Déli Hírlap, 1975. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1975-12-05 / 285. szám
Előadás — diaképekkel K özép-Ázsiával ismerkedhetnek meg azok a fiatalok, akik ma este fél 7-kor ellátogatnak a Molnár Béla Ifjúsági és úttörőbázba. Dia- kénekkel illusztrálja előadását. dr. Vasvári Artúr. lip ^ A Miskolci Közlekedési Vállalat brigádjai már a Kilián-lakótelep környékén javítják a villamossíneket. E munkálatok közben elvégzik a Tatárdombra vezető villamossín javítását is. Még a tél beállta előtt szeretnének végezni a villamosvonal teljes karbantartásával, s ahol szükséges, a síncserével. ★ Készül az országszerte keresett cserfalevél védjegyű diós győri papír Barátságos arcot kérek! Jó megjelenésű ceglédi klienseket keres’ Minden szülő imádja a gyermekét. Ki ne ismerné ezt az aranyigazságot? Ebből a lélektanilag jól megalapozott tényből indult ki az a „jóképű, szakállas, megnyerő külsejű” fényképész is, aki gondolt egyet és végigjárta a miskolci óvodákat, bölcsődéket, hogy színes felvételeket készítsen a kicsinyekről. A 314. számú, Árpád utcai óvoda 250 kis lakója is boldogan újságolta otthon: fényképet csináltak róla az oviban. Két hét sem telt bele, megérkeztek a kész képek, darabonként potom harminc forintos áron. (Egy gyerekről három kép, egyenlő 90, azaz kilencven forinttal.) A szülők elővették pénztárcájukat és fizettek. Sokallották ugyan .az árat, kifogásolták a képek minőségét, bosszankodtak, de hát mit lehet tenni? Ha Ferike, Pistike, Juci- ka anyukája, apukája megveszi, épp, az én gyerekem maradjon ki.. ? „Hogyan hívják a fényképészt? Nem is tudom. Tudja, hogy van ez, bemutatko- . zásnál nem érti az ember ... Mutatott egy papírt, hogy hol dolgozik. Meg aztán minden óvodába elment, hát nem is érdeklődtünk különösebben a dolog után. Azt mondta, felmérést készítenek, megveszi-e minden szülő ... Hát megvette. E^éb- ként nem tette kötelezővé a képek megvásárlását — mondja az óvónő, aki maga is megvásárolta. (Bár szerencsére őt sem kötelezte erre a „hasítottbőr-kabátos fotós”, hogy név helyett a legfőbb ismertetőjénél maradjunk.) Az ellenőrző szelvény, amit maga után hagyott, csupán annyit árul el, hogy a Dél- Pest megyei Fényképész Szövetkezet ceglédi fiókjánál dolgozik a „jó szemű” fényképész. Az ár, a hátralék, a név és a többi elhanyagolható apróság lemaradt a céduláról. De miaek pitizzünk? Fő a bizalom! Igaz, bosszankodtak a szülők, hogy tavaly ugyanilyen színes képet — jobb minőségben — 15 forintért kaptak, de az idén belekalkulálták az árba azt is: hátha akadnak olyanok, akik nem tartanak igényt erre a karácsony előtti „meglepetésre”. A kontárkodáson kívül az árdrágítás és az adócsalás tárgyát is kimeríti a messziről jött mester, aki körülbelül 20 forintot keres egy- egy kockán. A hivatalos árjegyzékben nem is szerepel 30 forintos ár, akár AGFA-, akár FORTE-anyaggal dolgozott ... ■ ■ Sápadt, vértelen arcú gyerekek néznek rám a kérés- riélkül készített fényképekről, de mindez érthető, hiszen ilyen nagy tételnél nem lehet különösebben ügyelni a minőségre. Meg aztán olyan „humánusan” csinálta az egészet — mondta az egyik óvónő á Batsányi utcai óvodában, ahol szintén megfordult a „jó megjelenésű ceglédi.” Ne bántsuk hát!. Inkább segítsünk rajta mi is, egy kis ingyenreklámmal: A MESTER A NAGY ÉRDEKLŐDÉSRE VALÓ TEKINTETTEL UTÁNRENDELÉST IS ELFOGAD ... (varga) Narancs, mandarin Az első narancsszállítmány — egyelőre csak ízelítőként — Kubából érkezett. A hónap végén megérkezik az egyiptomi és a görög, karácsonyra pedig az algériai és a spanyol narancs. Ameny- nyiben a partnerek a szerződéseknek pontosan eleget tesznek az év végéig, a szezon első felében a tavalyinál több, 9200 t helyett 11 100 tonna narancs — az egész idényben pedig a múlt évivel azonos mennyiség kerül forgalomba. ;A két alapvető déligyü- mölcsön Isívül az időn nagyobb mennyiségben érkezik a régóta hiányolt mandarin. Tavaly szinte csak kóstolóba volt 80 tonnányi, a december .elején érkező szállítmányokkal Algériából összesen 