Déli Hírlap, 1975. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-11 / 187. szám

Népszerű a Zsiguli miskolciaké a szó „Áruátvétel miatt zárva!” Tanácstagok í fogadóórái ~1V75. aug. 11. í uzál Pál, László J. u. 90., 17 Hó:ától; Demők Józsefné, Ságvári Ucai általános iskola, 17 órától; . adó László n/1. sz. területi íartalapszérvezet, Csaba vezér u. 19 órától; Halász András, 1/5. sz. területi pártalapszerve- t, Gorkij-telep 1., 17 órától: r?ba László, Szinnyei Merse ■ «.i. 10., 18 órától; Vári Ta­xiié, LAEV-kultúrterem, 18 ól. 75. aug. 13. Or. ivánkiewicz Dénesné, Sze­dőié u. 3., 16 órától; Sebők Fe­li* Közdomb u. 46., 18 órától. 1. aug. 16. Sebő Ernő, Szövő u. 9^ 17 órá­; ;i. rz. aug. 18. A vevők elég gyakran ta­lálkoznak ilyen feliratú táb­lákkal. Magam is így jártam a múlt héten. Az előző nap vásárolt tepsit akartam be­cserélni a villanyrendőrnél levő vasboltban. ..Áruátvé­tel miatt zárva!” — fogadott a tábla. Mivel volt más vá- sárölnivalóm is, hónom alatt a tepsivel, staíétáztam egy'k boltból a másikba. Másfél óra múlva ismét visszamen­tem az előbb említett üzlet­be. gondolva, hátha nagyobb szerencsém lesz. De nem volt... A tábla ott lógott az ajtón, tudta! adva az arra járóknak, hogy a zárt ajtók mögött valami igen lázas tevékenység folyik. (Meg­jegyzem: sem az el6Ő, sem a második alkalommal nem láttam ott egy áruszállító gépkocsit sem.) A helybeliek még csak segítenek magukon, mert legfeljebb elmennek másnap a kiszemelt üzletbe. De mennyivel kellemetlenebb azoknak a vidékieknek, akik vásárlási szándékkal jönnek be Miskolcra, s dolguk vé­gezetlenül mennek haza. Nem lehetne olyan meg­oldást találni, hogv csax a személyzet egyik fele foglal­kozna az áruátvétellel, a másik fele pedig a vevőkkel? Jobban szeretnék a jövő­ben ilyen táblát látni a ki­rakatban: „Az árusítás az áruátvétel közben is za *ar- talanul folyik!” De az is jó, ha nincs tábla, csak éppen nyitva a bolt. P. I. Miskolc A FIM Hollóházt Porcelángyárában az idén 88 millió fo­rint értékben készítenek porcelán edényt és díszműárut a hazai és külföldi megrendelők részére. A kongresszusi mun­kaverseny második szakaszának eredménye, hogy első fél­éves tervüket számottevően túlteljesítették. (Bara István felvétele) Megszűnt az 500-as Fiat A torinói Fiat cég közölte: megszünteti a népszerű 500- as kiskocsik gyártását. Pa­lermói üzeme szerelőszalag­járól a múlt héten gördül­tek le az utolsó Fiat 500- asok. Népszerű a Zsiguli — Nyu- gat-Európában ismert már­kanevén a Lada — Belgium­ban. Az idei év első felében a szovjet gépkocsiból többet adtak el az országban, mint amennyi amerikai gyártmá­nyú autóra akadt vásárló. Az egy évvel korábbihoz ké­pest a vásárlók száma két­szeresére nőtt és csaknem 4000 Lada kocsit állítottak forgalomba. Dr. Iglai Tibor, Keszthelyi oi*£n, sári László, Forgács ut­al általános Iskola, 18 órától; j. anczák Gyula, rlI 2. sz. terü­leti pártalapszervezct, Győri ka­pu 123., 17 órától. 