Déli Hírlap, 1975. október (7. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-14 / 241. szám

A szabályozók szabályozásáról Közgazdasági „kérdezz-felelek” + Üj városrész születik. (Solymos László felvétele) A képviselő beszámolója Felelősséggel ff •• •• L közös dolgainkról Az 1976. január 1-én élet­be lépő szabályozó-szabályo­zás nemcsak a vállalatveze­tőket és főkönyvelőket ér­dekli és érinti. A háziasz- szony arra kíváncsi, hogy mire és mennyire futja a konyhapénzböl, a mezőgaz­dasági nagyüzemek dolgozóit a felvásárlási árak növeke­dése foglalkoztatja, az ipari munkás az iránt érdeklődik, hogy jövőre mennyivel nőhet a bére. Sok újságcikk jelent meg, sok nyilatkozat hangzott már el a közgazdasági szabályozó- rendszer változásáról, to­vábbfejlesztéséről. A leg­frissebb információkból gyűj­töttünk össze egy csokorra valót, a legáltalánosabb ér­deklődésre számot tartó prog­nózisokból. A termelői árak változása Az elmúlt hónap végén a fővárosban konferenciára hívták meg a vállalatvezető­ket, valamint az Országos Tervhivatal, a Pénzügymi­nisztérium és a Munkaügyi Minisztérium képviselőit. A „Kérdezz — felelek” rend­szerű tájékoztatóról a Fi­gyelő című gazdaságpolitikai hetilap október 8-i száma számolt be. y Kérdés: Milyen termelői árváltozások várhatók az V. ötéves tervidőszakban? Gudó Ottó, a Tervhivatal elnökhelyettese válaszolt: — Az V. ötéves terv során az 1976. január 1-i árintéz­kedéseken túlmenően 11 szá­zalékos termelői áremelke­déssel számolunk. Az ener­giahordozók közül a tüzelő­olaj, a fűtőolaj, a földgáz, a benzin, a gázolaj árát 25—35 százalékkal, a szén, a koksz és a villamos energia árát 15—20 százalékkal emeljük és a termelő szférában nem kompenzáljuk az áremelést. (Az új árak alapján a fűtő­anyagok óraarányai: szén 1, földgáz 1,75, a fűtőolaj 1,59, a tüzelőolaj 3,15). Bérrel ellensúlyozzák A következő, a fogyasztói árak változására vonatkozó kérdés az előbbiekből önként adódik: lesz-e fogyasztói ár­emelés? Válasz: Az 1976. január 1-i termelői áremelkedést köve­tően egyes iparcikkeknél bi­zonyos mértékű fogyasztói KISZ-titkárok értekezlete A KISZ városi bizottságá­nak irányítása alá tartozó bizottságok titkárai számá­ra egész napos értekezletet tartanak pénteken reggel 8 órától. A résztvevők először előadást hallanak a vezetés- elméletről, a szocialista ve­zetés elveiről, majd arról lesz szó, hogyan segíthetik a KISZ-vezetők politikai irá­nyító munkájukkal az ifjú­sági klubok tevékenységét. áremelkedés is várható. En­nek mértéke, érvényesítésé­nek időpontja még nem el­döntött kérdés. Az V. ötéves terv időszakában — az MSZMP KB 1972 novemberi határozatának megfelelően — sor kerül a fogyasztói árará­nyok megfelelő módosításá­ra is. A fogyasztói árak ará­nyainak módosítását bér- kompenzációval kapcsoljuk össze. A mértékre és az egyes részletekre vonatkozóan még nincs döntés. Az ipari áremelkedés je­lentősen kihat a mezőgazda­ság árszínvonalra is. Igaz, hogy a ma is nagy jövedel­mű búza felvásárlási ára vál­tozatlan marad, de számotte­vően nő az ipari növények (cukorrépa, napraforgó) ára. Drágul a munkaerő A szabályozórendszer azo­kat a „játékszabályokat” fog­lalja magában, amelyek kö­zött a