700 tonna, Egyiptomból 550 tonna érkezik, s lesz kubai mandarin is. Sokszorozol tan él a szó Tollaslatdában A Bartók Béla Művelődési Központban már több érdekes vetélkedőt tartottak. A klubok, szakkörök tagjai rövidesen tollaslabdában mérik össze tudásukat. A legjob- bakra értékes tiszteletdíjak várnak: ki olvasó talárt nem is való» másra, mint arra, hogy szeressen engem, de az írás sem való másra, mint arra, hogy becsületesen szeressem az olvasóimat... Bevallom: a magyar sajtó napján ünnepelni szeretnék. Mi sok örömmel szoktunk írni egyes mesterségek ünnepeiről. Építők napja, bányásznap... Gondolorp. úgy a rendjénvaló, hogy a sajtónapnak legyen a legkisebb sajtója. Ha mi ünne- pelüpk. akkor óhatatlanul az olvasót köszöntjük, ha az olvasónak írunk, akkor dolgozunk. Értelmét, hasznát vesztené a szó, ha nem lenne örök társunk az olvasó. Az asztalomon egy beszámoló. A közelmúltban ünnepeltük a postai hírlapterjesztés negyedszázados évfordulóját. Nem csinnadrattával^ szűkreszabott tudósítással, ám ott is elmondtuk: négy »szazad a a lapok postai terjesztése politikai tett volt. Nem *sebb dologról volt szó. mint arról, hqgy ne legyen többé fehér folt, hogy e hazában ne legyen olyan település, ahová nem jutnak el napi hírek, ahová ne jutna el az általunk is alakított valóság valamiféle tükre. Aki valaha vándorolt, az tudja: nem mindegy ám a tarisznya súlya, állatván a történelmet, bátran mondhatjuk: igaz és szükségás híreket hordott az azóta lebontott tanyákra, a lakóteleppé nőtt peremvárosokba a postás. „Ebben az évben a terjesztett hírlapok és folyóiratok példányszáma megközelíti az egymilliárd-százkilencven-millió darabot, és ez több, mint háromszorosa a negyedszázaddal ezelőtt terjesztett lapmennyiségnek.” Csak idéztem egy jelentésből. nem azt igazolva, hogy ennyire sokszorozottan él a szó, hanem azt, hogy ennyien várják a szót. 1951-ben 14 019 Észak-Magyarország fogyott naponta. Ma hatvanötezernél több... A magyar sajtó napja a Vörös Üjság megjelenését, a történelmet idézi. A mi mindennapi munkánk csak hosszú idő után áll majd össze történelemmé. Erre szegődtünk, s ha az év egy napján ünnepelünk, akkor a nyomdászt, az újságárust, a postást hívjuk társul az ünnephez. És végső fokon együtt akarunk ünnepelni az olvasókkal, hiszen nekünk minden okosságunk, minden igazságunk tőlük való. BARTHA GABOR Idd meg és dobd el! műanyagban Milyen ízű a bor pvc-pa- Iackban? Hazánkban még nem ismerik, de számos őr- szagban már müanyagfla- konban kerül forgalomba a bor. A tervek azonban már nálunk is megszülettek. A Borsodi Vegyikombinát megállapodott az Állami Pince- gazdasággal, hogy pvc-ből egyliteres borospalackot gyártanak. Hogy mikor látjuk új csomagolásban a borokat? Ez a külkereskedelmi és a belkereskedelmi szervektől is függ, de előreláthatplag a jövő év végén kezdik meg a palackgyártást. Két francia céggel tárgyalnak. Magyar pvc-alapanyagból ők készítik el a termék receptúráját, s erre a hónapra ígérték, + Megkésett levél Bejrútba Galambparádé A hagyományoknak megfelelően az idén is megrendezik kiállításukat megyénk galambászai. A kétnapos bemutatót ma délután 3 órakor nyitják meg a Bartók Béla Művelődési Központ előcsarnokában. Az érdeklődők a galambparádét vasárnap estig tekinthetik meg. Hónapok óta szomorú hírek érkeznek Bejrútból: ismét kiújultak az utcai harcok, a város több negyedében megbénult az élet, q.z üzletek egész nap zárva tartanak, az élelmet és a legszükségesebb dolgokat is nehéz beszerezni. A Közel-Keletnek ebben a gyönyörű metropolisában teljes az anarchia. A helyzet megértéséhez Clirudinák Alajos páratlan riportja (a tévé A Hét című műsorában) nagy segitséget jelentett. Az egymással szemben álló felek, a fa- langisták és a baloldali erők képviselőinek megszólaltatására a golyózáporozta házak között, a riporteri munka talán legszebb, de legveszélyesebb formája. Ez év áprilisában, kollégámmal egy magyar kereskedelmi hajóról pillantottuk meg először Bejrútot. A hófödte hegyek tövében, a vakító