Déli Hírlap, 1975. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-19 / 194. szám
Borsodi kerámia Japánba A DIGÉP kábelgépeibe építi be Az idei esztendőben mintegy 23—24 millió forint fr- tékű terméket állítanak elő a bodrogkeresztúri Kerámia Ipari Szövetkezetben. Ezek egy része díszkerámia, másik része pedig a gyárak számára nélkülözhetetlen ipari kerámia. Az első fél évben 11 millió forint értékű készült el belőlük. A díszkerámiákból az idén is több millió forint értékű .iut el az ARTEX közvetítésével „külföldre, főként nyugati országokba. A Bodrog partján készült kerámiának ma már éppúgy piaca van Franciaországban és az NSZK-ban, mint például Angliában vag^ Svájcban. Az egyik legújabb partner egy tokiói cég. Arni pedig az ipari kerámiát illeti, egyik legjelentősebb vevőjük és partnerük a Diósgyőri Gépgyár, ameiy. nagy hírű kábelipari berendezéseibe építi be azokat. A szálvezetők után most már hvzógéptárcsák is készülnek a DIGÉP számára Bodrog- keresztúron. Ezeket éppen most próbálják ki a külföldre gyártott gépeken. Az első tapasztalatok kedvezőek. A szövetkezetnek Tokajban üzlete nyílt a napokban. Ebben, úgyszólván minden terméküket bemutatják, árusítják. Nemzetközi géppark fogyasztja a kegyet + Éles fogaival jókora adag követ haraphat egyszerre a Caterpillar rakodó. Július 1 -töl üzemszerűen termel a Hejő- csabai Cement- és Mészmű tapolcai kőbányája. A nagy teljesítményű gépek négy szinten fogyasztják a hegyet. Az új bánya évi termelése egymillió 800 ezer tonna mészkő (a régi bányában 500 ezer , tonna volt). Mindezt a növekedést változatlan létszámmal és nagyobb gépesítéssel érték el. A géppark igazán nemzetiközi: szovjet dömperbe tölti a követ az amerikai rakodó, osztrák gép készíti a robbantáshoz szükséges furatokat, japán és nyugatnémet gyártmány a szalagpálya. A hatalmas szovjet előtörőben ^ mázsányi kődarabok pillanatok alatt kavicsokká zúzódnak. Az óriás mozsár imbolygó nyelve félelmetes erővel repeszti a kemény sziklákat. A tört és osztályozott mészkő ezután a hat kilométer hosszú szalagpályán jut el Hejőcsabára. (Kernyi László felvételei) \ ★ Ezek az óriás dömperek szállítják a le robbantott követ a zúzába. 99 Majd télen kipihenem 99 A kombájnos aratás után A gépek sorrá kimennek. Egy gép félreáll, de a pilóta dörmög: — Nekem szalmázni kell a Bábonyibércen . . . Keskeny arc. Kicsit még mindig gyulladt szemek. Kérdezem: — Fáradt? — Megszoktam. Traktorosoknak így megy a nyár. Learattunk. Vetni kell nemsokára. Aztán ott a kukorica. Akkor majd csőtörőre ülök. Májd télen kipihenem ... Pusztai István, 1971 óta a miskolci Egyetértés Termelőszövetkezet tagja. Korábban a kenéziői termelőszövetkezetben dolgozott. Ott végezte el a hathónapos traktorosiskolát még 1962-ben. — Mi 'hozta Miskolcra? — Ha már az aratásról beszélgetünk, úgy mondom, hogy a nagyobb kenyér. Megnősültem. Itt építettem. Néhány hónapig a söriparnál voltam rakodó. Csak adi^ig, amíg megismertem a várost. Visszahívott a föld, a határ. Itt a városban a feleségem is dolgozik. Megélünk. — Hogyan lett kombái- nos? Kombájnra kerülni rang. — Gondolom. hogy a munkám után. Amikor jöttem. még nem volt itt kombájn. Most három van. Nem egyforma idősek, így hát úgy osztoztunk, hogy közösbe számítjuk, amit levágunk. Ne keressen a szerencse miatt egy se jobban .. . — A maga gépe? — SZK—4-es. Ez volt a legjobb gép. — De a legnehezebb aratás is? — Nem mondanám. Az előtte való években is akadt baj. Akkor, ha meg kellett állni egy alkatrész miatt,'hát álltunk. Most nem volt ilyen. Egy akkumulátorra kellett volna várni, de azt kivettük a lánctalpasból. Délutánra megjött az új. Meg aztán tavaly is volt. hogy két traktor húzott ki a sárból. Tavaly vetni is úgy vetettünk, hogy inkább kínlódás volt, mint munka. Tavasszal aztán örült az ember, amikor látta a vetést. — Az egész országban nehéz volt az idei aratás. — Tudom. Mi korán kezdtünk és az jó volt. Esténként, a tizennégy-tizenhat órás munka után azért még belebelenéztem az újságba. Ügy aludtam el a betűn, — A termés? — Nem volt olyan, amilyent ígért, de a hektáronkénti búzaátlag harminc mázsa felett, volt. Árpábpl is majd’ harminc mázsa lett. Ha ősszel nem gyötörtük volna annyit