Déli Hírlap, 1975. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1975-12-30 / 304. szám
) ¥ Milyen volt? Es milyen lesz? Én vár te vársz ő vár Ma déltől még másfél napunk van a meghatottságig, két és fél napunk a józa- nodáshoz, a lig valamivel több az évet kezdő első munkanapig, amikor minden más lesz, hiszen egy éjféli fogadalommal mind megváltozunk és... És? Kérem, a három pont helyére kívánkozik, amit én várok, amit te vársz, amit ő vár 1976-tól. Csinos, fiatal, ám ha az „Angyal ’’verekedne a járdán, akkor se nézne oda. Sz. Lászlóné villamost vezet. (Az „SZ” költött betű, de miért vitázzak én a férjjel?) — Mit várok? Ne nevessen ki, de valami olyat, hogy változzanak meg itt Miskolcon a férfiak, ugyanis, ha este vezetek, akkor minden magányos férfi az első peronon akar felszállni. És amikor hazamegyek, az utcán őzikének érzem magam. Főidényben, amikor mindenki vadászhat. Keresek én annyit, mint a legtöbb közülük ... 1975 a nők nemzetközi éve volt. 1976 a férfiak megváltozásának éve lehetne? Sz-nének különben egy négyéves kislánya van. — Egy kisfiúról beszélünk ff A „tapintatos” ceruza. sör nem lesz több, de ha várhatok valamit az új évtől, akkor azt várom, hogy szilveszter után ne egy ember igyon tíz üveggel, hanem tíz eggyel-eggyel. És természetesen azt is, hogy ez az egy üveg vagy kettő jól is essék ... Következzék most néhány nagyort rövid válasz. A körzeti orvos: (Kerényi felv.) 1 yennek mondtak. Ha ezer disznó kell, akkor legyen ezer, ha ezer van, akkor bfrja el a szalag az ezret. A többi várás már jön magától ... A gépkocsivezető: — KRESZ-t tudó gyalogosokat. A gyalogos: — Gyalogost tisztelő gépjárművezetőket ... Miskolci mérnökük munkájával r Dj köntösben a nyíregyházi városközpont (Tudósitónktól) Kevesen tudják, s még a nyíregyházi honatyák is meglepetéssel konstatálták, hogy Nyíregyháza lélekszá- ma már 1975-ben elérte az 1990-re tervezett 90 ezret. Otthonra 'élt iparágak A nagyfokú urbanizáció, a lakosság számának ■ gyors gyarapodása azonban csak az egyik oldalról magyarázható a népszaporulattal, amely itt közismerten magasabb az országos átlagnál. A lakosszám hirtelen felduzzadásának másik összetevője az a következetes ipar- telepítési-feilesztési politika, melyet a kormány tudatosan végzett az utóbbi években Szabolcs-Szatmár megyében és annak székhelyén. Csupán a most véget érő tervidőszakban olyan iparágak honosodtak meg Nyíregyházán, mint a papíripar, a gépgyártás, az elektroakusztikai felszerelések gyártása, s még sorolhatnánk tovább. A Nyíregyházán otthonra lelt iparágak munkásai a fáradságos ingázás helyett zömmel a városba költözést választották... Lakásokra — sok lakásra —, üzletekre, szolgáltató létesítményekre volt tehát szükség. Az új lakótelepek, lakónegyedek megvalósításához tervezői segítségre szorultak a nyíregyháziak. A Debreceni Tervező Vállalat kollektívája vállalta, hogy megtervezi a megyeszékhely új, 3500 lakásos lakótelepét. Az 1971-ben kezdett kivitelezési munkálatok eredményeként ma már több mint 2000 otthonba költözhettek be az új tulajdonosok. Időközben sürgetővé vált a város központjának