Déli Hírlap, 1975. november (7. évfolyam, 257-280. szám)

1975-11-29 / 280. szám

Kongresszusra készülve • ■ Ülésezett az ifjúsági munkabizottság Tegnap délután, Koszti La­jos elnökletével, Ülést tartott a városi pártbizottság mellett működő ifjúságpolitikai mun­kabizottság. Tagjai szóbeli tájékoztatót hallgattak mega Miskolc városi KlSZ-szervck- nek és -szervezeteknek a KISZ IX. kongresszusára való felkészülési tervéről, s meg­vitatták a városunk szak­munkástanuló ifjúságának helyzetéről készített jelentést. Fülöp Péter, a KISZ városi bizottságának első titkára tájékoztatójában elmondotta, hogy a KISZ IX. kongresz- szusát megelőzően ország­szerte újjáválasztják az ifjú­kommunisták vezető szerveit. Miután a szervezeti szabály­zat jelentős módosításokkal kerül a IX. kongresszus elé, a városi vezető szervek fel­adatai lényegesen megnöve­kedtek. Az előkészítés idő­szakában ugyanis meg kell oldani a szervezetek decent­ralizálását, emellett az új szabályzat szerint minden olyan egységben, ahol kettő vagy ennél több szervezet dolgozik, irányító bizottságot kell létrehozni. (A KISZ vá­rosi bizottságának feladataira kedden tartandó ülésük után visszatérünk.) A munkabizottság tagjai elfogadták azt a jelentést, amely városunk szakmunkás- tanuló ifjúságának helyzeté­ről szól, s amelyet a városi pártbizottság végrehajtó bi­zottsága december 23-i ülé­sén tárgyal meg. E jelentés négy munkacsoport összehan­golt munkájának eredményét foglalja egybe. Részleteiben vizsgálták a szakmunkásta­nulók képzési lehetőségeit, a képzés tárgyi, technikai és emberi feltételeit, a szakmát tanulók élet- és munkakö­rülményeit, szociális és kul­turális helyzetét, valamint a tömegszervezetekhez való vi­szonyukat. Külön foglalkoz­tak a beiskolázási gondok­kal. Tartoznak 680 családnak „Most azon gondolkozunk, hogy a szövetkezetnek nagyobb összeggel tartozókat felkérjük: szakmájuk szerint bizonyos munkákat végezzenek el, ezzel is csökkentve a tartozásu­kat ...” A fenti mondatot egy lakásszövetkezet elnökének beszá­molójából írtam ki. Ha egy adósról, ha kis összegekről lenne szó, akkor az ember elsiklana a mondat felett, de még csak nem is egy szövetkezet gondja ez. Szinte valamennyié. A miskolci Herman Ottó lakásszövetkezetnek például nem is régen még több mint kilencvenezer forinttal tartoztak a szövetkezet tagjai. Volt, aki tízezer forintot megközelítő összeggel, olyan időpontban, amikor a szövetkezetnek is anyagi, kifizetési gondjai voltak. Különböző peresítési eljá­rások után a tartozás harmincezer forint alá csökkent. Hány felszólító levelet írtak, hány tárgyalást tartottak, hány ember dolgozott teljesen feleslegesen? Sok. És ezt a társadalom fizeti, a szövetkezet tagjai fizetik, vagy legalábbis előlegezik az adósoknak, akik nyugodt lelkiismerettel tar­toznak, hiszen ők tulajdonosok, meleg lakásban élnek, saját kulcskarikájukon fityeg a kulcs. Ez a „tartozik” oldal. A követel? Ha a lépcsöházban kitörik egy ablak, ha egy­szer nincs víz, ha akadozik bármelyik szolgáltatás, ezek az emberek teli torokkal szidják a világot, a szövetkezetei, az építőipart. A „követel” oldalon vannak az összes elvárásaik, hiszen az igényeik együtt nőnek a többiekével. A gyengébb szivüek most azt mondhatják: az adósoknak nyilván nincs miből fizetniük, segítsük őket... Nos, kiírtam néhány adatot. Csak az egyik legjellemzőbbet: a P. házaspár 2829 forinttal tartozik a lakásszövetkezet 680 tagjának. A férfi mérnök, az asszony is dolgozik, a tartozás kis összegek­ből gyűlt össze. Jog persze van, de hát az út kanyargós. Nem tudok példát arra, hogy késedelmes fizetőt bárhonnan is ki­költöztettek volna. S mert példa nincs, félelem sincs. Más dolog: a munkahely megkeresésével ma még legfeljebb letil­tást érhet el a szövetkezet, igényét besorolják ki tudja hány igény mögé... Ügy gondolom, hogy P.