Déli Hírlap, 1975. október (7. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-29 / 254. szám
Egyhez három hell Ahhoz, hogy egy konténer szolgálatban legyen, háromra van szükség: egy a boltban, egy pedig úton van, a harmadikat pedig pakolják. Ilyen megfontolásból logikus lenne, ha három konténer közül egyet a nagykereskedelem, egyet a kiskereskedelem, egyet pedig az ipar venne meg ... Hogy ez még sincs így, annak kacskaringós története van. Az árutárolásra, szállításra és értékesítésre egyaránt használatos kerekes, zárt láda mintegy négyezer forintba kerül. Szükség van továbbá emelővillás targoncára (a felrakásnál), és hátsó emelőlapos gépkocsira (a lerakásnál). Nem elhanyagolható költséget jelent a raktárak, üzletek „konténerfogadó” képességének kialakítása sem. Más kérdés, hogy sok helyen szinte megoldhatatlan gondot jelentenek a lépcsők, küszöbök, szűk ajtók. A Weidlichben például a raktári kontéter áruját ölben viszik az eladótér konténerébe, egyszerűen azért, mert a teherlift kicsi... A korszerű szállítási módszerek borsodi elterjedését nemcsak a szándék vitte előre, hanem a kényszer is. A Borsod—Heves megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója szerint a megye áruellátását kontéter nélkül a jelenlegi színvonalon nem lehetne megoldani. Csak a számokat nézve azonban a konténerizáció többe kerül, mint a hagyományos szállítás és rakodás, de az új módon ugyanazt a feladatot kevesebb és a korábbinál képzetlenebb munkás is elvégzi. A konténer viszont forgóalapot köt le, s így — bár ez arányaiban nem számottevő — az a hatmillió forintos eszközérték hatmillió forint árut szorít ki. A konténerizáció költségeit jelenleg a kereskedelem viseli. Az ipar legfeljebb szemet huny, de nem fizet. A gyárak nem egyformák ... A Szerencsi Cukorgyárban konténerbe rakják a cukrot. Hatvanban és Selypen nem. A miskolci malomban konténerbe rakják a lisztet, Putnokon és Sátoraljaújhe- lyen nem. A nagykereskedelmi vállalat miskolci fiókja a kon- ténerizálható áruk 12 százalékát szállítja az újmódi recept szerint. Ez sok: a többi hazai vállalat hasonló teljesítményéhez képest. Kevés viszont: ha figyelembe vesz- szük a szállítási munka nehézségét; ha az árutermelés nagyipari módszereit összevetjük az áruterítés és értékesítés kisipari módszerével; ha a mérlegre tesszük a kereskedelem szorító munkaerőgondjait. (brackó) Bérkocsik a Volánnál Jelenleg 16 darab különböző típusú, XX-es forgalmi rendszámú, úgynevezett bérkocsija van a Volán 3. számú Vállalatának. A vállalat vezetői arra törekszenek, hogy valamennyi bérkocsijuk Zsiguli legyen, így ugyanis könnyebb lenne az alkatrészek cseréje, a hibák javítása. A bérkocsikat egyébként vállalatok és jogosítvánnyal rendelkező magánszemétyek egyaránt igénybe vehetik. • Az építész-tervező levele • Milyenek az új lakások? • A konyha és a fürdőszoba ♦ Amióta a kereskedelem felfedezte a kereket, azóta kevesebb kéz több árut mozgat. #■ A miskolci konténer-terminál a Szentpéteri kapuban. ■ (Herényi László felvételei) „Körülnéztünk az új lakásokban’* címmel a Déli Hírlap szeptember 18-i számában számoltunk be azokról a tapasztalatokról, amelyeket az összekötő városrész új típusú házgyári épületeinek új lakásaiban szereztünk. Dicsértük a tetszetős külsőt, a belső munkák minőségét, ismertettük az újdonságokat, és kifogásoltuk a konyha és a fürdőszoba nagyságát, illetve kicsinységét. Cikkünk kapcsán, vitaindító szándékkal adjuk közre Nagy Zoltán építész némileg rövidített levelét. Várjuk, s készséggel közöljük a további észrevételeket. Volt a cikknek egy olyan kritikai része, amelyre — éppen most, az új lakássorozat beindulásakor — úgy érezzük, válaszolnunk kell. A nem elég tágasnak ítélt konyháról, kamráról és a változatlan „kicsinységű” fürdőszobáról van szó. Az említett fürdőszoba-konyha probléma 5 év alatt több mint 50 000 új lakáshasználó jó közérzetét befolyásolja. Minden tőlünk telhetőt meg akarunk tenni tehát annak érdekében, hogy a lakók ne érezzék magukat megfosztva olyan előnyöktől, amelyekhez hozzájuthatnak... Az idézett cikk egyrészt a lakásokon belüli helyiségmé- ret-arányok hibájának kérdését veti fel, másrészt a fürdőszoba és konyha abszolút méreteit és ezzel összefüggésben azok használhatóságát vitatja. Kezdjük