Déli Hírlap, 1975. október (7. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-15 / 242. szám

Sok papír f°gy Az egy főre jutó papírfo­gyasztás az elmúlt öt évben 22 százalékkal növekedett, s jelenleg eléri már az évi 55 kilogrammot. A termelés to­vábbi növelésének módjáról, s az V. ötéves tervben vár­ható papír- és nyomdaipari feladatokról, műszaki-tudo­mányos konferenciát tartot­tak Budapesten a Technika Házában több mint 300 ha­zai és külföldi szakember részvételével. A tanácskozáson Földi László könnyűipari államtit­kár, a Papír- és Nyomdaipa­ri Műszaki Egyesület elnöke elmondotta: a termelés nö­velését mintegy hatmilliárd Ft értékű ipari fejlesztéssel, beruházásokkal, rekonstruk­cióval sikerült elérni. A kö­vetkező ötéves tervidőszak­ban előreláthatólag tovább növekszik a papír iránti igény, s 1980-ban már 68— 70 kilogrammos egy főre ju­tó fogyasztással kell számol­ni. Ezért folytatódik az ipar­ág rekonstrukciója.-X- Egerben nem hullanak a földre a falevelek. A Centrum Aruház mellett készült képünk, de több helyütt ugyanígy tüllhálóval borítják a lombhullató fafajokat, azok fölfogják a hulló faleveleket, ezzel is kevesebb a dolguk az utcák tisztítóinak. (Solymos felv.) Ma nem volt ügyünk... Záróra az ABC-áruházh Este hét óra előtt néhány perccel bizony már körülsep- rik az embert. Néhány meg­késett vevő jön, válogat. A hűtőpultból a másik hűtőbe hordják az árut, aki holnap jön, az már csak frisset kap­hat ... Záróra a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 903-as ABC-áruházá- ban. m m — Fáradt? — Fél tizenkettőre jöttem. Ha megvernének se tudnám megmondani, hány vevőm volt. Egy biztos: itt nem áll­hat még az ember. A forga­lomban mindig vannak csen­desebb percek, de ha napköz­ben nem takarítanánk, nem rendeznénk a polcokat, nem töltenénk fel a pultokat, ak­kor ez nem lehetne a város egyik legforgalmasabb boltja. Borbély Ferenc üzletvezető: — Vitánk a zárórából nem szokott lenni. A Búza tér kü­lönös környék. Itt a délelőtt a nehezebb, piacnapokon, ün­nepek előtt, turistás napokon, amikor sok az idegen ... — Az idegen majdnem mindig sok... — Vasárnap kivételével egyenlőségjelet is teszünk a napok közé. A vasárnap vi­szont nagyon nehéz. Négy óra alatt száz-százhúszezer forint forgalom... Nem is régen még kétmillió-kétszázezer fo­rint volt a havi forgalmunk, most felül vagyunk a három­millión ... — Ekkora forgalmat nyil­ván közben is mérni kell. Záróra után... — Záróra után összeadjuk a forgalmat. Azt, hogy na­ponként csináljunk leltárt, le­hetetlenség lenne még köve­telni is. A forgalom fél óra alatt összeszámolható. A zár­óra után a legnagyobb dol­gunk a rendcsinálás és a hol­napi nap előkészítése. No meg a számolás is. Dolgozik négy-hat pénztár. Ha valaki elszámolta magát, akkor saj­nos fizet. Az emberek sokfé­lék. Van, hogy be akarnak csapni minket. Azt mondja valaki, hogy ötszázast adott... — Ilyenkor? — Tíz perc alatt kiszámít­ható, hogy igáz-e a panasz. Nézze: itt a fiókban vannak a pénztárosok tárcái, tehát még félreértés sem lehet... Más dolog, hogy nagyon ke­vés olyan panaszunk volt, amikor a vevőnek volt iga­za. Ez jó ... ■ ■ — Mégállapítható-e zár­óra után, hogy lopták-e az­nap a boltból? A piac közel­sége, a sokféle vévő, a ve­gyes