felújítása, bővítése is —, de úgy, hogy a történelmi, jellegzetes városmag változatlan maradjon, s az új létesítmények esztétikailag is beilleszkedjenek a centrum megmaradó épületeibe. A városközpont új köntösbe öltöztetését a miskolci ÉSZAKTERV szakemberei vállalták el. 184 lakás és sok epyéb... így lettek tervezői a miskolci mérnökök a megye- székhely központjában épülő 79 lakásos „albérlők házának”, az attól nem messze levő, s már végleges formájában is kivehető Szabadság téri 32 lakásos háznak. Ez utóbbi földszinfjén helyezik majd el az Állami Biztosító járási-városi fiókját. A legnagyobb feladatot bizonyára annak a lakótömbnek a megtervezése jelentette, melynek kivitelezési munkái —a szanálások miatt — csak a jövő évben kezdődnek meg. A lakóépületben, a modern összkomfortos lakások mellett a földszinti részen ABC- áruházat, új IBUSZ-irodát és vendéglátóipari létesítményeket is terveztek a miskolciak. Tervező, ini'a’áratban Szabó Sándorné, a Szabolcs-Szatmár megyei Beruházási Vállalat — NYlRBER — „városközponti referense” elmondotta, 'hogy a közösen végzett, munka során nagyszerű kapcsolatok alakultak ki a miskolci és a „hazai”, a nyíregyházi szakemberek között. Tóth István miskolci tervező például az utóbbi hetekben ingajáratban közlekedik Miskolc és Nyíregyháza köz'ótt, hogy a helyszínen tervezői művezetéssel segítse a kivitelező és beruházó cég munkáját. Mert ugyancsak termékeny az együttműködés a kivitelező megyei állami építőipari vállalattal is. A nyíregyháziak örömmel szemlélik városuk központjának újjászületését, amelyben nem kis része van a miskolci mérnökök munkájának. KALENDA ZOLTÁN sokat... — Csikó gyerek voltam, amikor tréfából kezembe adták a légkalapácsot. Görcsbe ment a Vártám. NeVet-" ték. Ma, ha kell, 10 órát is dolgozom vele. Utat építeni nem szelíd dolog. No, láttam a televízióban egy műsort. Egy gépet mutattak, ami úgy szedi a betont, mint az árokásó gép a földet. Tizenhatodik éve dolgozom. Most kezdjük azt mondani, hogy kevés az ember. Gépeket várok, okos gépeket... Skultéti Lajosnak egykor görcsbe ment a válla. Szeretné, ha a fiát már any- nyit se nevetnék ... — Ha felvesznek egyetemre, akkor még válogathatok. Tetszik tudni, már most protekcióért szalad a család, de csak annyi van, hogy megtudjuk majd, hogy hova hányán jelentkeznek. Melyik szak éri meg ... — Ha nem sikerül? — Nem tudom ... E tizennyolc éves vallomásához nincs mit hozzátenném. Túl fiatal e világ, hogy illene haragudni rá. Ha sánta is, csak sajnálni lehet. Kedvünkért ír a dolgozók- j tói kapott ceruzával Hosszú =] István, a bocsi sörgyár igaz- : gatója: — Az ajándékozók azt i szeretnék, hogy ez a toll ’ vastagon fogjon. Elárulom, i hogy én is ... — Ez több sört jelent? — Megígérte, hogy nem kérdez egészen komolyat. Mi teljes kapacitással^dolgozunk és nem is rosszul. A Till redőny A Borsodi Vegyikombinát szekszárdi gyáregységében j túlteljesítették az idei ter- j vét: a kitűzöttnél ötmillió- S val több, összesen százhúszmillió forint értékű műanyagredőnyt, ajtót és falburkolatot készítettek, kétszer annyit, mint az előző i esztendőben. * — Sok olyan beteget, aki