a helyiségarányokkal ! Ezen a téren tér- mészetesen el kell fogadnunk egy mindnyájunkra egyformán kötelező alapállást, s ez: mai népgazdasági lehetőségeink korlátozottsága az állami lakásépítés területén. Az NDK gazdasági életének fejlődése Dr. Dieter Naumann professzor előadása Tegnap délután városunkba érkezett dr. Dieter Naumann professzor, a társadalomtudományok és a közgazdaságtudományok doktora, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága mellett működő szocialista gazdaságirányítási központi intézet vezetője. Testvérpár- lünk magas rangú küldöttét fogadta Beme László, a megyei pártbizottság titkára és tájékoztatta Borsod megye és Miskolc társadalmi, politikai és gazdasági életéről. A tájékoztató után vendégünk a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalathoz látogatott. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat és az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat párt-, gazdasági és társadalmi vezetése nevében Molnár Lajos, a BÁÉV pártbizottságának titkára köszöntötte a kedves vendégeket, akit elkísért Rábai István, a városi pártbizottság osztályvezetőj- is. Az üdvözlő szavak után a két vállalat mintegy 50 szakembere nagy érdeklődéssel hallgatta meg dr. Diete Naumann professzor előadó sát, amelyben a Német Szó cialista Egységpártnak a társadalmi termelés hatékonysága növeléséért folytatott tevékenységéről számolt be. A professzor utalt arra, hogy különösen a VIII. kongresszus óta eltelt utóbbi négy évben értek el kiemelkedő sikereket az NDK kommunistái a szocializmus építésében. Az akkor célul kitűzött feladatokat nemcsak, hogy teljesítik, hanem számos területen túl is szárnyalják. Ez év október elején a párt Központi Bizottsága plénum- ülésen vizsgálta az 1975-ös év első nyolc hónapjának eredményeit s megállapította, hogy az év hátralevő részében valamennyi feladatukat teljesítik, illetve túlteljesítik, s ezáltal nyugodt szívvel tekinthetnek a Német Szocialista Egységpárt 1976 májusában sorra kerülő újabb kongresszusa elé. Dr. Dieter Naumann professzor előadásában foglalkozott az NSZEP Központi Bizottságának elmúlt évi decemberi ülésével is, ahol elemezték az ország gazdasági helyzetét, s meghatározták a soron következő feladatokat. Itt hangzott el többek között az a megállapítás, hogy az NDK állóeszközeinek értéke 1974-ben elérte az 552 milliárd márkát, s ha a minisztériumi iparban csak tiz nerccel növelnék az állóalap- kihasznájtságpt, évi három- milliárd márka megtakarí- 'áshoz jutna népgazdaságuk. Az előadó elemezte az NDK- nak a Szovjetunióval és a KGST többi tagországával való kapcsolatának előnyeit, különös tekintettel a nyersanyagok és tüzelőanyagok importjára. A nyersanyagtartalékok hosszú távon történő egyenletes biztosítása az NDK-ban is központi feladat. Ezért is tűzte ki célul a párt a kommunisták számára, hogy minden köbméter földgáz, minden tonna szén és acél felhasználásából több és jobb használati értéket kell előállítani. Az anyagfelhasználás egyszázalékos csökkentése évi kétmilliárd márka megtakarítást eredményezhet az NDK-ban. Ez a pénz 36 ezer lakás, s a hozzá tartozó szociális létesítmények megépítésére elegendő! Az elkövetkező tervidőszakban az anyagfelhasználás évi 3—3,5 százalékos csökkentését tervezik az NDK-ban, s ennek 70—80 százalékát már a termelés előkészítésének folyamatában kell elérni. Az NDK-ban is gondot okoz, hogy a népgazdaság gépei és gépi berendezései a fejlett ipari országokénál kevesebbet, átlag napi tíz órát üzemelnek. Az előadást követően a BÁÉV és az ÉÁÉV több vezetője és dolgozója tett fel kérdéseket dr. Dieter Naumann professzornak. aki ezekre kimerítő választ adott. Ny. I. Az 53 négyzetméteres átlaglakás-méretre vonatkozó országos előírás most, és az egész V. ötéves tervidőszakban is kötelező. Minden elképzelés és igény tehát, amely ezt figyelmen kívül hagyja, eleve megvalósíthatatlan. A DH cikkében idézett négyszemélyes lakások már eleve 3,4 négyzetméterrel nagyobbak az átlaglakás-alapterület- nél. Ez sajnos azt jelenti, hogy minden egyes ilyen 4 fős lakás tervezésekor már eleve „tartozunk” az alapla- kásmérlegnek. Ezt a tartozást csak további két- és háromfős lakások tervezésével tudjuk kiegyenlíteni, pedig ezekből amúgyis sokat kell építenünk, hiszen