Déli Hírlap, 1975. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1975-12-03 / 283. szám
*- a Hejöcsabai Cementgyár hatkilométeres szállítószalagjának acélszerkezetét is a FÉMMUNKÁS Vállalat kollektívája készítette. (Kerényi László felvétele) Könnyüacél-szerkezet Mínusz 52 fokban is helytálltak A Fémmunkás Vállalat miskolci bemutatkozása A miskolci Technika Házában tegnap kiállítást nyitott a kecskeméti Fémmunkás Vállalat. A tablókon, a képeken bemutatják az általuk kifejlesztett könnyüacél- szerkezetes építési módszerrel készült beruházásokat, s láthatjuk a jövő terveit is. Ez utóbbiaknál rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy az elmúlt évben létrejött szerződés alapján a gyár megvásárolta a FILOB- rendszert. Ennek honosítását az Iparterv végzi, s a jövő év végéig be kell fejeznie. A tíz egynéhány éves vállalat kezdetben az építőipar épületlakatos-igényeit elégítette ki. Ma már nyolc egységgel — ennek fele vidéken, fele a fővarosban tevékenykedik — a könnyűszerkezetes kormányprogram törzsvállalata lettek. Ebben az évben először érik el a kormányszinten eléjük kitűzött célt: százezer negyzetméter ipari csarnokrendszert készítenek egy év alatt. El kell oszlatnunk egy téves hiedelmet — s erről őszintén szólt tegnap a kiállítás megnyitásakor az ÉTÉ miskolci csoportja számára tartott előadásában Csizmadia Lajos, a vállalat főosztályvezetője —, éspedig azt, hogy a könnyűacél-szer- kezetes építési mód nem olcsóbb a hagyományosnál. Az előnye abban rejlik, hogy a kivitelezési idő lényegesen rövidebb, a helyszíni kivitelezés egyszerűbb, s a jelenlegi munkaerőhelyzetben nem elhanyagolható, hogy lényegesen kisebb élőmunkaráfordítással készíthetők el a beruházások. A vállalat könnyűacélszerkezetes csarnokai nemzetközi elismerésre is szert tettek. Uszty-Ilimszkben KGST-beruházás keretében cellulózgyárat építenek. A meglehetősen szélsőséges szibériai időjárási viszonyok között felépülő egység csarnokszerkezeteinek többségét a kecskeméti cég szállítja. A különleges körülmények különleges szerkezetet is igényelnek. A hőmérséklet általában mínusz 40—mínusz 52 fok között van. Az eddig elkészült épületük elnyerte a szakemberek tetszését, így nem csoda, hogy jövőre további négy csarnok és két kereskedelmi szolgáltatóház építését rendelték meg a szovjet. partnervállalat vezetői. T. Z. Cikkünk nyomán Műszeres vizsgálatokat végeznek a Gőzön utcában November 13-i számunkban foglalkoztunk a Gozon Lajos utcának a temető előtti szakaszán levő útkanyarral, ahol az utóbbi időben sorozatosan közlekedési baleset történt. A Lenin Kohászati Müvek betonkerítését szinte „menetrendszerűen” ütötték át az útról kisodródó gépkocsik. Egyik olvasónk levélben kérte, közöljük a szakemberek véleményét: ők miként vélekednek az említett útkanyarró). amely szerinte „technikailag büntetendő módon” van megépítve. Az út kifelé lejt, ezért sodródnak ki az erre haladó gépjármüvek. Kiss István, a KPM Közúti Igazgatóság forgalmi- technikai osztályának vezetője a következőket mondotta : — Az említett útszakasz az LKM hatáskörébe tartozik. Megvizsgálva a pályát, elmondhatom: célszerű lenne alaposan felülvizsgálni a Gőzön Lajos utca ezen szakaszát — többek között az autóbuszmegállók elhelyezését is Ismerve a környezetet, azt mondhatom, ezen a sűrűn beépített területen meglehetősen 'nehéz lesz az esetleges korrigálás. Jeney Zsigmond, a Lenin Kohászati Művek épületkarbantartó gyáregységének főmérnöke: — Ismerjük a problémát és régóta foglalkozunk a megoldassa!. Sajnos, nem állnak