Déli Hírlap, 1975. szeptember (7. évfolyam, 204-229. szám)

1975-09-05 / 208. szám

Bakancsos turisták nyomában II. Hogyan fogadják a kirándulót a BSkkben? A Zempléni-hegységben fekvő turistaházakba Invi­táltuk tegnap az olvasót. Körsétánkat a Blikkben foly­tatjuk. A Blikkben, ahol hétvégi napokon miskolciak ezrei keresnek csendet és felüdülést. Ahol megszom- jazik és megéhezik a turis­ta és örül. ha van a közel­ben egy menedékház, ahol megpihenhet, ehet, ihat. Va­jon a bükki turistaházakban szívesen látott vendég-e a turista? Nem a kérdés «role^zk ' Lehet, hogy az iménti kérdés kissé groteszknek tű­nik, -de ez nem a mi hi­bánk, hanem azoknak a tu­ristaházaknak a vezetőié, amelyektől hosszú évek óta távol tartja magát a kirán­duló. E sorok írója például nem szívesen keresi fel a hol­lóstetői turistaházat. Nem szívesen keresi fel, mert úgy érzi, hogy az inkább autós­vendéglő, mint menedékház. Elég ránézni az étlap fris- sensültek című rovatára. A legolcsóbb étel, a szepesi sertésflekken 19,40-be kerül. Emellett persze van menü (a húsok féladagok) 12 fo­rint 20 fillérért. A tea. a kávé. a tej lemaradt az ét­lapról. A konyha egyébként jó. Itt rendszeres törzsvendé­gek vannak, az éves forga­lom meghaladja a másfél millió forintot. Ez is másod- osztályú hely, akárcsak a többi ház. A turistaházban lévő -jiét szobát életveszé- h’esnek nyilvánították. így a felső szállodarész április 15- től már nem üzemel. Vannak viszont faházak. Molnár László üzletvezető egyébként 4f Szentlélek, Herman Ottó turistaház. kissé tájékozatlannak tűnik a szobafoglalás módjait il­letően. Miért másodosztály ? A szentlélek! Herman Ottó turistaház vezetője jó hírek­kel fogadja a vendégeket. Molnár Tamásné véleménye szerint sok jót hozott az új „gazda”. Rendbe hózták a korábban lakhatatlanul el­hanyagolt faházakat és a főépületben is tudnak szál­lást biztosítani. Elkészültek az új szennyvízcsatorna ter­vei és rövidesen raktárba kerül a Lavor a szobákból, mert lesz folyóvíz. Hiányzik viszont egy tévé! Bükkszentkereszten dél­előtt 11-kor mi voltunk az első vendégek a Béke turis­taházban. Kicsi a forgalom. A GABOR ARON KOHÓ- ÉS GÉPIPARI SZAKKÖZÉPISKOLA (3535 Miskolc, Bolyai Farkas út 10.) 1975. októbertől - elegendő jelentkezés esetén - ai alábbi önköltséges tanfolyamokat indítja: I. Középiskolai végzettségűek részére: 1. Laboráns Z. Műszaki rajz 3. Környezetvédelmi 4. Levegőtisztaság-védelmi (üzemi javaslat) 5. Vizminöség-védelmi (üzemi javaslat) II. Nyolc általános iskolai végzettségűek részére: 1. Lánghegesztő 2. Akkumulátorkezelő Felvétel a jelentkezés sorrendjében történik. Jelentkezés: kedd, csütörtök (I. em. 47.) Telefonszám: 52-130 Az üzletvezető szerint is ma­gasak itt az árak. Ilyet máshol nem hallot­tunk (dicséretére legyen mondva az üzletvezetőnek): Kovács Béla nem bánná, ha az üzlet besorolását másod- osztályúról harmadosztályú- ' na változtatnák. Az olcsóbb árak jó „vendégcsalogatók” lehetnének. Az étteremben egyébként mindenféle belsőség kapható — finoman elkészítve. Innen — több, hegyet járó ismerő­söm egybehangzó elmondása szerint — nem nézik ki a bakancsos, hátizsákos turis­tát. örülnek, ha jön vendég, mert a jó üzletvezető tudja, ^hogy ha a vendég a saját kosztját eszi is. arra azért többnyire iszik valamit. Sok turista jön ide szívesen. Kár, hogy a közelben lévő Boros­tyán étteremmel —, amely szintén a Borsodi Vendég- i látóipari Vállalat üzlete — nem sikerült közös árube­szerzést megvalósítani. Pedig a zavartalanabb ellátással megint csak a vendég járna jól. A házhoz vezető utat a főnök saját kezűleg szórta fel kaviccsal. Jellemző ez ál­talában a borsodi turistahá­zak állapotára és nem túlzás azt mondani, hogv elsősor­ban a vezetőtől függ. hogy visszasírjuk-e még a régi kis menedékházakat. .. (Folytatjuk) (erdős) Jelentkezni lehet Szakmunkásból egyetemista A Lenin Kohászati Művek személyzet) és oktatási osz­tálya már most pályázatot j hirdetett a szakmunkások 1976—77. tanévi egyetemi előkészítő tanfolyamára. A jelentkezés feltételéül szab­ták meg. hogy az illetők 1976. szeptember 1-én még nem töltik be 30. életévüket, két esztendeje szorgalommal, egyenletesen jó teljesítményt nyújtva dolgoznak szakmá­jukban. nem rendelkeznek érettségi bizonyítvánnyal: ka­tonai szolgálatukat teljesítet­ték és az üzemben politikai vagy társadalmi tevékenysé­get végeztek. A pályázók első feladata az lesz, hogy most ősszel a szakmunkások szakközépis­kolájának első évére beirat­kozzanak, s a tananyagból sikeres vizsgát tegyenek. A tanulmányi eredmény, a szakmai munka, valamint a politikai érettség alapján je­lölik ki — a pályaalkalmas­sági tanácsadó intézet javas­latainak figyelembevételével — azokat a fiatalokat, akik részt vesznek a szakmunká­sok egyetemi előkészítő tan­folyamán. Akik mindezeket az akadályokat sikerrel ve­szik, az 1977—78-as tanévben a választott felsőfokú oktatá­si intézmény nappali tagoza­tán — a munka- és tanul­mányi szerződésben foglalt társadalmi ösztöndíjjal — megkezdhetik tanulmányai­kat. ww Még zsákutca! A Kun Béla út és a Vö­rösmarty utca kereszteződé­sében a belvárosban épülő házgyári lakások hőszolgál­tatását szolgáló csöveket fek­tetett le az Észak-magyar­országi Állami Építőipari Vállalat, valamint a Közle­kedési Építő Vállalat. A munkálatok elkészülte után a vállalatok előbb a Kun Bé­la utat, majd a Vörösmarty utcát szabadították fel a for­galomkorlátozás alól. Ez utóbbi utcán azonban — az SZMT-székház környéken folyó munkák miatt — egye­lőre még szünetel a forga­lom, így a városunk egyik legbalesetveszélyesebb ke­reszteződésében felállított villanyrendőr sem kezdheti meg működését. SZŰK Ha a rutinos újságolvasó ezt hallja: építőipari szakipari kapacitás, akkor gondolatban mindjárt hozzátársítja a jelzőt is: szűk. Az elmúlt években ugyanis megszámlálhatatlan alkalommal találkozhatott e problémával a lapok hasábjain: szűk az építőipar szakipari kapacitása. Nem teljesíti lakástervét valamelyik vállalat? Hónapok telnek el az új otthonok műszaki átadásától a beköltözésig? Az indoklás általában így hangzik: ...de minek is írnám le, úgyis tudják. Ezek után bevallom: némi ellenérzéssel tettem eleget an­nak az egyébként kedves meghívásnak, hogy vegyek részt a városi tanács gazdaságpolitikai bizottságának ülésén. A napirend első pontjaként ugyanis ezt jelölték meg a meg­hívón: tájékoztatás a BÁÉV befejező szak- és szerelőipari kapacitásának helyzetéről. Kellemesen csalódtam. A már említett tájékoztatóban ugyanis végre nemcsak arról volt szó. hogy szűk a kapaci­tás. hanem arról is. hogyan bővítik. De mielőtt erről beszá­molnék, képzeletben hadd váltsak szót az iróniára hajlamos olvasóval, aki most talán ezt gondolja magában: — No, lóm! A kapacitás bővíthető. Nem kellett volna ezt tennünk sok évvel ezelőtt, a siránkozás helyett? Valóban bővíthető, ám ez nem csupán elhatározás kér­dése. A BÁÉV-nek például 30 millió forinttal kellett meg­toldani a minisztériumtól kapott 10 milliót (helyesebb lenne talán az utóbbit minősíteni toldaléknak), hogy olyan gépe­ket vásárolhasson, melyek megkönnyítik az iparosok mun-' káját. Szakiparos ugyanis — van-e, ki nem tudja még? — nincs elég. És előreláthatólag nem is lesz, mert mint az építőipari vállalat vezetőitől hallottam, nem tolakodnak a fiatalok sem kőművesnek, sem szigetelőnek. Annak ellenére sem tolakodnak, hogy például a szigetelőtanuló szép ösztön­díjat kap és szakmunkásként is többet keres, mint a más mesterséget űző társai. De miért ez az idegenkedés? Azért, mert kellemetlen, bű­zös anyagokkal kell dolgozni. És ezt manapság nagyon kevés fiatal vállalja, akkor is, ha tudja, hogy munkáját megbecsü­lik, megfizetik. Szigetelés nélkül nincs épület, szigetelő nélkül nincs szi­getelés.'Mit remélhetünk tehát? Csak azt, hogy a már javá­ban folyó kísérletek mielőbb meghozzák a kívánt eredményt és olyan szigetelőanyagokat adnak a tudósok az építőipar­nak, melyekkel szívesen dolgozik az iparos. Az előbb azt mondtam, hogy a kapacitás bővítéséhez nem­csak jó szándék, hanem ember és pénz is szükségeltetik. És még mindig hiányos a felsorolás. Azok a kisgépek ugyanis, melyekkel például üveget, pvc-t, - tapétát lehet szabni vagy csövet hajlítani, általában csak devizáért kaphatók. Ha kap­hatók! A BÁÉV beszerzői végigkilincselték a külkereske­delmi vállalatokat, mégsem tudták megvásárolni mindazt', amit szedettek volna. A negyvenből körülbelül 17 milliót tudtak elkölteni eddig. Mennyi gond, baj. Pedig a legnagyobb még hátra van. Az építőipari szakemberek ugyanis azt mondják, hogy tulajdon­képpen azért szűk a szakipari kapacitás, mert a feladatok nem egyenletesen növekednek évről évre. hanem ugrás­szerűen, hogy aztán megint visszazuhanjanak. Alig-alig tud­nak megbirkózni a feladatokkal, ha egyik évről a másikra 2900-ról 3700-ra növekszik a felépítendő lakások száma. Ez is régi és ismert probléma, ráadásul itt helyben meg sem oldható. Most ennyit az építőipar szakipari kapacitásáról, melyről még néhány évig úgyis sokat olvashatnak. De egyre több jót is. (bckes) A Szovjetunióban nemrég megrendezték a fakiterme­lők nemzetközi versenyét, amelyen 14 ország három­* A hollóstetői turistaház látogatói jobbára gépkocsival ér­keznek. Képünkön két holland fiatal ebédre vár az étterem egf/ik hangulatos sarkában. (Solymos felv.) Vendégek lehetünk CT itthon Csak türelem, drága magyar állampolgár- társaim! Miránk is sor kerül. Nem kell mindjárt kétségbeesni, hogy igy. meg úgy. mivelünk senki sem törődik. Csak türelem, es az majd meghozza a gyümölcsét. Va­gyunk még mi is valakik e honban. Sőt leszünk. Egyre inkább leszünk. Szeptember még csak éppen elküldte hű­sítő leheletét, még néhány hét múlva is nyílnak a völgyben a kerti virágok, és még zöldell a leander á vendéglői teraszok dé­zsáiban, de a magyar vendéglátóiparnak máris eszébe jutott, hogy nicsak, ebben az országban élnek magyarok is. Sőt, olyan magyarok is, akiknek állampolgársága is magyar, és nem kell őket miszter Kovács­nak meg möszjő Lakatosnak szólítani, ha­nem egyszerűen Kovács úrnak és Lakatos úrnak, sőt netán tán Kovács evtársnak, meg Lakatos elvtársnak, s a lakásuk sem a tá­voli Torontóban vagy Clevelandben van. hanem Budapesten, Miskolcon, vagy éppen Rásonysápberencsen. Jóformán még ki sem takarították tisztességcsen a szállodákat a külföldi útlevéllel jelentkező és külföldi