Déli Hírlap, 1975. szeptember (7. évfolyam, 204-229. szám)
1975-09-26 / 226. szám
Parlamenti folyosó % Tudósítónk jelentése az Országházból fit országgyűlés tanácskozásának szünetében a parlamenti körfolyosó mindig élénk eszmecserék színhelye. Új ismeretségek születnek itt; s régi barátok és harcostársak találkoznak. Legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szervünk őszi ülésszakának első napján szólalt fel Mráz Tibor, a 11. sz. választókerület képviselője, a királdi bánya főaknásza. Felszólalásában arról beszélt, hogy a Minisztertanács 1974. június 4-i határozata új \perspektívát nyitott a szénbányászatnak. Több hathatós intézkedés született a munkakörülmények javítása érdekében is. Ám a végrehajtásban sajnos sokan kiskaput is találtak, nem értelmezik mindenütt egységesen a döntéseket. Mráz Tibor ezután a Borsodi Szénbányák helyzetéről beszélt, és arról, hogy mindenütt elégedetten fpgadták a kormányhatározatot. A szónok elmondta, hogy a legtöbb kérdést az üzemorvosi ellátás témakörében kapta választóitól. Sajnos, az üzemorvosi ellátás még nem egészen folyama- ;os. sorozatos helyettesítések jellemzik ezt a munkát. ..Nem ártana megvizsgálni egyes területeken, ahol duplájára emelkedett a táppénzes napok száma az utóbbi öt évben és tartóson emelkedik, hogy gazdasági lázárig, az ellenőrzés hiánya, 'agy betegségi gócok idéz- ák-e elő a nagymérvű rom- íst” — vetette fel a főak- ász. Az ülés szünetében megkerestük dr. Schultheisz Emil egészségügyi minisztert, aki nagy érdeklődéssel hallgatta a felszólalást. — Az Egészségügyi Minisztérium a Szakszervezetek Országos Tanácsával együtt már hozzálátott a táppénzes állomány kérdésének vizsgálatához — mondta a miniszter. — Megállapítottuk, hogy sok helyütt — véleményünk szerint — kiugróan magas és indokolatlanul magas a táppénzes állományban levő dolgozók száma. Ezért még ebben az esztendőben benyújtunk a kormányhoz egy előterjesztést, amelyben a jelenlegi ellenőrzési rendszer javítását indítványozzuk. • Dr. Bodnár Ferenc, megyénk képviselője, a szünetben az Elnöki Tanács elnökével. valamint az építésügyi és városfejlesztési miniszterrel beszélgetett. Nem árulunk el titkot, ha elmondjuk, hogy a miskolci nagyberuházásokról volt szó. Losoncéi Pál a Miskolci Húskombinát építésének elhúzódásáról érdeklődött a megyei pártbizottság első titkárától. Bondor Józseffel pedig a cementgyárról beszélgettek. A miniszter elmondta, hogy a közeljövőben ismét ellátogat \ Kedvezett a napsütés Jó a piaci kínálat Az őszi nyár változatossá tette az e "héti zöldárukínálatot. Nagy választék áll a vásárlók rendelkezésére káposztafélékből, uborkából, paradicsomból. Az előrejelzések szerint a jövő heti árukínálat is jónak ígérkezik. A hét végére kialakított fogyasztói árak kedvezően alakultak. Olcsóbb lett a sárgarépa, ára 3,60, a gyökér ára 7,60, a zeller (7 forint), a karalábé (3). a kelkáposzta (3,20), a szilva (5,80). A szilva és a karfiol ára zuhant a legnagyobbat: az előbbi kilója 3,80-ba, az utóbbié 5,80-ba került. A burgonya és a többi gyümölcs változatlan áron kapható. Munka melleit Egészségügyi szakképzettség 2l szerezhetnek Cj rendeletben szabályoztak az egészségügyi dolgozók munka melletti középfokú szakképzését. Az egészségügyi miniszter most megjelent rendelete alapján a következő tanévben, 1976 szeptemberétől a nyolc altalános vagy annál magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők — akik 17. életévüket betöltötték, de 35 evesnél fiatalabbak, és egészségügyi vagy szociális intézményben ápolóként, vagy gondozóként dolgoznak — kétéves, munka