felhőkarcolók között elsőnek tűnt szembe a Holliday Inn szálló épülete. Akkor szálloda volt, ma a fasiszta párt fegyveresei lőnek ki sok száz ablakából. Akkor hangosak voltak az utcák, az autók tülköltek, a kereskedők kiabáltak. A kereskedés, az üzlet itt az életet jelenti. Láthattuk a tévériportban, hogy a lerombolt híres keleti bazár órák alatt átköltözött az elit-negyedbe, a Ilamrára. Megismertük és egy kicsit meg is szerettük a várost. Megismerkedtünk néhány lakójával, de találkoztunk sok honfitársunkkal is. Bejrutban sok magyar dolgozik. Ezért is figyeljük aggodalommal a bejrúti eseményeket. ★ Ügy hívták, hogy George . v. A hajósok első útja mindig Frédihez vezet. Kiürül néhány sörösüveg, megíródnak a képeslapok, hírek cserélnek gazdát. „Frédi”, az öreg, „George” pedig a fiatal tulajdonos ebben a kis üzletben, ahol minden kapható. A cigaretta- papírtól az autógumiig bármit percek alatt beszereznek. George (persze ez csak a beceneve) nagyon szerette a magyarokat. Én két napig voltam vendége otthonában. Feleségével1 és három kisgyermekével él, szerényen. Nincs kocsija, egyszerűen öltözött, de lakás'a egy városszéli bérház sokadik emeletén tiszta és szépen berendezett. Az idegen ország idegen lakásában hamarosan ismerős dolgokat fedeztem fel: magyar szódásszifont, kecskeméti fütyülős barackot. A vacsorához tálalt csirke is Magyarországról „utazqtt” a forró Libanonba. Beszélgetés közben megtudtam „Ge- orge”-ról, hogy nem bennszülött. Apja Algériából vándorolt ide, a jobb megélhetés reményében. Megmutatta a családi fényképalbumot. benU sok magyar hajós fényképével. Természetesen én is készítettem róluk néhány felvételt. Majd elküldöm, — ígértem meg a fotósok könnyelműségével. Másnap hazautaztam és az ígéret feledésbe merült. Tulajdonképpen, most következnék az, amiért tollat ragadtam. Budapesten összefutottam egykori hajónk, a Tata géptisztjével. Tőle tudtam meg, hogy George nincs többé. A következő libanoni látogatáskor már hiába keresték az üzletben. George meghalt. Lelőtték, vagy találat érte a házát, senki sem tudja biztosan. Csak annyit mondtak: nincs többé. Pedig mennyire szeretett volna eljönni tMagyarországra! Sokan hívták, de ö azt mondta, hogy még nincs elég pénze, dolgoznia kell. Most már nem állhat többé a kis üzlet ajtajában, ott, ahol mindig és mindenkit szívesen fogadott. Időközben a fényképek is elkészültek. ] A borítékon hiába áll az igazi neve: j Bineje Mhamed Zsoma: „George” nincs I többé. HERÉNYI LASZLÖ I hogy közük a próbagyártás eredményét. A palackot gyártó berendezés egyébként .nagyon termelékeny; óránként négye ezer darabot állít elő, Tóth Páltól, a BVK műszaki igazgatóhelyettesétől megtudtuk azt is, hogy 'nem a vegyi- kombinátban készülnek majd a palackok, hanem a bőrfeldolgozó üzemekben, a palackozó automaták mellett, A próbaüzemelés során tér- mésztesen ott lesznek a vegyipari szakemberek, később azonban már csak az alapanyagot szállítja a vegyikombinát, a pincegazdaság üzemelteti a palackgyártó gépet. Az új termék formáját úgy alakítják ki. hogy a pincegazdaság jelenlegi töltőautomatái a műanyagpalackok töltésére is alkalmasak legyenek. A műanyag előnye az üveggel szemben már számos területen beigazolódott. Az üvegmosás köztudottan költséges és munkaigényes, a visszaváltott üvegek ide- oda szállításáról, raktározásáról nem is beszélve. Hogy a bor igen kényes, s érzékeny a tárolásra? A szakemberek azt ígérik: az élelmiszer tisztaságú műanyag palack nem károsítja majd boraink ízét és zamatét. O. E. a Járműjavító December 3. — városun felszabadulásának évforduló ja — tiszteletére a MÁ1 Járműjavító Üzem pártveze tősége, pártalapszervezetei nek szocialista brigádjai ré szére, vetélkedőt rendezett, i vetélkedőn 24 brigád indul' háromtagú csapatokkal. A teherkocsi-javító osztál; Petőfi Sándor kocsilakato szocialista brigád ja lett az el ső, a második helyre a tűzi kovács, míg a harmadikra i meo-brigád került. A helyezettek pénz- é, tárgyjutalmat, valamint ok levelet kaptak.
