Déli Hírlap, 1975. október (7. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-09 / 237. szám
a miskolciaké a szó J\em a magánügye — Otthonunkban sem lehet nyugodtan pihenni, kikapcsolódni az állandó zaj miatt — panaszolta ismerősöm. — Szomszédunk — becsületes, dolgos ember, kivel családunk jó viszonyban van — nagyon aktív, örökmozgó. Ez nem lenne baj, teljesen az ő magánügye, csakhogy a házgyári, paneles lakásokban a hobbiból végzett barkácsolása közüggyé vált. Vannak éjszakás műszakban dolgozó, nappal, délután pihenni vágyó emberek a házban, de a szomszéd örökös kopácsolása, fúrása-faragása még este 10 óra után is hallatszik, Perceken át hallgattam szótlanul a panaszáradatot arról, ami már négy éve keseríti az életüket. — De hát, ha jó viszonyban vannak, miért nem mondják meg mindezt neki? — próbálkoztam az egyszerűnek látszó megoldással. Szomorúan legyintett. — Tettünk már célzást rá, persze nagyon tapintatosan. A válasz: aki aludni akar, akkor is tud, ha zaj van. A jószomszédi viszonyhoz nem elég csak az egyik fél alkalmazkodása, mert bár így a jó viszony megmarad, de az idegek tönkremennek. Nem hisszük, hogy értelmes szóval ne lehetne megértetni emberekkel, hogy tekintettel kell lenniük mások nyugalmára. Ha pedig valaki ezt mégsem hajlandó tudomásul venni, akkor lehetőség van arra, hogy az illetékesek ezt megértessék vele. M. G. Meles víz, ól Három hónapja szinte állandó problémánk a meleg víz hiánya. Eleinte hetekig türelemmel vártunk, de mivel változást nem tapasztaltunk, elkezdtünk telefonálgatni. A három hónap alatt sok-sok telefont lebonyolítottunk, sok mindent megtudtunk. Először is azt, hogy a tömbön belül a vezetékekben keletkezett hiba akadályozza a melegvízellátást. Mivel még garanciális az épület, a kivitelező vállalat köteles a hibát elhárítani. Közben tapasztaltuk. hogy próbálkoztak a javítással — nőm sok eredménnyel. Időnként ugyanis egy-két napig kaptunk meleg vizet, de az olyan olajos-piszkos volt, hogy használni nem lehetett. Szeretnénk végre mi is részesülni e szolgáltatás áldásából. s a próbálkozások helyett végre tiszta, használható meleg vizet várunk. Vanta Géza Miskolc Testvérvárosok u. 32. sz. Aggódom a (jövendőbeli) nyugdíjam miatt Még jó pár évem van hátra a nyugdíjba menetelemig, s ha az égiek közbe nem szólnak, még egy ideig kiveszem részem az, aktív munkából. De ha visszagondolok arra a kis beszélgetésfoszlányra, amit még a nyáron hallottam három fiatalembertől — bizony, aggódom, hogy megkeresi-e majd az akkori termelő generáció az egyre jobban növekvő számú nyugdíjasnak a megélhetését biztosító nyugdíjat. Mint említettem, a nyáron a Csanyikból hazafelé jövet, hátam mögül érdekes társalgás ütötte meg fülemet, mely három jókedvű fiataltól eredt. — Mész dolgozni holnap? — kérdi az egyik. — Nem alszol el holnap reggel? — így a másik. — A, fenét! Csuda klassz munkahelyem van. Hétfőn délelőtt tízre járunk dolgozni. Mikor bemegyünk, elkezdünk reggelizni, ami eltart egészen ebédig. Ebéd után pihenünk egy kicsit, aztán elkezdünk dolgozni, már amennyit dolgozni lelhet munkaidő végéig. Kedden, szerdán, csütörtökön dolgozgatunk valamit. Pénteken délig tartana a meló, de mi már reggeltől készülünk a hazamenetelre. — Igazad van, hapsikám, ez tényleg jó munkahely! (Csak azt sajnálom, hogy nem sikerült megtudnom: melyik iparágban termelget ez a fiatalember.) Vajon hány ilyen „klassz munkahely” van az országban, ahol a hétnek csak három munkanapján dolgozgatnak az emberek? Ez a nemrég lezajlott beszélgetés jutott eszembe szombaton este, amikor Komlós János „Mondom a