Déli Hírlap, 1975. október (7. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-28 / 253. szám

„Ereztük a szolidaritás erejét!? Laoszi vendégeink Kedves vendegeket fogad­tak tegnap a Hazafias Nép­it ont megyei bizottságán: kora délelőtt városunkba ér­kezett a Laoszi Békeaktíva öttagú delegációja. Vendége­ink, akik az Országos Béke­tanács és a Magyar Szolida­ritási Bizottság meghívottja­ként tartózkodnak Magyaror­szágon. két napol megyénk­ben töltenek. A Hazafias Népfront vá­rosi és megyei bizottsága ne­vében Szucliy Róbert, a vá­rosi bizottság titkára fogadta a delegációt, majd rövid tá­jékoztatást adott megyénk, városunk életéről és a nép­front munkájáról. — Népünk szívéhez közel­álló nép küldötteit köszöntöm — mondotta, majd arról az együttérzésről szólt, amellyel a hős laoszi nép igazságos harcát kísértük. Szuchy Róbert tájékoztató­ja és pohárköszöntője után Khamtane elvtárs, a küldött­ség vezetője emelkedett szó­lásra: — Pihenni, látni, barátok­kal találkozni jöttünk önök­höz. Előttünk már jártak itt hasonló küldöttségek, ők be­széltek arról a szerétéiről, amellyel az önök hazájában fogadták őket. Ezt a szere­tedet érezzük mi is, ahogyan a szolidaritás erejét is érez­tük harcunk legnehezebb napjaiban is, — A küldöttség vezetője ezután arról beszélt, hogy minden találkozás erő­síti a barátságot. A legna­gyobb ajándék, amit elvihet­nek magukkal, a testvéri ér­zés és a békés éqjtőmunka példája. Baráti beszélgetés követke­zett ezután, amelyben részt vett Faragó Erzsébet, a Ma­gyar Nők Országos Tanácsá­nak tagja, Bíró Péter, p me­gyei békebizottság tagja és a Hazafias Népfront több munkatársa. Délután a küldöttség a Pamutfonóipari Művek Mis- / kolci Gyárába látogatott el. Itt Taizs, Irén, az üzemi párt- bizottság titkára köszöntötte a vendégeket, majd Mátyás Lajosné főkönyvelő adott tá­jékoztatást a gyár munkájá­ról. A vendégek megtekintet­ték az üzemet, majd rövid városnéző sétán vettek részt. Este találkoztak az Országos Béketanács itt élő tagjaival. Ma délelőtt a küldöttség Aggtelekre utazott, majd a cseppkőbarlang megtekintése után Öz.dra látogat. A dél­utáni órákban Ózdon talál­koznak a helyi közéleti ve­zetőkkel, és az esti órákban visszautaznak Budapestre. B. G. Kocsival {ölt kocsit íratni Wartburgra Tegnap reggel a miskolci főutcán sorban álltak az em­berek. Volt. aki már a nyi­tás előtt két órával helyet foglalt magának az ajtó előtt. Az emberek egykedvű nyu­galommal ácsorogtak. A né­ma sor mozdulatlansága szembántóan .ellenkezett a Széchenyi út hétfői, kora reggeli csúcsforgalmának for­gatagával. A miskolci férfi­ak és nők, fiatalok és öre­gek autóért álltak sorba. Há­rom esztendei szünet után október 27-től a MERKUR megrendelést fogad el Wart­burg gépkocsira. A Széchenyi úti OTP üveg- tetős termében vágni lehet a füstöt, A gumicsizmás, őr- bundás férfi, rettentő kráko- gás közepette, a hamutartó­ba morzsolja a cigarettavé­get. — Szolgálatból jövök, éjje­liőr vagyok. A vöm szólt teg­nap, hogy vigyek neki egy megrendelőlapot. A kocsi vé­gett ... ö nem ér rá, na­gyon elfoglalt ember... De azt nem mopdta. hogy ezért a papirosért tíz forintot kell fizetni! Majd behajtom raj­ta. A 16 ezer forintos fog­lalót úgyis én állom. Tamás István, a KPM mű- szerkezelője 19 esztendős. Először tölt ki személygép­kocsi-megrendelőlapot. Nagy. nyomtatott betűi suták és kamaszosak. — Sokan fintorognak a kétütemű motorra . .. Nekem csak az számít, hogy gurul­jon, s elvigyen oda, ahová menni akarok ... Hogy ho­vá? Hát kirándulni és sízni. Hivatásos versenyző vagyok, apám országos bajnok is volt. A megrendelőlapra .a papa neve került. A kocsit vi­szont közösen használják (közösen fizették a beugrót is), bár a papa elégedett a Trabantjával. — Hogy. honnan van a pénz? Elég jól keresek. Há­romezer forint körül. Nem iszom, nem dohányzom, min­den hónapban tudok félre­tenni. A j6 ezer forint egy- harmadát én spóroltam ösz- sze. A növényvédő állomás ve­gyészmérnöke kocsival jött kocsit Íratni. — A Skodát a szüleim vet­ték, két évvel ezelőtt. Ne­kem akkor még nem volt pénzem. Kezdő voltam, 1971- ben végeztem... Ez viszont már az én keresetem. Ha megjön a Wartburg, akkor eladom a Skodát. A szakállas, hosszú hajú fiatalember nőtlen és mun­kásszálláson lakik. Két öl­tönye van, s száz kötet könyve. — Számomra a kocsi csak eszköz. Eszköz: egyéb pasz- szióimhoz. Szeretek utazni, szeretek vezetni. Ha valami csoda folytán egyik napról a másikra lakást kapnék, ak­kor eladnám. De amíg nőt­len vagyok, inkább a kocsi kell. Délelőtt tiz óra van, fogy­nak az emberek az előcsar­nokban, gyűlnek az ötszáza­sok a pénztárfülkében. — Azért jöttem most, mert utálok sorban állni... Nem, nem vettem ki sza­badságot. Egyszerűen eljöt­tem. Belefér a munkaidőbe. (Harminc évvel ezelőtt, 1945. október 25-én a kom­munista Szabad Magyaror­szág irta: „Az éjszaka kü­lönös csoportosulást láttunk a Vörösmarty utcán. Furcsa, sötét tömeg simult a házak falához. Fejkendős asszonyok húzták össze fázósan télika­bátjukat, férfiak sétáltak fel és alá. Mások apró faszéke­ken üldögéltek és a falnak támaszkodva aludtak. — Mi­re várnak emberek? — szólí­tottuk meg egyiküket. — Kenyérre! Három napja nem kaptam kenyeret, remélem, ma már hozzájutok.”) Üzemlátogatáson ★ Emléksorok a brigádnaplóba várva A fiatalember nem szeret sorban állni. Még kocsiért sem... Házi barkácsolók köre i- • * ÍJ jíi* i\ u'-sf i - ÍJ jfl-.-. A Csináld magad! moz­galomnak országszerte egyre több híve van — Miskolcon is. Az Ady Endre Művelődé­si Házban ma délután 6 órá­ra a barkácsolókat várják, akik az összejövetelen hasz­„Nálunk, itt Diósgyőrben" Mi tagadás, annak idején nem mindegyik diósgyőri értett egyet azzal, hogy szeretett községüket Miskolchoz csatolják. Épp a minap hallottam egy idős tanácsi dolgozótól — mon­danom sem kell, ő is diósgyőri —, hogy még deputációt is szerveztek s tiltakoztak, ahol csak lehetett, az egyesítés ellen. De már ö is mosolyogva emlékezett, hiszen az idő régen begyógyította a „győriek” lokálpatriotizmusán ejtett sebet. Egy nagyvárossá épült, forrt össze a munkáshagyomá­nyokban gazdag Diósgyőr és Miskolc. De azért a közelmúlt­ban, amikor diósgyőri olvasóinkkal találkoztunk — a terü­leti pártvezetőség kedves meghívásának eleget téve —, még sok felszólaló kezdte így mondandóját: „Nálunk, itt Diós­győrben .. Az ankét elején arra biztattuk olvasóinkat, hogy mondják el bátran gondjaikat, mert szerény eszközeinkkel szeretnénk segíteni ezek megszüntetését. Csöppet sem csodálkozhattunk tehát, ha szép számmal jegyezhettünk fel panaszokat. Ám még a kritikai megjegyzésekből is kicsendült, mennyit fej­lődött az utóbbi években ez a városrész, s hogy milyen büszkék e fejlődésre lakói. Többen megfogalmazták, hogy az új bérházakban elég sok kisebb-nagyobb műszaki hiba bukkant elő a használat során. Általában nem nagy