rendelkezésünkre olyan műszerek, melyekkel a 25—30 éve elkövetett esetleges építési hibákat pontosan felmérhetnénk. Felkértük a tervező irodát, vizsgálják meg, valóban „lóg-e” ez az útszakasz. A közlekedési rendészettel is konzultáltunk az ügyben, hogy az említett út- kanyar elé figyelmeztető KRESZ-táblát helyezhessünk. A felkiáltójel általános óvatosságra figyelmeztet — eb- Den benne van a kicsaiszás veszélye is. Az eddigi tapasztalat az, hogy a sebességkorlátozást nem vették figyelembe az itt kisodródó gépjárművezetőik. Nem al- kalmazlkodtak az útviszonyokhoz. A most folyó műszeres felmérés eredménye alapján döntünk arról, mit kell tennünk a további balesetek megelőzése érdekében. V. R. Csillagászati szakkör Élet a Földön kívül. Ez lesz a címe az Uránia Csillagvizsgálóban ma délután 5 órakor kezdődő előadásnak. amelyet a kezdők számára szervezett csillagászati szakkör tagjainak rendeznek. A városfejlesztésről A várospolitika, a város- fejlesztés a fiatalokat is érdeklő téma. A KISZ Miskolc városi Bizottságának kezdeményezésére erről tart előadást ma délután fél 4- tól a Molnár Béla Ifjúsági és Űttörőházbam Varga Zoltán, a KISZ Miskolc városi Bizottságának titkára. Szovjet katonákkal találkoznak Városunk felszabadulásának 31. évfordulójáról az úttörők is méltó módon emlékeznek meg. Szinte valamennyi úttörőcsapat ünnepélyes csapátgyúlést tart a mai napon. A Molnár Béla Ifjúsági és Üttöróháztoan ma délután 3 órától rendezik meg a szovjet katonák és a miskolci úttörök találkozóját, amelyen városunk úttörőcsapatainak legjobb munkát végzett pajtásai vehetnek részt. Művészbarátok összejövetele Baráti összejövetelt rendez pénteken este 7 órától a Miskolci Művészklub művészbaráti társasága. A 'klub tagjai kamarazenét hallgathatnak, s Zoltán Sárának, a Miskolci Nemzeti Színház színművészének előadásában ismerkedhetnek meg dr. Végvári Lajos művészettörténész szatírájával, A kép komédiájával. léma: az energia- gazdálkodás Miskolci szakember előadása Egerben A Csepel Autógyár 3-as számú egri gyára volt a színhelye nemrég annak a tanácskozásnak, amelyet a Miskolci Körzeti Energiafelügyelet rendezett a Heves megyei vállalatok műszaki vezetői és energetikusai részére. Az egybegyűlt szakembereket Pálinkás Ferenc, a miskolci felügyelőség vezetője tájékoztatta az energiagazdálkodás időszerű kérdéseiről. Az előadást eszmecsere követte, majd a részt vevők megtekintették a vendéglátó gyár termelőegységeit, ahol a gyakorlatban szereztek tapasztalatot az energiagazdálkodás helyzetéről. Két újságcikk Előttünk a regi újság, á régi vezércikkel. Mikor magunk elé tesszük a túlfűtött szobában, első gondolatunk ez: vajon hányszor fújt tenyerébe a cikkíró Fazekas György, míg ez a kolumnányi írás elkészült? Hajlamosa^ vagyunk azt hinni, hogy didergő tintás ujjakkal rótta a sorokat. De nem ez a leglényegesebb. Tény — ezt nemcsak a korabeli közlemények, hanem az élő emlékezet is bizonyítja —. hogy a város fázott akkor, de bizton bízott. Pedig a Szabad Magyarországnak 1945 decemberében már száz pengő volt az ára és, hogy ezer vagon so érkezett a fővárosba — amiből jegyre a miskolciak is kaphattak —. az egyik szám legjelentősebb belpolitikai közleményeként jelent meg. Ám már eltelt egy esztendő a város felszabadulása óta. A hajdani vezércikk írója már érzi a hatalmas történelmi. társadalmi változást. Nagy dolog ez? Ítélje meg a mostani olvasó. Só ugyan már van, vagy,lesz karácsonyra, de a Rima-vezérek szabotálása miatt éhínség fenyegeti Özd dolgozóit, a nemzetgyűlés elnöki székében Nagy Ferenc ül, aki ugyan ekkor még a Szovjetuniót élteti, a magyar kommunistákat azonban aligha téveszthette meg... Még nem népköztársaság az államformánk. Ilyen körülmények között szkeptikus is lehetne az újságcikk írója. Csakhogy ezt a lapot kommunisták írták, akik már a Szabad Magyarország első számában Adyt idézik: „Üj várak épülnek...” S most a nagy évforduló közeledtével ismét Adyval fejezik ki örömüket és optimizmusukat: „Üj szemek, új arcok kacagnak az égre ...” 