gazdálkodó egységek tevékenységüket kifejthetik. Az új szabályozók jobban orientálnak a népgazdasági célkitűzések 'megvalósítására. Az egyik ilyen ösztönző a munkabérek utáni járulék növelése 25 százalékról 35 százalékra, azaz a vállalat szász forint bér után január 1-től 35 forintot fizet be tár­sadalombiztosítási járulék, il­letve illetményadó címén. Ez mindenképpen megdrágítja a munkaerőt a vállalat szem­pontjából, s a korábbinál jobban ösztönöz az ésszerűbb munkaerő-gazdálkodásra. (A közgazdászok ezt úgy fejezik ki, hogy némileg javul az élőmunka és a holtmunka költségének aránya). A tévedések elkerülése vé­gett hangsúlyozni kell, hogy a bérszabályozásban nincsen olyan változás, amely me­chanikusan maga után von­ná a jövedelmek csökkené­sét. Az igaz. hogy a vállalati nyereségek csökkennek, de a kevesebb nyereséggel a vál­lalatok a korábbinál nagyobb önállósággal rendelkezhet­nek. A nyereség kötelező kettéosztásának megszűnése a vállalatra bízza, hogy a gazdálkodásnak mely elemét erősíti: műszaki fejlesztést hajt-e végre, vagy pedig bér_ növelő intézkedéseket tesz. B. I. Vegyész újítók Nőtt az újítási kedv az idén az Észak-magyarországi Ve. gyiművekben. Az eddig eltelt 9 hónap során 127 újítási ja­vaslatot bíráltak el. Közülük ötvenhatot hasznosításra el­fogadtak, huszonnégyet pe­dig kísérletezésre utasítottak. Jutalomút Az Észak-magyarországi Vegyiművek 44 legkiválóbb dolgozója jutalomképpen öt­napos tátrai IBUSZ-úton vesz részt október 29. és no­vember 2. között. Ellátogat­nak Rozsnyóra, megtekintik a Csorba-tó környékét, fel­keresik a lengyelországi Za- kopánét, majd Kassára utaz­nak. Hangverseny iskolásoknak Az ózdi Népművelési In­tézmények általános iskolai tanulók számára rendez hangversenyeket. Szerda dél­után fél • 6-rá például a Liszt Ferenc Művelődési Központ tánctermébe invi­tálják a fiatalokat; az Or­szágos Filharmónia szólistái Bartók- és Weiner-müveket adnak elő. ft .. I.. I r • Lsereudulesi szerződést kötöttek Évek óta jó a kapcsolat a Diósgyőri Gépgyár és a magdeburgi Ernst Thälman művek (SKET) között. A na­pokban Günter Rothard sze­mélyzeti és szociális igazga­tó vezetésével háromtagú küldöttség érkezett Diósgyőr­be. A Diósgyőri Gépgyár vezetőivel megállapodtak: a jöVőben kölcsönösen egymás üdülőiben fogadják a dolgo­zók egy-egy csoportját. Az NDK-beli munkások a DI- GÉP Balaton menti, a diós­győriek pedig a SKET cég tengerparti üdülőjében tölt­hetnek majd minden bi­zonnyal felejthetetlen napo­kat. A 21 dolgozó kölcsönös * csereüdültetéséről 6zóló megállapodást a magdebur- giak részéről Günter Rot­hard, a Diósgyőri Gépgyár részéről pedig Mónus Antal, személyzeti és szociális igaz­gató írta alá. Ellátták kéz­jegyükkel a dokumentumot a Íjét vállalat szakszervezeti bizottságainak képviselői is. Igencsak zavarba jönne az ember, ha el kellene dönte­nie: melyik hivatása, funk­ciója révén ismertebb dr. Déváid József? Mini orvos — lévén, hogy a Megyei Vezető Kórház fül-, orr-, gégészeté­nek vezetője, s egyúttal me­gyei szakvezető főorvos is —, mint pártfunkcionáriüs — lévén, hogy a miskolci egész­ségügyi pártbizottság titkára —. vagy mint országgyűlési képviselő — lévén, hogy vá­rosunk II. sz. választókerü­letének