Déli Hírlap, 1975. október (7. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-08 / 236. szám
1 1 —... " '■■■■■ A DH várospolitikai fóruma Tépetttet csonka bútora Szomorú sél a a Csanyikban lehetetlenek vagyunkY Étkein% már egy gondnok ♦ Néhány perc pihenő. szakszervezetek megyei küldöttértekezlete előtt Beszélgetés Kopcsek Imrével, az SZMl osztályvezetőiével A hét végén összeül a szak- szervezetek Borsod-Abaüj- Zemptén megyei küldöttértekezlete. Kopcsek Imrét, az SZMT szervezési és káderosztályának vezetőjét arról kérdeztük, hol tartanak az előkészületekben, milyen tapasztalatokat szereztek az alsóbb szintű küldöttértekezleteken, taggyűléseken? — Az előkészületek utolsó fázisában vagyunk. Szómba, ton 19 szakma mintegy 300 ezer szervezett dolgozója képviseletében 256 küldött és 80 meghívott vendég méri majd fel, hogyan hajtottuk végre az 1971. évi választások során meghatározott feladatokat, a felsőbb testületek határozatait. Már az eddig lezajlott különböző szintű tanácskozások is arra utalnak, hogy emelt fővel nézhetünk a számvetés elé. A szakszervezetek tevékenysége megyeszerte növekvő mértékben járult hozzá a gazdasági építőmunkában elért eredményekhez, a dolgozók eszmei, politikai, kulturális neveléséhez, az élet- és munkakörülmények javulásához. Gazdagodott és szélesedett részvételük az érdekek egyeztetésében, a tagság jogainak képviseletében. Egy. re hatékonyabb az SZMT irányító, vezető, segítő és ellenőrző munkája is. — Milyen új vonások jellemzik az idei szakszervezeti választásokat? — Mivel megyénkben a választások már mindenütt befejeződtek, levonhatók a tanulságok. Szembetűnő volt például, hogy a jelöltek milyen szívesen vállalták a funkciót, az ezzel járó többletmunkát. Meggyőződésünk, hogy ez egyenes összefüggésben van a szakszervezetek tekintélyének növekedésével, a szakszervezeti munka megbecsülésének fokozódásával. Másik szembetűnő vonása volt az eddigi választásoknak, hogy a jelölő bizottságok által javasolt személyeket szinte kivétel nélkül mindenütt megválasztották. Ez arra a reményre jogosít fel bennünket, hogy a tagság bizalmát élvező, a tagság érdekeiért dolgozni akaró és tudó személyeket jelölték a különböző testületekbe, következésképpen az előttünk levő időszakban a szakszervezeti munka színvonalának további javulása várható. Űj .vonás az is, hogy minden eddiginél nagyobb szerepet kaptak a bizalmiak. Akadt tanácskozás, ahol a küldöttek több mint fele bizalmi volt: bevált és sikert aratott a nagyobb előkészítő munkát igénylő, de lényegesen jobb hatásfokú kétszakaszos választás. Érdemes felfigyelni arra is, hogy a tisztségviselők között jelentősen megnőtt a munkások és a nők aránya. A párt- szervezetek választásai és a XI. pártkongresszus nyomán kialakult jó politikai légkörben örvendetesen megnőtt a szervezett dolgozók s a küldöttek vitakedve. Ez a szocialista és ezen belül a szakszervezeti demokrácia kiszélesedésével van kapcsolatban. Ám a felszólalók zöme nem „panasznapnak” tekintette a küldöttértekezletet, noha elhangzottak a fej. lődést segítő kritikai észrevételek is. Feltűnő volt, hogy a felvetődött problémák döntő többségét mindjárt helyben meg tudták oldani a gazdasági és mozgalmi vezetők. Több esetben a felszólalók maguk tettek javaslatot a megoldásra. Természetesen most is vannak olyan gondok, . amelyekben megyei vagy országos szinten kell nagyobb támogatást adni, intézkedni. Várhatóan a megyei küldöttértekezlet is megfogalmazza majd a felsőbb szerveknek címzett javaslataiban, hogy Borsodot, a megye munkásságát az eddiginél is jobban kell segíteni, többek között a bölcsődei és óvodai főrőhelyek számának gyarapításában. — A küldöttértekezlet színhelye a Bartók Béla Művelődési Központ. Miért nem az SZMT-székház? — Borsod és Miskolc a magyar munkásosztály egyik fellegvára. A küldöttértekezlet színhelyével, a két diósgyőri nagyüzem munkásainak és a III. kerület munkáslakóinak kulturális otthonával mi is ezt szeretnénk szimbolizálni. S ezt demonstrálja majd az a dokumentumkiállítás is, amely a megyének