1945 óta éppen harmincegy alkalommal ültek le ünnepi „vezért” írni politikusok, zsurnaliszták ebben a városban, de az első cikkíró töretlen hitét — vagy ha úgy tetszik: marxista jövőszemléletét — aligha tudták, tudjuk megközelíteni. Nincs is más óhajunk az ünnepen, mint, hogy — nosztalgiák nélkül — próbáljuk érzékeltetni: mit jelentett az a 31 évvel ezelőtti történelmi esemény, melyet lpvegek sortüze köszöntött Moszkvában. Nein, nem azt akarjuk megismételni, hogy a két világrendszer közötti ideológiai harcban mit jelentett, hogy mekkora volt a katonai, katonapolitikai jelentősége, miként rántotta egy mag köré a progresszív erőket. Mi csupán mindennek arról a következményéről szólunk, mely személy szerint érintett bennünket. Arról, hogy W. Éva letéphette a sárga csillagot, arról, hogy a silentiumos színész ismét színpadra léphetett, hogy a pereces! szerszámlakatos megsikálta a kezét, a csúnya repedéseket bekente ricinusolajjal, s jelentkezett az egyetemre. Hogy száz kilométerrel odébb ugyanígy gondolkodott egy libapásztor, aki azonban még a kezét se mosta meg. úgy lépett a kollégium épületébe. Tán el is zavarják, ha „véletlenül” nem épp Váci Mihállyal találkozik. Csakhogy akkor tele voltunk ilyen véletlenekkel. A szépre, jóra éhes munkás- és parasztgyerekek mindig Vácikkal és Gobbi Hildákkal találkoztak. Azok pedig, akik fegyvert akartak fogni az új rendszerért, munkás- és földmunkás-kapitányok kezébe tehették le az esküt. Hogy mindez miként következhetett be, hosszan szólva, tudományosan magyarázva, csak az országos fórumokon mondták el. Az emberek egyszerűen fogalmaztak: Szovjetunió ... felszabadulás ... Soha ne feledjünk, hogy a felszabadulás kezdetben ezer meg ezer piciny örömet jelentett. Egy karéj fekete kenyeret, néhány mosolyt, amit gyerekeink felé küldtek a szovjet katonák. A gyárak, a kohók, a teljesített világformáló tervek csak később következtek. Az a régi cikkíró mindezt előre tudta. Mégsem a kohókról, erőművekről beszélt, mikor a só hiányzott legjobban a miskolciak leveséből. Csak azt mondta: az út, számtalan akadályon keresztül a magyar dolgozók jobb életsorsa felé vezet. Az elmúlt három évtized alatt fényévnyi távolságokat jártunk be. Most sem mondhatunk mást. Hogy mit jelent ma a jobb életsors? Ezt egy egészen friss újságból olvashatjuk: „Az ötéves terv időszakában... a lakosság reáljövedelme 18—20 százalékkal, a munkások és alkalmazottak reálbére 14—15 százalékkal növekedjék... És a számtalan akadály? Az akadályok más minőségűek, mint a felszabadulás első évfordulóján. DE! „A munka szerinti elosztás elvének következetes érvényesítésével ösztönözni kell a nagyobb teljesítményekre, a hatékonyabb munkára.” — A túlfűtött szobában forgatjuk a két napilapot; az el- sárgultat, meg a frisset. A két kommunista újság igazságai egymásra kopírozódnak. Azt a régit nem is értenénk, ha nem olvasnánk a mait, s így van ez fordítva is... • • üdvözlet Moszkvából Miskolcra Azon a területen valamikor sólyommal vadásztak a cárok, ahol Moszkva környékén, a Kirov kerülétben az első ötéves