lakosságát képviseli a parlamentben. S tegyük hozzá: mindhárom területen sok éves gyakorlattal, ta­pasztalattal rendelkezik. Megtelt a terem Legutóbb mint országgyű­lési képviselő állt a válasz­tópolgárok elé, hogy beszá­moljon róla: mit végzett az újraválasztása óta, mi fog­lalkoztatta az országgyűlés őszi ülésszakát, milyen fel­adatokat kell megoldanunk a közeli, s távolabbi jövőben. És persze, hogy — mindeze­ken túl — meghallgassa vá­lasztóinak véleményét közér­dekű dolgainkban. Bármennyire sematikusan hangzik, mégis leírom: nagy volt az érdeklődés a Sem­melweis Kórház kultúrtermé­ben megrendezett beszámoló iránt. A terem valóban meg­telt és élénk figyelem kísér­te a jelentéstevőt. Aztán — először akadozva (merthogy: nehezen „startolunk”, amikor hozzá kell szólni valamihez) — később mindinkább bele­melegedve folyt a beszélge­tés. Őszintén tetszett az a bi­zalom, amely a választópol­gárok minden szavából áradt, a kendőzetlenség, a segítő­készség és a felelősségtudat közös dolgainkért. Nem mutatkoztak be a fel­szólalók, nem volt rá szük­ség, hisz legtöbbjüket —, amint a válaszadáskor kide­rült — névről ismeri a kép­viselő. S talán ez a régi is­meretség is teszi (hiszen már másodjára választotta képvi­selőjének ez a körzet dr. Dé­váid Józsefet!): a „kényes” témák is terítékre kerültek. Az állampolgári fegyelem Szó esett a beruházásokról, az állampolgári fegyelemről. Néhány felszólaló a károko­zók felelősségrevonásáról pél­dálózott. Tükrükben hiányos­nak tűnnek a Büntető Tör­vénykönyv paragrafusai: „Szeretnék hallani legalább egy olyan büntetésről, ame­lyet a félbehagyott munká­val okozott kár megtérítésé­ért szabtak ki. Mert itt van péidául a Lévay József utca. Kiásták hónapokkal ezelőtt a gödröket, melléjük rakták a lefektetendő csővezetékeket, aztán otthagyták. Már lop­kodják a lefektetett palló­deszkákat, szeméttárolónak használják a gödröt. S ami­kor az ember szól az * illeté­keseknek, azt a választ kap­ja. hogy majd akkor folytat­ják a munkát, ha már a cső­vezetékeket is lopják!” — háborgott az egyik felszólaló. S nem ő volt az egyetlen, aki az országgyűlési képvi­selőt kérte: tolmácsolja a törvényhozóknak, nézzék meg. miként lehetne „behajtani” az így elvesző forintokat is. Mod dalainak lenni... Persze, nemcsak kritika­önkritika hangzott el itt. Idő­sebb asszony szólt igen meg­ható. s elgondolkodtató mó­don. — Talán nem is tartozik ide —, de ma valahogy egész nap hatása alatt vagyok öt­ven gyerek öröménék. A pá­lyaudvaron találkoztam ve­lük, Finnországba utazták, repülővel. Moszkván keresz­tül. A macvar zenekultúrá­ból visznek ..kóstolót”. Én csak néztem őket, s eszembe jutott, hogy iómaeam 16 éves voltam, amikor először elju­tottam szülőfalumtól Miskol­ci g. A mai gverekek már ti­zenévesen a Balatonról. Bul­gáriáról beszélgetnek. Jai de szeretnék most tízegy--’-"ny éves lenni ...! R. É. Már most gondoljon a télre! Gépkocsijához válasszon FRIGOL-90 51,50 FT/KG EVI-90 48,30 Ft/KG GLICOSHELLPLUS 96,50 FT/KG (téli-nyári) KAPHATÓ AZ ABC- ÉS CENTRUM ÁRUHÁZAKBAN) Szállítja: LÖí. ii vgmimin®' Még mindig ugyanaz Gölögei Gerzson semmit sem változott az utóbbi másfél esztendőben. Fejlődését nem kisértem