Déli Hírlap, 1975. október (7. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-07 / 235. szám
Utólag pótolni, amit mulasztottunk Zavarosan folynak a vizek A miskolci környezetvédelmi tervek megvalósításának kulcskérdése a még mindig csak épülő városi szennyvíztisztító telep mielőbbi átadása. Az avatásig az amúgy is szeny- , nyes Sajó „mossa a város szennyesét”. (Folytatás az 1. oldalról) — Ma is, mint minden reggel, a Szinva hídján át mentem a munkahelyemre. És ma is, mint minden reggel, megnéztem a vizet. Elszomorító látvány. A Miskolci megyei-városi- járási Népi Ellenőrzési Bizottság pénteki ülésén ezekkel a szavakkal kezdődött az egyik hozzászólás. A népi ellenőrök a vizek szennyeződésének megakadályozására hozott kormányrendeletek végrehajtásának ismételt vizsgálatáról összeállított jelentést vitatták meg. Versenvlutás az idővel Világjelenségről van szó! — mondhatnánk, csorbítva ezzel a kérdések élét. De a vízszennyeződés itt, Miskolcon sem kisebb dilemma, mint bárhol a világon, s a gazdaság fejlődésével együtt járó (bár nem szükségszerűen együtt járó) önpusztító jelenségek nagyon is mély, nagyon is nehezen eltüntethető nyomokat hagytak a tájban. Persze, akadnak biztató jelek is. A diósgyőri papírgyár és a December 4. Drótművek tavaly már egyetlen fillér szennyvízbírságot sem fizetett. A drótgyárban több mint húszmillió forintba került a páclevek tisztítására szolgáló sósavregeneráló berendezés. (A gyárra 1968-tól 1972-ig csaknem másfél millió forint szennyvízbírságot vetettek ki.) Továbbra is folyik a nagy versenyfutás, s a kérdés az, hogy a tisztítókapacitás növekedése meghaladja-e az üzemek, kommunális intézmények által kibocsátott szennyvizek növekedési ütemét; éppen azért, hogy környezetünket, természetes vizeinket egyre kevésbé mérgezzük. Bír«ág és előírás A vizsgálatba bevont hat miskolci, illetve Miskolc környéki üzem szennyvíz- kibocsátása az elmúlt hét évben összesen nyolcezer köbméterrel, alig több, mint 10 százalékkal nőtt naponta. Ez idő alatt a vizsgált üzemek tisztítókapacitása csaknem megduplázódott, örülhetnénk is ennek a tendenciának, ha nem tudnánk, hogy a reprezentatív felmérésbe bevont üzemek szennyvizének több mint fele még mindig tisztítatlan A vállalatokat nemcsak szigorú előírások kötelezik, hanem bírságok is ösztönzik a környezetvédelemre. (Az új ipari létesítmények teljes szennyvíztechnológiával épülitek. Jó példa erre a bocsi sörgyár, amelynek vizét, megfelelő tisztítás után, a mezőgazdaság hasznosítja. A tisztító és szennyvízhasznosító technológia^ kizárja a Hernád sörgyári szennyeződését.) A régebbi üzemekben utólag kell pótolni a korábbi mulasztásokat. Az egyik legnagyobb Szinva-szennyező, a DIGÉP, az elmúlt év végén szerződést kötött a vízművekkel, hogy az — húszmillió forint csatornafejlesztési hozzájárulás lefizetése fejében — a városi csatornahálózaton keresztül szállítja el a korábban a Szinvába engedett napi ötezer köbméter vizet. A diósgyőri nagyüzem további terveket dolgoztatott ki előtisztítok építésére, ezek elkészülte viszont a gyár anyagi helyzetétől, nem utolsósorban az új közgazdasági szabályozóktól függ ... Most még inkább csak papíron, de néhány hónap múlva a valóságban okoz gondot a húskombinát szennyvizének elvezetése. A kombinátban épített előtisztító alkalmassága jelenleg meghatározhatatlan, s mivel a városi szennyvíztisztító telep még mindig nem készült el, a húsüzem vize a Sajóba folyik maid. Az élővizek minőségét jól jellemzi a rendkívüli szeny- nyeződések gyakorisága. Emlékezetes a Sajón 1967 augusztusában levonult szennyhullám: a népgazdasági kár meghaladta a nyolcmillió forintot. A legnagyobb olajszennyeződés időpontja 1974. október 22: ezerötszáz tonna olaj került a folyóba. A Her- nádon 