tervek idején felépítették az akkor ('-veti ütmek számító üzemel, a keményötvözetek kombinátját, amely most egy forradalmárnak, a gyár első igazgatójának, Szolovjov- nak a nevét viseli. A gyár termékeit szinte minden fémmegmunkáló üzemben, bányában, a szénhidrogén-kutatásban használják szerte a Szovjetunióban, él a világ számos országában, közöttük hazánkban is. Alekszandr Sztyepanovics Novgorodov, a gyár ötvenéves igazgatója látogatásom alkalmával elmondotta, hogy a Nagy Honvédő .Háború idején a kombinát egy részét Szverdlovszkba telepítették át, az itt maradi gépeken pedig különleges páncéltörő lövedékeket gyártottak Moszkva védelmére. Az igazgató kíséretében bejárhattam az érdekes gyárat. A munkagépek, kemencék mellett nem mindennapi emberekkel találl óztam. A kísérleti üzem laboratóriumában ismerkedtem meg .fólia Afannszjeva Gorot- kovával, aki amikor megtudta, hogy Miskolcról jöttem, elsírta magát. A háború jutott eszébe ennek az őszhajú, de fiatalosan csillogó szemű asszonynak, aki mint ápolónő Járta be Furóna orszáeútjaít a 2. Ükrán front kötelékében Szibériából indulva, Magyarországon keresztül Prágáig. — Hadosztályunk Szibériában alakult a háború legnehezebb napjaiban — kezdte emlékezését Júlia Afanaszjeva — Voronyezsnél estem át a tűzkeresztségen, ahol legelőször találkoztam magyarokkal. sokat szenvedeti, sebesült, fagyási sériiléses magyar hadifoglyokkal, akikről éppenúgy gondoskodtunk, mint saját katonáinkról. Ekkor tudtam meg, hogy nekünk nem ök az igazi ellenségeink, hanem a német fasiszták. Nehéz harcokat vívtunk Magyarországon is. Tábori kórházunk először Debrecenben volt; 1944 decemberében, ahogy a front haladt előre nyugat felé, átköltöztünk Miskolcra, egy szép palota ba. Itt közbeszóltam, es mondtam neki, hogy valóban. Palotaszálló a neve annak az épületnek, amely Miskolc közelében. Lillafüreden van. — Sok volt a sebesültünk — folytatta az egykori ápolónő —, hiszen nehéz harcokat kellett vívni a Miskolc—Budapest közötti főközlekedési ut és vasút elvágásáért és a hegyek, erdők fasisztáktól való megtisztításáért. Jól emlékszem. hogy az Önök városának öntudatos munkásai egy Komitéba tömörülve, segítettek a harcokban és később tábori kórházunk ellátásában is. Rendszeresen vadásztak a hegyek erdőségeiben, s így került a sebesültek asztalára az akkor csemegének számító többféle vadhús. Itt ismét közbeszóltam és elmondottam. hogy a MOKAN-komité emlékét méltó módón ápoljuk szülővárosunkban ugyanúgy, mint a városunk felszabadításáért elesett szovjet hősökét. — Arra is emlékszem — mondotta Júiia Afanaszjeva —, hogy egy zenekar rendszeresen adott koncerteket tábori kórházunkban, így is enyhítve scbesültjeink fájdalmát, elősegítve gyógyulásukat. Azonnal közbe kellett szólnom! Mondtam, hogy ez a zenekar a perecesi bányászok fúvószenekara volt. és hogy kisdobosaként én is ott voltam ezeken a hangversenyeken. Talán pontosan ö volt az a csinos, fiatal ápolónő, akit azóta sem feledek, mert kilónyi kockacukrot kaptam tőle az egyik hangverseny végén... — Lehetséges, hogy én voltam, lehet, hogy társaim közül más — mondta beszélgető partnerem. — Hihetetlen dolgokat produkál az élet. Nem sok mindenre emlékszem az Önök városából, hiszen azok nagyon sötét és hideg napok voltak. Ügy tudom, Miskolc azóta az ország második legnagyobb városa, ‘remélem, ennek megfelelően szép és nazdag is. Szívesen ellátogatnék Önökhöz. Ha személyesen nem, legalább így megragadom az alkalmat, hogy üdvözöljem az Ön szülővárosának, Miskolc- nak dolgos népét... ORAVECJANOS