közönség... — Nem ma, a múltkor volt egy esetünk. Tokaji aszút loptak tőlünk. Ügyesen és többen. Egy fiú mutatta a kis 300 forintját, amiért úgy­mond a menyasszonyának akar vásárolni. A pénztáros­tól kért tanácsot. Az egész arra volt jó, hogy a másik kettő kijusson a dugott bor­ral a boltból. — Botrány? — Ebben az esetben a rendőrség segített. Még az is kiderült, hogy lopott sze­mélyazonosságival bujkál­tak ,., No, de a vevők több­sége nem ez... Nem ilyen. Hadd mondom rögtön hozzá, hogy rendszeres törzsvendé­günk is jött már vissza. Vé­letlenül a zsebébe tette a ci­garettát, nem a kosárba. El is ment, de rájött és... No, de ezek nem ügyek ... — Most odakint számol­nak. Ha ráfizetett a pénztá­ros? — Havi 50 forint „mankó­pénze” van. Ezen túl semmi, bár a jó pénztárosnak leg­feljebb néhány forint eltéré­se van. — Amíg jó pénztáros lesz? — Az a tandíj... Az üzletvezető helyettesé az ajtóban áll. Záróra. Va­laki futva jön. Cigarettát venne. Hét óra egy perc. de beengedik. Valaki borért jön. Hét óra egy perc, de ő már kivülreked . .. Hét óra harminc: leoltják a lámpákat. A reggel jövők­nek egy negyedórájuk lesz, hogy nyithassanak újra. (bartha) II reuma nem örököíhelö A reuma az egyik legeltér- jedtebb betegség a világon. Sokszor egész családokat érint. Tekintettel erre a tényál­lásra, az orvostudományt már régóta foglalkoztatja a kér­dés: a reuma örökölhető-e? Az NSZK-beli Marburg egye­temi klinikáján folytatott át­fogó vizsgálatok eredményéi alapján megállapították, hogy a reuma más betegségekkel ellentétben nem örökölhető, habár vannak családok, ame­lyekben a reuma nemzedé­keken át jelentkező betegség. A CSŐSZER 1. sz. üzeme azonnali belépéssel felvesz minősítéssel rendelhető és minősítéssel nem rendelhető hegesztőbe), rizvezetéksierelőket, höipontitűtes- és csŐhálózat-sierélŐkét és segédmunkásokat bndanesli és leninvárosi munkahelyekre A kentnvóros környékén laké és leninváresba bejáró dolgozók munkába tárását és hazautalását bérelt autóbusszal biztosítjuk. Minden héten szabad szombat Munkásszállást, különélés! pótlékot biztosítunk Felvételre jelentkezés: Miskole,* Kabar u. 16 sz. Leninváros, Üj Hőerőmű CSŐSZER, 1. sz. Üzem, munkaerőgazdálkodás Tudjunk örülni is... Nem az a pesszimista, aki számba veszi a hibákat, s nem az az optimista, aki mindent rózsaszín szemüvegen át lát. Ezzel a két tagadó mondattal egy tényt állított Deme László, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának titkára abban az előadásban, amelyet tegnap tartott a városi pártbizottság által szervezett propagandista tanfolyamon. Miről is van szó? A megyei pártbizottság titkára azt kérte hallgatóitól, s rajtuk keresztül a város üzemeinek, vállalatai­nak, intézményeinek kommunistáitól, hogy szemléletük és közérzetük legyen reálisabb és optimistább. Ma Magyar- országon reálisnak és optimistának lenni egyet jelent. Bár azt tudom, sejtem, hogy a napi gondokba mélyedt olvasónak ez az állítás egy kicsit patetikusnak tűnik... Dehát leg­többünk mentes az emelkedettségtől, s inkább vagyunk olya­nok, akik szájhúzogatóan tudomásul veszik a dolgokat, mint akik „elájulnak” az örömtől és a meghatottságtól. A Központi Bizottság egyik osztályvezetője nemrég joggal észrevételezte, hogy „Évek óta gyengeségünk az