nyomon, mindössze kétszer talál-* koztam vele, s mégis vallom iménti állítá­somat. \ Íme, másfél évvel ezelőtti találkozásunk rövid 'förténete. Az Állami Biztosítónál fu­tottunk össze. „Csao!” — vert hátba Gölö­gei. „Te is?" „Mi az, hogy én is?" „Hát Cas­co.” „Nem, háztartási. És te?" Elegáns kesz­tyűjét műgonddal húzkodta le ujjairól, de úgy, hogy tekintetem semmiképp se kerül­hette el a fityegön fityegő slusszkulcsot. „Sajna, én Casco" — mondta rezignáltan. „Miért sajna?" „Hogy miért? Öregem, ha te tudnád, mennyit spóroltam ezért a nyam­vadt Skodáért... Mondjam? Nem mondom, úgyse hinnéd el, milyen lemondások révén gyűlt össze az a 72 ezer. Te jó ég, 72 ezer! Hát van ezeknek szívük? Mi van ezen a jár­gányon 72 ezer forint érték! Egy zománco­zott bádogskatulya, négy kerék, egy kilenc- százvalahány köbcentis motor, ülések, ab­lak... És ez; barátom, írd és mondd: 72 ezer. Hat lopom én. a pénzt? Keservesen megdol­goztam érte, gebedtem, igen, gebedtem, akár hiszed, akár nem. És közben minden forin­tot a fogamhoz vertem. Hja, tudom én azt, ha vinni akarja az ember valamire, akkor azért meg kell küzdeni. Barátom, semmit se adnak' ingyen, érted, semmit. De hát ez a járgány mégis túlzás ... Ennyit elkérni érte. Hát arányban *áll ez a végzett munkával? Nd, ugye, hogy nem! Most már mindegy. Megvettem. Haha, megvettem! Kiizzadtam, barátom, ki-iz-zad-taml... Csao! Szólítot­tak." Második találkozásunk a múlt vasárnap ekként zajlott le az autobörzén. Gölögei nágy garral magyarázott egy köpcös ember­nek. „Uram, ne nevettessen meg! Ez egy fiatal, megkímélt kocsi. Nézze, vadonatújak még rajta a gumik. A karosszériája kitűnő, látja ezt a zománcozást? És a motor! Mint az Omega óra! Ez a kocsi nem hagyja cser­ben, uram. És mit fogyaszt? Na mit gondol? Hetet se, uram, hetet se. Na, mizujs, ehhez mit szól!? Ugye szóhoz se tud jutni. De azért elkívánná 70-ért. Nem, uram, 76 alatt még az édes testvéremnek se adom. Ez szabott ár, kérem.” Amíg az atyafi körbehümmögte a kocsit, közelebb léptem Gölögeihez. „76-ra tartod?" — kérdeztem. „Naná!” „De hiszen másfél éves és új 'korában is csak 72 volt...” „És aztán!” „Nem sok ez egy kicsit?” „So-ok?? Ezért a kocsiért? Te meg vagy húzatva. Any- nyi mindent ráaggattam, hogy nekem is többe van. Igaz, másfél éves, de legalább bejáratott. Barátom, ha én mondom, elhi­heted: ez egy kitűnő autó.”. „De mégis, én túlzásnak tartom, hogy többet akarsz érte, pontosabban keresni azon, amiért... érted, ugye?" „Te nem érted a lényeget. Akinek esze van, így csinálja. Ezért megadják, hi­szen kis fogyasztású. S az árához csak né­gyet kell hozzátennem, aztán megvan a Zsi­ga. Aki kocsit akar, fizessen érte. Bagóért nem adom. Hát jótékony egylet vagyok én? Vagy tán lopom a pénzt? Nem vagyok bo­lond se!” Újabb érdeklődő jött, faképnél hagyott, így hát nem tudtam neki megmondani, hogy: bolondnak ugyan nem tartom, de be­csületesnek se. Fogyasztóként sopánkodik, de mihelyt eladóvá lesz, kitör belőle a nyerész­kedő hajlam. ... No igen, másként gondolkodunk, ha adnunk kell; megint másként, ha a mar­kunkat tartjuk. Nem általánosságban. Csak egészen ritkán. Vagy nem? —a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents