Déli Hírlap, 1975. szeptember (7. évfolyam, 204-229. szám)
1975-09-15 / 216. szám
a miskolciaké a szó Nem adják át Ldvariasságból elégtelen ! az ülőhelyet Örökzöld téma — lapokban, rádióban egyaránt — a bolti dolgozók, eladók viselkedése, modora, a vevőkkel való bánásmódja. Vannak jó példák, de sajnos rosszak is, Egv magáról megfeledkezett \ dolgozót említek meg én is. Csütörtökön délután a Tanácsház téri hentesüzletben álltam a pénztárnál — a pénztárosra várakozva, aki éppen akkor nem volt ott —, s közben a következő jelenetnek voltam szem- és fültanúja. Egy hölgy élő halat kért. A vörösesszöke hentessegéd — csak így említhetem, mivel (mint később kiderült) a modortalanságon kívül más ismertetőjele nem volt — fogta a hálót, és kihalászott egy halat. . Odavitte a pult mögé, ledobta a földre, és cipője sarkával kezdte taposni, tiporni a kétségbeesetten fickándozó hal fejét. Valamennyien megbotránkoztunk e higiénikusnak egyáltalán nem mondható, szadista kivégzési módon. (Eközben a következő párbeszéd folyt le a kivégzést végrehajtó személy és a vásárló hölgy között, melyet a felügyeleti szervek figyelmébe ajánlok.) — Miért lábbal tapossa azt a halat, miért nem a bárddal, a tőkén üti agyon? A piszkos cipőjével taposgál rajta? Hogy főzzem meg ezután? (És itt következett a vevőnek adresszált kioktatás!) — Ne beszéljen zöldeket! Hát nem mindegy magának, hogy döglik meg a hal? És amikor a piszkos pocsolyában úszkál —■» utána mégis megeszi! Ezután a becsomagolt, de még mindig vergődő halat rátette a tőkére és flegma mozdulatokkal elkezdte annak fejét csapkodni a kezében levő kés tokával, s közben kihívóan nézett a hölgyre — nem is a halat nézte — s gúnyosan megjegyezte: — Na, így már jobb magának?! Igen tisztelt Eladó Ür! önnek is tudomásul kell venni: nem mindegy az, hogy az élelmezési célokat szolgáló cikkeket — legyen az bármi — hogyan, milyen módon és állapotban juttatjuk a vásárló kosarába, Higiénikusan kezeljük-e azokat, vagy pedig mellőzve minden pedantériát, sárosán, piszkosan dobjuk oda: csináljon vele, amit akar! (Nem tudom, a városi tisztiorvos hasonló véleményen van-e velem?) Az is igaz, hogy a hal is, mint más, élelmezés céljára szolgáló állat — végeredményben csak élelmiszer —, de azért nem mindegy annak elpusztítási módja. Nem hiszem, hogy a halat vásárló háziasszony ezek után jóízűt evett volna az ilyen csúfos véget ért halból készített bármilyen finom halételből. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy ugyanez a segéd úr e színjátékot megelőzőleg az én vásárlási szándékom iránt is csak akkor érdeklődött, miután a pult mellett álló ismerősével kitárgyalta a megbeszélnivalókat —, pedig akkor még egyedül álltam a pult előtt. El lehet képzelni, mit tanulhat ilyen „példamutató oktatótól” egy fiatal tanulógyerek, aki még egyaránt fogékony a jó és rossz iránt, ám ha nagyon ambiciózus, talán még a „mesteren” is túltesz. Kár, hogy ebben a valamikor patinás, a város központjában levő, nagy forgalmú üzletben ilyen udvariatlan, a jó modornak még az alapjaival sem rendelkező eladó kénye-kedvének vannak kiszolgáltatva a vevők. „ f A szegény nemzet fefsegítésére Miskolci orvoseoyleí a reformkorban Az iskola megkezdése óta nap mint nap tapasztalom, hogy a járműveken a fiatal diákok ülnek, míg az idősebbek állva utaznak. Nem akarom külön kiemelni a kisgyerekekkel utazó szülőket, pedig erre is lenne sok példa, de ebben az esetben — kisebb-nagyobb csetepaté után — csak átadják az ülőhelyet. Ha egy fiatal magától még nem jött rá, hogy a felnőtteknek, de különösen az idősebbeknek illik átadni a helyet, akkor nem marad más hátra, mint az, hogy figyelmeztessük őket. örömmel olvastam, hogy a közlekedés rendjét már az iskolákban is fogják oktatni. Ha ez így lesz, nem szabad, hogy kimaradjon a „tananyagból” maga az udvariasság és az illem. Ennek az „elsajátítását” korán kell kezdeni. Egyetlen segítői ennek a szülők és a pedagógusok, akiknek minden lehetőségük megvan rá, hogy a felnövő ifjúságot udvariasságra neveljék. F. É. Miskolc Találtak egy kulcscsomót Szombaton délelőtt 11 órakor a Sötétkapunál találtak egy kulcscsomót. Tulajdonosa lapunk levelezési rovatánál átveheti. Nyúlós der ehe Az elmúlt napokban a Szentpéteri kapuban levő Katowice étterem melletti üzletben Mirelité lekváros de- relyét vásároltam. A pénztárnál közölték velem, hogy le van árazva. Otthon aztán megértettem a leárazás okát: amikor ki akartam venni a csomagból, a kezemhez tapadó, nyúlós tésztát találtam benne. Az ilyen használhatatlanná vált, lejárt szavatossági idejű élelmiszereket nem leárazni kell, hanem eldobni — mondja Sz. S.-né olvasónk. ROVATVEZETŐI MOLNÁR SANDORNE TELEFONI 18-2» Panasz a jég krémfagyira A jégkrém-fagylalt egyre népszerűbbé vált ezen a nyáron, egyre több helyen árusítják. Az elmúlt napokban olyat vásároltam, amin látszott, hogy egyszer már megolvadt, eldeformálódott és újra fagyasztották. Előfordult már az is, hogy az ilyet leárazták, de szerintem ezek minőségileg kifogásolhatók. Fontosnak tartanám, hogy mindenkor kifogástalan árut szolgáljanak ki a vásárlóknak — írja leveleben Gy. S.-né olvasónk. Tavaly 52 orvosi testület működött az országban, szim- pozionokat rendeztek, folyóiratokat adtak ki; tudományos tevékenységüket az együtt dolgozás, együtt gondolkodás emeli mind magasabb színvonalra. Kevesen tudják, hogy az egyesületi élet alapjait Miskolcon vetették meg 1847-ben, a reformkorban, a tudományos élet kollektivizálódásának kezdetén. A botra akasztott lámpa pislákoló fényét latyakos sár nyelte el a Major utca gir- be-gurba macskakövein. Popper József doktor csúszás-tá- pászkodás közben dörmögi: — Nagy ár a, tudományért. De Margonyi Gábor lakásán a kályha melege kiengesztelte a gémberedett végtagokat, a barátság melege a dermedt szíveket. — Itt az ideje — szólt Forty Károly —. hogy az orvosi és rokon tudományok folytonos haladásával lépést tartva, egyesületbe tömörüljünk. — Már csak azért is. mert az alig megszerezhető folyóiratok, egyéb munkák meg müeszközök nélkül elmaradunk a tudomány fejlődésétől — egészíti ki a gondolatot Kun Tamás. — Azt se szégyenkezzünk kimondani, hogy meg vagyunk győződve az eszmecsere és az orvosegyletek jótékony hatásáról — vallja Hőke Lajos. — Ahogy az ország tudományos erőit összefogják a magyar oruesok és természetvizsgálók 1841-ben indított vándorgyűlései Bugát Pál doktor jóvoltából, ahogy a juristák meg a lelkes ifjak összefogtak a Major utcai tudós társaság keretében Szemere Bertalan indítványából, úgy mi orvosok is képesek leszünk egyleti életet élni tudományunk erősbítésére, a szegény nemzet felsegítésére. S megállapodnak abban, hogy következő gyűlésüket a „Siebrich Károly megajánlotta szálláson” tartják, s ezért Szent György naptól számítva egy évre 60 váltó forintot fizetnek, s minden hó első köznapja délutánján közgyűlést tartanak. „Jegyzőkönyv, mely felvétetett 1848. december 1-én. Jelen vannak: Blum Simon, Forty Károly, Horváth József, Hőke Lajos. Kaczánder Áron, Kis Jakab. Kun Tamás, Margonyi Gábor, Mayer Rezső, Popper József, Regé- czy Nagy Miklós, Reus Gusztáv, Siebrich Károly, Szabó Endre, Szabó Ferenc. Szán- tay Lajos. Az itt felsoroltak együttesen, s ellenszavazat nélkül elfogadják, hogy akár orvosi, akár honvéd minőségben a hadra kelt Nemzetőrséget követik.” — Uraim — szól Popper József —, vegyük elő a vörös sipkát. Ezzel tartozunk nemzetünknek. — Hurrá! — kiáltották egyhangúlag, s tették kötelességüket. A sárga, fakult fóliáns jegyzőkönyv avult lapján könnyes oldalak. „A helytartó tanács rendelete egyleti életünket beszünteti. Orvosainkat politikai jogaiktól megfosztja.” Miskolc, 1849. november 1. A megtorlás éveiben a kormányrendelet pecsétjének átka ül a jegyzőkönyvön, a félelem csendje a nemzeten. 1861. augusztus 25-én, a régi szellemben, új, tagokkal kibővítve újjáalakul az Egyesület, mely a múlt század kapitalizálódó időszakában, éppúgy, mint a XX. század gazdasági csődje idején, a nehéz körülmények között élő orvosok kölcsönös segélyegyletévé' is vált. Majd 1950-ben kormányrendelet szünteti be, akárcsak az ország más területén működő szakmai csoportosulásokat, mert szerepüket átveszi az Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete. Miskolcon 1945-ben, az egyesület keretén belül alakul meg a szakszervezet helyi szervezete* A régi hagyományok új tartalommal telitödnek. A Börsod-miskolci Orvos- Gyógyszerész Egyesület nevében megszűnt, de lényegében tovább él. A szakszervezet átvette élet- és munka- körülményeik gondozását, a tudományos testületek pedig az orvostudomány ágai nak művelését. GYÁRFÁS ÁGNES Hetyjepéiztár nyílik a Tiszáin A MÁV Miskolci Igazgatóság értesíti az utazóközönséget, hogy szeptember 15-től kezdődően Miskolc Tiszai pályaudvaron külön helyjegypénztár nyílik az utasok jobb kiszolgálása érdekében. A pénztár a helyjegyeket a tervezett utazás előtt már két. hónappal is kiszolgáltatja. A pénz^imál nemzetközi forgalomban helyjegy, fekvöhelyjegy és hálókocsidéi' is igényelhető. Nyitva tartási idő: 5-tö! 31 óráig. A MÁV Igazgatóság k^ri az utazóközönséget, hogy helyjegyüket a helyjegypénztárban váltság meg. 8 általános iskolát végzett női dolgozók részére 15 évtől 30 éves korig irodai kisegítő munkára, 1 műszakos munkakörbe. Érettségizett nőket adminisztratív munkakörbe, gyors- és gépírót — kezdőt is —, 15 évtől női dolgozókat takarító, fürdőőr és fürdőkezelő, férfi és női dolgozókat kapus és portás, 18 évet betöltött női dolgozókat mintaelőkészitő és -elemző, valamint női betanított és segédmunkásokat gépkezelői munkakörbe felveszünk. Férfi betanított és segédmunkásokat különböző munkakörökbe, továbbá felvonószerelő, lakatos, hegesztő, villanyszerelő, műszerész. Dieselvillamossági szerelő és esztergályos szakmunkásokat egy és váltómüszakban, gépkocsivezetőket egy- és kétműszakos beosztásba felveszünk. felentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán 7 órától 15 óráig. Képeslap-krimi Az egész dolog úgy kezdődött, hogy két sárospataki diáklányt bekergetett az eső a miskolci összekötő városrész egyik bérházának lépcsöhazá- ba. A két lány unatkozott. Elolvasták a házirendet, s végigböngészték a lakók névjegyzékét is. Az egyik furcsa néven megakadt a szemük, összenéztek, nevettek, s nyomban. megszületett az egész nyárra szóló terv: a furcsa nevű ismeretlent megtréfálják. Retekinszki Ibolya tanárnő az első képeslapot Tihanybái kapta: „Jól vagyunk és pusziljuk a tanárnőt. Anikó és Márta ” A tanárnő nem lepődött meg, mert bár nem tudta, hogy kiket takar az Anikó— Márta duó, feltételezte, hogy valamelyik volt tanítványának jutott eszébe a Balaton partján... Két nap múlva érkezett a következő lap. Az aláírás maradt, csak a helyszín és a kézírás változott. A nyári vakáció két hónapja alatt kereken harminc képeslapot kapott a tanárnő. Semmivel sem lett okosabb a harminc üdvözlettől, a harminc puszitól és a harminc Anikó— Márta aláirástól. Az pedig kifejezetten bosszantotta, hogy az iskolai tablóról eltűnt a fényképe, s annak sem örült, hogy szorgos kezek háromszor egymás után leszedték a postaláda névtábláját. Augusztus utolsó napján a csengetésre a tanárnő ajtót nyitott. Egy lány állt a küszöbön, aki csak annyit mondott, hogy ő az egyike a képeslapküldő duónak. Anikónak hívják. Márta nem mert eljönni. Tisztelettel kéri a tanárnőt, hogy ne haragudjon, de a szülei — akiknek beszámolt az egész fura históriáról — ráparancsoltak, hogy utazzon Miskolcra, kövesse meg a tanárnőt, s vigyen írásos igazolást arról, hogy szent a béke. Retekinszki Ibolya annak rendje és módja szerint megírta az igazolást, s csak azt nem értette, hogy a postaláda névtábláját miért kellett háromszor egymás után leszedni, s miért kellett megcsonkítani az iskolai tablót, Ezek a titkok továbbra is titkok maradtak, mindössze annyit kérdezett meg a lánytól, miután megmutatta a harminc más-más helyről jött, más-más kézírással írt képeslapot: — Ugye, ti sok krimit olvastok? A lány nem válaszolt, de engedélyt kért arra, hogy Sárospatakról is írhasson. Legalább egy képeslapot... (bracko) ^ Öntödében (Kerényi László felvétele) ■■■■ — '■