hibák ezek, de bosszantóak: egyes laká­sokban nem működnek a szellőztető berendezések, másutt a kisszobák radiátorával van baj. Csőrepedés is több fordul elő, mint amennyit a vadonatúj lakások vadonatúj beren­dezései indokolnának. Az érem másik oldala viszont az, hogy — mint Princz Lászlóné elmondta — a lakók egy része nem rendeltetésszerűen használja a berendezéseket, s a háziren­det is sokan figyelmen kívül hagyják. Ezért aztán nem is mindig a hangszigeteléssel van baj — ahogy egy idős lakó állította —, hanem azzal, hogy a szomszéd nincs tekintéttél a falon túl élő nyugalmára. Lehet, hogy — mint többen javasolták — fiatalabb, élet- erősebb parkőrök többet tehetnének a virágtaposók, fatörde- lök ellen. De vajon hányán sietnek a nyugdíjas emberek segítségére, ha szembe kell szállniuk a garázdálkodókkal ? És vajon csak azért nem győzik szeges botjukkal összeszede­getni az ágyasokba dobált sok-sok szemetet, mert lassan jár a lábuk, a kezük? Persze az is igaz, hogy még mindig nem szerelték fel a sokat ígérgetett szeméttartókat a villamosr, illetve a buszmegállókba. Sok a kocsma, de nincs olyan vendéglő, ahonnan olcsó, ízletes menüt hordhatnának haza a diósgyőriek. Pedig éz nagy segítség lenne, hiszen alig-alig van olyan család, ahol az asszonyra csak a házimunka hárul. Akik pedig otthon vannak, azoknak a gyerek ad elfoglaltságot. Mert örvende­tesen sok aprósággal találkozhat az ember a szép új lakó­telep parkjaiban egy-egy napsütéses délutánon. Debnár László is értük, a legifjabb diósgyőriekért emelt szót. Szerinte elavultak azok a normák, melyek alapján az új lakónegyedek gyermekintézményeit tervezik. Különösért napköziből van kevés. Néhány kocsmát át kellene alakítani olyan étteremmé, melyek segítenének ellátni az óvodás, kis­iskolás gyerekeket. Szóval, nem fukarkodtak a kritikával a diósgyőriek. Ám ők nemcsak akkor jelentkeznek, ha beszélni, kérni kell: Diósgyőr végezte a legtöbb társadalmi munkát a kerületek közül. A nagyüzemek munkásai szerelték fel a játszótereket és oroszlánrészük van abban is, hogy a közeli Majálispark ma már szabadtéri tomapályával, színpaddal, fedett pihenők­kel, szalonnasütőkkel felszerelt kirándulóhely. (békés) Borsod és He vés. megyében 3 milliárd Nőn a postai takarékállomány A KISZ jutalmai Az egyik vendéglátó vál­lalat osztályvezetőnője a fod­rásztól jött. — Hétfőn reggel mindig elmegyek a fodrászhoz ... Még a bura alatt is azon törtem a fejem, hogy befi­zessek, vagy ne fizessek. A férjem nyugdíjas, négy éve van egy Trabantja, de húsz­ezer kilométer sincs benne. Csak Sárospatakra járunk, 77 éves anyám lakik ott.. A féljem különben sem ve­zet valami jól. Mire meg­kapjuk a Wartburgot, ak­korra megtanul vezetni a fiam is. Az idén érettségi­zett, a cementgyárban dol­gozik. Benne jobban bízom. Az asszony nevet és friss- frizurás fejével nemet int. — Nem, én nem tudok ve­zetni. Jó lenne megtanulni, dehát az is pénz. A 16 ezer is kölcsönből van ... Nem tud vezetni Pusztai Ervinné sem, aki apja meg­bízásából, apja pénzével iratkozott fel az igénylők hosszú-hosszú listájára. — Ügy hallottam, hogy a pedagógusoknak kedvezmé­nyes tanfolyamot szervez­nek. Majd jelentkezem... Édesapámnak már úgyis van egy kocsija ... Természete­sen Wartburg. Délben föllélegeznek a pénztárosnők és megmoz­gatják a pénzszámolástól görcsbe rándult ujjúkat. (Harminc évvel ezelőtt Miskolc város polgármestere arról értesítette a fogyasztó­közönséget, hogy „ ... a fű­szerkereskedők a fehér alap­színű, piros színnyomású fi­nomliszt-jegy 5. 