Déli Hírlap, 1975. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1975-12-08 / 287. szám

a miskolciaké a szó Elvesztenem November 29-én délután íél 6-kor Tapolcán, a 2-es autóbusz végállomásán segí­tettem a leszállásnál egy kis-? mamának. Közben a kocsi­ban felejtettem aktatáská­mat. Már érdeklődtem a vállalatnál, de sajnos ott senki sem adta le. Számom­ra nagyon fontos kulcsok és vállalati iratok voltak a tás­kában. Ezúton kérem a be­csületes megtalálót, hogy ezeket címemre szívesked­jék visszajuttatni. Rrinzu András Miskolc, Kőbánya út 14. sz. Le iart a szavatossága December 4-én, csütörtö­kön üveges marhapörkölt- konzervet vásároltunk az Avas-déli 920. sz. ABC- áruházban. Otthon vettük észre, hogy élvezhetetlen. (A címkén nem lehetett el­igazodni a szavatosságot il­letően.) Visszavittem, s kér­tem a bolt vezetőjét, hogy vizsgálja felül többi ilyen áruját is. Mindenesetre vet­tem még egy üveggel a fenti cikkből, ám ugyanúgy jár­tam veié, mint az előzővel. A két üveggel felkerestem a KÖJÄL-t, majd a Minő­ségvizsgáló Intézetet. Mind­két helyen nagyon udvaria­san fogadtak, s megtették a szükséges intézkedést. (Fél napot töltöttem az utánajá­rással!) A boltvezetőknek jobban oda kellene figyelni a lejárt szavatosságú árukra, hiszen komoly baj származhat az ilyen mulasztásból. 'i Juhász Ferenc Miskolc, Középszer u. * „A vezetővel menet közben beszélgetni tilos I ** „Halált okozott a figyelmetlen villamosvezető” — olvasom a tra­gikus hírt. Az embernek önkéntelenül is az jut eszébe, iiogy egy­szer esetleg az ő összeroncsolt holttestét húzzák ki a mentők a vil­lamos alól. Már régen a begyemben van, amit naponta látok Miskolcon ezeken a jármüveken. Annak ellenére, hogy a vezető feje fölött jól ol­vasható betűkkel ki van írva: „A vezetővel menet közben beszélgetni tilos!” — a vezetők ismerősei, de leginkább szabadnapos kollégái megállnak a hátuk mögött és egészen addig, amíg úticéljukat el nem érik, folyik a trécselés. Például szerdán is, amikor 3 óra után pár perccel a vasgyár felé utaztam a 133-as számú 2-es villamossal, ahol a villamosvezető egyik oldalán egy rövid pepitakabátos, zöld nadrágos szőke hölgy, a másik oldalán pedig egy zöldes dürtinkabátos, farmernadrágos, hosszú hajú, rövid, de gondozott szakállü fiatalember szórakoztatta a vezetőt, aki ez esetben a női nemhez tartozókat képviselte. Egész a végállomásig szórakoztatták egymást. Beszélgetésükből azt is megtudtam — pedig még hallgatóznom sem kellett —, hogy most mindketten szabadságon vannak, mivel idegileg teljesen ki vannak merülve. Az ismeretség igen közeli, vagy inkább kollegiális lehetett, mert a hölgy még a táskáját is a vezető ,,cucca” mel lett helyezte el. Van olyan is, amikor a vezető maga keres valakit, akivel szolgá­lat közbeni társtalanságát, egyedüllétét megosztja. Vasárnap délelőtt fél 12 után — a 146-os villamoson — a Marx teret elhagyva, Miskolc felé jövet, az ajtók bezárása után is éktelenül szólt a berregő. Azt hittem, a vészcsengő cseng, és talán valakinek a bezáródó ajtók közé csukódott a lába vagy valamije. De nem. A titkos hívó jelzésre a hátsó peronról egy autóbuszos egyenruhába öltözött fiatalember — akinek a jelzés szólt — odament előre a villamosvezető hölgyhöz, és elkezdődött az egyhangúságot feloldó terefere. Ezután már csak a megállókban szólalt meg a berregő. A figyelmeztető felirat mindenkire vonatkozik. Őszintén megval­lom: még ötven százalékban sem érzem magam biztonságban azon a járművön, amelyet olyanok vezetnek, akik megosztják figyelmüket a vezetés és szórakozni vagy társalogni vágyó partnereik között. Tudomásul kell venni mindenkinek — különösen a közlekedési dol­gozóknak —, hogy a közlekedés veszélyes üzem. Az itteni munka olyan koncentrálást igényel, mint talán egyetlen más szakmában sem. Emberéletekről van szó! PÖCS IMRE Miskolc Száz éve is elismert gyógyhely Ne most érioit a hatiangr Nem kaptak megrendelést! Lapunk