melletti képzéssel szerezhetnek általános ápolói és általános asszisztensi szakképesítést. A megváltozott képzési fonna új vonasa, hogy az eddigiekkel ellentétben általános szakképesítést nyújt. Új vonás az is. hogy aki az általános képesítést megszerezte, azt követően — ugyancsak munka mellett — 10 hónap alatt szerezhet újabb szakképesítést, szakápolói, szociális otthoni ápolói, ideg-elmeápOlói, gyermekápolói, illetve gyermek-ideg- ápolói, valamint az öregek napközi otthoni és házi szociális gondozásához. A rendelkezés értelmében azoknak, akik nyolc általános után munka mellett végzik el a kétéves általános ápolói és általános asszisztensi tanfolyamot a dolgozók szakközépiskolájában, ezt a tanulmányi idejüket beszámítják, és három év alatt szerezhetik meg az érettségit. Ezt követően pedig — az érettségihez kötött egészségügyi szakmákban — ugyancsak munka mellett folvtathatiák tovább tanulmányaikat, és szintén tíz hónán alatt szerezhetnek újabb szakképesítést. Őszi munkák Szirmán A szirmai Űj Élet Termelőszövetkezetben 25 hektáron őszi búzát és 60 hektáron őszi árpát vetettek idáig. Gyors ütemben folyik a burgonyabetakarítás, valamint a kertészetben a paprika szüretelése. A termelőszövetkezet dolgozói három napon belül befejezik a takarmány silózását is. bejárása .# Az audiovizuális oktató kabinet be a mérőeszközöknek, ahol Hejőcsabára, hogy felmérje a legutóbbi miniszteri szemle óta történt változásokat. • Kalló Istvánnál, az LKM állami-díjas hengerészével az első parlamenti ülésen szerzett élményekről beszélgettünk. — Nagy érdeklődéssel hallgattam a miniszterelnök expozéját a kormány munkájáról. Mint Miskolc 3. sz. választókerületének képviselője és mint az LKM dolgozója, különösen örültem annak, amikor Lázár György elmondta, hogy a kormány a következő esztendőkben is fontos feladatának tekinti a vaskohászat fejlesztését. A gyárban az igazgatói tanácsülésen már hallottam róla, hogy a Martin-acélműben új kemence épül majd és biztos vagyok benne, hogy a 18 ezer diósgyőri kohász nagy örömmel fogadja a fejlesztés hírét. — Hogy miről fogok még beszélni választóimnak, és a Gagarin hengerészbrigádnak, ha hazamegyek? El fogom mondani; jobban kell dolgoznunk ahhoz, hogy a kormányprogramban felvázolt célokat megvalósíthassuk. Többet kell letennie a közös asztalra a Gagarin-brigád- nak ahhoz, hogy gazdaságunk is töretlenül fejlődhessen. erdős Ákos Busz helyett villamossal Nagy a zsúfoltság az 1-es autóbuszon a reggeli órákban, mióta megkezdődött a tanév. Az MKV nem tudja sűríteni a járatokat, de kínálkozik egy kézenfekvő megoldás. A felmérések szerint még a reggeli csúcsidőben is szép számmal vannak szabad helyek a villamosokon. A Tiszai pályaudvar és a Tanácsház tér közötti szakaszon — ameddig a legtöbb diák utazik — csaknem azonos a két menetidő. Ezért azt kérik tőlük a közlekedési szakemberek: ha eddig utaznak, váltsanak inkább villamosbérletet. Szinte karnyújtásnyira van tőlem a nagyüzem, s az azzal érintkező szakmunkásképző — szóval huszezernyi ember —, a Téglagyár utca elején azonban semmi nem érezhető ebből. Békés, csendes vidék; kis házakkal. Az úttesten gyerekek játszanak egy apró kutyával. Nem nagyon igyekszem az iskolába. Szívesen elcsavarognék ebben a szép szepemberben. Húzom az idő, mint a rossz diákok. Megtudom a gyerekektől — bár semmi szükségem nincs az információra —, hogy az apró kutyát Frédinek hívják, s csak azután lépek be. A 15 szakmának — melyeket itt oktatnak — egyikéhez sincs most kedvem. Riasztanak a méretek, az arányok, s még mindig a tüdőmben érzem a rudolftelepi