-ék nem-fizetése nem egyszerű eladósodás. A társadalom elleni viselkedés. És ha valóban az, akkor ennek nem kizárólag egy jele, hanem számtalan megnyilvánulási formája lehet. Kérdés, hogy meddig szabad engedni ezt? B. G. Korszerűsítik a diósgyőri gyáregységet Ponty, compó, csuka Befejeződött a haltelepítés December 31-ig tart me­gyénk folyóin és tavain a teljes horgászati és halászati tilalom. Bizonyára örömhír volt a nyilvántartott kb öt­ezer horgász számára, hogy november 19-én megkezdték a haltelepítést. A munkában körülbelül 30 társadalmi munkás — első­sorban társadalmi vezetőségi tagok — vett részt Molnár Gyula horgászmester vezeté­sével. Az Észak-magyaror­szági Horgász Egyesülettől megtudtuk, hogy a telepítés sánta konténer monológja Az emberek ki­találtak, mert sze­retik azt, ami gyors, kényelmes gazdaságos. Egy bizonyos aspektus­ból akár a modern nagyváros szimbó­luma is lehetnék. Lehetnék? Amikoi megérkeztem, na gyón örültek ne­kem itt, a Bajcsy- Zsilinszky úti ját­szótér mellett. Ügy hittem, ez a kar­rier. Aztán jöttek a gyerekek (nem is annyira gyere­kek!) és ellopták a kerekeimet. Ő nem! Ne gondol­ják! Nem adtam könnyen, szerel­niük kellett, de a főutcától húsz mé­ternyire nyugod­tan tehették. Kü­lönben is: ki mer­ne szólni nekik? Most itt állok bé­nán, nyomorékon Hosszú-hosszú idő óta nem ürítenek, de még az utca­seprők is ideseprik a környék szeme­tét. Lassan elborít a hulladék. A szél néha segít, szét­szórja az engem beborító papíro­kat, de ő sem bír a szerves szemét­tel. Az emberek va­lamikor szerették azt, ami kényel­mes, gyors és gaz­daságos. Van tu­lajdonosom, van vállalat, amelyik dolgozik velem. Talán már leve­leznek, talán már tárgyalnak is ró­lam, de én már ' nem reményke­dem. Néha azzal vigasztalódom, hogy az utánam jövő konténer­nemzedékeket majd olyan he­lyekre viszik, ahol nem kell félteni őket, ahol szolgál­hatnak hosszú évekig ... Béke veletek, városla­kók! Utóirat: A mo­nológ lejegyzőjé­nek teljesen mind­egy, hogy ki a fe­lelős, ki a hibás. Boldogan köszön­tene bárkit, aki elviszi a szemetet, kijavítja a konté­nert, még mielőtt a konténert elbo­rító szemetet bo­rítaná be a hó. (bartha—sólymos) idején a Gólem- és az Izsói- tavon továbbra sem tiltott a horgászás. Tegnap érkezett az utolsó halszállítmány a Hortobágyi Halgazdaságtól. A tavakhoz befutó teherautókról a hely­színen tartózkodó szakembe­rek csak az élő állapotban érkezett halakat vették át. A nyéki Öregtóba 800 ki­logramm ponty, 30 kilo­gramm compó, 50 kg csuka, 150 kg amúr, a nyékládházi István I-es tóba 2400 kg ponty, 150 kg compó, 140 kg csuka, valamint 250 kg amúr került az idei telepítéskor. A Mályi-tóból sem hiányzik a ponty, amiből 2400 kg, to­vábbá compóból 50 kg, csuká­ból 10 kg az idei telepítés. Az említett helyeken kívül a Hernád-csatomába, a Bód- vába, a szirmabesenyői Koc­ka-tóba, a nyékládházi Kö­zépső- és a debreceni tóba telepítettek pontyot, compót, csukát, amurt, valamint pisztrángot. Az idén kevés csuka érkezett megyénkbe, ugyanis a Hortobágyi Hal­gazdaság nem tudott meg­felelő mennyiséget szállítani. V. R. Szinte el sem hisszük