magamét” című tv-műsorát néztem. ö mondókájába beleszőtte az építőipart, ahol bizony van egykét munkahely, ahol nem megfelelő a munkaszervezés, a munkaellátottság és az ellenőrzés, s emiatt a termelékenység nagyon alacsony. Sok esetben nem is az ott dolgozók a hibásak abban, hogy a munka vontatottan, Luca széke módjára halad. Nem akarok általánosítani, hiszen a mai fiatalok többsége becsülettel kiveszi részét a munkából, de országos viszonylatban nagyon hiányzik az a termelési érték, amit a „fogjuk meg, oszt vigyétek” elvet vallóidtól nem kapunk meg. Egyszer, egy hozzám hasonló korú szakmunkás beszélgetés közben ezt mondta: „Mi még csak megkeressük nyugdíjasainknak a mindennapi, jól megérdemelt betevő falatját. De vajon a miénket ki fogja biztosítani?” Ha ezt az „úgy álljunk a munkához, hogy más is hozzáférjen” szemléletet megváltoztatjuk, és mindenki a legteljesebb mértékben kiveszi részét a rábízott munkából, akkor optimistán nézhetnek a nyugodt, biztos megélhetést biztosító jövő elé jövendőbeli nyugdíjasaink. Pocs Imre i Miskolc Ezt mondja a jogszabály A HÁZFELÜGYELŐT MEGILLETI-E A FELVONO-HASZNÁLATI Díj? Bunak t való A VASVILL Kereskedelmi Vállalat szafcmai árubemutatót tartott tegnap délelőtt az osztrák Carl Walter cég kéziszerszámaiból. A mozgó kiállítást elsősorban a kiskereskedelmi boltvezetők számára rendezték. Kívánatos, hogy a fogyasztókkal közvetlen kapcsolatban állók mondják el véleményüket, tegyenek javaslatokat: milyen szerszámok hiányoznak az üzletekből, melyek a legkeresettebbek. A Walter cég 1971-ben jelent meg először a magyar piacon. Azóta tízszeresére nőtt a behozatal termékeiből. Nemcsak az iparban kedveltek szerszámaik, hanem a barkácsolók körében is. Az autótulajdonosok is sok új. praktikus szerszámot találnak a készletben. Bizonyára megnyerik a fogyasztók tetszését a különféle csavarhúzók, a precíziós kulcskészletek, speciális fogók stb. Újdonságnak számítanak az idén először bemutatott famegmunkáló szerszámok. (Kerényi' felv.) Vitatott volt, hogy a lakásszövetkezeti házakban a ház- felügyelőt (felvonókezelőt) mikor illeti meg, illetve egyáltalán megilleti-e a felvonóhasználati díj. A Legfelsőbb Bíróság adott ügyben kialakított álláspontja szerint az ilyen igények helyes elbírálásánál az egyes házkezelői szolgáltatások ellátásáról szóló jogszabályban foglaltakat kell irányadónak tekinteni. A rendelet hatálya — a tulajdonjog formájára való tekintet nélkül — kiterjed minden többlakásos lakóépületre. Ebből következik, hogy a rendeletet alkalmazni hell a lakásszövetkezeti házakra is. A 17/1972. ÉVM számú rendelet szerint a felvonó használatának lehetőségét az épület tulajdonosa (kezelője) a felvonótípustól függően a következő módon köteles biztosítani: a kulccsal működő , személyfelvonó esetében havi J — a rendelet mellékletében ' meghatározott mértékű — felvonó-használati díj ellenében; kulcs nélküli személy- felvonó esetében szintén havi felvonó-használati díj ellenében (amelyet csak a második vagy ennél magasabb szinten levő lakások, illetve helyiségek használói kötelesek fizetni) i felvonóvezetó közreműködésével használt személyfelvonó esetében pedig esetenként fizetett felvonó-használati díj ellenében. A rendelet szerint a havi és esetenkénti felvonó-használati díj 50 százaléka az épülethez beosztott személyt (a felvonóvezetőt) illeti meg. A kulcs nélküli személyfelvonó esetében járó felvonóhasználati díj teljes egészében a kezelőt (tulajdonost) illeti meg. A jogszabály alapján a kulccsal működő személyfelvonó esetében felvonó-használati díj az épülethez beosztott személyt (házfelügyelőt, felvonókezelőt) szövetkezeti házban is megilleti. DR. SASS TIBOR ROVATVEZETŐ) MOLNÁR SANDORNE TELEFON! 