szénmonoxi- dos levegőt, amit pár órája szívtam be. Aztán végre egy jó jel: szembe jön velem a könyvtár. Nem lehet elkerülni. Szemlélődöm a csarnokban. A fotószakkör és az intézet fúvószenekara felvételt hirdet. Színes sztaniol^^tdk hirdetik, hogy szeptember 30-án lesz a „Disc Jockey Club” évadnyitója. Megállapítom, hogy a könyvtár naponta öt órán át kölcsönöz, átfutom a vitrinbe kirakott újdonságokat, a TIT szabadegyetemi sorozatának és nyelvtanfolyamainak plakátját. Kezdetben volt a méterrúd Bujdos László igazgatónak ez az első kérdése: Tudja-e, hogy néhány évvel ezelőtt még nem írták be a személyi igazolványokba á szakmunkás-képesítést? Legmagasabb iskolai végzettségként a nyolc általános szerepelt végzett tanulóink igazolványában. Jóval később — már dél felé — Marosvári Emil intézeti tanár, aki egy varázslatos órát tart nekem mindenféle audiovizuális eszköz és modell „bevetésével”, azt mondja: nem is olyan régen csak legyintettek a tanügyi hatalmasságok, ha mi, MTH- tanárok szóba kerültünk... Megdöbbenek, hogy milyen sokáig kísért az inasiskolával, inaskodással kapcsolatban kialakult sok előítélet. Móra Ferenc írja, miként magyarázták meg neki kezdő tanárként az inasiskolában ajánlatos nevelési módszerek alfáját. — Belépsz az osztályba — mondta az idősebb kolléga —, s közéjük vágod a méterrudat. Régen a méterrúd volt az egyetlen szemléltető (de inkább fegyelmező) eszköz. Most nem látok méterrudat, pedig egész termet rendeztek fél óra alatt többet tanulok az egyszerű és a bonyolultabb eszközökről, mint egész eddigi életemben tanultam. Pedig az elektromos feleltető gépnek — amelynek működése itt minden 15 éves gyerek számára magától értetődő — a lényegét is csak többé-kevésbé értettem meg. Röviden a humán gőgről Nem tudom, miért vagyunk úgy megelégedve ügy- gyel-bajjal szerzett kis humán tudásunkkal, mikor, ha kezünkbe adnak egy csavart, fogalmunk sincs a menetéről. Nemegyszer hallottam különböző értekezleteken, hogy egyre több ugyan iskoláinkban az audiovizuális eszköz, de a tanárok közül még többen nem tudják kezelni azokat. A 100-a.sban — akár a méröteremben, akár a többi szakteremben — olyan természetes az írásvetítő, az as- pectomat, a keskenyfilmve- títő, a magnó, s a rengeteg sablon meg működő modell, mint régen a méterrúd. És itt győződöm meg igazán arról is, hogy a rengeteg „szerkezet” még fontosabbá teszi a tanár személyiségét, mint mikor csak kréta és tábla állt rendelkezésére. A hatalmas tantestületben bizonyára vannak gyengébb kvalitásúak is, de hogy a megszállottság senkiből sem hiányozhat, az majdnem biztos. Mert sajnos, nem a legjobb képességű gyerekek jönnek ide. (Ezen a tényen még az sem változtat, hogy legutóbb 280-an jelentkeztek az Alkotó Ifjúság pályázatra, s hogy rengeteg itt a kitüntetés, elismerés, oklevél.) Kovácsok, gépgyártó- profilgazdák S akik jönnek, azok is válogatnak. Például nyolcvan kovácstanuló lehetne, de csak 37 van. S közülük csak 18 az elsŐ6. Nézem, hogy dolgoznak a csengő üllőkön, rneg a másfél tonnás gépi kalapáccsal. A harmadéves fiú — aki a monstrumot kezeli — már egy gyufásdobozt is képes becsukni kalapácsával, s bezárna egy dupla fedelű órát is, ha volna itt ilyen. Némely kicsiknek viszónt még elhiccel a vas és ráverésnél sántít az ütem, de azért látható élvezettel dolgoznak. Erős a gyanúm, hogy az idegenkedők nem tudják, mitől idegenkednek. Elsősorban azt kellene megmagyarázni, hogy a fizikai munka napjainkban nem egyenlő a nehéz testi munkával és semmiképpen sem azt jelenti, hogy az izmokon kívül másra nincs szükség. Ha valaki nem tudná, ezek