a legutóbbi négy év. ben elért fejlődését mutatja be a tanácskozás színhelyén. NYIKES IMRE Két éve múlt, hogy egy lelkes fiatal erdésszel és egy tanácsi dolgozóval végigjártuk a csanyiki Majális-parkot. Társaim lelkesen magyarázták: itt húzódik majd a sétaút, ott a gyönyörű öreg fák alatt helyezzük el a szabadtéri színpadot, ez a lejtő pedig jó lesz szánkópályának. Egyszóval tervezgettük a csanyiki parkerdőt. — Mindaz, amiről akkor .csak beszéltünk, mára jórészt megvalósult. Sok-sok rnuoka és milliók Ezrek fogtak össze: KISZ- fiatalok, katonák, nagyüzemi munkások áldoztak fel soksok órát szabad idejükből, hogy a miskolciak kedvelt kirándulóhelyén legyenek ügyes játékszerek a legkisebbeknek, rönkbúborök, szalonnasütők, esőtől védő faházikók a családoknak. Egyedül a Borsod megyei Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csaknem ötmillió forintot költött a IV. ötéves terv időszakában a parkerdőre — hallottam Bartucz Ferenctől, a vállalat erdőgazdálkodási igazgatójától, ök adták azokat a faanyagokat, melyekből a Diósgyőri Gépgyár munkásai bútort, esőtől védő tetőt és egyebet fabrikáltak. A munkálatok szakmai irányításában is segítettek — még nyugdíjas erdészek is. Szeremlei Zoli bácsi talán aktív erdőmérnök korában sem lótott-futott any- nyit, mint az elmúlt nyáron. Mindezt tudva azt remélhettem, hogy ha szakemberek kíséretében bejárom a Csanyikot, csupa szépről, az önzetlenül végzett munka sok-sok eredményéről adhatok Számot. Sajnos, nem így történt. Márton Ferenc, a városi tanács kebelében működő társadalmi munkát szervező c Most helyezik el a „Behajtani tilos!” — táblákat. Éppen ideje. Azok ugyanis, akik az erdőben sem hajlandók gyalog közlekedni, sokszor legázolják a tisztások gyepét, sőt országúinak nézik még a fáradságos munkával, gyeptéglákkal kialakított szánkópályát is. operatív bizottság tagja hívott meg a Csanyikba. Részt vett a szemlén Kocsi Gyu- láné, a városi pártbizottság várospolitikai osztályának munkatársa, dr. Bojtos Ot- tóné, a Miskolci Kertészeti Vállalat ■fnűszaki titkára és a már említett Szeremlei Zoltán nyugdíjas erdőmérnök. Elviszik, ba fa, elviszik, ha lém Az utunkba eső első pihenőhelyen csak amiatt bosz- szankodhattunk, hogy a kiLevespor és debreceni bundásszelct TJj termékeiből tartott szakmai bemutatót az Utasellátó Vállalat miskolci területi igazgatóságának Tiszai pályaudvari egységében a Debreceni Konzervgyár. A kóstolóval egybekötött tájékoztatón többek között svájci licenc alapján gyártott hatféle leveskészítményüket — tavaszi zöldségleves, májgombócleves, marhahúsleves, zellerkrémleves stb. — ízlelhették meg a jelen levő szakemberek. A levesek rendkívüli előnye, hogy 10 perc alatt elkészíthetők, s emellett meglehetősen olcsók. (Az előzetes kalkuláció szerint 2 forintba fognak kerülni.) Ugyancsak itt mutatták be a debreceni bundás- szeletet is, amelyet mától árusítanak. Ez marha- és sertéshúskeverékböl készült, rántott szelethez hasonló frissensült. (Jbis János mestersége az őszi Bükkben A Bükkön át Egerbe vezető műútról letérve, Répáshuta felé gyalogoltam. A falutól körülbelül 500 méterre az egyik kanyar után füst szaga csapta meg orromat. Közelebb menve láttam: szénégető boksa. A füstölgő tűzhányóra emlékeztető kupac körül a szétszórt szerszámok arról árulkodtak, hogy a gazda valahol a környéken tartózkodik,! de hahózásomra csak a visszhang válaszolt. Leültem hát egy fatönkre az őszi csöndben. Fagereblye, tabunké A kormos, üszkösödő gerendák között a fából faragott szerszámok mint az ősember eszközei. Fagereblye, fabunkó, buzogányra emlékeztető döngölő, hosszúnyelű fokoshoz hasonló csákány, ledöntött fatörzsek, felborított fűzfakosár. Hátam mögött megroppan egy gally. Feketekalapos, napszítta arcú öreg ember közeledik. Kormos kézét barátságosan nyújtja felém, s már tudom, ő a boksa gazdája. — Óbis János vagyok — mondja az öreg ember, miközben letelepszik egy tus- kóra. A bádogkulacsból jóízűt kortyol, aztán folytatja: — A Mai ina forrásnál voltam. Én mindig ezt a vizet iszom... Itt érzem jól