Déli Hírlap, 1975. szeptember (7. évfolyam, 204-229. szám)

1975-09-08 / 210. szám

4r A tejüzemben a tejfölautomata most is egész éjszaka működött. Ma reggel csaknem 24 ezer pohár tejfölt szállítottak ki a városba.-----------------------------------------------------------------------------------------------■ Sok megszívlelendő javaslat Gépgyáriak a közlekedésről A mishoh'i üzemelt 350 milliója Az eredmények és a feszültségek is nagyobbak Miskolc tömegközlekedésé­nek helyzetét elemezték pártvezetőségi és alapszerve­zeti titkárok a DIGÉP-ben rendezett, csaknem három órán át tartó értekezleten. Hn"v*n kerül a csizma az asztalra, a tömegközlekedés a DIGEP-be? Mivel a vállalat dolgozóit gyakran íoglalkoz- ta'<a ez á téma s nemegy­szer tettek a közlekedéssel kapcsolatos panaszokat, a pártbizottság meghívta esz­mecserére a Miskolci Közle­kedési Vallalat vezetőit. Évente 11)0 millió utas Hernádi László, az MKV igazgatója ismertette Miskolc tömegközlekedésének az utób­bi négy évben bekövetkezett fejlődését. Elmondta, hogy az autóbuszok száma 140-ről 200-ra, ezen belül a csukló­soké 16-ról 70-re nőtt. (Az idén még 39 új autóbuszt kap á vállalat.) Sajnos, a villa­mosok között még mindig 20—22 ósdi kocsi van, áme­neket — mivel a debreceni üzem évente mindössze 4 da­rabot tud szállítani — csak 1980-ra válthatnak fel újak­kal. Alaposan megnőtt négy év alatt az utazók száma is: 134 millióról évi 180 millióra. Ezen belül az autóbusszal utazók száma 70 százalékkal emelkedett. Sokatmondó ívjat az is, hogy a járműfor. : tfüiók száma 1970 és 1975 között 673 ezerről 900 ezerre ’«itt. A közlekedés nehézsé­geit fokozzák Miskolc topog­ráfiai adottságai. Alsózsolca és Ómassa között 26 kilomé­ter a távolság! Az autóbusz- es villamosjáratok sűrűsége elérte a maximumot. Jelen­leg csúcsforgalomban a Ti­szai pályaudvar és a Marx tér közötti fővonalon másfél percenként közlekednek vil­lamosod és autóbuszok. Ha a forgalom egyik percről a má­sikra leállna, ezen a részen irtván méterenként kellene állnia egy autóbusznak vagy viliamo-.iak. A járatok to­vábbi sűrítése már megza­varná a forgalom ritmusát. Se«ílene a lópc^ózeles munkakezdés A helyzet javítását ered­ményezné a lépcsőzetes mun­kakezdés kiterjesztése, töb­bek között a DIGÉP-re és az LKM-re. Reggel 7 órakor a két nagyüzemben 8600 em­ber kezdi a munkát. Ha a gépgyáriak vagy a kohásza­tiak 7.15-kor vagy 7.20-kor kezdenének, már csökkenne ebben az időben a jármű­vek zsúfoltsága. És miért kell az egyébként csak 6 órát dolgozó szakmunkástanulók­nak a felnőttekkel együtt kezdeni a munkát? Hernádi László hangsúlyozta, hogy a lépcsőzetes munkakezdést a DIGÉP-ben is házon belül kell most már kezdeményez­ni, megszervezni. Büntessék a bliccelőket! A titkári értekezlet részt­vevői közül többen elisme­rően szóltak a közlekedési viszonyok javulásáról. Ugyan­akkor számos hibára is fel­hívták a figyelmet. Ilyen pél­dául a vasgyári piacnál levő többszörös kanyar, amelyet egy épület lebontásával meg lehetne szüntetni. Megemlí­tették, hogy a Tiszai pálya­udvarnál, a tapolcai és pa­pírgyári végállomáson, a Bú­za téren és a Marx téren az autóbuszvezetők, jármű­vezetők és gyalogosok állan­dó veszélynek vannak kité­ve. A hozzászólók javasolták, hogy a rendőrség hatéko­nyabban segítse az ellenőrök nehéz munkáját. A bliccelő­ket, randalírozókat büntes­sék jobban — kérték többen. Szóba került az 1/D-s járat végállomásának rendezése, amelyre az MKV és a DI- GÉP összefogásával kerül­hetne sor. Ketten is kérték, hogy műszakváltáskor az 1/D-s néhány perccel később induljon, így nem kellene a gyárkaputól a buszig futva megtenni az utat az elsőként SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ A TOLLAS KÍGYÓNÁL Bár engem, nem hívtak meg rá, biztosra veszem, hogy a közelmúltban sajtó- tájékoztatót tartott a Tollas Kígyó. Azért jutottam erre a következtetésre, mert unos- untalan az inkákkal, ponto­sabban az inkák múltjával találkozom a televízió kép­ernyőjén s a lapok hasáb­jain. Az utóbbi néhány hét­ben például a televízió há­rom ízben foglalkozott Me­xikó őslakosságának kétség­kívül lebilincselő történeté­vel. Ha pedig a magyar saj­tóban egyik napról a má­sikra eluralkodik valamilyen téma, akkor az ember sejt­heti, hogy sajtótájékoztató áll a dolgok mögött. Tudják, olyan sajtótájé­koztató, amin a vállalat vagy intézmény velzetősége nem fukarkodik sem a kólával, sem a dicsérettel — tudniil­lik általában saját munká­jukat „értékelik”. Míg hangzik a szép szózat és száll a tömjén, az újság­írók szorgalmasan jegyez- getnek — feltéve, ha éppen feléjük fordítják a tévéka­merát. E tájékoztatók anya­gát ugyanis általában írás­ban is odaadják mindenki­nek. Az eddigiekből kitetszik, hogy kitűnő találmány a sajtótájékoztató. Garantálja, hogy egy ideig az egész ma­gyar sajtó — beleértve ter­mészetesen a televíziót, rá-‘ Nemcsak a gazdálkodási eredmények, hanem a fe­szültségek is nagyobbak Bor­sodban. mint az országban általában — mondotta Kol- láth Sándor azon a múlt he­ti értekezleten, amelyen az MSZMP Miskolc városi Bi­zottságának titkára tájékoz­tatta az üzemi pártbizottsá­gok és alapszervezetek gaz­dasági felelőseit az aktuális gazdaságpolitikai tennivalók­ról. A sok témát ériptő előadás a város vállalatainak és szö­vetkezeteinek első félévi te­vékenységét vizsgálta, ^ XI. kongresszus határozatainak tükrében. Megállapítható, hogy a tavalyi ipari terme­lést csaknem 14 százalékkal tetéző idei teljesítés messze meghaladja az országos át­lagot. A foglalkoztatottak számának kismértékű csök­kenése pedig arra utal, hogy az eredmények forrása tel­jes egészében a munkater­melékenység növekedése volt. Az export 24 százalékos emelkedése ennél valójában nagyobb erőfeszítéseket ta­kar, hiszen néhány, a tőkés piacra vitt termékünk ára mérséklődött. Az összesen 350 millió fo­rintra rúgó takarékossági tervek megvalósítása az esz­tendő első félében 145 mil­lió forintot hozott a válla­latoknak. Különösen a De­cember 4. Drótmüvek és az ÉÁÉV ért el jó eredménye­ket az anyaggal és az ener­giával való összerű gazdál­kodás terén. A gazdasági életünkben mutatkozó feszültségek Mis­kolcon markánsabban jelent­keznek, mint máshol. diót is — ugyanarról, ugyan­olyan szépeket mutasson, mondjon, írjon. Mert lehet­séges, hogy a változatosság gyönyörködtet, ám a dolgok szép egybecsengése, egyönte­tűsége sem csúnya. Nos, a Tollas Kígyó elég nagy istenség volt ahhoz, hogy összehozott egy sajtó- tájékoztatót. (Újabban egy jobb szövetkezet elnöke is nyélbeüti.) így aztán az in­kákról annyit tudhattunk meg az utóbbi hetekben, mint azelőtt mondjuk egy emberöltő alatt. Mert koráb­ban egy átlagpolgár legfel­jebb csak annyit tudott, hogy Esőisten siratja Mexi­kót, ami ugyebár édeskevés. Csupán a dolgok véletlen találkozása lehet, hogy az utóbbi időben némi javulás tapasztalható például a ma­gyar és a mexikói gazdasági kapcsolatokban. ÉS MÉG EGY VÉLETLEN A véletlenek egyébként furcsa dolgokat produkálnak. Példának okáért akkor kezdi el a lakók nagy része tata- roztatni (festetni, tapétáztat- ni) az otthonát, amikor a szomszéd építkezésén meg­jelennek az állami' vállalat iparosai. Hát mi ez, ha nem véletlen? A SAJTÓ TÁJÉKOZTATÁSA Fentebb — az inkák ürü­gyén — már ecseteltem a sajtótájékoztató nevű inléz­Jó néhány üzem, jó né­hány foglalkozási ág kró­nikus munkaerőgondok­kal küzd. Különösen vo­natkozik ez az építőipar­ra. Csak a két nagy borsodi építővállalat több száz em­bernek tudna azonnal mun­kát adni. Az idei miskolci lakásépítési program rekord- mennyiségű, összesen 2400 otthon megépítését írja elő. Az már valószínűnek lát­szik, hogy jó néhány, 1975- ös kiutalással rendelkező igénylő csak 1976-ban köl­tözhet, de a költözés idő­pontját hetekkel, hónapokkal lehetne előbbre hozni, ha anyaghiány és néhány ható­sági előírás indokolatlan me­revsége nem tetézné az épí­tők és építtetők gondját. A prognózis szerint a következő tervidőszak­ban sem kerül egyen­súlyba az építési igény és az építő kapacitás. A becslések szerint Borsod­ban mintegy hétmilliárd fo­rint értékű, építési jellegű munkára nincs kapacitás. Ez valamivel több, mint ameny- nyi ebben a tervidőszakban volt. Ennek az ellentmondás­nak a mérséklése már most fejtörést okoz, munkát ad az A KISZ Központi Bizott­sága által meghirdetett „Ra­dar” vasgyűjtési akcióhoz csatlakoztak a Diósgyőri Gépgyár ifjúkommunistái is; mény előnyeit. Most másról, a sajtó tájékoztatásáról né­hány mondat: Történt nem is olyan ré­gen, hogy egy bizonyos vál­lalat egy bizonyos boltjának a vezetőjétől telefonon meg­kérdeztem valamit. Nem mint vásárló, hanem mint újságíró. (Ezzel azt akarom jelezni, hogy a válasz soka­kat érdekelt.) A felelet ala­pos volt és őszinte. A pá­lyán töltött néhány év ta­pasztalatai mégis arra kész­tettek, hogy megkérdezzem ugyanazt (adjuk meg a csá­szárnak, ami a császáré!) a vállalat egyik vezetőjétől is. Azonnal visszakérdezett. És nem azt kérdezte, hogy mit mondott a boltvezető, hanem azt, hogy miért merészelt vá­laszolni. A boltvezetőnek ugyanis ehhez nincs joga. Annyira megbíznak benne, hogy irányítson egy tíztagú kollektívát, hogy kezére bíz­zanak több százezer, vagy talán több millió forint ér­tékű árukészletet, de annyi ra már nem, hogy választ adjon az újságírónak egy egyszerű, a munkájával köz­vetlenül összefüggő kérdésre. Ez pedig már aligha lehet véletlen. Lehet, hogy csak az inkák múltjáról belém táp­lált bőséges ismeretanyag mondatja velem, de hajlandó vagyok azt hinni: a; boltve­zető azért nem nyilatkozhat, mert ő mondjuk csak Nagy Mihály vagy Kovács János, s nem a nagy, a rettegett, a mindent tudó Tollas Kígyó (békés) j építés felelőseinek. Valame­lyes könnyebbséget jelent ugyan, hogy a papírforma szerint az idén befejeződnek a miskolci nagyberuházások (elkészül a HCM és a hús­kombinát), így Miskolcon az építőknek több erejük jut a lakás- és intézményépítésre. A városi pártbizottság tit­kára szeri n t az utóbbi hónapokban fellazult a vállalatok kö­zötti kooperációs fegye­lem. Ennek mindenképpen elejét kell venni, mert a vállalati érdekek előtérbe helyezése a közösség, a népgazdaság ér­dekét sérti. A néhány terü­leten jelentkező anyaghiány, a hiánypszichózis sokkolta készletgyűjtés szakaszossá teszi a ter­melést, ez pedig lökés­szerűvé változtatja ‘a készárukibocsátást, s így eleve lehetetlenné vá­lik a megrendelők igényei­nek folyamatos kielégítése. A folyamatos üzemű vállalatók vargabetűi pedig nemcsak a vállalatnak okoznak veszte­séget, hanem népgazdasági szempontból is károsak. B. I. 450 tonna vashulladék ösz- szegyűjtését vállalták. A gyá­rat hat területre osztották fel, s így láttak hozzá a munkához. A legutóbbi ösz- szesítós szerint a gyűjtésben részt vett 450 fiatal augusz­tus végére már összegyűjtöt­te a vállalt mennyiség tekin­télyes részét. A legeredmé­nyesebb munkát a szivattyú gyáregységbeliek végezték. A fiatalok az üzemek területén, a diszpécserek és az üzem­vezetők útmutatásai alapján szervezték meg a gyűjtést. Ahol nehezen mozdítható hulladékra akadtak, segítsé­gül hívták a TMK-üzem dol­gozóit, akik megfelelő mé­retűié darabolták a fellelt’ hulladékot. ★ Időnként még kisütött a nap, de már őszi hangulat volt vasárnap Tapolcán. (Solymos felv.) A GÁBOR ÁRON KOHÓ- ES GÉPIPARI SZAKKÖZÉPISKOLA (3535 Miskolc, Bolyai Farkas út 10.) 1975. októbertől — elegendő jelentkezés esetén - az alábbi önköltséges I tanfolyamokat indítja: I I. Középiskolai végzettségűek részére: 1. Laboráns 2. Műszaki rajz 3. Környezetvédelmi 4. Levegőtisztaság-védelmi (üzemi javaslat) 5. Vizminőség-védelmi (üzemi javaslat) II. Nyolc általános iskolai végzettségűek részére: 1. Lánghegesztő 2. Akkumulátorkezelő Felvétel a jelentkezés sorrendjében történik. Jelentkezés: kedd, csütörtök (I. em. 47.) Telefonszám: 52-130 kijövőknek. Ny. I. Jól szervezlek meg Gépgyári vasgyttjtők

Next

/
Thumbnails
Contents