a gyerekek gyártják — korántsem gyermekes munkával — azokat a népszerű kis esztergagépeket, melyek olyannyira nélkülözhetetlenek a karbantartásban, hogy például minden magyar hajót ilyen géppel láttak el. S reméljük, rövidesen eljön az idő, mikor a híres magyar találmányra, a sokszögesztergára is felerősítik az iskola emblémáját... Mit jelent ez? Ha csak annyit jelentene, hogy évi 23 millió forintos költségvetésének egyharmadát — vagyis több, mint hatmilliót — visszatérít az iskola, az sem volna kis dolog. Az igazi haszon azonban nem mérhető pénzben. A tanulók ugyanis produktív munkát végeznek; minden mozdulatukkal emberi szükségletet elégítenek ki. Nincs lezárt út — Most hogyan állunk ezzel a személyi igazolványüggyel? — Az 1969-ben hozott 6-os törvény minden gondunkat megoldotta. Oktatási rendszerünk korszerűsítésének folyamatából természetesen nem maradtak ifi' a szakmunkásképzők. S aztán jött a 72-es párthatározat... A szakmunkásképző középfokú oktatási intézmény, melynek elvégzése azonban nem zárja le a továbbtanulás útját. Volt növendékeink közül csaknem ötszázan — 16 osztály — készül arra, hogy két, illetve három év alatt érettségi bizonyítványt is szerezzen ezek között a falak között. Egy fiatalember benyit. Csekket kér. Milyen csekket? — Hát a ... a pótvizsgához. — De hisz az csak októberben lesz, van még idő. — Előbb nem lehetne? — Hogy mit változott ez a gyerek! — gondolkodik hangosan Barsi József párt- titkár. — Nem képzeli, hogy mit változnak — fordul felém. — Híznak nálunk 30 kilót a három év alatt — jegyzi meg egy fiatal oktató. — Igaz, ez is igaz, de nemcsak a kilók mérhetők... Jövök kifelé, s váltig sajnálom. hogy nem kértem el a kovácsműhelyben valamelyik gyerektől a kalapácsot. GYARMATI BÉLA Mennyit ér egy kiállítás? Hogy a debreceni Asztalos Javító és Kárpitos Szövetkezet több konyhaszéket gyárt, illetve szállít Miskolcra, abban nagy szerepe volt annak a hiánycikk-kiállításnak, amelyet hetekkel előbb a VASVILL rendezett. A pult alól sem kapható hiánycikkek bemutatója (amely most egyébként a Dunántúlon szerepel) nemcsak néhány kisüzemnek adott tippet a gyorsan és könnyen értékesíthető, keresett cikkek termelésére, hanem mérsékelte az Észak-magyarországi Vas- és Műszaki Kereskedelmi Vállalat árubeszerzőinek gondjait is. A közelmúltban megkötött szerződések értelmében a polgári szövetkezet több szerszámnyelet, a hajdúböszörményi szövetkezet több vedret és fazekat, a káli épitöszövetkezet több csatornatartó vasat készít. Fehérgyarmatról több üstház. a szabolcsi Mándokról több vályú, függönykarnis várható. A rózsaszentmártoniak húsvágó deszkát, a nagykállóiak húzókapát igértgk. A felsorolás még így sem teljes, de a kereskedelembén valamennyire is jártas ölvásó sejtheti, hogy csupa olyan áruról van szó, amelyik sokáig tartotta előkelő helyezését a hiánycikk-listán. (Persze, egy ilyen hiánycikkbemutató akkor ér igazán valamit, ha hasonlót nem kell rendezni.) A kapát, húsvágó deszkát, hokkedlit hiába kereső vásárló aligha látta a nevezetes kiállítást. De ez nem is érdekes. Az a lényeg, ha a boltban látja viszont a hiánycikk-bemutató sztárjait. (Igaz, akkor már nem lesznek sztárok, hiszén lekerülnek a hiánylistáról.) A hiánypótló törekvések ösztönzésének e szellemes ötlete — mármint a kiállítás — eddig hiánycikk volt. Most már nem az. És ez a fontos, hiszen a hiánycikk szó végérvényesen akkor tűnik el a vásárló szótárából, ha majd sehol sem, tehát sem az ipari üzemeknél, sem a kereskedelmi vállalatoknál nem hiányzik a teljességre (a teljes választékra) törekvő szándék. (bracká)