december 1-i szá­mában, a „Szeretnék tudni végre: vegyenek-e szenet?” című cikkben a Bajcsy-Zsi- linszky út 36. sz. alatt la­kóknak a gázbeszereléssel kapcsolatos problémáiról ír­tunk. Katona Zoltán, a TI- GÁZ miskolci üzemegysége vezetőjének tájékoztatása szerint a fenti épületre a Miskolci Ingatlankezelő Vál­lalattól megrendelést nem kaptak, ezért szerződés sem jöhetett létre. Nem tudjuk, hol történt a hiba, miért tájékoztatták rosszul a lakókat, minden­esetre a tüzelő beszerzését mielőbb ajánljuk! (A szerk.) Ki hagyta el a pénztárcát Az Ildi butik tulajdonos- nője kért meg bennünket, hogy tegyük közzé: az a hölgy, aki e hónap 3-án elvesztette pénztárcáját, a Bajcsy-Zsi- linszky úti kis üzletben át­veheti. ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SANDORNE TELEFON: 18-221 — Ne most tegye...! Akadály, várakozás, türel­mi idő nélkül kaptunk ka­bint. Még azt is megkérdez­ték, hogy külön-külön kér­jük-e, vagy elég lesz ket­tőnknek az egy. — Rosszkor jöttek. Az üdülők csak csütörtökön ér­keznek, ma péntek van. Még csak tájékozódnak. A városiak pedig ... Negyedik éve vagyok mis­kolci, de több mint tíz éve ismerem a tapolcai barlahg- fürdőt. Turistaként első na­pon már ezt mutatták. Hi­szem, hogy ebben nincs sem­mi meglepő. Kevés olyan eu­rópai utazási iroda van, ahol a tapolcai fürdőről ne mon­danának valamit csábítót. Pénteken vagy negyvenen- ötvenen lehettünk a fürdő­ben. Az 1850-es években Ír­ták: „Illő, és hovatovább szükséges, hogy ezt a város­hoz oly közel eső természe­tes gyógyhelyet, a természet nagyszerű ajándékát ló vasút kösse össze a várossal.” Az üres fürdőben a hajda­ni újdonász (újságíró) kollé­ga mondatait ízlelgettem. A fürdő azóta semmit nem szegényedett. Hírben gazda­godott. A város milliókat költött rá. Az egykor köve­telt lóvasút helyén az autó­busz tizennyolc percnyire hozta a belvároshoz a für­dőt. ' — Ne most írjon! Az üdü­lők még nincsenek itt... Miskolcon kétszázezren élünk. Nem túlzás azt állí­Csendes a viz... tani, hogy tapolcai barlang- fürdő jegyeiért még sokkal kisebb városokban is sorba állnának. — A világhír jó dolog, de itthon... Tudom, hogy a fürdőnek nagyon kevés olyan dolgo­zója van, aki ne esküdne a vízre, a környezetre... Még a kérésüket Í6 értem: ne most írjak, amikor kevesen vannak ... Most írtam. Hát­ha sikerül lóvasúbnyi közel­ségbe hozni azt, ami a mi­énk, ami világhírű, ami... B. G. — E^el-nappal zaj A Katalin utcában levő 3 bérház lakói hetek óta nem tudnak pihenni sem éjjel, sem nappal a nagy zajtól. A zajforrás oka: a közelben épületeket bontanak, megál­lás nélkül. S olyan hangerő­vel. hogy arra mindenki fel­ébred. A napokban megnéz­tem az órát: éjjel fél kettő volt. amikor teherautókra dobálták fel a téglákat. Nem tudom, ki végzi ezt a munkát, de az éjszakai csend­rendelet mindenkire egyfor­mán kötelező! K. János Miskolc Alkalmazunk kohómérnököt, gépészmérnököt, villamosmérnököt, gyors- és gépírókat, továbbá lakatos, hegesztő, csőszerelő, villanyszerelő szakmunkásokat, különféle munkára betanított és segédmunkásokat. Heti 44 és 42 órás munkaidő. Bérezés beosztástól függően, megegyezés szerint. Munkásszállást, utazási kedvezményt, napi egyszeri kedvezményes étkezést, a vállalat üdülőiben üdülteté. a mü területén sportolási lehetőséget biztosítunk. Jelentkezés: a BORSODI ÉRCELÖKESZITŐ MŰ munkaügyi osztályán, Sajákeresztúron. Válasz egy névtelen levélre Szánjuk-e Pongó Arankát? Nem akartam hinni a sze­memnek, amikor elolvastam a szerkesztőségünkhöz érke­zett, indigóval írt névtelen levél utolsó sorait: „Kérjük a megtévedt (?) — lehet, hogy nem — Pongó Aranka támogatását.” Pongó Aranka az a 42 éves miskolci lakos, általános is­kolai szaktanárnő, akiről jú­nius 28-án derült ki, hogy 1970 óta négy gyermeket szült, mind a négy terhessé­gét és a szülését titokban tartotta, megölte őket, s ma­radványaikat a Gyula utcai, bérházi lakásának használa­ton kívüli éléskamrájában