a nagy számban igényelt 5 és 6 fős (65—73 négyzetméteres) nagylakások többletterületét csak a kislakásoktól tudjuk megnyerni. Első kérdésünk tehát: építsünk-e a jelenleginél még több garzonlakást vagy sem? Ez nagyon fontos kérdés, mert az 56,5 négyzetméteres lakások területét csak ilven áron lehetne növelni. Ügy hisszük, jelenleg nem szabad még több garzont terveznünk. Ez azonban azt is jelenti, hogy a négyszemélyes lakások alapterülete nem lehet nagyobb 56,5 négyzetméternél. Ha ezt elfogadjuk, akkor a nagyobb konyhát, kamrát és fürdőszobát csak más helyiségek rovására lehet növelni, más szóval a megoldást a lakások helyiségeinek belső aránymódosításában kell keresnünk. Itt érkeztünk el a következő kérdéshez: jó-e a lakások belső helyiségaránya, vagy sem? Vannak-e a lakásban olyan helyiségek, amelyek a lakás összterületéhez képest aránytalanul túlméretezettek, vagy esetleg olyanok is, amelyekre egyáltalán nincs szükség? Ha végül is arra az eredményre jutunk, hogy a lakásokban A Műszaki Könyvkiadó tavaly pályázatot hirdetett brigádoknak és egyéneknek arról, hogy milyen segítséget nyújtottak a közelmúltban megjelent műszaki könyve’: a szakmunkásoknak, technikusoknak, mérnököknek, illetve a kisebb üzemi kollektíváknak, a brigádoknak az új módszerek átvételére, tökéletesítésére, ; e kiadványok mennyiben hatottak termékenyítőén az újítómozgalomra. A több száz pályamunkát nemrég értékelték, s négy brigád és tíz egyéni pályázó müvét díjazták. Miskolcról, illetve Borsod megyéből kaptak a legtöbben — négyen — díjat, a nyerteseknek tehát csaknem az egyharmada szűkebb pátriánkba való. Ez még akkor is örvendetes, ha tudjuk, hogy nincs többletterület, akkor az igazolja a belső arányok helyességét. Nem válaszoltunk még azonban arra a kérdésre, hogy a fürdőszoba és a konyha — így, ahogy jelenleg épülnek — jók és használhatók-e? Azt állítjuk, hogy — bár a konyhák nem túl nagyok és bár valóban „nem lehet körbeülni az asztalt”, azért 4 fő részére kényelmes étkezősarok helyezhető el. Mi több: kifejezetten ide méretezett — 110/120—130 cm méretű „kihúzható” asztal és megfelelő székek elhelyezésével — a hely még 6 fő számára is elegendő. Ez utóbbi már egyedi asztalt kívánna, de úgy gondoljuk, hogy az 5—7 évre szóló regionális házgyári tervcsalád 20—30 ezer lakása indokolná, hogy a bútoripar odafigyeljen és célszerű, olcsó bútorral segítse a konyhák jó használatát. Eddigi ilyen irányú kapcsolatteremtési kísérletünk a miskolci Avas Bútorgyárral nem járt eredménnyel (1973. évi megbeszélés). Hogy az étkezősarok elhelyezhetőségét a kereskedelemben kapható asztalokkal megkönnyítsük, a jelenleg épülő lakásoknál átforgattuk a radiátort az oldalfalra, ezáltal az étkező- asztal — bármilyen is az — közvetlenül a homlokzati falig tolható. Ami pedig a fürdőszobát illeti, igaz, hogy az alapterülete nem nőtt számottevően, mégis két lényeges többletet tartalmaz, s nem ártana ezt a lakók tudomására hozni. A korábbi 150 cm-es kád helyett ugyanis mindenütt — még a garzonlakásokban is — 160 cm hosszú káddal építjük; helyet biztosítottunk az automata mosógépnek, mégpedig külön és közvetlen víz- és leeresztő csatlakozással; végül állandóan működő és szabályozható gépi szel- lőzpberendezéssel van ellátva, csakúgy, mint a konyha. Mint ebből a példából is kitűnik, a használati érték növelését nem kizárólag területnöveléssel lehet biztosítani, a terület tehát önmagában nem egyetlen értékmérő. NAGY ZOLTÁN építész ipari jellegénél fogva városunk és megyénk több műszaki dolgozóval rendelkezik, mint — Budapest kivételével — más városok, megyék. A brigádoknak meghirdetett pályázat negyedik díját, s az ezzel járó 2 ezer forintos vásárlási utalványt a Diósgyőri Gépgyárban dolgozó Tóth József okleveles gépészmérnök és tarsai kapták. Az egyénileg pályázók közül a szintén miskolci Németh László, az Állami Fejlesztési Bank dolgozója művével a második díjat nyerte, aminek a jutalma hatezer forintos vásárlási utalvány. Eszenyi Mihály és Maksó Sándor, a Borsodi Vegyikombinát dolgozói a 6., illetve a 9. helyen végeztek pályamunkájukkal, s jutalmul ezer-ezer forintos vásárlási utalványt kaptak. T. I. A Műszaki Könyvkiadó pályázata 11 nyertesek egybaruda borsodi A DH várospolitikai fóruma Konténer, azat kerekes láda