a gépeket, ez se lett volna. A becsületes munkát mindig megérzi a föld. — Merre aratott? — Amikor végeztünk, elmentünk még segíteni Szirmára a szövetkezetnek. Onnan meg a vízügy földjeire. A miénk volt a nehezebb. Hegyi földeken vigyázni kell. A tizenötödik órában is úgy kell figyelni, mint az elsőben. Pihenés meg nem volt egy nap se. — Nem lenne jobb egy gyárban? — Gondolkozom én azon, hogy ha a traktor megkoptatja az egéátségem, akkor jó lenne egy másik szakma. Igazából én munkás vagyok Itt is. És ember ide is kell. hogy nagyon sok a munka. Itt is. És ember idei s kell. Mindenüvé. Mondja, mi lett volna az idei aratásból, ha nincsenek gépek? Az agyárban készül. Az ország kenyere meg kint termett meg a határban. így van ez jól. Elporzik Pusztai István gépe is. A legutóbbi, az „aratásos” fizetése 8300 forint volt. Űj bútort vesznek, mert. nő ,a nyolcéves nagylány, s kopott a régi. A tervei a következő évekre is olyan biztosak, mint a mindennapi kenyér, amelyért na. ponta dolgozik. BARTHA GÁBOR Az úttörőév teendői Az 1975—76-os mozgalmi év előkészítését beszélik meg a borsodi úttörő csapatvezetők azon a háromnapos tanácskozáson, amelyet csütörtöktől rendez a Magyar Úttörők Szövetségének megyei elnöksége. Mintegy 400 — közöttük csaknem 150 miskolci — csapatvezető vesz részt az értekezleten. A vállalati - intézkedések hatására az elmúlt években jelentősen javultak a Lenin Kohászati Művek üzemeiben a munkakörülmények. Eoben segített a vállalati vezetőknek az újítómozgalom is. Az idei év első fél évében több mint 100 újítást adtak be a dolgozók, s a javaslatok többségét a bizottság alkalmasnak találta arra. hogy javítsa a munkabiztonságot. A több gyermekes anyákat és a gyermekeiket egyedül nevelő asszonyokat az Utasellátó Vállalat misko'ei területi igazgatóságán is segítik. Csütörtökön jelentős összegű segélyt kapnak, amelyet tanszervásárláshoz hasz. nálhatnak fel. Biztonságosai b munkakörülmények Törvényeink törvénye Nemzeti ünnepeink egyikére, alkotmányunk 26. évfordulójának megünneplésére készülünk. Bármely közösség a különböző ünnepeit nemcsak a kikapcsolódás önfeledtségével üli, hanem arra való emlékezéssel is, ami miatt sort kerít rájuk. Alkotmányunk születése körülményeinek és eredményeinek a felelevenítését tőlünk még inkább megköveteli az ünnepi alkalom, hiszen társadalmi életünk alaptörvényéről van szó. A törvények törvényéről, amelynek minden fejezete, paragrafusa szent, ezeknek nem mondhat ellent egyetlen törvény, rendelet sem. Hogy jobban megérthessük alkotmányunk jelentőségét, gondoljunk vissza előzményeire. Annak idején az úri Magyarország politikusai gyakran hangoztatták az „ezeréves” alkotmányt, ez azonban sohasem létezett. Csak törvények, rendeletek voltak, amelyek az uralkodó osztály tagjainak a kizsákmányoláshoz való jogát biztosították, a dolgozókra pedig a gúzsba kötő kötelességeket rótták. Az első írott, egységes alkotmányt, amely — bár rövid időre — hatályba is lépett, 1919. június 28-án a Tanácsköztársaság alkotta meg. Szocialista alkotmány volt, deklarálta a munkáshatalmat, célul tűzte ki a kizsákmányolás megszüntetését, a termelési eszközök társadalmi tulajdonba vételét, s áthatotta a szocialista internacionalizmus eszméje. Az első magyar proletárdiktatúra megdöntése után az ellenforadalmi rendszer negyedszázados uralma a korábbinál is féktelenebbül nyirbálta meg a dolgozók jogait. Csupán egy példa: nem biztosította a munkához való jogukat sem, mert — a feudál-kapitalista rendszer lényegéből adódóan — mindenkinek munkaalkalmat is képtelen volt teremteni, aminek következtében a munkások és szegényparasztok, a családtagjaikkal együtt hárommillióan kilátástalanul éheztek. Miután a Szovjetünió 1945 tavaszán felszabadította hazánkat a fasizmus elnyomása alól. s megnyitotta előttünk a demokratikus fejlődés útját, kezdettől fogva segített bennünket, hogy a háború sújtotta, romokban heverő országot újjáépítsük. Munkásosztályunk — szövetségben a dolgozó parasztsággal, együttműködve a haladó értelmiséggel — ki. vívta és megszilárdította a dolgozó nép hatalmát. így kerülhetett sor alkotmányunk kihirdetésére 1949. augusztus 20-áh. országalapító és államiságunk alapelveit