a végre jó hírt: teljes üzem­mel termel a Magyar Édes­ipar legnagyobb gyára, a Szerencsi Csokoládégyár. — A rekonstrukció befeje­zésével a gyár történetének jelentős és meghatározó sza­kasza zárult le — mondja Baffy György főmérnök. — Örülünk, hogy túl vagyunk a nehéz éveken. — Azzal nézhetünk az V. ötéves terv elé, hogy most már rajtunk, csokoládégyáriakon a sor. A rekonstrukció elhúzódá­sa — többször megírtuk — alaposan visszavette a sze­rencsieket idei tervük telje­sítésében. Ám így is több édesáru hagyja el a gyárat, mint 1974-ben. — Jövőre pedig 6000 ton­nával termelünk többet, mint az idén — mondja a főmér­nök. — Az V. ötéves terv­időszak utolsó évére, 1980-ra megkétszereződik a terme­lés, s eléri az évi 34 ezer ton­nát! Ez mintegy 20 százalé­kos évi termelésnövekedés­nek felel meg. Tovább csök­kentjük a gazdaságos terme­lést akadályozó termékek számát is, a keresett termé­kekből viszont az eddiginél lényegesen többet adunk majd a kereskedelemnek. hf. A Mikulás-figura ezután is Miskolcon készül... A Szerencsi Csokoládégyár rekonstrukciójának befeje­zésével korántsem ér véget a gyárfejlesztés. A most kö­vetkező tervidőszakban a Magyar Édesipar további je­lentős támogatást kap az el­avult üzemek korszerűsíté­sére. Ebből a pénzből a hí­rek szerint a szerencsiek diósgyőri gyáregységének is jut. — A gyártelep fejlesztése és korszerűsítése a szerencsi rekonstrukció szerves folyta­tása — mondja Kovács György miskolci gyáregység­vezető. — Még nem tudjuk pontosan, mennyi pénzt ka­punk. Am az biztos, hogy a fő profilunk az üreges cso­koládéfigura-gyártás marad. Egyelőre továbbra is gyárt­juk az ostyaféléket is, de amint ezt tőlünk a Magyar Édesipar valamelyik gyára át tudja venni, leállunk vele. Szó van egy úgynevezett kí­sérő profilú gyártás, megte­remtésének lehetőségéről is, ám hogy mi lesz ez a pro. fii, még nem tudjuk. Több­féle csokifigurát (télapó, nyuszi, tojás, függelék stb.) készítünk és növeljük a cso­magolókapacitást. A terve­zett bővítés és korszerűsítés fontos része lesz egy új fe­kete-fehér öltöző-fürdő épí­tése, amely régi vágyunk. Építünk egy raktárt is, s így termékeinket nem kell majd bérelt raktárakban tároltat­nunk. Az V. ötéves tervidő­szak végére a Diósgyőrben gyártott csokifigurák meny. nyisége megduplázódik, ám a létszámot alig növeljük. Vagyis: a termelékenységet fokozzuk. Ennek érdekében az NDK-ból szerzünk be korszerű gépeket. Ny. 1. Decemberi börze Vállalati készlet-csereak­ciót szervez december 1—5. között a Kohó- és Gépipari Tudományos Műszaki Tájé­koztató Intézet. Ezúttal má­sodízben kerül sor ilyen bör­zére a kohó- és gépiparban. A részt vevő 43 vállalat, köz­tük például az Ózdi Kohá­szati Üzemek, a Videoton, a Csepel Autógyár, a Magyar Vagon- és Gépgyár és a Ma­gyar Hajó- és Darugyár el­fekvő anyagkészleteit ajánlja megvételre olyan vállalatok­nak, amelyeknél azok hiány­cikkek. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii"iiiiiiiiiiimiMMiiiiimiiiiiiiiiiiiniii E HETI KÉRDÉSÜNK: iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHii Lehet-e előjeiyezfetiii lépjárműalkatrészi? # Az autósok táborában meglehetősen széles körű visszhangot váltott ki, hogy a fővárosban ügyfélszolgála­tot hozott létre az AUTÖ. KÉR. Elsősorban azok lát. ják ennek előnyét, akik hosszú hónapokig hiába vár­nak a hiánycikkek listájára került alkatrészre. Az ügy­Mire jó a vadgesztenye? Keveset tudok róla, hiszen a nagy sorsú, szivárványos életű emberek története — utólag, s asztal mellett elmesélve — mindig tartogat valami újat, valami kimondatlant és elmondhatatlant. Az életrajz, noha Kosik József teljes életet élt, sohasem teljes. Ke­vés a szó, nincs rá elég betű. Ügy ismerkedtem meg ezzel a hatalmas, jó kedélyű óriással, hogy nyomoztam. Nyo­moztam, mégpedig egy különleges ügyben. Arra voltam kíváncsi, hogy miért kellett az öntödének a vadgesztenye. Egy harminc év­vel ezelőtti miskolci újságban olvastam, hogy „az állami vasgyár öntödei felhaszná­lás céljára átvesz érett, tüskés burkától megtisztított, penészmentes vadgesztenye­magot, kilogrammonként négypengös ár. ban..Izgatott a dolog, kézről kézre adtak a kohászatban dolgozó ismerőseim. Ők a kérdést, én pedig szavaikat ízlelgettem. A vadgesztenye ürügyén ismerkedtem össze Józsi bátyámmal. Bátyámnak mondom, pedig apám is le­hetne. Négy gyereke, öt unokája van. Har­mincnégy évet húzqtt le a keleti erőműben. Nem dicsekszik, de roppant büszke arra, hogy a harmincnégy esztendő alatt egyszer sem késett, egyszer sem hiányzott. Nem hiányzott akkor sem, amikor harminc évvel ezelőtt, a háború után megindult a keleti erőmű. Nemcsak a kéz, nemcsak az üzem­anyag forgatta a gépeket, hanem a szív is. Nagy embernek nagy szíve van. Akkor, negyvenöt végén, amikor jegyre osztották a lisztet, élesztőt, sót, amikor a főispán büsz­kén jelentette be a sajtóban, hogy kará­csonykor tojást is kap a város, amikor a kohászatban az elhagyott hadifelszerelések bőréből bakancsot kalapáltak a kemencések- nek, akkor is ott volt, szálas alakját, jóked­vét mutogatva Kosik József. Es hát mire is kellett a gesztenye? A las­san ködbevesző emlékeken át úgy rémlik, mintha ragasztót csináltak volna belőle. Megszárították, megörölték, kifőzték ... Igen, ragasztót, mert a csövek hőszigetelé­sére szánt vásznat nem tudták mivel a fémre ragasztani. Ragasztónak kellett akkor a vadgesz­tenye? Nem is bántam már nagyon, hogy sok kérdezösködés után a válasz még min­dig bizonytalan. Mert nem lettem ugyan sokkal okosabb a gesztenye-ügyben, de meg­ismerkedtem egy olyan emberrel, akit fivért szóval bátyámnak hívok, de fiúi szeretettel tisztelek. B. L félszolgálat ugyanis — elő­jegyzés alapján —, ha kell, az egész országot bejárva, teremti elő az alkatrészeket. Igénybe veh.etik-e ezt a hasznos szolgáltatást a mis­kolciak, illetve várható-e hasonló ügyfélszolgálat lét­rehozása városunkban is? — kérdeztük Dávid Ferencnét, az AUTÖKER Zsolcai kapui üzletének vezetőjét. • Üzletünkben az autósok évek óta előjegyeztethetik azt az alkatrészt, amire szük­ségük volna, ám nem kap­ható. Perforált, számozott borítékon történik az elő­jegyzés, s amint megkerítet­tük az alkatrészt, értesítjük a vevőt. Ezt a szolgáltatá­sunkat a boltban jól látható helyen ismertetjük a vevők-- kel. Ami a budapesti Liszt Ferenc téri ügyfélszolgálatot illeti, lényégében hasonló feladata van, s valóban, akár az egész országot be­járva teremtenek elő egy- egy hiányzó, ám fontos al­katrészt. Hadd mondjam el, hogy az ügyfélszolgálattal mi is rendszeres, állandó kapcsolatot tartunk. Ha mi nem tudunk megszerezni egy-egy árucikket, az „ügy” automatikusan az ügyfélszol­gálathoz kerül, vagyis tulaj­donképpen mi teremtünk kapcsolatot a vevő helyett az ügyfélszolgálattal. Ám azt is megteheti bárki, hogy Budapesten járva, személye­sen keresi fel az AUTOKER Liszt Ferenc téri ügyfélszol­gálatát. Ny. I. Véget ért a rekonstrukció Szerencsen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents