Déli Hírlap, 1975. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-13 / 189. szám
Segítséget kérnek a tankönyvek tárolásához Az új tanév előkészületeinek 1 jegyében országszerte megkezdték a tankönyvek kiszállítását. A könyvterjesztő vállalatok, könyvesboltok és egyéb — főként vidéken — tankönyvárusítással megbízott üzletek hatalmas tételekben szállítják, illetve kapják a tankönyveket, amelyek az idén is tárolási gondokat okoznak. Ezekben a napokban sok iskolánál ezért kéréssel jelentkeztek: segítsenek az ideiglenes elhelyezésben. Az Oktatási Minisztérium felhívta az általános és középiskolai igazgatók figyelmét: az átmeneti időszakra — az előírt bérleti díj ellenében — biztosítsák az oktatási intézményekben a tankönyvek tárolását. A Búvár augusztusi száma A természetkedvelők biológiai folyóiratának új száma a magyar biológia felszabadulás utáni 30 esztendejéről számol be. Érdekes cikkeket közöl Japán természeti tájairól, a kutya vi- selkedeslélektanáról, a láz- bérci víztározóról, a ragadozó madarak mesterséges tenyésztéséről, a szálló cementportól károsodó növényvilágról s az értékes fák villámvédelméről. Rovatai a biológiai tudományok legfrissebb híreiről, a növény- és állatkertek újdonságairól, továbbá az akvaristákat és növénykedvelőket érdeklő gyakorlati kérdésekről nyújtanak változatos képet. Sámlin a járdaszélen-#• Ketten a járműveket számláló ötven diák közül. A gyanútlan járókelő joggal hihette, hogy Papp Zsolt és húga feltűnési viszketeg- ségben szenved. A két gyerek ült a járdaszélen, egyikük egy gyermekszéken, másikuk egy sámlin, merően figyelték az utat. s szorgalmasan jegyezgettek. A két diák a forgalmat „számlálta”, reggel hattól Ír jó volna villanyra cserélni a forgalomirányító rendőrt a Kun Béla út és a Csabai kapu kereszteződésé(Kerényi felv.) este hatig, óránként tíz forintért. Bővebbet a városi tanács építési-közlekedési és vízügyi osztályán tudtunk meg. Az idei forgalomszámlálást, csakúgy, mint az öt évvel ezelőttit a KPM rendelte el. A felmérés célja, hogy a közlekedés szakemberei képet kapjanak a forgalomról, az utak terheltségéről, s megbízható számítási alapról indulva készíthessék el az úthálózat fejlesztési tervét. Az öt esztendővel ezelőtti felmérés szerint a legtöbb jármű, összesen 10 335 darab, a Bajcsy-Zsilinszky úton halad át. Azaz egy nap alatt átlagosan: 4879 személygépkocsi, 102ff motorkerékpár, 938 autóbusz, 2810 tehergépkocsi. 56 nyergesvontató, 135 traktor, 472 kerékpár és moped, 19 lovasfogat. Ne feledjük: ez az öt évvel ezelőtti állapot. A mostani vizsgálat biztosan nagyobb zsúfoltságot állapít meg. A szakember egyébként úgynevezett egységjárművel számol. Egységjármű: a személygépkocsi. A Csaba vezér út napi egy ségj ármű-forgalma például 11951, a Győri kapuban 11 387-et mértek. A mostanra minden bizonnyal növekvő számok jelzik városi útjaink telítettségét, s utalnak arra, hogy a csomópontok áteresztőképessége már a lehetőségek felső határán van. Szakértői becs- lés szerint a miskolci utcák járműforgalma mintegy 50 százalékkal haladja meg az öt esztendővel ezelőtti értéket. Ez a várható tény is kellően indokolja a következő években megépülő északi tehermentesítő út égető szükségességét. (Egy ICO esztendővel ^ezelőtti feljegyzés is