutakon az 1974. évi 2528-ról 2495-re csök­kent a balesetek száma. Egyenes útszakaszra esik a közúti balesetek 51,8 száza­léka, útkereszteződésben 35,5, útkanyarulatokban 11,2 szá­zalék az arány. A mozgó jár­müvek ütközése 3611 bal­esetet okozott. A keresztező járművek 17,3, a frontálisan ütközők balesete 14,1 száza­lékkal nőtt. A gyalogosok gázolásából eredő 2515 bal­esetnél 368 hat éven aluli és 766 7—14 éves gyermek volt a sérült. Az év első felében bekövetkezett személy isérú- léses balesetek 82 százalékát — 7249-et — a gépjárműve­zetők okozták. Az általuk okozott balesetek 65 százalé­ka a korábbi évekhez hason­lóan, négy fő ok miatt tör­tént: a felelőtlen gyorshajtók 1915, az áthaladási elsőbbsé­get meg nem adók 1629, a figyelmetlen, sok esetben ru- tintalan vezetők szabályta­Fiatal műszakiak vetélkedője r * Az EMASZ csapata a harmadik helyen A villamosenergia-iparban dolgozó fiatal műszakiak versenyének ágazati döntőjét a napokban rendezte meg Keszthelyen a Magyar Elekt­rotechnikai Egyesület, a KISZ Központi Bizottsága és a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Az ország tíz vál­lalatának félszáz ifjú mér­nöke, közgazdásza és tech­nikusa vetélkedett — miután sikerrel írták meg szakdol­gozatukat. Ez volt a felté­tele annak, hogy részt vehes­senek az országos versenyen. Itt az első napon szakmai és gazdaságpolitikai kérdésekre kellett válaszolni. A legjobb öt együttes került a másna­pi döntőbe. Az Egyesült Villamosgép­gyár csapata (egyetlen pont­tal megelőzve vetély társait) végzett az . első helyen. Az Egyesült Izzó és az Eszak- magyarországi Áramszolgál­tató Vállalat fiataljai között holtverseny alakult ki. A pótkérdések a fővárosiaknak sikerültek jobban, így ők vé­geztek a második, az ÉMÁSZ-osok a harmadik he­lyen. A szép borsodi siker részesei (Guba János, Tur- csányi Béláné, Oláh András, Orlay Imre és Gergen István) ötezer forint pénzjutalom­ban, oklevél és bronzplakett- díjazásban részesültek. harmadában — a teendők halmozódásakor — mutat­koztak feszültségek. E gondok többsége ismert olvasóink előtt, most mégis meg kellett említeni leg­alább néhánjrat, már csak azért is, hogy reálisabban lássuk az elmúlt öt év alatt megtett utat, s jobban tud­juk értékelni mindazt, ami­vel gazdagabb lett Mi —olc. A IV. ötéves terv központ­jában a lakásépítés állt. Er­ről kértem tájékoztatást hipták Balázstól, a városi tanács tervosztályának veze­tőjétől. 100 otthonra 122 család Bevezetőül arról beszélt, hogy a III. ötéves terv idő­szakában 2,4 milliárd forin­tot lehetett a városépítésre fordítani, a IV. ötéves terv­ben viszont 6,2 milliárddal gazdálkodhatott a tanács. Jellemző az ugrásszerű nö­vekedésre az is, hogy míg a III. ötéves tervben 5500 ál­lami lakást építettek, a most záruló tervidőszakban 9800- at. Ha ehhez hozzászámítjuk a szervezett magánlakás- és családiház-építést. illetve a más erőforrásokból épített új otthonokat, akkor azt mondhatjuk, hogy öt év alatt 12100 lakással gazdagodott Miskolc. Nem kevesebbet je­lent ez, mint azt, hogy (át­lagosan háromfős családok­kal számolva) 36—40 ezer miskolci költözhetett kényel­mes, új lakásokba! A város lakásállománya öt év alatt 52 ezerről 61 ezerre nőtt. Még jellemzőbb azon­ban, hogy a 100 lakásra jutó családok száma 132-ről 122- re csökkent. Ennél a muta­tónál álljunk meg egy szóra. Ha máshonnan nem, a saj­tóból tudhatják a miskolci­ak, hogy a lakásigénylők száma nem fogy, jelenleg is körülbelül 13 ezer család vár új otthonra. Nincs itt valami ellentmondás? A lakásigények változása Ljpták Balázs így vála­szolt a fenti kérdésre: — A tervidőszak elején még 10—12 éves igényeket is nyilvántartott a lakáshivatal. Máig 5—6 évre csökkent az átlagos várakozási idő. Te­hát a lakásigények minőségi változásának lehetünk a szemtanúi. Meglehetősen ma­gas volt ebben a tervidő­szakban a szanálások aránya is, elérte a 22—23 százalékot. 2600—2700 új otthont kellett arra áldozni, hogy odaköl­töztessük azokat, akiknek a régi lakását a városfejlesz­tés érdekében le kellett bon­tani. A szanált házak nagy része teljesen elavult volt, a költözés tehát egyben azt is jelentette a családoknak — kevés kivételtől eltekintve —, hogy hideg-meleg vízzel, távfűtéssel ellátott, jó laká­sokba kerültek. A IV. ötéves tervvel együtt zárul a 15 éves lakásprog­ram is. Másfél évtized alatt 27 200 lakás épült Miskolcon, körülbelül 6000-rel több, mint amennyit terveztek. Az összes lakásból 5200 készült magánerőből, s ez meglehe­tősen alacsony arány! Fentebb azt írtam, hogy a város teljesíti lakásépítési tervét, azaz az év végéig le­zajlik az új otthonok mű­szaki átadása. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy körülbelül 600—700 la­kásba csak a következő év eleién költözhetnek be a la­kók. (Folytatjuk) BÉKÉS DEZSŐ A legmodernebb oktatási technika Veszprémben tegnap avat­ta fel dr. Polinszky Károly oktatási miniszter az Orszá­gos Oktatástechnikai Központ új székházát. Az UNESCO támogatásával működő köz­pontban korszerű berende­zések és felszerelések segít­ségével a legmodernebb ok. tatástechnológiai eljárásokkal ismerkedhetnek a pedagógu­sok.

Next

/
Thumbnails
Contents