biztosan gyógyul és kevés olyat, aki súlyos esetnek mondja magát, de nem is beteg... A beteg: — Olyan orvosokat, akik meg is hallgatnak, akiknek elmondhatom: a múltkor is folyt rólam a víz és remegtem. Igaz, hogy van egy kis szőlőnk, azt nyitni kell, permetezni kell, a bort meg kóstolni kell. Egy-két napot jövőre is megérdemel a dolgozó ... Egy művezető: — Mi mindig olyan ütközőpont voltunk a főnökség és a munkások között, de jövőre már kevés lesz csak végrehajtani. Én kérem, ötletkézbesítő lennék legszívesebben ... Egy szakmunkás: — Nézze, mi kaptunk egy csodálatos kombinátot. Ez jó. Én már csak azt várom, hogy olyan legyen, amiA gyalogos Vereczky Béla esztergályos, s innen visszafelé a nyilatkozók Karczagi Ferenc, Kovács András, Forintos Béla, név nélkül, „beteg” jeligével nem tudom ki, és dr. Fehér András körzeti orvos volt. Mindehhez: én tudom, hogy egy mondatban nyilatkozni nehéz. Ki vár sokat, ki keveset? Tizenegyedikként - idézem Fekete László felszolgálót: — Van egy hatéves fiam. Közben lett ház, lett kocsi. Most egy bogárfekete húgot akarnánk... Tizenkettedikként, a jövő év végéhez mondom el, hogy a várás csak a szándékok kishúga. A báty? Azok jórészt mi vagyunk magunk. Nőjön hát 1975 kishúga nagyra, hiszem, hogy aiki jót várt, az jövőre nem a most elmondottakat ismétli majd. BARTHA GÁBOR A gólpcsaládok esélyei » Lipcse körzetében 1974- ben is szaporodtak a fehér gólyák. 1935—1936 óta most költött a legtöbb gólyapár, és ebben az évben növekedett fei abszolút számban is a legtöbb utód. Ügy tűnik, hogy ismét sikerül majd betelepíteni a gólyákat. Feltűnő, hogy sok gólyapár villanyoszlopra próbálja építeni fészkét. Az ilyen vállalkozások azonban nem túlságosan sikeresek, A mezőgazdasági művelés módjában bekövetkezett változások kedvező fejlődési feltételeket biztosítanak a gólyáknak. Sínen vagyok Irány Miskolc, Tiszai pályaudvar, na gyerünk!... Elindulunk. Én és az'optimizmus. A vonat még áll, de már alig éil o lábán. Belém botlik egy részeg. Alig áll a lábamon. Képembe lehel. Egészségemre! A szűk folyosón egy hatalmasan kövér hölgy közeledik. Kitérni lehetetlen. Végigtol az egész szerelvényen, közben beszélgetünk. Kedvesen megkérdezi: „Hová, hová?” „Mindig csak ön előtt!” Végre megszabadultam tőle! Az utolsó ajtón kiestem. Megy a vonat. Rajta a táskám. Rajtam az idegbaj. Hál’ istennek, utolérem. Felugrok, segítő kezek nyúlnak felém, ennek ellenére felszállók. Hurrá! Megvan a táskám! Csak azt tudnám, hogy hol? Hozzálátok a módszeres nyomozáshoz. „Nem láttak egy táskát?” Többen tolvajt kiáltanak, majd űzőbe vesznek. Futás. Valamiben felbotlom — a táskám. Felkapom és beugrók egy WC-be. „Foglalt!” — szólal meg alattam az a bizonyos kövér hölgy. „Nem tesz semmit, én ráérek!” Megáll a vonat. „Amíg a vonat az állomáson tartózkodik, addig szigorúan tilos!” Nem baj. azért kezet lehet mosni. Törülköző nincs, még szerencse, mert viz sincs. Marad a szappan. Eh. mégsem marad! Zsebrevágom, aztán irány ülőhelyet keresni. „Bocsánat, van itt egy szabad hely?” „Akár kettő is” — felelik és kilöknek. Tovább megyek. „Bocsánat, van itt egy szaba)l hely?" Arrébb