7. 8. számú szelvényére, szelvényenként 1 50—50 dekagramm finomlisz­tet, a 6. számú szelvényre pedig 50 dekagramm egysé­ges kenyérlisztet kötelesek kiszolgáltatni...”) BRACKÖ ISTVÁN nos tanácsokat kaphatnak. Az elmúlt egy évtized alatt csaknem négyszeresére növe­kedett a Miskolci Postaigaz­gatósághoz tartozó hevesi és borsodi postafiókokban taka­rékbetétben elhelyezett pénz­összeg. (Hazánkban még az idén eléri a 25 milliárd fo­rintot.) Ez, valamint az Okto­ber 31-i világtakarékossági nap adott aktualitást annak a munkaértekezletnek, ame­lyet tegnap tartottak a Mis­kolci Postaigazgatóság ta­nácstermében. A megjelenteket — közöt­tük Endrédi Józsefet és Var­ga Józsefet, az OTP Borsod, illetve Heves megyei igaz­gatóját — Koczka Antal, a Miskolci Postaigazgatóság ve­zetője köszöntötte. Szele Mihály forgalmi osz­tályvezető vázolté a takarék­szolgálati üzletág eredmé­nyeit, s adott tájékoztatást a további feladatokról. Szólt többek között arról, hogy 1968 óta — amikor a Magyar Posta a 10 milliárd forintos takarékállomány elérését ün­nepelte — dinamikusan nö­vekedett a betétállomány összege; különösen az utóbbi években. Kiemelte, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1974. december 5-i határoza­tának végrehajtásakor a pos­tai szervek ezt a takarékos­sági formát tartják a legfon­tosabbnak. A takarékmegbí­zottak között ezért szervez, nek versenyt, amelyet az OTP-vel közösen értékelnek és jutalmaznak. Elmondotta, hogy míg 1963- ban a Miskolci Postaigazga­tósághoz tartozó hevesi és borsodi fiókokban a betétál­lomány 1,333 milliárd forint volt, ma már csaknem eléri a 3 milliárd forintot. Ez is mutatja, hogy a lakosság bi­zalma megnőtt a postai taka­rékbetét iránt. További bizo_ nyíték erre, hogy az elmúlt öt év alatt csaknem 12 ezer­rel nőtt a betétesek száma — ma több, mint 178 ezer lakos rendelkezik postai takarékbe­téttel a két megyében. Az egy főre jutó betétállomány is dinamikusan fejlődik, s ma Borsodban eléri a 2360, He­vesben pedig a 2406 forintot. A munkaértekezleten fel­szólalt Sóvár György, aki az Országos Takarékpénztár köz­pontját, és Menoni József, aki a Posta vezérigazgatóságát képviselte. Hangsúlyozták, hogy az eddigiekhez hasonló­an jó együttműködés szüksé ges a postaszervek és az OTF között ahhoz, hogy a postai takarékbetét-állomány mi­előbb elérhesse a 30 milliárd forintot. (tóth) Az elmúlt mozgalmi évben kiemelkedő munkát végzett társadalmi aktíváit jutalmaz­ta meg tegnap délután a KISZ Miskolc városi Bizott­sága. Varga Zeitén, a KISZ városi bizottságának titkára ! köszöntötte a megjelent mint­egy 40 úttörő- és ifjúsági ve­zetőt, pártösszekötő tápért, a rendezvények szervezésében és lebonyolításában segédke­ző fiatalokat, akiknek ezt kö­vetőén Fülöp Péter, a KISZ Miskolc városi Bizottságának első titkára nyújtotta át az ifjúsági szervezet jutalmát. A fűzfői öböl vize Évről évre jelentős össze­get költ a környezetvédelem- : re a Balaton melletti Fűzfői i Nitrokémia. 1965-től kezdő- : dóén önálló kutaóappará- : tussal vizsgálja, hogyan lehet 1 teljesen biztonságosan meg- j óvni a szennyezéstől a fűzfői ! öböl vizét. A vízvédelmen kí­vül egyre több gondot fordí­tanak a levegőbe kerülő szennyezések csökkentésére is. Erre a célra szintén saját technológiát alkalmaztak.

Next

/
Thumbnails
Contents