1»-»1 Óvoda, bölcsőde, üdülés, lakás GsafátípoMiika a DIGÉP-ben Párt- és kormányhatározat, helyi, vállalati intézkedések szorgalmazzák a családok. különösen a sokgyermekes családok megbecsülését, támogatását. Most, a IV. ötéves terv közvetlen befejezése előtt jó alkalom adódik annak áttekintésére, hová jutott el egy-egy vállalat, intézmény a család- és népesedéspolitikai határozatok végrehajtásában. A DIGÉP- ben Mónus Antal személyzeti és szociális igazgató segítségével nyertünk betekintést a fontos munka részleteibe, eredményeibe. Átutalják a taoácsoak Mindenki előtt ismert, hogy Borsod a bölcsődei, óvodai ellátottságot tekintve nem éppen előkelő helyet foglal el az országos statisztikában. Abban a gyárban, ahol minden negyedik foglalkoztatott nő, különösen érdekli a dolgozókat, mit tesz a vállalatvezetés a helyzet javításáért. A DIGÉP évente körülbelül 2 millió forintot utal át a tanácsoknak. Ennek ellenében több hely jut a gépgyári, ezen belül is a diósgyőri gépe vári asszonyok gyermekeinek a város bölcsődeiben, óvodáiban. Ha sok gyerek vau Felmérés készült a gyárban, hány olyan dolgozójuk van, aki nagy családot tart el. Egy tízgyermekes, három kilencgyermekes, négy nyolc- gyermekes, 10 hétgyermekes, 22 hatgyermekes, 38 ötgyermekes és 48 négygyermekes családapa, illetve családanya dolgozik a DIGÉP-ben. Ezek segítése, támogatása ma már intézményesen, meghatározott rendszer szerint, a kollektív szerződésben és a törzsgárdaszabályzatban meghatározottak alapján történik. Csak tavaly összesen Keressük az állatíorgalmazás, a mészáros-henlesipar múltjának szellemi és tárgyi emlékeit: régi marhabélyegzőket, passzusokat, mester- és /Irí segédleveleket, céhes iratokat, mészáros- és hentesszerszámokat, mühelyberendezéseket, a Húsipari Kutatóintézet történeti gyűjteménye részére. Szívesen vesszük a fentiekre vonatkozó bejelentéseket, közléseket, felajánlásokat. A tárgyi emlékeket a helyszínen megtekintjük. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat, Miskolc Címünk: 3501 Miskolc, Vágóhíd u. 16. Postafiók: 56. Borravaló Elhatároztam most, itt az éttermi asztal mellett, hogy többé nem adok borravalót. Se a pincérnek, se a taxisnak, se a fodrásznak. Senkinek. Nem azért, mintha zsugori volnék. A hivatalos tarifa mellé mindig gavallérosan odatettem a ráadást a velem, nekem és rajtam végzett szolgáltatásért. De ennek vége! Borravalót többé nem adok ... Döntésem egyáltalán nem gazdasági, sokkal inkább morális indítékú. Tessék csak belegondolni: ha én egy tisztességes, felvilágosult magyar állampolgár vagyok, akkor milyen jogon késztetem embertársaimat a bűnre!? Ne csodálkozzék kedves olvasó, pontosan úgy, ahogy mondom: a bűnre! Hiszen, ha — tételezzük fel — megérdemelten juttatom is anyagi Pluszhoz a szolgáltatómat, eleve tudom, hogy amit adok, az borravaló. Ö is tudja. Mindenki tudja. így aztán általánosan elfogadott tény, hogy a borravaló — az borra való. Aki kapja, arra költse. Hát akkor mit papolunk az alkoholizmus elleni harcról! A borravalóval szinte kötelezzük szerencsétlen társainkat, hogy italozzanak, nyomorba és keserűségbe taszítsák a családjukat, gondot okozzanak a társadalomnak es a detoxiiialó állomásnak. Hát én ezt nem veszem a telkemre! Nem adok többé borravalót! De akkor mit adjak? Mert valamit csak adnom kell... Voltaképpen ugyanazt, mint eddig, de más célzattal, más néven, más formában, hogy ne ártsak senkinek, ne vétsek semmi ellen... Az ördögbe, hogy is legyen