húzódnak. Most már nincs. A harmadik fülkében végre megengedik, hogy leüljek. Közvetlenül az ablak mellé. Kívülről. Odakint annyi hely van, amennyit csak akarok. Élvezem a sebességet. mehetünk vagy úgy óránként... Végre leszáll egy utas, annak a helyére beülhetek. Valaki benyit. „Bocsánat, van itt egy szabad hely?” ,Mindenki rám néz. Rám nézve ez kínos. Végül megoldódik a kérdés, mindnyájunknak jut hely, mert én — csakhogy mentsem a bőröm — saját ölembe ülök. Kicsit elbóbiskolhattam. Arra ébredek, hogy a fülkében komoly kártyacsata dúl. Vadul verik a hátamat, ugyanis én vagyok az asztal. „A fene egye meg — morog valaki —. fordítva szerelték ide ezt a hamutartót!” És igyekszik visszacsavarni a fülemet. „Ember! Mit csinál?” — súgom oda neki. „A makk ásszal induljon!” A hamutartómhoz hajol, és finoman rendreutasít: ..Kibic kuss!” Sértődötten elhallgatok. Csak az szerez némi elégtételt, hogy a pasas elbukja az ultiját. Ügy kell neki! Mért indult a makk ásszal? Bejön a kalauz. Rögtön szemet szúrok neki, amikor a jegyeket kéri. „Az asztalért pótdijat kell fizetni! Kié?” „Az enyém!” — bukkan fel az ajtóban a megszokott kövér hölgy. A Tiszáin már együtt szállunk le. összeillő pár vagyunk. Egy asztal és egy ruhás- szekrény. (szabados) Hop lesz o liázíelif elül totster? Zuglóban megtalálták a kérdésre a feleletet: házmes. terképző tanfolyamokat szer. veztek a házfelügyelők részére. A rendhagyó „szemesztereket” a XIV. kerületi Ingatlankezelő Vállalat kezdeményezte, amelynek igazgatója. Kis Tibor elmondta: a tan. folyamok célja, hogy a ház- felügyelők elsajátítsák a különböző szakipari munkák alapvető fogásait, amelyeket azután a házon belül adódó javításoknál hasznosíthatnak. A tantárgyakat a lakóépületekben leggyakrabban előforduló hibák alapján válogatták össze. így műhely-foglalkozásokat tartanak például vízvezeték- és villanyszerelésből, tetőfedésből, lakatos, és asztalosipari munkákból, valamint üvegezésből. A felvonók szerkezetéről és kezeléséről külön órákat adnak. A képzett házfelügyelők megjavítják a csöpögő csapokat, értenek a villanyszereléshez, a háztetőkön — ha szükséges — pótolják a cserepet, megjavítják a rossz, meglazult zárakat; ajtókat, ablakokat igazítanak, ablakot üvegeznek, csempét ragasztanak. A kerületben eddig több mint 200 házfelügyelő vizsgázott s kapta meg az erről szóló „bizonyítványt”. S már az első tapasztalatok szerint a házfelügyelők házmesternek is beváltak: jól dolgoznak, a tanfolyamokon szerzett isme. reteiket jól hasznosítják. A lakók megelégedésére szakszerűen és gyorsan végzik a rájuk bízott kisebb-nagyobb javítási munkákat. Ahol házmester a ház felügyelője, oda az eddiginél jóval ritkábban kell segítségül hívni az Ingatlankezelő Vállalatot. JUT/* 4c Háznál rozsdátlanít... Útnak indult az ország első mozgó korrózióvédő állomása. A KSZE — a szekszárdi kukoricatermesztési rendszer — a partnergazdaságoknak végzendő új szolgáltatásként gépkocsiba épített berendezéssel végzi a nagy értékű gépek, kombájnok, traktorok, veíögépek, ekék, egyéb munkagépek és alkatrészek korrózió elleni védelmét. (Gottvald Károly felvétele)