300 véradótól száz liter vér Már a tizenkettedik alka­lommal tartottak véradó na­pokat a MÁV Miskolci Jár­műjavító Üzemben, amely 8 esetben kapta meg a Minta- szervezet kitüntetést és ok­levelet. A kétnapos véradást "legelőzően a Borsod me- 1’ -ei Vértran6zfúziós Allo- ' iás, valamint az üzem szo- ialista szerződést kötött és ^mnek, valamint a vöröske- • resztes aktívák munkájának köszönhető, hogy az * üzem dolgozóinak 20 százaléka adott vért, amelynek össz- mennyisége körülbelül 100 'iter volt. A véradók 65 szá- , -.aléka harminc éven aluli 'dolgozó. A véradásban élen ’’ jártak a szocialista íirigá- Jok, tagjaik között számos öbbszörös véradó is volt. 3ket az üzem minden évben :ülön ünnepségen kitünte- ésben részesíti. Pál István Miskolc <■ Ember- rnaíiassÓQÓ nyom borítja A Martintelepen, a Rad­nóti Miklós utca mellett ha- , talmas parlagterület van. Valamikor bulgárkertészet volt ezen a helyen, évek óta azonban csak a gaz terem rajta. Most már emberma- .gasságnál nagyobb gyom bo­rít el mindent. A környék lakói — különösen a nők — az e6ti órákban nem 6zíve­közlekednek erre. Nincs tágítva sem. Sokan sz­elepnek tekintik ezt a ki földjét”, s odahord- a hulladékot, ’.abadítsanak meg ben- ket a gaztól, számolják i szeméttelepet! V. J.-né Miskolc Csúszós, veszélyes útszakasz Sopronban Göngyöleg nélkül elpusztul az áru Olcsó faanyagból félmillió szabolcsi láda Kertészmérnök ismerősömtől kérdeztem meg, hogy meny­nyit ér egy gyümölcsösláda. Visszakérdezett, hogy láda, kis, közepes rekesz? És megkérdezte azt is, hogy mikor? Lévén, hogy ha éppen érik a paradicsom vagy a gyümölcs, akkor a láda pontosan annyit érhet, mint az áru, ami tönkremenne, ha nem tadnák szállítani A tapolcai strandon van egy igen veszélyes rész. A nagymedence szélénél, ahol a zuhanyozókat lehet megkö­zelíteni, a kövezet teljesen simára le van kopva. Nem az idén kopott le, már ta­valy is balesetveszélyes volt. Az óra környékén ülők nemegyszer csak a csatra­Popper József, a miskolci városi és megyei közkórház igazgatója fáradtan serceg- tette tollát az előtte fekvő fehér papiroson. Hányadik ilyen tárgyú levelet írom már? — gondolkodott. Pil­lantása az íróasztal sarkán tornyosuló papírhalomra esett. Ha kell, ezret is írok. Egyszer csak foganatja lesz.. Tekintetes császári és királyi megyei hatóság! Üjból szíves tudomásukra ho­zom, hogy a közkórházban a betegellátás és a gyógyító mun­ka emberhez méltatlan körülmé­nyek között történik. Zemplén, Sáros, Gömör-Kishont, Heves, Nógrád, Borsod vármegyék sze­gény emberei tolonganak ezer­féle betegségükkel a kapunk előtt. Nem ágyat, de szalmazsá­kot sem tudunk alájuk tenni, a puszta földön, leterített szalmád feküsznek. Az ápoló személyzet éjt nappallá téve talpon van. Díjazásuk alig éri el a cseléd- bért. Kérem az új kórház fel­építésére vonatkozó ígéret foga­natosítását, az ápoló személyzet béremeléséhez és a XIX. század színvonalához megfelelő beteg- ellátás megteremtéséhez az anyagi fedezet biztosítását. Miskolc, 1874. július havában A tekintetes cs. leír. megyehatóság alázatos szolgája: Dr. Popper József kórházigazgató Halk kopogtatás riasztott. Falusi lány áll az ajtóban. Ápolónőnek jelentkeznék, he­begi. Koháry Sámuel gondnok adott csíkos ruhát, fehér kö­tényt a lánynak, s vezette el a hálóhelyére: a belgyógyá­szati női osztály padlójára leterített szalmára. Szolga Borbála szétnézett új he­lyén. Húsz nő lehetett a he­lyiségben. Az öregebbjének ágy is jutott. A sarokban veder. Körülötte bűz. Meg­fogta. kivitte, kiöblítette. La­vórt