lerakó István király napján, e naphoz való kötődéssel kifejezve a folyamatosságot és a változást egyaránt. Alkotmányunk is történelmi változások szülötte, tükrözi és kifejezi azt, ami hazánkban 1945-től 49-ig népünk akaratából végbement, egyszersmind jogi biztosítékát is képezte további fejlődésünknek. Amellett, hogy új korszak eredményeit összegezve megfogalmazta mindazokat a vívmányokat, amelyek ezer év álmait valóra váltották: a földreformot, az államosítást, a kulturális forradalmat, a szebb, emberibb élet lehetőségét — az új társadalom államszervezetének felépítését és alapvető intézményeit is meghatározta, s kinyilvánította az állampolgárok jogait és kötelességeit. A hatalmas fejlődés, amelyet szocializmust építő népünk alkotó munkája eredményezett a gazdasági, a társadalmiba kulturális életben, szükségessé tette az alaptételeiben teljesen helytálló alkotmányunk szövegének módosítását, amelyet 1972. április 19-én végzett el az országgyűlés. Az alkotmány új szövege rögzítette mindazt, amit 1949 óta népünk megvalósított. Egyértelműen megállapította, hogy hazánkban uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, leraktuk a szocializmus alapjait. A Magyar Népköztársaság szocialista állam, amelyben minden hatalom a dolgozó népé. A társadalmunk osztályszerkezetében bekövetkezett változásokat is kifejezi módosított alkotmányunk: a szocialista termelési viszonyok győzelmével munkásosztályunk kivívta a társadalom által is elismert vezető szerepét, egyszersmind a nemzeti jövedelem legnagyobb részét termeli, s magatartása, szemlélete kihat az egész társadalomra. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével kialakult a termelőszövetkezeti parasztság, amelynek kapcsolata a munkássággal egyre szorosabbá válik, s így új tartalmat nyert a munkás- paraszt szövetség is. A termelés, a tudomány, a kultúra fejlődésével egyidejűleg az értelmiség aránya, felelőssége, feladata is megnövekedett. Államunk változatlanul betölti a proletárdiktatúra funkcióit, ám a kizsákmányoló osztályok teljes felszámolásával csökkent elnyomó szerepe. Ugyanakkor növekedett gazdasági szervező és kulturális nevelő/funkciójának jelentősége, előtérbe került a szocialista demokrácia továbbfejlesztése. így erősödött a képviseleti szervek szerepe az állami munkában, fokozatosan növekszik a tanácsok önállósága. Alaptörvényünk a többi közt leszögezi azt is, hogy társadalmunk vezető ereje a munkásosztály marxista—leninista pártja, amely élcsapatként halad elől, s egyidejűleg fejezi ki a munkásosztály történelmi céljait, s képviseli a dolgozók mindennapi érdekeit is. A társadalmunkban betöltött vezető szerepét nem valamiféle „uralkodásnak”, hanem a dolgozó nép szolgálatának tekinti. Pártunk vezetésével népünk nemzeti egységbe tömörülve a szocializmus teljes felépítésén munkálkodik. Fontos vonása alkotmányunknak az állampolgári egyenlőség megfogalmazása is: szocialista államunk minden becsületesen dolgozó állampolgára számára egyenlő jogokat biztosít és azonos kötelezettségeket ír elő. Rögzíti a munkához, a pihenéshez, az élet, a testi épség és az egészség védelméhez, a társadalombiztosításhoz." a művelődéshez való jogot. Szerepel benne a házasság és a család intézményének védelme, az ifjúság védelme és szocialista nevelése, s a mindezzel kapcsolatos kötelezettségek. Megfogalmazza törvényeink törvénye azt is, hogy a Magyar Népköztársaság állama védi a dolgozó nép szabadságát és hatalmát, s része a szocialista világrendszernek. Fejleszti, erősíti barátságát a többi szocialista országgal, s a béke és a haladás érdekében együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével, országával. Mindez^ végig kell gondolnunk ma, amikor ünnepre készülünk. S nem ünneprontás, ha elért eredményeink és a jogaink mellett a kötelességeinket is számba vesszük; ha feltesszük önmagunknak a kérdést: megtettünk-e mindent rendszerünkért, jobb életünkért, a hazánkért? Ügy, ahogy alkotmányunk lehetővé teszi, és megköveteli. A válasz kinél- kinél más, ám mindannyiunk számára ösztönzőnek kell lennie feladataink még jobb megoldására, hogy közös célunkat, a szocializmus teljes felépítését minél zökkenőmentesebben, s mihamarabb elérjük.