1973 februárjában nagy halpusztulással járó toxikus szennyezés vonult le, majd 1974-ben három, 1975- ben egy alkalommal észleltek olyan mértékű minőségromlást, amely miatt az öntözővíz-szolgáltatást átmenetileg szüneteltetni kellett. • A Szinva és a Sajó vizét rontó események közül nevezetes az LKM 1972-es pakuraszökése, valamint a Chinoin diósgyőri telepe pro- pilmerkaptán-tartalmú szennyvizének a város folyójába való engedése. (A Chinoin tavaly már 1.350 millió forint, bírságot fizetett.' Mfreotemető kellene Szaporodnak az aggasztó jelek, szaporodnak a gyors és a nem éppen olcsó megoldást igénylő környezetvédelmi feladatok. A miskolci szennyvizek tisztításának kulcskérdése a városi szennyvíztisztító telep mielőbbi megépítése. Szükség lenne egy méregtemetőre is, ahová a nagyüzemek elhelyezhetnék az eddig a gyárkapun belül gyűjtögetett, mégsem- misíthetetlen és még a csatornába sem ereszthető mérgező anyagokat. (A cemen- táláshoz használatos cián- tartalmú vegyületeket, radioaktív anyagokat, olajsavat stb.) Sürget az idő. Vajon lesz-e elég időnk és elég erőnk visszaállítani az ember és a természet — civilizációs ártalmakkal megbontott — esvensúb'át ’ BRACKÖ ISTVÁN Sakk verseny A Bartók Béla Művelődési Központ a közelmúltban nagy sikerrel rendezte meg a biliárdversenyt. Most sakkversenyre -invitálják a klubtagokat. Ma -délután 5 óráig lehet jelentkezni a Bartók klubban; ekkor kezdődik az első forduló. Már most gondoljon a télre! Gépkocsijához válasszon fagya ló folyadékot FRIGOL-90 51,50 FT/KG EVI-90 48,30 Ft/KG GLICOSHELLPLUS 96,50 FT/KG (téli-nyári) KAPHATÓ AZ ABC- ÉS CENTRUM ARUHAZAKBANI Szállítja; «I i* iyrfSKK.il/ Szakmunkásak lesznek A 309-es kódszámú, gép- járművezető és karbantartó szakmunkásbizonyítvány megszerzése érdekében 72 gépkocsivezető ült az iskolapadba a napokban a Volán 3. számú Vállalatánál. A túljelentkezés miatt a tanfolyam résztvevőit a szolgálati éveik és a baleset- mentesen vezetett kilométerek figyelembevételével választották ki. Két osztályt indítottak: egyiket az autóbuszvezetők, a másikat pedig a tehergépkocsi-vezetők számára. Ha nyáron a tanfolyam minden résztvevője sikeres vizsgát tesz. a Volánnak már 130 jól képzett, szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkező gépkocsivezetője lesz. Séta az olasz csizmán Farkas Gyula tanár a közelmúltban Olaszországban járt. Élményeiről diavetítéssel kísért előadásban számol be az érdeklődő fiataloknak, Séta az olasz csizmán címmel. A rendezvény ma délután 6 órakor kezdődik a Molnár Béla Ifjúsági és Űt- törőházban. az elsüllvetlt Nála! A Szovjetunió fekete-tengeri flottájának néhány hajója megkezdte a kercsi-szo- :ros hajóút jának megtisztítását, a veszélyes zátonyok és roncsok eltávolítását. A II. világháborúban ebben a körzetben heves harcok folytak, számos kereskedelmi és hadihajó elsüllyedt. A hajóroncsok állandóan veszélyeztették a hajózási. Az Azovi- és a Fekete-tengert összekötő tengerszoros ma az egyik legforgalmasabb hajóút. A „külföldi” jobban lát... Ránk szállt a Nők Lapja — mondhatnám, ha nem volna pejoratív ez a kifejezés. Az igazság az, hogy nagy példány- számú sajtóorgánumunk — melynek népszerűségét bizony irigyelheti a szakma — három publikációban foglalkozik szűkebb hazánkkal. A tanulságoknak csak egy része kívánkozik a nagy nyilvánosság elé. Miért? Mert a többi szorosan szakmai jellegű. De azért ezeket se hagyjuk elsikkadni. Földes Anna „Külföldi voltam Miskolcon” című glosszáját olvasva, remélhetőleg feltűnik ifjú kollégáinknak, hogy mennyi kíváncsiságot, körültekintést, szenvedélyt kell hordoznia az újságírónak. Mikor? Mindig. Aki csak a cél előtt kapcsol be, az nem több beprogramozott adatfelvevőnél. Az irodalomtudományok kandidátusa a rudolftelepi