Déli Hírlap, 1975. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1975-12-04 / 284. szám

500 milliót költ Borsod táppénzre III, a miskolciaké a szó Ez már tarthatatlan! Hu müemiek, legyen az! Képünk, egy bejelentés alapján, az Ady Endre utca 18. számú ház kapubejáratáról készült. Ebben a házban van a 106-os számú vas- és edénybolt. Évi forgalma 45 millió fo­rint, raktára két helyről, az üzletből és az udvaron át köze­líthető meg. A MIK a közelmúltban megtiltotta, hogy a gép­kocsik behajtsanak az udvarra. Az ok: a ház műemlék. Elismerem: Miskolc nem különösképpen gazdag műemlé­kekben. Védeni óvni szeretni kell azt, ami van. Szívesen idéz­ném a ház falán elhelyezett „Műemlék” tábla pontos szöve­gét, de nem tehetem, mert a néhány éves tábla olvashatat­lanná konoft A panaszló bolt azt kéri, hogy a teherautók továbbra is az udvaron rakodhassanak, hiszen így minden áruátvételkor be kell zárni az üzletet, az egyetlen szűk ajtó ugyanis lehetet­lenné teszi, hogy az árut másképpen behordják. Szívem sze­rint ellene szólnék az üzletvezetőnek, aki kér, és hivatkoz­nék megőrizni való értékeinkre, de lásd olvasó a képet: ez van. Ezt látni Miskolc egyik legforgalmasabb utcájáról. Alig hiszem, hogy legyen idegenvezető, aki erre az udvarra hoz­za majd a vendégeket. Gyászos szeméthalom, kis túlzással: valóságos emlékmű házi és bolti szemétből. Ráadásul, a kép tanúsága szerint teherautó is áll az udvaron. Az újságíró vi­szont azt is tudja, hogy magán-személygépkocsi is áll az ud­varon. Névről és arcról egyként ismerik a megyei Társadalom biz tositási Igazgatóság pénztáránál azt az alsózsolcai férfit, aki az idén már harmincháromszor (!) került beteglapra, s min­dig más-más „betegséggel”. Szinte kimerítette az orvosi le­xikont. S az idén — várhatóan — harmincnegyedszer Is tart­ja még a markát, ..részesedni” kíván Borsod 500 millió forint összegű táppénzéből. Ki hiszi el, hogy igazán beteg? Óra nélkül is rohan az idő... Igencsak leesett az áJlam, ami­kor október 15-én a VTMELUX Kossuth utcai részlegében kö­zölték velem, hogy öt hétre vál­lalják az órám javítását. Nem akartam hinni a fülemnek, de máris feltették a kérdést: itt ha­gyom, avagy sem? Másodpercek alatt kellett eldöntenem; vagy ve­szek új órát, vagy 100 forintos javítási költségért kivárom az öt hetet. A 100 forint mellett dön­töttem. Mikor nagy keservesen eltelt az idő, nem rohantam azonnal érte, jó néhány napot „ráhagytam” — Most van mun­ka alatt, négy-öt nap múlva néz­zek be ismét — mondták ekkor. Megint nem mentem a megje­lölt időben, egy egész héttel ké­sőbb kopogtattam be, hogy biz­tosra menjek. Tévedtem. Még mindig nem volt készen. Ha ilyen körülményesen vég­zik ezt a munkát, legjobb len­ne, ha levélben értesítenének: most már valóban mehetek az órámért. Szívesen fizetném a bélyegköltséget is. A. A. Miskolc Szívesen megtartanám November 20-ái. az esti órákban német boxerkutyát találtam a Győri kapui la­kótelepen. Azóta hiába fi­gyelem a lapok hirdetéseit, a gazdája eddig még nem je­lentkezett érte, de igazolt tu­lajdonosa átveheti: Kébel Istvánnénál, Győri kapu 64. UI/1. sz. alatt. ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SANDORNÉ TELEFON: 18-221 Az orvosok — mint a te­levíziós riportban is láthat- tuk-hallhattuk — maguk is elismerik, hogy a helyi „jó­ismeretségek”, az összefonó­dások nem kevéssé játszanak közre a táppénzigény növeke­désében. Sok a barátság alap­ján kiírt „beteg”. De igen sokan vannak olyanok is, akik kihasználják az orvosok túlterheltségét. (Magam is is­merek olyan vidéki körzetet amelv orvosára 12—14 köz­ség lakosságának egészség­ügyi ellátása tartozik. Meg­hallgatni sincs idő annyi be­teget!! A FORDÍTOTT BETEGLAP Dr. Borosi László, a Tár­sadalombiztosítási Igazgató­ság megyei vezetője hosszúra nyúlt beszélgetésünk során nem győzte hangoztatni: — Aki beteg — az beteg! Az megkap — és kapjon í? meg! — minden segítséget az egészségügyi intézményektől azért, hogy mihamarabb meg­gyógyuljon. De végre el kell jutni oda, hogy a csupán lógni, minden gondjukat-ba- jukat táppénzből megoldani akarók ne sorakozhassanak az orvosok által kiállított „csekkekkel” a táppénzt fi­zető pénztárak előtt. A táppénzhelyzet rendezé­sének alapelve ez. S ehhez kell igazítani az orvosok, az üzemek, az ellenőrző szervek, de az állampolgárok szemlé­letét is. Aki legtöbbet teheti, az az orvos, akinek rutint kell sze­reznie abban, hogy az eddi­gi gyakorlatnál bátrabban fordítsa meg a ...utinos be­tegeknél” a beteglapot. A formanyomtatvány hátlapjá­ra ugyanis nyugodtan odaír­hatja véleményét: potens a paciens. Vagyis képes a mun­kára. Vitatkozni sem kell, a „beteg” a dokumentummal a kezében kérhet további szak­orvosi felülvizsgálatot, ahol kiderül, hogy valós vagy ha­mis okkal kéri. INKÁBB FIZETÉS NÉLKÜLIT ADJANAK! Sokat tehet az üzem is. Üj- ra kell szervezni a munkahe­lyeken a beteglátogatási rendszert, amely — mióta a társadalombiztosítóm hárult a feladat — elsorvadt min­denütt. Nyilván úgy vélték: csinálja az, aki fizet. Csak­hogy ezt egyetlen szerv nem győzheti. 200—215 ezer táp­pénzest képtelenség végigel­lenőrizni évente, csak a biz­tosító ellenőreinek! Másként is sokat segíthet a munkáltató. Általában a köz­vetlen munkatársak tudják, hogy kinek kell okkal, ki­nek indokolatlanul a beteg- szabadság. Kinek betegség miatt, kinek lagzira, szüret­re. Az államháztartás min­denképpen olcsóbban úszná meg, ha a munkahelyeken iljen alkalmakra nkább fi­zetés nélküli szabadságot biztosítanának a kérelmezők­nek. KÖZPONTI INTÉZKEDÉSEK IS KELLENEK! És persze: központi intéz­kedések is kellenek. Megfon­tolásra ajánlott javaslatok mindenesetre már születtek. 'Ezek egyike az, hogy szélesí­teni kell az üzemorvosok táp- pénzelési jogát, s ezzel < ­időben szűkíteni a körzete­két. A javaslat abból a meg­gondolásból született: ha az üzemorvos felel az üzem dol­gozóinak egészségéért, legyen az ő kezében az elbírálás jo­ga is. Egy másik javaslat: a táp­pénz alapja ne a három utol­só hónap keretetének átlaga, hanem az egész évi legyen. Ez az intézkedés „kiszűrhet­né” a táppénzesek közül azo­kat, akik mindig olyankor „betegek”, amikor jelentősen felfut a kereset. Nem len­ne-e hasznos, ha a rövidebb ideig tartó táppénz-időszak­ra alacsonyabb, hosszabb be­tegség esetén magasabb len­ne a táppénz százaléka? Pél­dául: három-négy napos be­tegség után a kereset 60—65, több hetes vagy hónapos gyógykezelést igénylőknél 80 —85 százalék legven. S ugyancsak központi in­tézkedést sürget az orvoshi­ány