foglalkozik már egy, többé- kevésbé a jelenlegi építési programban szereplő út nyomvonalán vezető, s a belvárost elkerülő út létesítésével.) Véglegeset csak a számlálólapok adatainak összegezése után lehet mondani, de az bizonyos — statisztika nélkül is —, hogy a városi tömegközlekedés 40 százalékát lebonyolító miskolci villamosra még jó néhány évig szükség lesz; hogy a belvárosi „trombózist’^ megszüntetni csak a tehermentesítő út elkészülte után lehet; hogy a Kun Béla út és a Csabai kapu kereszteződésénél szükség lenne egy villanyrendőrre. B. L Látni és ismerni Két, tizennyolc éves vendégem volt több mint egy héten át. Elhatároztam, hogy jó házigazdájuk leszek, nem készítettem hát számukra programot, csak markukba nyomtam egy csomó autóbusz- és villamosjegyet, gondolván, hadd menjenek. Mentek. Egy napjuk telt Tapolcával, fürdővel, barlanggal. Egy nap Lillafüreddel, onnan egy kirándulással. Alföldi gyerekek. Persze, hogy beleszerettek a Bükkbe. Következett a LÁEV-kisvasút. Közben, csak úgy mellékesen, egy múzeum- és egy kiállítás-látogatás. Elismerem, hogy a tizenévesek energiája nem hasonlítható az idősebb emberek energiájához, de az már például gazdag program, hogy elindultak hajnalban Mályiba, és aznap végigjárták az összes tavat. Az ötödik napon már összehasonlították a miskolci strandokat (legszebbnek és legjobbnak ítélve a diósgyőri strandot, ahol alig egynéhányan voltak), a hatodikon az avasi pincesort és a Tetemvárt járták. A tizedik napon azzal utaztak el, hogy mindenképpen visszajönnek még a nyáron, mert szinte nem láttak semmit. Miskolcot — úgymond — lehetetlen megismerni tíz nap alatt. Kimaradt például, az eső miatt, olyan program, hogy végig akartak sétálni1 a Szinva mellett a forrástól a torkolatig, mert akkor el kell jönniök a nagy gyárak mellett, s látják a halott vizet, a Sajót. És kimaradt még a Hernád partjára tervezett kirándulás, nem tudtak bemenni az éppen zárt avasi templomba, és nem engedték be őket a pisztrángtelepre ... Miért írok róluk, és miért írom ilyen részletesen? Különös dologra jöttem rá közben: ha tőlem, aki Miskolcon élek, megkérdezték volna, hogy mi az, amit meg kell nézniök, mert szép, mert érdekes, a látottak felét se soroltam volna el. És nagyon sok olyan tősgyökeres miskolci ismerősöm van, aki a felsorolt felén se járt még, vagy ha járt is: nem nézte azt az idegen, a felfedezni akaró ember szemével. Túlzás nélkül le merem írni: a két tizenéves gyerek néhány nap után nem látott ugyan többet a város környékéből, mint nagyon sok miskolci, de többet ismer. Többre emlékszik. Többért lelkesedik. No persze, egyforma hőfokon lelkesedni nehéz. A mindennap látott elveszti lassan a varázsát. Próbaképpen két munkásszállóban jártam, s nem kérdezgettem mást. mint azt hogy ki hol, merre járt már Miskolcon, merre járt a város környékén, mit. mennyit ismer belőle? Megdöbbentő, de igaz: az átlagos itt lakók, itt dolgozók, de vasárnaponként hazautazok között alig találni olyat, aki ismerné a várost és a város környékét, amelyben él, amelyben napi hat-nyolc órája telik program nélkül. Nem új téma ez.- Annak idején szociológusok figyelmeztettek rá, hogy a főváros színházait a fővárosba látogató vidékiek jobban ismerik, mint a budapestiek. És ez nagyon sok miskolcira is igaz. Nem akarok megbántani én senkit. Szeretni a helyet, ahol élünk, magánügy, de láttam a két gyerek teljes, szép örömét, és ebből szeretnék valamit szétosztani. Hiszen mindönkiiéin itt van ugyanennyi. Itt van. Közel... (bartha) Jugoszláv eszperantista előadása a Rónaiban Vadaskert, libegő Múzeum az erdőben Z-vÉÉé „Minden szépségnek kútfeje” — így nevezte egyik leírója a Bükk gyöngyszemét. a Szalajka-völgyet. A völgy kapujában, Szilvásváradon, vonatra szállunk. Erdei kisvasút mozdonya kapaszkodik velünk szuszogva az összeboruló fák alatt, a lombok zöld alagútjában kanyargó síneken. A lombok közül itt-ott- meredek gerincekre látni, levicsorítanak ránk a villámverte, magas homlokú sziklák. Vadvirágokkal, vörös acsa- lapuval, égszínkék mocsári nefelejccsel díszített parkjai között zajosan, harsogva nyargal el mellettünk a kristálytiszta vizű hegyi patak, a Szalajka. Ahol a megkapó szépségű, regényes völgy borzas rétjéhez a Horotna-völgy tisztása csatlakozik, tábla fogadja a látogatót. Itt kezdték el 1971- ben az ország első szabadtéri érdéi múzeumának létesítését, emléket állítva az erdei munka névtelenjeinek, az erdő munkásainak. Vashámor és üveghuta Apró kövekkel szórt ösvények vezetnek végig bennünket a viszontagságos múltat idéző tárgyak, szerszámok, berendezések között. Egymás mellett sorakoznak a régi erdei mesterségek, ölfavágók, mész- és szénégetők nyomorúságos szálláshelyei, korhűen megépített és berendezel t kunyhói. Minden szálláshely, kunyhó mellett magyarázó táblák, az ősi munkafolyamatok leírása. Cserépfalui, répáshutai és más bükki falvak erdőlő munkásai húzódtak meg valaha ezekben a kezdetleges épí tményekben. A szálláshelyek sorában gondos kezekkel rakott, kiégetett boksák váltakoznak. S itt láthatók a seprűkészítők, kosárfonók, a kihalóban levő fazsindelykészítők remekei. Megtalálhatók a fafeldolgozás kezdetleges eszközei is, A kezdődő iparosodás emlékeit idézi a korhűen megépített vashámor, a hamu- zsír-főzőhely üsttel és lúgo. zókáddal, s a közeli Tótfa- lusi-vöigyben valaha létezett hármas kemencéjű házi üveghuta. Megkövesedett íatörzsek Külön érdekességei az erdei múzeumnak a 10 millió éves megkövesedett fatörzsek. A látogatók talán itt időznek legtovább; meghökkentően lenyűgöző a hatalmas, több tonnás tömbök látványa. S ott látható a kövesült ősfák közvetlen szomszédságában egy 240 éves tölgy-matuzsálem korongja. E faóriás az ipolysági erdőkben élt 1972-ig, természetes halál érte, az idő pusztította el. A tölgyfakorong (bütümetszet’ érdekessége, hogy a középről, a bélből kiinduló sugáron bejelölték a magyar történelem és erdészet fontos évszámait. 1971-ben kezdtek hozzá a múzeumalapításhoz, de ez a munka — örvendetesen — még a mai napig sincs befejezve. A múzeum gyűjteménye — külföldről is — szinte naponta bővül, gyarapodik. Minden remény megvan arra, hogy az első hazai szabadtéri erdei múzeum mellett az első nemzetközi erdei múzeum is valosag lesz a Szalajka-völgyben. Kirándulókö/pont Tervezik itt egy állandó, zárttéri erdészeti múzeum létrehozását is, ahol helyet kapnak többek között a Bükk-vidék őslénytani leletei, a kihalt élővilág kövületei. A horotna-völgyi séta- úton az erdő mai élővilágának és termekéinek bemutatását tervezik. A Várgyakra rész alatt. 