ősbemutatóra készült; a szerkesztőségben bizonyára nem kötöt-. ték a lelkére, hogy: „nézz szét Miskolcon is”. Dehát kihagyható-e Miskolc, ha ezen a tájon jár? Mondom, mindez nem tartozik szorosan ide. Sokkal inkább az, hogy a látszólag sebtében megvallatott város (belváros) miket mondott, illetve miket nem mondott. Azon morfondírozom, hogy mennyivel jobban sikerült volna F. A. látogatása, ha valaki kezébe adja a „Miskolci Műsort”, vagy ha legalább az azonos című falragasszal találkozik. Ámbár előfordul néha, hogy az említett két nyomtatvány is rosszul informál. De hát szó sincs arról, hogy mentségeket, keressünk. Régi igazság, hogy a „külföldi” mindig jobban észreveszi a fonákságokat. Világos, hogy nekem nem hiányzik a képtári útmutató tábla. Ehhez túlságosan is miskolci vagyok, aki tudja a járást. Persze ez nem szempont! Azt hiszem, mindany- nyiunk számára kötelező, hogy némileg elidegenedve szeretett városunktól, vizsgáljuk meg az itteni tennivalókat. S ha ez sikerül a helybéli hírlapíróknak, akkor a miskolciak ne tekintsenek bennünket ellendrukkereknek. Mert mennél inkább otthonunknak érezzük ezt a várost, annál inkább kö^ zünk van dolgaihoz. Földes Anna azt írja: „ ... Ha igazán külföldi lennék, most azt mondanám: mi közöm hozzá? De hazai hírlapíróként úgy érzem — nem árt szólnom tapasztalataimról.” ■ . Nekünk pedig kötelességünk elgondolkodni azon, hogy itt összetévesztik a képtárat a galériával, hogy sajnos nincs (elég) nézője műkincseinknek, hogy hibádzik a tárlat, ha összevetjük a katalógussal és így tovább. És nemcsak gondolkodnunk kellene azon, hogy miként romlik Patak. A Nők Lapja (Erőss—Szebeni) riportjával segíteni akar a városnak „abbeli törekvésében, hogy történelmi múltját a régi dicsőséghez méltóan ápolhassa”. Nem kétséges — bármennyire bombasztikusán hangzik is: új történelmi tettekre van szükség Patakon. (És Tokajban még inkább...) Fejedelmeink már nincsenek, de az alkotó kezek sincsenek megkötve. í Ennek az országrésznyi megyének a lakói az okos szóra, szépre, jóra nem kevésbé fogékonyak, mint másutt. Ezt Ijizo- nvítja egyébként Földes Anna rudolftelepi riportja is. Csak hát éDpen erősíteni kellene a különböző művészeti műheb'ou és a közönség kapcsolatát. Lépni kellene egyet egymás telév. Hogy ne ötévenként lásson színházat a vidéki tanárnő/’s ha már Rudolftelepen van a 25. Színház, akkor kicsit több legven a bányász a nézőtéren, mint volt. Érdekes, hogy ezt az utóbbi észrevételt mennyire elhallgattuk mindannyian, akik egy-egy lapot képviseltünk Rudolftelepen. Talán nem ártana, ha jobban bátorítanánk egymást mi, akik otthon vagyunk annyira, hogy „külföldiek” is lehetünk. (gyarmati) # Fényszóróbeállítás (Solymos felv.) Miskolcon: október 6-tól 11-íq Műszeres autóvizsoála! A Magyar Autóklub borsodi tagságának régi , panasza, hogy a szervezetnek megyénkben nincs műszeres vizsgáló állomása. Lapunkban is többször foglalkoztunk e témával, s legutóbb is csak azt írhattuk, hogy most már talán lesz ... Adg dig is, amíg megvalósul a vágyálom, a Magyar Autóklub Borsod megyei szervezete rendszeresen mozgó műszeres mérőállomást oo- csát a miskolci-borsodi klubtagok, autósok rendelkezésére. A műszeres vizsgálókocsi tegnap délután érkezett, s október 11-ig tartózkodik városunkban a megyei könyvtár melletti parkírozóhelyen. A klubszervezet lehetővé tetté, hogy a miskolciak mellett a megye más városainak klubtagsága is igénya vizsgálóállomás szolgáltatásait. Erre Sátoraljaújhelyen október 13-án és 14-én. Kazincbarcikán október 15-én. Edelényben október 16-án. 17-én és 18-án, a Miskolci Szénbányák igazgatóságán október 20-án. 21- én és 22-én, Rudabányán október 23-án. Leninváros- ban pedig október 24-én és 25-én van lehető«:“** (nyikes—sólymos)