keresett, kezet mosott. násra, sikításra vagy a sí­rásra figyelnek fel. A leg­többet a gyerekek esnek, de szép számmal akadnak fel­nőttek is. Legutóbb — csak amit én láttam — három gyermek és egy felnőtt volt a szenvedő alany. Testi épségünk megóvása érdekében a strandfürdő ve­zetői sürgősen intézkedje­nek, mert a kicsit lejtős, de állandóan vizes rész minden­kire nézve egyformán na­gyon balesetveszélyes. Addig is nem ártana egy figyel­meztető táblát kitenni. F. É. •*'-* Miskolc rovatvezetői MOLNÁR SANDORNE TELEFON s 18-2*1 Vizet hozott. Ekkor új beteg érkezett. — Leányzó — mondta a gondnok —, meg kell oszta­nod a helyed ezzel a beteg­gel. Festett hajú, szép lány né­zett esdeklőn Borbálára. Ö bólintott, s felrázta a szal­mát. Hajnalban riadtan eszmél- kedett. Miket beszél ez a lány? Ördögökről, meg ka­tonákról, mennybéli Jézus­ról, meg sok kis furcsa egér­kéről? Felpattant Szolga Borbála és rohant a gond­nokhoz. Koháry Sámuel rosz7 • szat sejtve cihelődött. — Doktor úr! — szólt be az orvosi szoba ablakán. — Egy új beteg félrebeszél. Dr. Klein Jakabnak nem kellett hosszas vizsgálat a kór megállapításához. A láz s a hason található piros fol­tok árulkodtak róla, hogy a hasi hagymáz — a hastífusz — nem leselkedik, de már benn van az épületben. El­különíteni!!! — kiáltotta. Ho­vá, doktor úr? Egy tapodtat hely nincs az egész ócska kú­riában, amit kórháznak csú­folunk. — Vigyék a szobámba! — mondta az orvos. Koháry vállat vont, s vitette. Ez éj­szaka három beteg került még oda. Szolga Borbála tet­te kötelességét, s hajnalban végre lefeküdt, immár egye­dül a szalmájára. Tán egy fohászt még elrebegett. Éle­tében az utolsót. A követke­zőt már a pap mondta fe­lette. Aki látta, azt mondta, szép halott volt, olyan, mint­ha, élne. Pár nap múlva a főorvosi vizit alkalmával Klein Ja­kab referált Popper József­nek. és a latrában túráznak ' *s A Borsodi Szénbányák Vál­lalat turistái Sopronba és a Magas-Tátrába készülnek. A soproni csoport augusztus 15 —21., a tátrai augusztus 20 —24. között tesz emlékeze­tesnek ígérkező túrákat. A tátrai programban többek között szerepel a Tarpataki vízesés, a Nalepku, a Téry és a Sziléziai menedékház, a Csorba-tó és a Poprádi-tó mellett levő jelképes alpinis­ta temető megtekintése. — Már a folyosókon is hagymxzasok feküsznek. A szobám, meg a gondnok la­kása volt az első elkülönítő. Ma már járványkórház let­tünk. Katonaság vonult át a városon ... Szavait a kapu döngetése vágta félbe. Űj betegek várakoztak. — Emberek! Meg akartok halni?! Járvány van a kór­házban! Menjetek el innen minél messzebbre! — Hová menjünk? A Luczy kocsmájának szemét­* dombján sem férünk már el! Itt legalább békében halunk meg. Popper doktor keserű száj­ízzel dobta félre a levelet. „A tanácsi költségvetés vá­ratlan eseményekre nem szá­mítván. póthitelt sem tiszta­sági szerekre, sem ágyakra nem tud biztosítani”. Kére­tem a gondnokot! Szavaira már nem kapott választ. Ko­háry Sámuel kíntól görnyed­tem ült a székén. Ö is! És Klein Jakab? És Regéczy, a sebész? És a Koháry felesé­ge? Hol vannak az ápolók? Naponta 20—30 beteget vit­tek ki a hullaházba. Köztük voltak ők is. Kötelességüket teljesítve, munka közben hal­tak meg, a rossz tisztasági viszonyok, az országos nem­törődöm, tehát népellenes „egészségügyi politika” áldo­zataiként. Ma államunk milliárdokat költ népünk egészségére. De érezzük-e mi magunk is. hogy a tisztaság közügy? A szemét, az emberi szenny nemcsak ízléstelénség, de fertőzés forrása is.*És ez visz- szaüt. Talán épp a gyerme künket veszi célba. GYÁRFÁS ÁGNES | Az olvasó talán emlékszik: évekkel ezelőtt országos gonddá nőtt az almaterme­lő gazdaságok ládaellátása. Exportra válogatott alma állt prizmákban a nyírségi állomásokon. Azóta hűtőhá­zak sora épült. A göngyöleg­ellátás javult. Hetvenezer zsák az árvízhez — Soha nem volt még olyan évünk, mint a tava­lyi — mondja Vojtkó János, a Göngyöleg ellátó Vállalat miskolci üzemegységének igazgatója. — Akkora volt a termés, hogy már-már nem bírtuk a versenyt. — Mekkora területet lát el a miskolci gyáregység? — A vidéki telepeinkkel • együtt Heves és Borsod me­gyét. Az üveg is göngyöleg, de nem tartozik hozzánk. Ládákat, rekeszeket gyár­tunk, zsákokat és műanyag zsákokat forgalmazunk. Most augusztus elején már túl va­gyunk a nagy szezonon. Ta­valy huszonhét és fél millió forint volt a forgalmunk. Idén valamivel többet sze­retnénk elérni. — A gyümölcs még most érik ... '— Ez igaz, dé a gazdasa­gokkal mi állandó kapcso­latban vagyunk. Még év ele­jén felmérjük az igényeket, megkötjük a szerződéseket. Persze, mindig közbejöhet valami. Tavaly például az árvízvédelemnek adtunk 70 ezer zsákot. Ezeket vissza­nyerik, de élelmiszerszállí­tásra többet nem használhat­juk őket. — Itt gyártanak ládákat is. A legfőbb alapanyag a fa. Fánk pedig kevés van. Lyukóbánya 600 dolgozója közül tavaly 52 bányász szen­vedett háromnapon túl gyó­gyuló üzemi balesetet. Idén az első fél évben húsz dolgo­— Olcsó faanyagot hasz­nálunk. Tavaly nyolcezer köbméter la került telepe­inkre. Ebből felhasználható volt 3400 köbméter. A töb­bi a papírgyárakba került. Kétszázalékos megtakarítást értünk el. * — Mennyi láda lesz eny­nyl fából? — Durván számolva 520 ezer szabolcsi láda, vagy több, mint egymillió re­kesz ... C«ak akkor ió, ha szabványos — És hányán vannak env- nyi fához? — Százhatvanan, százhet-, vénén. Munkaerőgondjaink vannak. Ezt persze a gazda­ságok nem érzehetik meg. Legalább három hónap kell ahhoz, hogy egy munkást betanítsunk. Erre az időre a szegezőknek 9,40-es. a fű­részgépen dolgozóknak 11.50- es órabért adunk. Egy kis­üzemben minden munxás rengeteget számít. Abban állunk jól, hogy mintegy száz régi dolgozónk, törzs- gárdatagunk van. ök viszik magukkal a többieket. Van három szocialista brigádunk; legutóbb társadalmi munká­ban vállalták a telep rende­zését. Számítanunk kell ar­ra, hogy a mezőgazdaság lá­daigénye állandóan nő. Volt ugyan egy rövid időszak, amikor sok gazdaság szerve­zett magának ládakészítő üzemet, de ezek nem ver­senyképesek. Drága anyagot használtak, nem a szabvánv szerint dolgoztak, pedig a szabvány fontos, mert egvre több helyen rakodnak gép­pel. Ezek a melléküzemek sorra megszűntek, a göngyö­leg-ellátás így hát ránk ma­rad. B. G. zó szenvedett kisebb sérü­lést. ami lényeges javulást jelent. Ezt a biztonsági sza­bályok fokozottabb betartá­sával érték el. Járvány van a kórházban! így pusztított száz éve a hasi hagymáz Kevesebb az üzemi baleset

Next

/
Thumbnails
Contents