magam, az erdőben. Itt dolgoztam favágóként, szénégetőként, most pedig mint nyugdíjas. Segít az erdőgazdaság is, nem panaszkodhatom. — Negyedévenként égetek ki egy-egy boksát, amihez gyertyánt, bükköt, tölgyet, jávorfát használok. Hatvan köbméter fából állítom ösz- sze a fáklyát. Középen van a gyújtós, amit száraz fával rakok körül —, mondja János bácsi, közben forgácsokból picike boksát rakosgat. — Alulra aprófákat pakolok. így építem két méter magasra. A boksa tetejére kerül a pap, az aljára pedig a cénerkoszorú. Ha mindezzel készen vagyak, falevéllel betakarom és beföldelem a kupacot és az egészet jól meglocsolom vízzel. WMebotiláskor — Másnap délutánra behorpad a boksa. Akkor föl kell mászni a tetejére és döngölőfával jól letapikolni. Tíz-tizenkét napos égés után bontom ki, olyankor aztán úgy nézek ki, mint az ördög. Kár, hogy nem olyankor jött... Bizony, már hamar elfáradok, de kell a faszén, hát dolgozom tovább. (Offeltáler Jánosv Ligeti József, Polgár Géza, Kovács Bertalan is itt éget a környéken.) Éjszaka bontom meg a kiégetett fát, olyankor jól látni, hol ég a parázs. Szénvonóval szépen leszedegetem a földet a tetejéről. Miilebontáskor 2—3 napig kint alszom az erdő- j ben. Ilyenkor vigyázni kell. : nehogy mély álomba merül- , jek, hát jó keményre igazi ' tóm a fejemalját... V, R. rándulók valóságáé szeméthegyet hagytak maguk után. Igaz, hogy a szemétgyűjtő edényeket még csak ezután helyezik el a szalonnasütők közelében, de a vérbeli er- dőjáró enélkül is tudja, mi a "ílolga: el lehet égetni vagy ásni az uzsonna maradványait. — Ezt nézzék meg! — mutatta szomorúan a következő pihenőhelyet Zoli bácsi. És i,tt valóban volt mit nézni. Az esőtől védő kis faházikó tetődeszkáit durva kezek lefeszítették és részben el is hordták. De föltépték a körülbelül 60 centiméter mélyre leásott ülőrönkök egy részét is. Az erdei tomapálya minden tornaszere mellett egy tábla áll, melyről leolvasható, milyen gyakorlatokat végezhetnek ott a különböző életkorú kirándulók. Ezeket a táblákat először farostlemezekből készítették, ám a tomapálya átadása után alig két nappal, már hiányzott közülük néhány. Mostanában fémlemezre festik az útmutatót, de ezeknek is lába kél. — Mit lehetne tenni? •»— kérdezgettük magunktól és egymástól a rombolás éstoí- vajlás riasztó jelei láttán. Szeremlei Zoltán elmondta, hogy ezután betonlapra csavarozzák a rönkbútorokat, így drágább, de legalább nehezebb kitépni. Az esőtől védő tető minden szál deszkájával viszont nem lehet megcsinálni ugyanezt Arra is gondoltak már, hogy a szalonnasütőhelyek mellett tűzifát halmoznak fel. hátha azért esnek neki egyesek baltával a bútoroknak,- tetőknek, mert lusták gallyat gyűjteni a csurdításhoz. Sokkal valószínűbb azonban, hogy nem kirándulók műve mindez, hanem garázda bandáké, vagy olyanoké, akik úgy gondolják, hogy akkor a legolcsóbb a faanyag, ha lopják. Vajon hány víkend- telken díszelegnek olyan kerti bútorok, melyeket a Csanyikból hurcoltak el? Senki sem látta? Nehéz egy ilyen nagy kiterjedésű parkerdőt őrizni. Nehéz, de nem lehetetlen. Nagy értékekről van szó — egyetlen esőbeálló körülbelül 17 ezer forintba kerül —, s ezt a vagyont már érdemes lenne mondjuk úgy is vigyázni, hogy magabíró gondnokot telepítenek a Majális- park központjába. Ha erdész lenne az illető, akkor fegyvert is viselhetne és nemártana mellé egy jó kutya sem. Birizgál az a kérdés is, hogy merre vitték el az erdőből a tetemes mennyiségű deszkát és más faanyagot? Talán a hegyeken keresztül? Aligha. Az út mellett viszont sokan laknak. Ök nem láttak semmit? Vagy nem akartak, nem mertek szólni a rendőrségnek? Hosszú távra szóló program a tapolcai és a csanviki parkerdő kialakítása. Kétségbeejtő arra gondolni, hogy ha nem találunk eszközt a rombolók ellen, akkor munkánk java évről évre kárba- vész. . BÉKÉS DEZSŐ Pályakezdők A Lenin Kohászati Művekben az idén 424 pályakezdő fiatal vállalt munkát. Közülük 339-en egyéves szerződést kötöttek a kohászattal; őket a vállalat 1500-tól 2000 forintig terjedő jutalomban részesítette.