hát! Nevezzem mozgóbérnek? Prémiumnak? Egyszeri jutalomnak? Nem jó. Maszekalapon nem lehet megjátszani a hivatalost. Mondjam azt, miközben hálálkodva, nagy tapintattal átnyújtom azt a néhány forintot, hogy: ha meg nem sértem, szakikám, egy kis tejre vagy kenyérre való... Ez se jó. Mert igenis megsérteném vele! Még a szemembe vágná, hogy nincs ő rászorulva az alamizsnára, tartsam meg magamnak, ne szégyenítsem meg a dolgozót. Talán azt kellene mondanom, hogy csekélyke hozzájárulás a kicsi kocsihoz, netán a vikendházhoz ... Jaj, ezt semmiképp! A jövő esztendei nyaraláshoz az Arany- homok-parton? De' honnan tudhatnám, hogy ott üdül? Es ha történetesen Párizsban vagy ... vagy a Rakacai-tónál? ... Nem szabad heécelni senkit, mindenki érzékeny. De juszt se adok borravalót! Azaz adok. mert kell adni. illetve... szóval, hogy is mondjam . . de nem borra valót! Ez nem egyezik sem az elveimmel, sem az erkölcsi nézetemmel Eddig már eljutottam. Csak éppen a gyereket nem tudom a nevén nevezni. De miért is én! Majd ő! — Főúr, fizetek! — ...genis kérem! Volt egyszer... az annyimint... az tizen ... az húszon ... összesen huszonhét forint és húsz fillér, kéremszéppen. Odaadtam harmincat. Az elém tett kettőnyolcvanat visz- szacsúsztattam az asztal sarkára. — Köszönöm, nem kerek vissza. De ez — szigorúan ráncoltam a homlokomat, bar kissé félénken mondtam: — de ez nem borra való! Nézett rám, nézett. Meg a markában az apróra. Aztán egyetértőn, de félreérthetetlenül kijelentette: — Ez? Ez nem! ... Es most úgy érzem, első kísérletem nem a legjobban sikerült. De nem adom fel! Űjabb ötletek motoszkálnak a fe- . jemben. Ezekről azon- • ban még korai volna a szó. Most még csak annyi biztos, hogy többé senkinek se adok borra valót... I mitUÄgy 150 ezer forint vállalati segélyt kapott 284 nagycsaládos. Majdnem ugyanennyien kaptak, s ugyanilyen összegben tanszersegélyt (s az idén is természetesen ...), a vállalati szociális segély évi összege pedig már félmillió körül mozog. S ebben még mindig nincsenek benne a százezrekre rúgó szakszervezeti segélyek, a családi pótlék, az évi kétmillió forint körül járó' ösztöndíjak. Valósággal szabály lett a gyárban is, hogy a nagycsaládosok végzős gyermekeinek a gyáron belül történő elhelyezéséhez minden segítséget megad a vállalat. Salát mentőautó A Diósgyőri Gépgyárban is évről évre mind nagyobb gondot fordítanak a dolgozók egészségvedelmére. (Közvetve ez is családpolitika, hiszen ha megsérül, megbetegszik valaki, a családjának kevesebből kell kijönnie...) Az üzem-egészségügyi hálózatot ma már egy főorvos, öt üzemorvos, 27 asszisztens es elsősegélynyújtó tartozik, utóbbiak mindhárom műszakban a rászorulók rendelkezésére állnak. A vállalatnak saját mentőautója van. A súlyosabb betegek szakorvosi rendelést vehetnek igénybe. Mivel a gyár egyikmásik üzemében túlságosan nagy volt a zaj, s ennél fogva emelkedett a halláskárosodottak száma, a megelőzés, gyógyítás céljára audiovizuális berendezést helyeztek üzembe. A tavalyi kölcsönök A kedvezményes üdültetési rendszer is elsősorban a nagycsaládosok körében aratott osztatlan sikert. Tavaly például 23 esetben folyósított a vállalat dolgozóinak összesen egymillió forint kölcsönt OTP-lakásépítéshez és vásárláshoz, több mint félmilliót egyszeri bérlőkijelölési joggal történő lakásvásárláshoz 21 dolgozónak százezer forintot lakás-használatbavételi díj megfizetéséhez. vagy például 14 dolgozónak készítettek ingyen terveket a lakásépítéshez. Tavaly összesen mintegy 200 gépgyári dolgozó jutott valamilyen módon jobb lakás- körülmények közé! (nyikesj