életszín­vonal-propaganda ... Évek óta nincs egyetlen olyan jelentős életszínvorial-emelő intézkedés, amelynek propagandája méltó lenne a döntéshez. Vagy természetesnek vesszük a döntése­ket, vagy pedig mentegetőzünk.” Nem titok, manapság az egymás közti beszélgetésekkor az életszínvonal emelkedésé­vel kapcsolatos óvatos derűlátás is „gyanús”... Az üzemi emberek az új közgazdasági szabályozók miatt sóhajtoznak, s baljós következményeket vélnek feltételezni a vállalati nyereség csökkenése miatt. A példák sora hosszú. A tanul­ság rövid: közérzetünk hajlamos a szélsőségekre, s gazdasági életünk, nemzetgazdaságunk valós problémáinak gyakori fel­emlegetése azt a benyomást kelti sokunkban — indokolat­lanul —, hogy 1976. január 1-től valamiféle nem kívánt változásokat hozó időszakba lépünk. Céljaink világosak, nehézségeink ismertek, s hétről hétre tisztázódnak azok a tennivalók is, amelyek kollektívánként, egyénenként jelentenek feladatot minden magyar állampol­gárnak. Munkánkra, ötletességünkré. erőnkre vagyunk utalva, helyettünk senki sem végzi el a dolgunkat. Az őszin­teség nem szegheti kedvünket, de növelheti magabiztossá­gunkat, s nyesegetheti illúzióinkat. Egy közkeletű példával élve: aki autót vett, áz a nyolcvan vagy százezer forint legombolása után kétszer is meggon­dolja, hogy hová teszi a pénzt. Zsörtölődhet, hogy ezután nem futja külföldi társasutazásra, márkás italokra, a havon­ként változó divathoz igazodó új ruhára. Üsse kő. zsörtölőd­jön! De legalább egy kicsit örüljön az új kocsinak! Hengerészkonferencia Enyhít a teletongondokon a meiléüzponi Enyhíti, de korántsem old­ja meg a gondokat az a 400 állomásos mellékközpont, amelyet az Avas-déli lakótér lepen épít a Miskolci Posta- igazgatóság. Az év vége előtt elkészül a központ, amelyben már a szerelők dolgoznak. A postások a növekvő igények kielégítése érdekében a kö­vetkező ötéves terv idősza­kában szeretnének új posta- hivatalt építeni az Avason —, amely nagyságában a diós­győrihez lenne mérhető —, s itt helyeznének el egy 4 ezer állomásos telefonköz­pontot is. 4 csillagos éo titkai Ma távcsöves bemutatóval folytatódik a kohászati fiata­lok számára rendezett csilla­gászati hét. Az Uránia Csil­lagvizsgálóban délután 6 órá­tól dr. Szabó Gyula csilla­gász segít eligazodni a csil­lagok világában. % Drága a gyógyítás az USA-ban Az elmúlt tíz esztendőben azelőtt nem látott méretek­ben növekedtek az Egyesült Államokban az orvosi ellá­tással kapcsolatos költségek — mondotta D. Rausch, az amerikai képvisélőház tagja. 1974-ben az amerikaiak át­lagosan és fejenként 485 dol­lárt költöttek orvosi ellátás­ra, összesen pedig 104 milli­árd dollár mént el az or­szágban erre a célra. 1950-hez képest az ameri­kaiak orvosi ellátásra for­dított kiadásai csaknem meg- kiléncszerezódtek. Az Országos Magyar Bá­nyászati és Kohászati Egye­sület Vaskohászati Szakosz­tálya az Ózdi Kohászati Üze­mek közreműködésével 1975. október 14—16. között rende­zi Egerben az V. országos hengerészkonferenciát. A konferencia fő témája és alapvető célkitűzése, hogy az ipar, a kutatás, a tervezés, valamint a munkaszervezés különböző területén dolgozó hengerész- szakemberek fi­gyelmét ráirányítsa henger­műveink időszerű kérdéseire. A magyar szakembereken kívül több