rejtegette. Mint megírtuk, bűntette példátlan a krimi­nalisztika történeiében. Egyszóval: az ő támogatá­sát kéri — vagy kérik? — a leváj írója vagy íról. Mert <7óba állt ve'ük... Az embernek olykor az az érzése, hogy az értékítéle­tünkben valahoj, megbomlott a rend. A napokban kíván­kozott toll alá az az eset, amely arról szólt: egy asz- szony tört bokával volt kénv- telen több mint fél óráig ül­ni az utcán, csúcsíorga'mi időben, a jövő-menő embe­rek között, s tucatjával ha­ladtak el mellette nők és fér­fiak — közömbösen. Nem akadt, aki támogassa, vagy támogatást kérjen számára. Ez a névtelen levél pedig mentegeti, sőt! — támogató­kat toboroz egy szörnyű tűn- tettsoromtot e'k"vetö asz- szonynak. És háborgó! De nem a bűntett miatt. Idé­zet a levélből: „A feljelentői jő barátnői, akik addig örültek, hogy mint tanárnő, szóba áll ve­lük!” Kétféle téves felfogásról is árulkodik a mondat. Az egyik: valamiféle bűnnek tartja a levél írója, hogy a jó barátnők feljelentették a többszörös csecsemőgyilkos­ságot elismerő asszonyt. A másik: valami rendhagyó különlegességnek tünteti fel, hogy egy tanárnő „szóba áll” az egyszerű emberekkel. Eh­hez pedig — szerintem — kommentál- nem is kell. Névrokon és nem vérrokon A levél legelképesztőbb mondata ez: „A feljelentők bűnösök, mert (Pongó Aranka) nem a más gyermekét szülte meg idő előtt, hanem a sajátját, és ezzel a saját életét tette kockára." A levélíró tárgyismerete is, erkölcsi érzéke is erősen hiá­nyos. Mert bár Pongó Aran­ka ugyan egyik-másik gyer­mekénél hivatkozott kora­szülésre, az orvosszakértői vizsgálatok azonban a tete­mek maradványaiból megál­lapították: a csecsemők ki­hordott terhesség után. szak­nyelven szólva: éretten szü­lettek rneg. Ami pedig az erkölcsi ér­zéket illeti, hogy is van ez? Saját gyermekeket megölni nem bűn? Vagy bocsánatos bűn lenne, csak azért, mert a szülő nő a saját életét is kockára teszi? Miféle értékítélet uralko­dik az ilyen felfogásban? Már akkor inkább megértem Pongó Arankának azt a név­rokonát, aki beszélgetésünk során így tiltakozott a felté­telezett vérrokonság ellen: „Jó, hogy nem vagyunk azok. Magam sem tudom, mit ten­nék ezzel az asszonnyal — amilyen gyermekpárti va­gyok!” A körnvezet felelőssége Vajon miféle kép alakulha­tott ki a levél írójában Pon­gó Arankáról, hogy képes pártfogása alá vonni az el­követett bűnt is? És min­denkit hibáztat, csak épp az asszonyt nem. Hajlamosak vagyunk rá, hogy még akkor is a környe­zet felelősségét feszegessük, amikor nyilvánvaló, hogy ezt a környezetet tulajdonképpen becsapták, s csak abban hi­bás. hogy hagyta magát félre­vezetni. Ennek az asszonynak a tragédiája talán éppen az, hogy voltak körülötte olyan emberek, akik többet láttak benne, mint amennyi volt. S ő görcsösen, semmiféle esz­köztől vissza nem riadva óv­ta számukra ezt a látszatot saját magáról. A tisztessége­set kellett megjátszania mi­attuk a négy holttesttel egy fedél alatt. Talán mindennél fontosabb volt számára ez a látszat, az őt többnek látó emberek szemében kialakult „egzisztencia”. Mentheti ez őt a hazugsá­gokért? Érdemel támogatást a gyilkosságokért? Hisz’ őmaga sem tudott a nyomo­zás során más mentséget fel­hozni védelmére, mint „szé- gyenérzetét”, amivel takar­gatni próbálta erkölcsi életét. Mainak, többnek akart to­vábbra is látszani. Ez az út vezette a súlyos bűntettekig. RADVANYI ÉVA zfc „Én tanulni jöttem ki” — mondta az egyetlen mlskolc vendég, akivel beszéltünk „Tanulni jöttem, de elcsabi tott a víz.. Miskolci Vasipari Szövetkezet azonnali belépéssel alkalmaz: 9 fejlesztési csoportvezetőt Követelmény: gépészmérnöki oklevél, több éves ipari gyakorlat 4§ munkavédelmi és balesetvédelmi előadót szakirányú képesítéssel Erkölcsi bizonyítvány szükséges 9 segédraktárost Követelmény: középiskolai végzettség, erkölcsi bizonyítvány 9 gyakorlattal rendelkező gyors- és gépíró! Jelentkezés: MISKOLC, PARTIZÁN U, 7, *

Next

/
Thumbnails
Contents