pénznemekkel fizető vendégek után, máris a hirdetőirodákba siettek a balatoni ven­déglátás kitűnő üzleti érzékű szakemberei, s már meg is jelentek a hirdetések az or­szágos lapokban, leszállított áron kínálva a szezonvégi, illetve a szezon utáni örömöket a hazai vendégeknek: Jöjjön a Balatonra utószezonban! ősszel szebb a magyar tenger, mint nyáron. Az igazi pihenést nem a zajos nyári üdülés adja, hanem a csendes ősz, ezért tartjuk fenn ezt az időszakot kedves magyar ven­dégeinknek. Ügy pihenhet, hogy az már a jótékony, de pozitív töltésű unalommal határos! Nem kell tolakodnia, nincs zsú­foltság, van hely az éttermekben, a stran­dokon, megszűnt a sorba állás a pénztár, meg a büfé előtt. A víz mennyisége válto­zatlan, ugyanaz a víz csobogja körül, mint a nyári vendéget, csak olcsóbban. Mert mi a magyarokat így is előnyben részesítjük. Reumatikus megbetegedések esetén nem kell sokat utaznia, hogy a hévízi gyógyfür­dőt elérje, egyébként is az ingyenes beteg- ellátás júliustól minden magyar állampol­gár számára biztosított, tekintet nélkül a munkaviszonyára. Olvasom a hirdetéseket, s feldobom a sapkám a levegőbe, úgy kiáltom: Hurrá! Végre velünk is szóba állnak! Van még számunkra hely a Balaton ege alatt! És minő megbecsülés: olcsóbban kapjuk, mint miszter Kovács meg möszjő Szeriőz, hogy von Überallesröl ne is szóljak. Elképzelhető ugyan, hogy a teljes panzióként járó ebéd­ből eltűnik egy előétel, és a korábban va­csorára kínált gesztenyés fácán „páros deb­receni lecsóval és sósburgonyával" elneve­zésű étekké változik, de ez mit sem von le a magyar vendéglátóiparnak a magyar ven­dégek iránti megkülönböztetett figyelméből. Ha már az időjárás nem is melegít, en­gem mégis átjár valami jóleső érzés: íme, megbecsülnek. Mi is vendégek lehetünk, mi. a magyar állampolgárok, a magyar Balato­non, a magyar szállodákban. Még külön hívnak is! Jól van . .. Csak ne incselkedne agyam valamely hátsó gyűrődésében a kisördög és ne súgná folyton a fülembe, hogy mivel q. külföldi vendég már elutazott, az őszi időszak meg valóságos bóvli a balatoni vendéglátásban, hát most már jók vagyunk vendégnek mi is . BENEDEK MIKLÓS háromtagú csapatai vettek részt. A magyar csapat — a szovjet mögött — a második helyen végzett. Igen jelentős eredmény ez, hiszen olyan együtteseket hagytak maguk mögött, amelyek hazájában — mint például Finnorszás- bán és Jugoszláviában — szép hagyománya van már a fakitermelésnek. Máskü­lönben a csapat a tavaly Norvégiában megrendezett hasonló versenyen is szén sikert ért el: harmadik volt. A példásan helytálló csa­patnak két év óta Kékéül József, a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság mo- csolyástelepi szocialista bri­gádjának a vezetője is tag­ja. Válogatottságát annak köszönheti, hogy 1973-ban megnyerte az országos baj­nokságot. s hogy rászolgált a bizalomra, bizonyítja: a nor­végjai verseny egyéni küz­delmeiben — balszerencse« körülmények ellenére is — a 10., az idei versenyen pe­dig — 42 részvevő közül — a harmadik lett. Ujíió vegyészek Az újítömozgalom feliendi, tése érdekében több intéz­kedést tettek a közelmúlt­ban a Tiszai Vegyikombinát­ban. Az első fél évben 118 dol­gozó több mint fél száz újí­tást nyújtott be elbírálásra, s a bevezetett ésszerűsítések vállalati eredménye 3,4 mil­lió forint volt. A témák ki­dolgozói összesen több mint 111 ezer .orintot kaptak újí­tási, illetve találmányi díj címén. v 1

Next

/
Thumbnails
Contents