megoldása is. Mert amíg túlterheltek orvosaink, min­dig lesz, aki kihasználja ezt. A végzett orvosok szükség, szerinti elosztása segítene. — Bulgáriában jól megol­dották ezt. A rendelet szerint az ifjú orvosok az egyetem­ről három évre az egészség­ügy szervei által kijelölt helyre mennek. Ha ott akar­nak maradni azután is. ma­radhatnak. Ha nem, pályáz­hatnak másfelé. Követendő példa lehetne nálunk is ez a módszer. Dr. Bórosi Lászlóval „Rajtunk múlik minden” Mi végre hát a tilalom? Megvallom, nem egészen értem. Ha valami műemlék, akkor legyen az, de bánjunk is úgy vele. Ha patkányjárta, szemétdombnak hagyjuk, akkor viszont ne hozzunk látszatintézkedéseket és szemérmesen takarjuk el íz „igazgató” meleg napja a járműjavítóban együtt sokan szimpatizálnak már ezekkel a gondolatokkal, javaslatokkal. Mert lassan mindenki rájön végre, hogy az amúgy is olvashatatlan táblát a ház falán. (bartha—kerényi) így, ahogy van — már tart­hatatlan a táppénzes-helyzet. (Vége.) Hansnrnnadrágert fizettem... December 2-án du. a Nyloi boltban vásároltam egy haris nyanadrágot és női fehérnemű! Otthon vettem észre, hogy a ha­risnyanadrág helyett egy pár ol csó — 18 forintos — fekete ho risnya van a csomagban. Miv már időm sem volt még azna visszamenni, de zárásig már ner­is értem volna oda, felhívtam őket telefonon, s elmondtam p esetet. A2t vártam volna, hogy elné­zést kérnek a tévedésükért és a jieslcges járkálásért. De nem ez történt. A vonal túlsó végén á bolti dolgozó közölte velem, Hogy: „Kicserélik az árut, ha módjukban áll!” Ugyan mi akadálya lebet an* iák, hogy az általam már kifi- etett, blokkal igazolható haris* lyanadrágot megkapjam? Megje- ryézni kívánom még, hogy a bolt saknem üres volt abban az idő- ontban, amikor én ott jártam. Pusztavári Tibor Miskolc, Marx Károly u. 2Ö. A MÁV Miskolci Jármű­javító Üzemében tegnap reggel a szokásosnál izgatot- tabban érkeztek az ifjú szakmunkások. Egy napra át­vették az üzem gazdasági irányítását és ellenőrzését. • BELEKÓSTOLTAK A VEZETÉSBE Az igazgatói szobában Ap­ró Lajos „igazgató” moso­lyogva fogad. A KlSZ-bizott- ság titkárának meleg napja van ma. Sorra érkeznek a telefonok, s minden kérdés­re válaszolni kell. » — Reggel párt vb-ülést tartottunk. Többek között az ifjúság helyzetéről, a KISZ munkájáról tárgyal­tunk. A gazdasági és társa­dalmi vezetés elégedett a munkánkkal, bár tennivaló most is akad bőven. A KISZ- bizöttság két „tanulóéve” si­keresen zárult. Tavaly első ízben, kísérleti jelleggel, ön- kormányzati napot tartot­tunk. A fiatalók belekóstol­hattak a vezetésbe, kipróbál­hatták, mit is kell tennie egy vezetőnek. A felelősségteljes megbízatást most is önkénte­sen és nagy lelkesedéssel fo­gadták. (Hogy milyen komo­lyan veszik ezt az üzemben, azt jól illusztrálja, hogy a tavaly beállított alkalmi mű­vezetők közül ma már hat fiatal került át állandó mű­vezetői beosztásba...) Az üzem dolgozóinak fele harmincon aluli. Komolyan veszik itt az ifjú szakmun­kások — lakatosok, esztergá­lyosok, kovácsok — ügyét. Az üzemen belül a szocialis­ta brigádok tagjainak segít­ségével sajátítják el a mun­ka fogásait. A műszaki tár­gyakból, anyag- és szakis­meretből is itt készülnek fel a tanulóévek idején. • NEM ALLHAT MEG A TERMELÉS — Tegnap 12 óra 30 perc­től gyakorolják a vezetést. Sem az igazgató, sem a fő­mérnök nem szól bele az irányításba — mondja Jám­bor József,, osztályvezető-he­lyettes”, aki tavaly még megbízott művezető Volt, ké­sőbb állandósították ezen s poszton. Az ..osztályvezető-helyet­tes" a KISZ-klubból érkezett, ahová az „új” párttltkár ösz- szehivta a KISZ-alapszerve- zetek titkárait. — Mindjárt az első fel­adat meglehetősén rázós volt. 21 ezer forint célprémium szétosztásában kellett részt venném. Bizony, nem egy­szerű a döntés. Én előnyös helyzetben vagyok, ismerem az embereket és munkáju­kat, hiszen két és fél éve, a vasútépítészeti technikum el­végzése óta a csarnok min­den munkaterületén dolgoz­tam. Örömmel veszünk részt az önkormányzati nap min­den munkájában. Nem áll­hat meg a termelés, 23 vas­úti kocsinak kell elhagynia ma az üzemet. • AHOL A KALAPACS CSATTOG A nagykovácsműhelyben az izzó vasak között állandó a robajszerű dörrenés, a lég- í kalapács hangja ez. Tiicsa János kovács nem ! éppen csendes munkahelyet ( választott magának. — Hárman vagyunk fiata- j lók a brigádban, Ma Veres ; Károly a művezetőm. Egyéb­ként ő is segéd, mint jóma­gam. Fél 6-kor, amikor fel­vettük a munkát, bejött a műhelybe, kezet fogott mind­annyiunkkal. Aztán kiadta a munkát. Ma szorítókapcso- kat kovácsolunk. Nincs ba­jom az idősebb kollégákkal, de a fiatalokkal mégiscsak jobban megértjük egymást. Tizenegy forint hatvan fil­lér az órabérem, állandóan délelőttre járok, elégedett vagyok a munkámmal. A fiatalok között akadnak né- hányan, akik „megszöknek” innen, de legtöbbjük három­négy nap múlva már visz- szatérne. Hiába, ez nem eso- koládégyár, meg kell fogni a munkát. Ez a mai nap csak egy a sok köziül. Ugyanúgy kell dolgozni, mint máskor, de valahogyan mégis más, , mert most minden rajtunk múlik. (varga) RADVANYI ÉVA Jó hír Lyukóbányáról Hőnyit (ürmeinek, mini a tűz előtt Mint ismeretes, szeptem­ber 2-án ismeretlen okból tűz keletkezett a Borsodi Széh bányák lyukói bánya­üzemében. A tűz megbéní­totta a termelést. Az elemi csapás azonban szerencsére érintetlenül hagyta a bánya legfontosabb részét, a há- romszámyú frontfejtést. A tűz így csak hatvannapos termeléskiesést okozott a bá­nyában. Egy segédalapvágat kihajtásával az egyik t'ront- hőmlokon már október eiső napjaiban, a másikon pedig november első hetében meg­kezdhették a rendszeres ter­melést. Egy újabb segédvá- jat létrehozásával a napok­ban a harmadik íronthom- lókon is megkezdődött a fejtés. Ezzel helyreállt a ré­gi termelési rend a szénme­zőben. A lyukói bánya ter­melésének zömét adó nárom- szárnyú frontfejtésen keddre élérték a tűzeset előtti, át­lagosan napi kétszáz vago- nos termelést. Alkalmazunk kohómérnököt, gépészmérnököt, villamosmérnököt, gyors- és ^gépírókat, továbbá lakatos,- hegesztő, csőszerelő, villanyszerelő szakmunkásokat, különféle munkára betanított és segédmunkásokat. Heti 44 és 42 órás munkaidő. Bérezés beosztástól függően, megegyezés» szerint. Munkásszállást, utazási kedvezményt, napi egyszeri kedvezményes étkezést, a vállalat üdülőiben üdültetést, a mű területén sportolási lehetőséget biztosítunk. Jelentkezés; a BORSODI ERCELQKÉSZITÓ MU munkaügyi osztályán, Sajókeresztúron. t

Next

/
Thumbnails
Contents