külföldi meghí­vott is részt vesz a tanács ­kozáson és előadásokat is tartanak. A részvevők ma megtekin­tik a rövidesen átadásra ke­rülő ózdi rúd-dróthengermű- vet és megismerik az új hen­gersor technológiáját. Statiszták kerestetnek Egy, csak egy legény van... Nem tolongtak a jelentke­zők tegnap reggel a Miskolci Nemzeti Színház titkárságán, pedig itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy felléphes­sünk a világot jelentő desz­kákra. A Miskolci Nemzeti Színház ugyanis toborzót hir­detett: férfi némaszereplő- ket keresnek az Optimista tragédia című produkcióhoz. Még a hirdetés megjelené­sének napján jelentkeztek néhányan, akik szó szerint értelmezték az invitálást... Őket sajnos el kellett utasí­tani, hiszen azért néhány szavas szerep minden sta­tisztának jut a darabban. •Az első ifjú, aki megfelelt a feltételeknek, Tolnai János volt. Szerény a tiszteletdíj Kedden már a színpadon láthattuk a zömök fiatalem­bert (90 kilós testsúlyához 161 centiméter magasra nőtt), aki az idén fejezte be közép­iskolai tanulmányait. Az el­ső felvételi vizsgája a szege­di József Attila Tudomány- egyetemre nem Sikerült, a második, a mostani viszont igen. Már otthonosan mozog a színpadon — nem lóg ki a sorból. Soha nem gondolt ar­ra. hogy valaha is a világot jelentő deszkákon szerepel­het, móst is csupán a kíván­csiság hozta idé, nó meg az, hogy van ideje részt venni a mindennapos délelőtti pró­bákon. Merészség lenne azt állítani, hogy anyagi okok is közrejátszottak a döntésé­ben, hiszen égy-egy délelőtti próbáért 2Ö fórint tisztelet­űül jár az újdonsült statisz­tának. Ez az összeg a bemu­tató után előadásonként meg­duplázódik. Kondi is kell Mit kell tudni a statisztá­nak? — kérdeztem a rende. zőtől. Csiszár Imre: — Tulajdon­képpen nem szükségeltetnék különleges képességék, de az 'azért megkívántat!!?, hogy a pályázó valamennyire ottho­nosan mozogjon a színház­ban. Nem árt, ha vari némi tapasztalata, amit esetleg egy amatőr együttesnél szer­zett; de olyan fiatalember semmiképpen se jelentkez­zen, aki még sohasem látott belülről színházat. Á feladat egyébként meglehetősen jó kondíciót igényel, hiszén többnyiré katonákat „alakí­tanák” a statiszták, akik al­kalmasint vérékednek i$. Emellett fontos a gyorsaság, mind a színpadon, mind pe­dig az öltözőben, hiszen Ia­het, hogy az illető az egyik jelenetben vörös matrózként szerepel, a következő kép­ben pedig már más ruhában, az intervenciósok katonája­ként lép színre. Ebből már, azt hiszem, az is kiderül, hogy Visnyevszkij drámája a polgárháború idején ját­szódik. Tegnap volt még egy je­lentkezd, K. László kotrógép­kezelő, ő azonban nem tud a kéllő időben a színház ren­delkezésére állni, így nem öltözhetett be. A becsvágy, vagy az' idő hiánvzik? Aki tehát azt várta, hogy tucatjával jönnek majd a 18 és 30 év közötti fiatalembe­rek — csalódott. Ez több ok­ra is visszavezethető. Vagy kevesekben éledt fel a becs­vágy, vagy pedig — és ez a valószínűbb — nem sokan vannak, akik ráérnek dél­előttönként. És ez ném baj, hiszen végül Is azt mutatja, hogy — ha a színháznak gondot okoz is a statisztahi­ány —. azért a miskolci if­jak többsége munkahelyén és az iskolában tölti délelőtt­iéit. És ez ugye nem tragé­dia ...? E. A. V

Next

/
Thumbnails
Contents