8—10 hektáros, kerítésekkel ovott területen — olyan helyen, amely a kiránüulóforgalomtól távol esik — vaaaskertet létesítenek. Természetes környezetben es keavezo feltételekkel készítenek helyet a Bükk hegység nagyvadjai számára. A Szalajka-völgyben minden természeti adottság megvan egy kirándulo- kozpom kiaiani uisanoz. b az az idő nincs messze, hogy libegő szállítja majd fel a kirándulókat az Istállóskőre, a Bükk legmagasabb pontjára, ahonnét pihentető barangolásra indulhatnak azok, akik gyalog szeretik járni a frissítő, jó illatú erdőket. PATAKÉ DEZSŐ A postás KISZ-bizottság hálózatépítő üzemének K1SZ- szerv'ezete augusztus 4-én fejjezte be a Bulgárföld- nyugati lakótelep hírközlő hálózatának szerelését. A fiatalok elvállalták, hogy mentesítik a vállalat vezetőit az itt elvégzendő szerelési munkák alól. Huszonegy postásfiatal 182 óra társadalmi munkát végzett, s ezzel nemcsak a vállalatnak, hanem a lakosságnak is jelentős hasznot hajtottak. Tíz napig Tapolcán üdül Antonie Sekelj, a jugoszláv eszperantisták jeles képviselője. Kilenc éve Budapesten, az Eszperantisták Világ- kongresszusán személyes kapcsolatba került a nemzetközi nyelv szövetsége miskolci területi bizottságénak vezetőivel, s most a vendégükként tölti napjait városunk üdülőhelyén. Kevés időt fordít pihenésre, jelenleg is dolgozik: az új eszperantó—szerb szótárt készíti, s a munka felénél tart. Egyébként szerb nyelven jelent már meg az eszperantót tanító könyve, s több cikkét publikálták a különböző országokban megjelenő eszperantó folyóiratok. Gyermekkorától jól beszél magyarul is. az első világháború előtt ugyanis állatorvos édesapja a monarchia több magyarlakta helységében praktizált. A miskolci eszperantisták felkérésére Antonie Sekelj a Rónai Sándor Művelődési Központ földszinti klubtermében, csütörtökön este fi órai kezdettel vetítettképes előadást tart Belgrádról. és ismerteti az Esperanto Ga- zeto című folyóiratot is. Az előadáson minden érdeklődő részt vehet. * Az óriáskereket is karban kell tartani... (Ágotha felv.) Galamb és papagáj Egy csomag elsőrendű minőségű levélpapírt és borítékot szeretnék venni — mondja egy elegánsan öltözött férfi a londoni Old Bond Streeten levő papír- üzlet eladójának. — Milyen színű papírt parancsol? — kérdi az eladó. — Rózsaszínűt. — Milyen szagú legyen? — Ejha! Tehát maguk illatosított papírt is árulnak? — Lépést tartunk a korral! — Rendben van, legyen ibolyaszagú. — Akkor japán levélpapírt ajánlhatok. — Nos, mutassa meg ... Hm. Nagyon jó. csakhogy a papír kissé vastag, a boríték meg nagy. — Akkor válassza ezt uraságod: ez ugyanilyen, de selyempapír. — Nem alkalmas: szétfolyik rajta a tinta .. ■ — Használjon írógépet, Sir. — Nem leli At; magánlevelet kézzé* kell írni. — Talán segítségére lehetnék. Sir? — avatkozik bele az üzletvezető. — Mi nem felel meg önnek, Sir? — Tudja, én galambpostával küldöm a leveleimet. Ezért a papírnak vékonynak kell lennie, a borítéknak pedig kicsinek . . . — Volna egy megoldásom — szögezi le az üzletvezető. — Uraságod papagájokkal keresztezze galambjait. — Ugyan miért? — Mert így a hibrid örökli a galamb postástetietségét, a papagáj pedig azt a képességét, hogy szóban közölni tudja az ön léveieinek tartalmát. ARNOLD BENNET
